Aaron

2 héttel később

Már két hét telt el azóta, hogy Dave hazahozott, és én nem tudok másra gondolni csak rá. Nem tudom, lehet, hogy ez beteges, ugyanis még sohasem éreztem ehhez hasonlót. Sőt, még semmit sem éreztem.De, azóta az este óta, csak ő jár a fejemben, ahogy mosolygott, ahogy ideadta a dzsekijét, ahogy átkaroltam, mindez annyira jó volt. Akárhányszor rá gondolok, átjár a melegség. Na jó, elég volt, hagyjuk ezt!.

Most itt ülök a teremben, a hátsó padban, és éppen olvasok, az Amíg a lányod voltam-ot. Mi mást is lehetne csinálni egy fantasztikus kémiaóra előtt, mint az olvasást.Nagyon belemerültem a könyvbe, pont ott járok, amikor Janie megtudja, hogy ki is az apja, amikor valaki megkocogtatja a vállam, én pedig felnézek, és....., és ott van Ő. Dave, itt áll a padom mellet, és mosolyogva bámul le rám.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Dave

2 héttel később  

Mióta találkoztam Aaronnal, állandóan csak rá gondolok, mindig csak ő jár a fejemben. Pedig, ez rám egyáltalán nem jellemző, sosem volt még velem ilyen, na jó, talán egyszer, de azt inkább hagyjuk. Aaron Kingsley, így hívják. Sikerült kiderítenem, sőt azt is tudom, hová jár suliba. Be is iratkoztam abba suliba. Na jó, ez most így, úgy hangzik, mintha én valami bérgyilkos, vagy mittom' én mi lennék, aki egyszer találkozott egy pasival, aztán már be is iratkozik a suliba, ahová mellesleg Ő is jár. De ez abszolút nem Így van. Ugyanis, anyám beíratott egy magángimibe, ahová utáltam járni, utáltam mindenkit, mert mindenkit csak a "hírnevem", pénzem érdekelt, én meg az ilyen emberektől hányni tudnék. Emiatt volt is egy nagy veszekedésünk Anyával, de végül átíratott ide.

Éppen itt állok a suli előtt, és az épületet bámulom. Durchmor High School. Ez áll a homlokzaton. Egyébként pedig nem is tűnik rossz sulinak, eléggé barátságos. Miközben itt állok, elég sokan megbámulnak, ugyanis a szüleim híresek, ezáltal én is. Apám George Goldstick építész, ő építette a legtöbb épületet itt a városban, és világszerte is. Anyám, Natasha Goldstick, ügyvéd. Egy nagyon jó ügyvéd. Néha otthon is azt hiszi, hogy a tárgyalóteremben van, ami eléggé kiakasztó. 

Miután kimézelődtem magam a homlokzatban, belépek az épületbe, és elcsodálkozom, kívülről is szép volt, de belülről is gyönyörű. Előveszem az órarendem, és megnézem milyen órám lesz. Kémia, szuper. Utálom, a kémiát olyan hülyeség. Na mindegy, elindulok a 303-as terem felé. ugyanis ott lesz a kémiám, egy bizonyos Mr Swartz-cal. Odaérek a terem elé, benézek, és azonnal meglátom Őt. Ott ül az utolsó padban, és könyvet olvas. A mellette levő szék pont üres, így elindulok felé, mire elég sok szem fordul felém, de már megszoktam. Odaérek mellé, és megkocogtatom a vállát, mire bosszúsan becsukja a könyvét, és rám néz, aztán elkerekedik a szeme, én meg mosolygok.

-Bocsi, szabad ez hely?-kérdezem.

Öhmm..Persze, szabad.-válaszolja kicsit zavartan, mire mosolygok.

-Szia, Dave vagyok. Dave Goldstick -mondom neki, miközben leülök, mire ő elég furán néz.

-Igen, tudom ki vagy.-mondja.-Múltkor már találkoztunk.

-Aha, csak én nem tudom, hogy ki vagy.-hazudom

-Ja, tényleg.-mondja, és elpirul.-Aaron Kingsley.

-Örülök, Aaron.-mondom, aztán csapódik az ajtó, ugyanis a tanár bejött.

-Üdv mindenkinek.-mondja.-Üdvözöljétek az új diákunkat, Dave Goldstick-et.-mondja, mire kapok egy pár szia-t.

A tanár nem veszteget rám több időt, bele is kezd az anyagba, de én csak Aaron nézem, mire ő ettől egy kicsit feszült lesz.

-Inkább a tanárt figyeld.-mondja.

-Bocsi.-mondom.-Nem tehetek róla, hogy ilyen cuki vagy.-Erre úgy meglepődik, hogy levegőt is elfelejt venni, majd elpirul. A tanár felé fordítom a fejem, aki éppen a szénről beszél:

-Vannak a telített és telítetlen szénhidrogének. A telítettek: az alkánok, a ciklánok. A telítetlenek az..

Újra Aaron felé fordítom fejem, és eldöntöm, hogy nekem ez a pasi tényleg kell.