Miután elhagyta az igazgatói szobát és egy újabb furcsa benyomással gazdagodott a tanári kar részéről, sűrű pislogások közepette próbálta a nő cselekményeit önmagában hova tenni. Még sohasem került ilyen szituációba, így nem tudta ezt jelenleg kezelni. Inkább csak vett egy mély lélegzetet és megindult vissza a háló körletébe. Kissé elszaladt az idő az igazgatóval való csevegés miatt.
Leérve az aulába, felpillantott a falra, ahol egy hatalmas, drabális méretű óra kattogott átszűrődve az ott trécselő diákok neszein. érdekfeszítő újdonság volt ezt a sok fiatal mágus növendéket látni. Mind erős mágikus aurával rendelkezik és ezek különböző illatot is árasztanak magukból. Mindegyik megkülönböztethető és mind elkülöníthető. Az óra hangos kattanással lépett a délután negyedik órájába. Az összes tanuló felállt és elindult valamerre, olyan volt, mint egy előre begyakorolt koreográfia.
Alistair sem időzött sokat, megkereste a térképet, mely a falon eligazíthatja, hogy merre van a szobája majd rátalálva a meglehetősen túl részletes térképre, végül megindult a megfelelő irányba. Ismételten az a hosszas és kimerítő lépcsőzés vette kezdetét, mint ezelőtt a Bertold nevű mágussal. „Meg kell tanulnom levitálni..." -Hangzott el egy gondterhelt sóhaj a szájából, miután az egyik lépcsőfordulóban megpihenve egy diák szárnyalt el mellette.
Elűzve fejéből a nagyra törő álmodozásokat, ismét nekivágott a hegység magasságú lépcsősornak.
Hosszas kínszenvedés után csak hamar felért a helyes emeletre majd nagy szuszogások közepette bekopogott, utána benyitott a szobájukba.
Armin épp egy mágikus könyvet lapozott, olyan mélyen belekuszálódott a könyvbe, mint amennyire kuszák a Ley-vonalak Azaranthon.
-Armin! -köszönt rá Alistair.
Válasz nem érkezett, a fiú egyik szarvát piszkálta a fején. másik kezével az állát támasztotta, mindeközben elrévedt tekintettel nézte az előtte levitáló könyvet.
-ARMIN! -emelte fel hangerejét Alistair.
-Hö? Hogy mi? -szobatársa arcából a vér is kifutott és csak kapkodta a tekintetét, miközben a könyv az ágyra zuttyant.
-Megérkeztem. -Jelentette ki, unott hangon. -Mit olvasol?
-Sötétség ura és a fekete mágiák, Sir Ron 'tarotól. -Nyitotta ki újra a könyvet, ezúttal saját kezével és újra belemerült az olvasásba.
-Oh, tényleg az Elinek kiemelkedők a fekete mágiákban. -Huppant le az ágyára Alistair.
-Igen, ez így van! -Jelentette ki, összecsapva az alkar vastagságú könyvet. -És te miben vagy jártas?
-Nos, Konyítok az Arcane és az elemi mágiához, egyszer sikerült a szent mágiát is alkalmaznom, de az kissé nehézkes. -Fejtette ki, hátát a falnak vetve.
-A szent mágia az amelyik... -nézett rá kérdően szobatársa.
-Amelyikhez fohászt kell mormolni. -jelentette ki mosolyogva Alistair. -Egyszer járt egy Arany Oroszlán a pal... a városban és a palotában láttam ahogy elmormol egy ilyent. -mesélte, térdeit felhúzva mellkasához.
-Arany Oroszlán? Egy ember Aldaraanban? -Kérdezte Armin.
-Öhm, a békekötés óta nem nagy újdonság.
-Ja igaz! A történelem nem az erősségem. -Nevetett fel Armin. -Hamarosan itt a vacsora ideje. -Nézett a fali órára az Elin.
-Még csak öt óra lesz.
-Igen, itt ekkor van vacsora, utána két óra szabad program és takarodó.
-Uh, mit kéne csináljak ebben a két órában? -Kérdezte tanácstalan hangsúllyal.

