Ez még mindig nem a fő story, csak elmesélem, mi is történt kicsivel a csata után...
----------

A csata végeztével tündék jöttek, elszállították a holtakat és a sebesülteket. Körülbelül egy 100 fős különítmény járta végig a csatateret, és a sebesülteket óvatosan kivitték a csatatér szélére, és felrakták őket az ott felsorakoztatott szekerekre, melyek elé egy-egy ló volt kötve.

Először a sebesülteket szállították el, hogy mihamarabb gyógíthassák őket. A holtakat csak 1-2 nappal később szállították el.

Míriel ott feküdt a warg alatt. Két tünde férfi jött oda hozzá, hogy megnézzék, halott e. Az egyikük Míriel homlokára tette a kezét. Valamit halkan mormogott, mire a lány hirtelen fellélegzett, és köhögőroham közepette próbált levegőhöz jutni. A férfi újból a homlokára helyezte a kezét, mire Míriel újból eldőlt, és többet nem mozdult.

A tünde képes volt erőt átadni a sebesülteknek, hogy megtudják életben van e. De képes volt őket elaltatni is, hogy ne szenvedjenek, amíg elszállítják őket, és az orvosok kezelésük alá nem vonják őket.

A két férfi nekiveselkedett, és sikeresen arrébb lökték a wargot. A másik katona (ez kissé erősebb és nagyobb termetű volt a "varázsképességűnél") a kezébe vette Mírielt, és elvitte az egyik szekérhez, majd belefektette. Aztán már ment is vissza a társához, hogy megmentsék a többi sebesültet is.

***

Míriel egy tiszta szobában ébredt, ahova besütött a napfény. Fájdalmat érzett a fejében, karjában, és enyhén a lábaiban.

Megpróbált felülni, mire köhögőrohamban tört ki. Fulladozva ült az ágyon, előregörnyedve, megpróbált levegőhöz jutni. Mire lenyugodott, teljesen kifulladt.

Az ajtó kinyílt, és belépett rajta egy szőke hajú tündenő.

Míriel előredőlve ült, maga elé révedt. Észre sem vette az ajtón belépő lányt.

-Hála az égnek, felébredtél!-szólalt meg a lány.

Míriel felkapta a fejét.

-Nelladell! Hát te vagy?

-Nagyon aggódtam érted Míriel!-mondta Nelladell, majd odasétált az ágyhoz és leült Míriel mellé- Szörnyen megilyedtem, mikor nem tértél vissza... Hát még mikor visszahoztak egy szekéren, 3 törött bordával, egy repedt csuklóval, összenyomott lábakkal, egy súlyos fejsérüléssel, rengeteg vérveszteséggel és egy óriási nyílt sebbel a válladon!- mondta Nelladell.

-Hé!- mondta vigyorogva Míriel- Te aggódtál értem? Hát nem megígértem, hogy visszajövök? És hát én mindig betartom a szavam!

-Hé hé hé hé hé! Egy dolgot tisztázzunk! NEM TE jöttél vissza, hanem egy szekéren hoztak eszméletlenül...-mondta tettetett felháborodással Nelladell.

-Jól van na! Az más kérdés!-nevetett Míriel.

-De azért örülök, hogy azért még a régi vagy! Jó hogy annyira nem ütötted be a fejed!-nevetett Nelladell is.

-Hé! Csak hogy tisztázzuk! Nem én vertem be a fejem! Tudod nem tehetek róla, hogy ennyire megtetszettem egy uruknak!-vigyorgott Míriel.

-Persze, persze!-mondta Nelladell.

Míriel és legjobb barátja egy ideig még röhögtek. Hiába: a barátok egy csata után is barátok maradnak...

-Látom már jól vagy!-vigyorgott Nelladell- minek dolgoztam én ennyit a gyógyításodon, mikor ugyanolyan bolond vagy, mint voltál?-nevettek fel újra

-De csak annyira, mint te!-nevettek tovább.

-Azért örülök, hogy már jobban vagy.-mosolygott Nelladell.

-Köszönöm, hogy gyógyítottál Nelladell... Tudod, amikor ott feküdtem a csatatéren, akkor az utolsó pillanataimban tényleg úgy éreztem, hogy végem van... Nélküled lehet, hogy így is történt volna... -mondta komolyan Míriel, majd elmosolyodott- Meg persze anélkül a jóképű szőke tünde nélkül, aki utolsó három nyílvesszőjével megvédett a gonosz uruk-hai-tol, és megmentette az életemet!-mondta viccesen kiparodizálva az áradozását.

Felnevettek.

-Ajjajj! Szőke herceg a láthatáron! Akkor sürgősen intézkedni kell, mivel ilyen sápadt bőrrel nem mehetsz az esküvődre!-nevetett Nelladell.

-Tudod, hogy csak vicceltem!- nevetett Míriel- a szerelem nem az én műfajom...

-Még! De majd teszek róla, hogy így legyen! Mit kezdenék én egy öreglány barátnővel?-vigyorgott Nelladell, és látszott rajta, hogy ezt az állítását komolyan gondolja.

-Na ne!-fagyott le Míriel arcáról a mosoly- ugye ezt nem gondoltad komolyan?

-De még mennyire! Kezdetnek ajánlanék néhány szerelemről szóló könyvet...-mosolygott Nelladell- Majd beszerzek néhányat neked a nagy könyvtárból...

Míriel vigyorgott és a szemét forgatta.

-Na, de most mennem kell, sok beteg vár még rám. Pihengessél, én meg majd küldöm a könyvutánpótlást.- mondta Nelladell, majd felállt, és kiment a szobából.

Míriel mosolyogva dőlt vissza az ágyába.