Köszönöm a 3K-t, a sok csillagokat és a kommenteket!
---------------------------------------

-Feladom.-dobtam be a dobozba a monopoly pénzeket. Már nem tudom mióta játszunk, de a földön hosszú távon ülni, nem valami kényelmes.
-Én is.-terült el Jinxx.
-Egyezzünk ki egy döntetlenben.-ajánlotta fel Jake.
-Biztos, hogy nem. Én ezt most végig játszom.-makacskodott Ash.
-Ugye tudod, hogy messze még a vége?-kérdeztem. Elgondolkodott.
Szerintem képek jelentek meg előtte, ahogyan a hosszú, fehér szakállú, ráncos bőrű, öreg Ashley Purdy remegve dobja el a dobókockát, majd egy idő már csak a csontváza ül ugyan ott, ugyan azon a helyen. Nincs több csaj, se pia, de főleg a zene.
Arca egy grimaszba torzult.
-Tudod mit? Döntetlen.-nyújtotta felé a kezét, hogy megrázza. Jake elfogadta.
-Végre!-ugrott fel Shopie. Szegény már nagyon unta, de Ashley senkit nem engedett el. Az ő szavaival élve: Nehogy lemaradjunk az ő verhetetlen sikeréről!
Jinxx szaladt is a vécére, mert míg ment a játék tele itta magát mindennel, amit talált. Nem figyeltem mit ivott, de azt tudom, hogy volt itthon víz, cola, narancs lé és azt hiszem, még talán egy kis sör is.
-Annyira nem is volt hosszú.-legyintet, majd kiment a konyhába Ash.
Egy sóhaj kíséretében kiterültem, mint egy béka. Jake fölém hajolt és megcsókolt. Imádom, ahogy csókol. Ilyenkor minden és mindenki megszűnik számomra. Semmi más csak ő és én.
Hirtelen fekvő támasz pózban helyezkedett el felettem.
Nem bírtam ki, így belemosolyogtam a csókba. Elszakadtunk egymástól, de ő még mindig úgy maradt.
-Nem árt, ha az ember néha erősít.-mondta, és elkezdte behajlítani a karját.
-Jézus.-behunytam a szemem, hogy legalább ne lássam ha rám zuhan, elég ha érzem.
-Nyugi. Megtudom tartani magam.-adott az orromra egy puszit nevetve.
Lassan kinyitottam a szemem.
-Uh...Bocsi, nem akartam zavarni.-jelent meg Jinxx.
Jake gyorsan felpattant, majd felhúzott engem is a földről.
-Úgy is lassan mennünk kéne.-nézett rám.
-Rendben. Megyek segítek pakolni Shopnak.-mentem a szoba irányába.
Halkan bekopogtam, és bementem. A játékai közt keresgélt, de észre vette, hogy ott vagyok, ezért abba hagyta.
-Gyere kicsi lány, pakoljunk össze.-vettem elő a kis kacsás bőröndjét.
-De én még nem akarok elmenni. Veled akarok maradni.-ölelt meg szorosan.
-Hé. Hetek óta azt vártad, hogy Jake haza jöjjön. Vele jár az is, hogy haza mentek.-guggoltam le elé. Így egy kicsivel magasabb volt nálam.
-De én azt akarom, hogy együtt lakjunk. Mint egy nagy család.-mondta szomorkásan.
Egyből az én családom jutott eszembe. A szüleim, akiket nem is ismertem. A bátyám, aki manapság furcsán viselkedik. Sam néni, aki anyám helyett anyám. Jake, akibe egyszerűen beleszerettem.
Ashley, akit bár gyerek korom óta ismerek, sose volt több legjobb barátnál. A Black Veil Brides, bár nem tudom, hogy tekinthetem őket a családomnak, de ezalatt a pár hónap alatt nagyon megszerettem őket. Végül Shopie, egy aranyos, tündéri kis lány, aki szintén elvesztette a szüleit fiatalon, ahogyan én is.
-Talán, majd annak is eljön az ideje.-simítottam meg a karját.
-Kis ujj eskü?-emelte fel az ujját.
-Kis ujj eskü.-kulcsoltam össze az enyémmel-Na most már tényleg pakoljunk.
Ezután nem beszélgettünk. Csak csöndben raktuk be a táskába a dolgokat.

Miután Jake és Shop hazaindultak, Jinxx meg Ashley pedig valahova mentek egyedül maradtam otthon.
-Na most mit csináljak?-kérdeztem magamtól hangosan.
Elég régen fotóztam. Azt hiszem jót is fog tenni, egy kis nyugalom. Legalább kitisztul a fejem.
Elkészülődtem, és a géppel a nyakamba akasztva, indultam el a közeli parkba.
Azt hittem olyan lesz, mint mindig. Elmegyek kattogtatok párat, majd haza jövök sötétedés előtt.
Persze nem jött össze!