Armin csak vállat vont majd a további fecsegést kerülendően visszabújt könyvének biztonságos takarásába. Alistair értett a jelzésből és nem faggatta tovább szobatársát. Felállt az ágyról és elkezdte tovább pakolni a ruháit, illetve az otthonról hozott könyveket. Nem véletlen volt olyan nehéz a bőrönd. két zsák ruha, mágikus tárgyak, a többi mind mágiával átitatott grimoár és feljegyzések gyűjteménye volt. Mire kipakolta az összeset, az íróasztal már egy kissé megsüllyedt a sok holmitól.
Behajtogatta a hatalmas gardróbba a ruháit, a csizmáit alájuk és minden más kiegészítőjét mellé rakta.
-Az a fehér kristály mire jó? -Kérdezte Armin miután beleszimatolt a levegőbe.
-Nos, nem tudom. Úgy kaptam egy családi barátunktól.
-Elég furcsa szaga van, még én is tudom érzékelni.
-Fahéjas illat. -Válaszolt kissé elgondolkodóan, miközben a kristályt a tenyerébe vette.

Nem gondolkoztak sokáig rajta, belecsúsztatta egy kis erszénybe és gondosan lezárta a kíváncsiskodó szemek elől.
Eljött az idő, a folyosó csengője tisztán hallható volt. A vacsora idejét jelezve, hangosan és fülsiketítő kolompolásba kezdett. Armin felugrott és azonnal kisétált a szobából, Alistair érdeklődően követte, mihelyst felhúzta lábára a csizmáját.

A folyosó egyszerre tódult meg, jobb oldaláról fiú, bal oldali ajtókból lányok léptek elő és a folyosón találkozva, beszélgetésbe elegyedtek egymással, néhány pár is volt már köztük így azok szorosan egymás mellett kuncogva haladtak a lépcső irányába.
A tömeggel csordogáló Alistair hamar leért az étkezőbe, ami hatalmas csarnokkal bírt és a több mint kétezer diák mindegyik tagjának tudott helyet biztosítani. A terem túlvégén pedig egy magas pódiumon a tanári kar étkezhetett.
Minden diák helyet foglalt valahol. Pár emberrel a tanári kar előtt talált magának helyet Armin, akit szorosan követett Alistair is.
A nagy zúgolódást és nevetgélést a kristály lámpák vakító felfénylése zavarta meg. Minden diák elcsöndesedett, pár apró pisszenés hallatszott csak. Oldalról a tanári kar lépett be. Elsőként az igazgató, utána egy hatalmas és borostás férfi, kinek félszeme nem volt meg, és csupán egy vastag heg látszódott az arcán, mögötte a furcsa nő és végül Bertold. Másik irányról az arany szempárral bíró takart arcú Petoran, kinek látványára megindult a diákok közti susmorgás.
Az igazgató felállt a pódium szélére és egyet csettintett. A hang végig zúgott a termen és mindenki azonnal csendben maradt.

-Kedves diákok! Ezennel megnyitjuk iskolánk százkilencvennegyedik tanévét. De még mielőtt ezt megtennénk, megkérnélek titeket, hogy egy kis ideig emlékezzünk meg pár eseménynek, mi a közelmúltban történt!

Mindenki előre fordult és lehajtotta a fejét, tenyerét az asztalra támasztva. A pódiumra a sebhelyes férfi lépett fel, nem volt elf de, így is majdnem két fejjel volt magasabb és legalább háromszor szélesebb, mint az igazgató.

-Legyen e-nap emlékünk azokra, kik életüket a tudásnak és a mágiának szentelték. Immáron kétezer éve, hogy a Démonok visszavonultak Y'gh rax-ba. több mint 500 éve annak, hogy fellegvár megalakult, százkilencvennegyedik éve, hogy iskolánk fennáll és felvehette a legnagyobb mágus nevét! -A férfi hátra fordult és kinyújtott karjával, a sétapálcás aranyló szeműre mutatott, aki felállt és meghajolt. -Egyik leghíresebb tanítványunk már négy éve, hogy eltűnt a Titán-tundrán. -Megfogta a serleget, ami az asztalon pihent. -Emeljük poharunkat Leonosz Vindiktorra, ki a tudás érdekében életét áldozta és megannyi írást és felfedezést osztott meg velünk! Üdv a dicső halottaknak!

