A Malgolort körülvevő kőfal tetején egy ocsmány ork állt. Zajt hallott. A hang a fal tövéből jött. Kardját kezében tartva elindult a fal széle felé. Kissé sántítva, görnyedten trappolt végig a falon. Újra meghallotta a zajt. Sárga fogait kivillantva elvicsorodott. Parányi gonosz fekete szemeivel végigpásztázta a környéket. Nem látott semmi szokatlant. Ekkor újra meghallotta a hangot. Egészen a fal tövéből érkezett. Az ork vicsorogva fújtatott, és kihajolt a fal szélén, hogy megnézze mi okozza a különös zajt. Ekkor egy kard állt bele a szivébe, így az ork lefordult a falról és lezuhant a mélybe.

Míriel egy ugrással fönt termett a fal tetején.

Eddig a fal oldalán kapaszkodott, és az ork megjelenésére várt. Legolas hallatta a zajt a fal tövében, aztán Ő is felkapaszkodott a falon. Míriel amint felért a fal tetejére, lenézhetett a város és a kőfal közötti területre. Megdermedve állt, és nézett maga elé. Legolas is felért, és lenézett. A látvány cseppet sem tetszett neki.

Lent orkok ezrei nyüzsögtek.

Míriel döbbenten bámulta a sokaságot és próbálta felbecsülni, hogy mennyien lehetnek.

-Bemegyünk?- nézett Legolasra kérdőn Míriel.

Legolas bólintott.

-Fel kell mérnünk mennyien vannak összesen.

-De hogyan jutunk be? Képtelenség feltűnés nélkül átmenni közöttük.

Ezt az állítást senki sem tagadhatta. Így Legolas sem szólt semmit, hanem csak alaposan végigmérte a terepet. Kis rést keresett, ahol bejuthatnak, egy kibúvót az állítás alól. Hamarosan meg is találta.

A várat és a falat egy hosszú függőhíd kötötte össze. Az orkok tákolták, így kissé rozoga volt, de éppen alkalmas a bejutásra.

-A függőhídon keresztül.-mutatott Legolas a tőlük körülbelül fél km-re fekvő tákolmányra.

Míriel is meglátta a hidat. Még egy utolsó szorongó pillantást vetett az alatta elterülő seregre, majd Legolas után futólépésben elindult a híd felé. A falon sorban őrt álló orkokat lenyilazták, mielőtt még észre vették volna őket. Amikor a híd közelébe értek lelassítottak. A hídon tucatnyi ork sétálgatott, a híd két szélén pedig őrök áltak. Míriel tudta, hogyha lenyilazzák az orkokat, akkor egy idő után valamelyik másik észreveszi őket, és riadót fúj. Mellesleg ha a halott orkok leesnek a hídról, akkor a lenti orkok veszik észre a behatolásukat.
Míriel Legolasra pillantott, akit hasonló gondok emésztettek. Végül Legolas szólalt meg.

-Ha a híd fölött nem jutunk át, akkor majd a híd alatt mászunk.

Míriel értetlenül nézett a parancsnokára.

-Alulról a lécekbe kapaszkodva átmászhatunk, anélkül, hogy a hídon lévő orkok észrevennének bennünket.-szolgált magyarázattal Legolas.

Míriel bólintott. Tudta, hogy ez elég kockázatos, mivel leeshetnek, vagy az alattuk lévő ork sokaság megláthatja őket. De ez volt az egyetlen lehetőség az átjutásra.

A két tünde átmászott a fal túloldalára, és a belső falon mászva közelítették meg alulról a hidat. Átmásztak rá, és elindultak a lécekbe kapaszkodva a túloldal felé.

Szerencsére az orkok nem néztek le, se föl, úgyhogy a két tünde sikeresen átjutott a híd túlsó végébe.

Halkan átmásztak a várfalon. Már besötétedett. A várban alig voltak orkok. Szinte üres volt. A két tünde kettévállt, Míriel lefelé, Legolas felfelé indult.

Míriel bement a vár belsejébe. Odabent sötét volt, a kövekből épült vár itt-ott lyukas volt. Ezeken a réseken át szűrődött csak be fény. Elindult egy ütött kopott lépcső felé. Gyorsan leszaladt a lépcsőn. Az alsóbb szinten ugyancsak nem volt semmi érdekes. Üres termek sokaságán vágott át Míriel.

Amint elhaladt egy bezárt fa ajtó mellett, tompa zajt hallott kiszűrődni. Megállt, és lassan megközelítette az ajtót. A tompa dübörgés nem maradt abba. Míriel egy lökéssel kitárta a vaskos faajtót.

Egy kisebb teremben találta magát. Ez a terem is üres volt, akárcsak a többi. Míriel körbekémlelt, de nem látott semmit. A hang a padlóból jött. Pontosabban alóla. Míriel a rozoga fapadló közepére sétált, hogy megtudakolja, mi okozza a zajt.

A következő pillanatban egy halk sikoly kíséretében lezuhant. A padló beszakadt alatta. Nagy nehezen sikerült összeszednie magát. Mikor feltérdelt, egy pillanatra megdermedt.

Egy éles tárgyat érzett a torkához szorítva.