Amióta apa itt van, gyorsabban gyógyulok. Nagyon hiányzott már. Lehet a tőle kapott szeretet gyógyít ennyire. Minden esetre köszönöm neki.

Éppen egy fellépés helyszínére megyünk a bandával. Mintha minden visszatért volna a rendes kerékvágásba... de aztán mégsem. Valami megváltozott, de a srácok ugyanolyan felhőtlenül vidámak, mint eddig voltak. Imádkoztak értem, hogy minél hamarabb gyógyuljak meg. Persze a médiának azt mondták, hogy elkellett sürgősen utaznom, amit kellő képpen el is hittek. Maradjon meg mindenki ebben a tudatban. Nem akartam, hogy a Rajongó tábor is halálra aggódják magukat értem, abba én haltam volna bele.
Azt hiszem megérkeztünk a helyszínre ahova tartottunk.
Izgulok, nagyon. Ez lesz az első a kórházi honlétem után. Izgatott vagyok, mint mindig. De most az is rátett egy lapáttal, hogy a családom is itt van. Olyan ritkán látom őket, most már muszály egyesével megölelgetnem őket. Senki nem tudja őket pótolni, de azt hiszem nem is akarták. Csak elterelték róluk a figyelmem, nem pedig feledtetni. Vissza a fellépéshez.

Hátsó ajtót megtámadva osonunk be, hogy egy Fan se vegyen minket észre. Bár az sem lenne baj. Ohh ezt nem is mondtam. Senki nem számít arra, hogy én is itt leszek. Úgymond, én leszek a meglepetés. Aranyos, igaz? Bízom az égiekben, hogy mindenki örülni fog a visszatérésemnek. Sok munkám van ebben és minden másban.
Színpadon állok, kicsit izgulok. 2 óra kezdésik, de akkor is ideges vagyok és a gyomrom is remeg. Tánc- és hangpróba. Kedvenc részem, de amikor a Rajongókat látom, ahogy vidáman a nevünket és a dalainkat kántálják, olyan melegség tölti el a szívem, hogy helyben eltudnám sírni magam. És szokott ilyen lenni. Akkor vagyok igazán boldog. És ezt csak nekik köszönhetem. Próbálom mindig kifejezni magam és elmondni mennyire szeretem őket és kemény munkával is próbálom bizonyítani. Értékelik is és ennél jobb és szebb dolog nincs a világon. Erre gondolva könny szökik a szemembe és utat törnek maguknak. Mikrofon a számhoz emelem, majd egy „Szeretlek Titeket"-et próbálom magamból kipréselni, de a könnyek nem engedik olyan könnyen. Ölelést érzek mindenhonnan. Elszakadt megint a cérna, újabb sírásban török ki. Ekkor belém nyilal az is amit Leo mondott... „Megakarok változni..." Minden erőmet összegyűjtve egy nem-et kiáltok. Próbálnak csitítgatni, kisebb-nagyobb sikerrel. Szinte sokkot kaptam.
Úgy 20 percel kezdés előtt sikerült is. Kaptam vakolatot az arcomra és szemcseppet, hogy ne legyen vörös a szemem.

Eternityvel kezdtünk, aztán Voodoo Doll, majd egy duett következett Ravi és Hyuk fellépésével.

Nem lesz könnyü egy koncert. Többiekkel lebeszéltem, hogyha lehet, akkor vegyék át tőlem mindig a szót. Könnyek közt nem igazán lehet beszélni.

Only U jött.

Ahol csak tudok, ott sírni fogok, előre érzem.
Mindannyiunk kezében egy-egy vörös rózsa feküdt. Nem tudom, hogy most eldobjam, vagy csak beleadjam valaki kezébe. Így, úgy döntöttem, inkább valakinek oda adom. Legalább nem megy tönkre. Lesétáltam a színpadról, (amit nem szabad) és egy olyan lánynak adtam, aki a könnyeivel küszködött, amint felfogta, hogy mi is történik most vele, engedte, hogy a sós folyadék végig marják kipirult arcát. Meghajolt előttem. Rámosolyogtam, majd vissza mentem a helyemre, hogy együtt fejezzük be a dalt.
Még egy pár dalt nehézkesen de végig csináltam, majd jött a búcsú.

„Mi voltunk a VIXX. Szeretünk titetek, Sziasztok".

Integettem a Fanoknak és gyorsan leszaladtam a színpadról, ahogy a többiek is. Csoportos ölelés. Megint csak büszke vagyok rájuk és nem tudom sehogysem kifejezni. A sok sírástól, a szemeim fájnak és félek, hogy lázas leszek. Vissza öltöztünk, majd megyünk is haza a dormba, hogy mi a következő állomás azt még nem tudjuk. Hogy talán majd egy kicsit pihenni is tudunk, azt sem tudom. Nekem biztos kell egy kiadós alvás.

Miközben hallgattam Menedzserem ordító szavait hozzám, lehunytam a szemem és csak az járt a fejemben ,,megkéne inni egy jó kávét", biztos segítene felélénkülni. Nem foglalkoztam a környezetemmel, csak érjünk már az otthonnak nevezett helyre.

10 perc alatt meg is érkeztünk, ami nekem éveknek tűnt, majd be mentünk. Rögtön megtámadtam a konyhát és a kávéfőzőt.
I NEED A COFFE!
Csak ezt mondtam magamban. Egy bögrét vettem elő és vártam, hogy kész legyen. Csordultig öntöttem aztán elkortyolgattam a szobámban. Azt hiszem újra visszatértem. MinJi elment pár napra Amerikába, azzal a címszóval, hogy nyaral. De jó neki.

Nem is vettem észre, hogy kiürült a kávésbögrém és már mindenki alszik. 23:33. Sokáig gondolkodhattam, mert fél 10-re értünk vissza koncertről. Hajajj.. Gyorsan elmentem fürödni és aludni.
Minden Rendben Van! *sleep* 💤