Minden diák megemelte az előtte lévő serleget majd beleivott. A sebhelyes visszaült a helyére Petoran lépett a pódium mögé.
-Drága gyermekeim! A két isten áldása kísérje tanulmányaitokat. Egyszer rég mikor még csupán keveseknek adatott meg az öntudat, Alurne az Elfek és a hold védőszent titánja, valamint a gondolatok anyja kérdést intézett felém. -az öreg elf megtámaszkodott a pódiumon, minden diák itta a férfi szavát és szemük úgy csillogott, mint a frissen köszörült kard éle a napsütésben. -Annyit kérdezett csak. Ez így jó? -tartott egy kis szünetet. -Ma ahogy így végig pillantok rajtatok, ifjú tanítványokon, leendő mágusokon. Tiszta szívvel válaszolnék a tudás anyjának. Igen! Jó így. -szeme kissé jobban izzott, mint előtte. -Kövessétek Algalorn útját, de ne térjetek le soha Alurne holdvilágos fényéről. Kihívásokban és sikerekben gazdag évet kívánok mindegyikteknek.

A tiszteletre méltó vissza csoszogott a helyére, közben a diákok felugorva, ujjongva vastapssal éltették a hatalmas elfet.
Anthoridas megnyitotta a lakomát és mindenki rá úszással kezdett neki az ételnek. A fiatal törpök hangos éneklésbe kezdtek, amit az újonc elfek undorral hallgattak, de felsőbb éves társaik saját nyelvükön daloltak a zömök, apró termetű bajtársaikkal.
Az elinek túlzott eleganciával és úriemberekre jellemző kimértséggel étkeztek a terem egyik végében összegyűlve. Az emberek immár az elfekkel és törpökkel együtt mulatoztak. A tanárok hol egymással beszélgettek, hol a zene ritmusára tapsoltak és nevettek egymás viccein, humoros megszólalásain, diákokról szóló történetein.
Hosszas vacsora volt ez, a szabad idő kisrésze is elment vele, de ez mind semmit sem jelentett, hisz a hangulat nagyszerű volt. Kivéve az Elineknek, akiknek a csoportja a vacsoraidő után azonnal felállt és mint sértett nemesek távoztak a helyiségből, Arminnal együtt.
Alistair igazán remekül szórakozott az elf dalokat maga is dúdolta, a törpök hangos vicc mesélésén pedig jóízűeket nevetett. Megismerkedett pár felsőbb évessel, és néhány leendő társával is, valamint betekintést nyerhetett az iskolán belüli viszony rendszerbe.

-Senki nem kezdhet ki az én Ladymmel! -Szólalt meg az egyik végzős diák.
-A te Ladydde' mán a fé' oskola kikezdett, Philip! -lökte oda neki egy rövid, rőt szakállas törp.
-Vigyázz a szádra, Arnun mert a végén még begyulladt szemekkel ébredsz reggel! -vágott vissza a fiatal ember.
-Nem azt mondom, hogy Veronika mindenkinek megvolt, de több férfi járt a keze ügyében, mint kilincs! -Szólt közbe az egyik elf erősödő nevetéssel.
-Aztán az mér baj? -Kérdezte az Alistair mellett ülő elf. -Beidomított varázsló nőt nem minden sarkon talál az ember!
-Na ugye! -Helyeselt a Philip nevű ember, felpattanva az Arnunnak nevezett zömök törp mellöl.
-Barátim, kik vagytok nekem a serben! Aztat javasolnám, menjünk át törzshelyünkre! -Csapott az asztalra hatalmas és vaskos kezével a törp.
-Azt mondod tán, sergessük meg kissé a Notroyevi gimnazistákat?
-Én ilyenre nem gondótam, csakis egy hosszú fülű gondókodik folyton a nők fenekin! – emelte fel kezeit a törpe és pislogott eléggé egyértelműen.
-Van egy ötletem, testvéreim! -tette fel a kezét az Alistair mellett ülő fekete hajú világos bőrű elf. -Itt van egy kis újonc, aki hallgatózik mellettem, miért nem visszük el magunkkal? igaz csak fél elf de, hát ismerjük a Moonbladeket és a Graysonokat! -Felpattant a padról és a serlegét megemelve intézte szavait a kis csoportnak.
-Mi a neved tündérkém? -Fordult feléje Arnun.
-Alistair vagyok! -Vágta rá büszkén.
-rendben van! ha mindenkinek jó, akkor ezt a kis kezdőt is magunkkal visszük! -Csapott ismét az asztalra, aminek hatására a mellette ülő törpök azonnal kiugrottak a padból és ismét dalra fakadtak, az ember Philippel egyetemben.
-Köszönöm a meghívást, de nek...
-Ne szégyenlősködj, jól jön egy-két felsőbb éves ismeretsége. -vágott szavába a másik oldalán ülő rövidebb fülű, fehér hajú elf.

Alistair nem szólt többet a másik elf szavára, csak komoly arccal bólintott egyet, majd ő maga is felállt leporolta talárját és átmászott az asztalon. Széles vigyorral fogadta amikor a két mellette ülő elf szóba elegyedett vele.
Az igazgató és a tiszteletre méltó összesúgtak miközben őt nézték, de csak az ég tudja mit mondhattak.

Kiérve az udvarra a nótának is vége lett, amit a rövid szakállas törp kissé túljátszva fejezett be.
-Adj még egy sört! -Hangja végig zengett az egész udvaron, aminek hatására egy már régebben kijött csapat is felhangzott és hangos kiáltással értettek egyet. Philip és Arnun egymásba karolva táncoltak és vezették a csapatot.
Mögöttük három női tanonc csevegett, azok mögött két törpe és három ember meg egy elf vizslatta az elöttük lévő lányokat. legutolsónak vígan dudorászott Alistair és a két elf.

-Szóval ti honnan érkeztetek? -kérdezte a másik kettőt.
-Én Aldaraanból, a nevem Widan Blackbloom. De szólíts csak Widynek. -Mutatkozott be Alistairnek a jóval magasabb világos bőrű elf.
-Jó magam pedig, Emir Goldmist volnék, Elvenian városából. -Hajolt meg előtte a sötétebb bőrű, fehér hajú elf.
-Nos, mint azt tudjátok Alistair vagyok, nagyon szépen köszönöm az invitációt. -mosolygott a két férfire kedvesen.
-Látod az előttünk menőket? -mutatott végig a nem messze sétálókon, ahol hat ember ment széltében az utcán.
-Igen.
-Na a két törpe. Az acél bőrű az Brodak, mellette pedig Arnun fél testvére Thalerm. A három ember; A Szőke jó képű Thimothy, a másik szőke Vincent, a harmadik fekete hajú szintén újonc, ő Alexis. Az elf pedig a bátyám Falodarm. -Mutogatta és mutatta be az elöl sétálókat Widy.
-A hölgyek pedig, A törpe Az Memwo, Arnun barátnője mellette, Julia Reed az a vörös hajú ember Widy bátyjának nője, valamint az én gyönyörű Lellyvim, kizárásos alapon az elf lány. -Mondta szinte gyönyörrel a hangjában. -A maradék két félnótást meg nem kell részleteznünk, úgy hiszem.
-Arnun és Philip.
-Igen, a csapatunk két vezér alakja. -Mutat a két egymást támogató, és éneklő férfira.

Nem sokkal később, hogy mindenkit sikerült bemutatni, elérték a hírhedt kocsmát, amit csak ''törzshelyként" emlegettek. Táncos Beky Sokat sejtető név. Belépve az ajtó után egy hatalmas táncparkett, mellette egy hosszú bárpult, mögötte három kiszolgáló pultos lány, a sarokban és a tánctér mellett hosszú és rövid asztalok, szépen rendezetten. A díszes társaságot kedves mosoly és hangos éljenzés üdvözli, leülnek az egyik hátsó sarokban lévő asztalhoz, kissé távolabb a táncolóktól és a zenészektől. Ott hátul a kőfal mögött már elég jól megtört a hang és lehetett beszélgetni.

-Na szóval, Alistair! -tartott egy hatásszünetet Philip. – Üdvözöllek kis csapatunkban, a fekete fényben.
-Csapat? -Kérdezte Alistair, kissé megszeppenve.
-Tudod tezsvér, minden évben végez egy tagunk így folytonos utánpótlás köll. Mút évben egy Arkanistánk végzett és így a csapatban megüresedett egy hely. -vette át a szót Arnun.
-Mivel te úgy is ott ültél és nem tűnsz mágia szempontjából mindennapinak így gondoltuk beveszünk. -Szólt közbe Lellyvi, miközben hátulról átkarolta Emirt.
Alistair kissé elgondolkozott, hogy mi ez a csapat dolog, mivel erről még nem hallott és az igazgató sem beszélt róla.
-Mi is pontosan ez a csoportos dolog? Együtt isztok vagy, van ennek valami gyakorlati haszna?
Mindenkinek kissé felszökött a szemöldöke, de Falodarm a nagy testű, magas, fekete hajú elf férfi szólalt csak meg a maga mély orgánumával. -A csapat lényege, hogy a mágikus iskolák versenyén, csakis csapatok indulhatnak, van egy az egy elleni harc is, de azok egyszerűek. A mi csapatunk múlt évben elég gyatrán teljesített, mivel kissé szét voltunk esve. de három évvel ezelőtt a régi csapat második helyezett lett az iskolánk legelitebb csapata után. -Magyarázta végig Falodarm, lassan és érthetően, közben kezeit mellkasa előtt fonta össze.
-Oh, már értem szóval azt szeretnétek, hogy én, mint kezdő még mágiát nem túl sokat használó segítsem a csapatot? -dőlt előrébb Alistair, ujjait összefonva.
-gyorsan leszűrted. -Igazította meg a haját Thimothy.
-Igazából felőlem semmi akadálya. -Támasztotta meg állát, két ujjával.
Philip hangos füttyentéssel jelzett a csapos lánynak, aki nem messze álldogált a pult mögött és oda is libbent a füttyszóra.
-Mit kérsz szép fiú? -Kérdezte háta mögött tartva a tálcát a pincérlány.
-Áh, Zilah! Nem is tudtam, hogy ma dolgozol! -Fordult a pincér felé Thimothy eléggé zavart arccal és hanggal.
-Igen Tim, ma is dolgozom és mi lesz a beígért vacsorával? -Mosolygott rá, kissé idegesen a pincérlány.
-Van egy ötletem kedvesem! Thimothy hozza nekünk a sert, te pedig szépen itt maradsz addig! -fejtette ki eszme futtatását Widy.
-nekem megfelel! -vágta rá Zilah.

Thimothy felrántotta a szemöldökét majd kilibbent a társaság mögött és meghajolva adta át a helyét a nőnek. kisebb szitkozódásokkal karöltve besétált a pult mögé, utána pedig neki támaszkodott a polcnak. Mágiával elkezdte lecsapolni a sört majd átreptette az emberek között a korsót és lerakta azt úgy, hogy egy csepp sem ment ki az arany sárga nedűből.
-Most akkor lássunk egy Thimothy félét! -Kiáltott neki oda Zilah.
A férfi csak igazított egyet haján majd kinyújtva maga elé karját, szemét lehunyva kis kékes lilás fonalak kezdtek ujjai között cikázni. Elmormolt valamit majd az egyik üvegből az ital kirepült és áthaladt a pult feletti ferde fadorongok között. Egészen az asztalig szállt, ahol Brodak már tátott szájjal várt. Mágia segítségével Tim egy üveget rántott a törpe feje elé, amibe az ital minden hiba nélkül belefolyhatott. A sértett Brodak, azonnal kiitta az utolsó cseppig, utána a fa korsót az asztal lapjához verve üvöltött egyet.
-Nem volt a legnagyobb szám de hát, még csak év eleje van. -Vonta le a következtetéseket Philip.

A kocsmatúra egész érdekesen alakult, Nem lányok jöttek a Notroyevből hanem a rivális csapat.
Amint betoppantak az Akadémia pártját fogó kocsmába a zene elhalkult, a táncosok pedig megálltak.

-Hol van a kicsi Preston? -Kiáltotta el magát egy bőr ruhás inkább tolvajnak tűnő férfi. -A kis gyáva homályos picsa füst vezetője! -Folytatta a kedves beszédét az úr.
-Ezek kik? -Kérdezte Alistair érthető értetlenséggel.
-A Notroyevi bagázs. Múlt évben elvertek minket és most azt hiszik, hogy hatalmas erejűek.
-Akkor itt és most beverjük a pofájukat? -Ugrott fel az asztaltól Arnun.
-Csillapodj! -intette csendre Falodarm, aki már kelt is ki Julia karjaiból és átlépve két társa mögött, az idegenek elébe sétált.
-Oh! Csak nem a hatalmas Falodarm? Hol van a többi puhapöcsű, óriás? -Kezdte inzultálni az ember.
-Távozzatok a kocsmából, ha kérhetlek. -Őrizte meg hidegvérét a magas elf.
-Nem, nem kérhetsz meg.
Falodarm hátra nézett, ami után Arnun kiugrott a padból és feltűrt ingujjal közeledett a rendbontók felé.
-Nocsak, nocsak! Falodarm barátom, olybá tűnik ma is jól fogunk szórakozni! Thalerm, Brod... -Brodak már akkor elindult mikor barátja kikászálódott az asztal mellől.
-Brodak... üt... téged! Lenni neked sok törött csont! -Mondta a zömök, acél bőrű törpe miközben ökleit összecsapta.
-Brodak visszamaradott? -Kérdezte Alistair, miközben a többiekkel együtt a harctérre lépett.
-Ja, nem mondtuk volna? -Lepődött meg Widy.

-A mai naptól ez a hely a Notroyev gimnázium pártfogója. -Jelentette ki, miközben köpött egyet a földre.
-David, biztos vagy ebben? Tudod mit jelent ez a kijelentés, igaz? -szólt hozzá Emir.
-Persze, hogy tudom! Holnap délután a főtéren lévő küzdőtéren! A Banditák a Sötétség fénye ellen.

A kocsmában megállt a levegő, csupán Philip sóhajtozott. -Akkor kezet rá! -nyújtotta a kezét Falodarm mögül kilépve.

A David nevű idegen férfielfogadta a kéznyújtást majd a cimboráival sarkon fordult és kiment az ajtón. Akis csapat pedig nem sokkal később szintén kiment a hangulat karbantartóobjektumból.
-Akkor holnap még meg is kell velük küzdenünk? -Kérdezte kissé kétségbe esettenLellyvi.
-Ne aggódj, édesem! A szart is kiverjük belőlük. -Nyugtatta Emir a lányt.
-Alistair, minden rendben? -Rázta meg a fiú vállát a hatalmas, nagy elf.
-Hogy? ja, igen persze csak kissé gyorsan eszkaláltak a dolgok. -Ocsúdott felgondolatai közül.
-Ne félni... kis elf! -Verte hátba lapát kezével Brodak. -Brodak összezúz! Mint bogár!Barátok örülni Brodakért! -Nyugtatta meg az izguló elf fiút.
-Nagyszerű társaság -Fejtette ki az eddig csuklya alatt rejtőzködő, vékonyAlexis.
-neked van szád? -Kötözködött Arnun.
-Igen. Csak nem láttam értelmét használni eddig.
-Holnapra készüljön fel mindenki, Alexis lesz a koordinátorunk, Falodarm ésBrodak a ta...
-Majd holnap, Philip! -Emelte fel a kezét Emir, utána Lellyvi derekát megfogvalépdesett be párjával az iskolába. Nem sokkal később mindegyikük követte az elfpárocska példáját és elvonultak a saját háló körleteikbe.