- Remélem is, hogy sikerülni fog! - sóhajtotta, és felállt - Többiek? - vonta kérdőre a fiút aki a nagy zsivaly irányába mutatott.

- Szerintem ők lesznek! - nevetett, majd elrohant a fa kapu elé, és sorba beengedte a Pál utcai fiúkat.

A szél csendesen fújdogált, a Grund füve le volt nyírva, így a többiek előkapták a focilabdát, és csapatokat alkotva elkezdték rúgni a bőrt.
Rebekát is hívtak, de nem volt hozzá kedve. Amint meglátta a labdát Olivérre gondolt, aki még mindig a kórházban fekszik.

- Rebeka! - kiáltott Richter - Avasd be a többieket, hogy milyen szuper ötleted támadt! - intett, mire Boka kíváncsian felé nézett, gyanakvó tekintettel.

- Na, Papuskáim most ugrik a majom a vízbe! - kiabálta fülsüketítően Csónakos.

Közelebb ért, és leült a fűbe, ami a párától kicsit nedves volt. A testvére kérdőn nézett rám, és megveregette a vállát, hogy mondja már, ne parázzon.

- Feri azt mondta, csatlakozzak én a Vörösingesekhez. Igaz, nem kérdeztelek meg titeket, de jó ötletnek találtam, így könnybben tudjuk őket irányítani. Beépülök, de minden információt megosztok veletek, Áts csapatával pedig hamisakat rólatok, vagyis rólunk - nyögte ki a lány, majd bizakodva nézett a többiekre.

Mindannyian lelkesedtek az ötletért, kivétel Boka Jancsi, aki meglepődve pislogott, majd csendet intett. Mindenki elhallgatott, és kettőjükre összpontosított.

- Jajj, Jancsi ne mond hogy nem zseniális ötlet Beka részéről! - puhatolózott a bátyja, amit mosolyogva díjjazott.

Boka szólásra nyitotta a száját, de egy ismerős fiú rohant felék kiabálva. Nem más volt, mint Geréb, aki semmit nem tud arról, hogy megbeszéltük a csapatból való kirúgását nem rég.

---Visszaemlékezés Kezdete---

- Boka nem mehet ez így tovább! - pattant fel Csónakos, aki ha komoly dologról van szó egész normálissá válik - Gerébnek ez volt a második árulása. Nem bocsáthatunk meg neki minduntalan.

- Igaza van! - szólt közbe Rebeka, aki táskájában kutatva, előkapta telefonját, és a galériából egy képet mutatott Lábszárnak - Az ott Geréb, ahogy Átssal beszélget! Mi ez, ha nem árulás?! - kérdőjelezte meg a lány.

- Lehet, hogy csak találkoztak, és veszekednek Ferivel - mondta zavartan Boka.

- Boka ne legyél NAIV! - kiáltotta Leszik - Ennyire te se lehetsz ostoba! Ki szavaz arra, hogy Geréb ki legyen zárva a Pál utcaiktól, és a Grundról.

Mindenki felemelte a kezét, kivétel a vezér. Nem volt más választása, egyedül volt, így ők döntöttek.

---Visszaemlékezés Vége---

A Pál utcaiak döbbenten néztek a közeledőre, hisz megszavazták a kidobását. Rebeka eszébe jutott, hogy Geréb még nem szerzett róla tudomást, így gyorsan szólt a többieknek is.

- Geréb még nem tudja hogy kidobtuk, úgyhogy ne támadjatok neki! - nevettet fel kínosan.

Boka előrébb lépett, ők meg kicsit széljebb oszolttak. Néhányan beszélgetni kezdtek, de van akik elmentek a Grundról is.
A lány feszülten figyelt, próbálta kivenni a szavaikat, több kevesebb sikerrel.

Egy 5 perc se telhetett el, amikor Geréb lenézően pillantott rájuk, és elfutott. Mindenki egy nagy kupacba tömörült, de Jancsi elment búslakodni, hogy ki kellett taszítani a csapatból az árulót.

- Ez kemény volt! - füttyögött Csónakos, és arrébb állt.

- Úgy bizony! - helyeselt Weisz.

- Szerintem menjünk a dolgunkra, és ma ne hozzuk szóba a történteket - javasolta Beka - én ma elmegyek a vörösökhöz, itt pontban 8 órakor találkozzunk! Rendben?

- Igenis kapitány! - hülyültek a többiek, de Cselének máson járt az esze.

Az utca felénél járhatott, amikor a testvére utána kiabált.

- Tesó! - üvöltötte - Sok szerencsét! - nevetett, majd visszament a telephelyre.

Volt még némi ideje, így gyorsan bekanyarodott a Kórház utcába, ami nagyon közel van a Grundhoz. Olivért ment meglátogatni, akinél még mindig semmi fejlemény, de ígyis minden nap reményekkel tele lépett be a kórterembe. Ez ma is így történt. Bement az ajtón és a recepció elött elhaladva elképzelte, hogy a barája felébredt és újra átölelhetik egymást.

A kórterembe belépve viszont nem az egészséges Olivért pillantotta meg, hanem a Pásztor családot. Soha nem találkozott velük, de gyanította hogy ők azok, mert velük volt Dani is.

- Elnézést - suttogta, majd kilépett és elkezdte behúzni maga után a fehér ajtót.

- Várj Rebeka - szólította meg a legkisebb Pásztor - Gyere, bemutatlak a szüleinknek.

Az ajtótól visszamentek és szembenéztek a felnőttekel. Olivér mellett ült a fiúk anyja. Látszott rajta, hogy a foglalkozása ügyvéd. Ilyen helyzetben is elegánsan, büszkén ült, miközben a legdivatosabb ruhákban járt. Érzelemmentes arcán közömbösséget lehetett észrevenni. Hosszú vörösesbarna haját laza konytba fogva viselte feje tetején, zöldes szeme egész végig Bekát szemlélne. Ugyanazok a szemek, mint szerelménél. Ugyanaz a szín, ugyanaz a melegség. Megjelenése sziklaszilárdnak látszott és csak szemeiben látszott az aggodalom idősebbik fia iránt.

- Rebeka, ő itt anyukám, Pásztorné Szabó Annamária - az asszony csak aprót bólintott, amit Beka viszonzott és a férfi felé fordult - és apukám, Pásztor Áron.

A családfő barátságosabbnak nézett ki, mint neje. Hiába járt ő is drága öltönyben, mégis szimpatikusabbnak tűnt asszonyánál. Rövid, göndör haja az akkori trend szerint volt vágva, barna szeme megnyerően csillogtak. Kétség sem fér hozzá, hogy a fiúk jobban hasonlítottak rá, mint anyjukra. Mindhármukban volt valami rokonyszenves, amivel bárkit le tudtak venni a lábukról.

- Örülök a találkozásnak - nyújtotta ki kezét a Csele felé.

- Részemről az öröm - jegyezte meg mosolyogva Rebi, miközben kezét rázott a férfivel.

Az ismerkedés után beállt a kínos csönd, amit senki se zavart meg. Az anya továbbra is a fia mellett ült némán, miközben férje őket nézte. Dani leült az Olivér melletti másik székre, elzárva Bekától az egyetlen lehetséges közellétet a barátjától. Idegennek érezte magát a társaságban. Ott volt az egész család szinte tökéletesen és ő túlságosan is kilógott a sorból.

- Megyek, iszok egy kávét - ugrott fel hirtelen a székről a legkisebb Pásztor, majd gyors léptekkel elhagyta a termet.

Mindenkit meglepett ez a váratlan felindulás, de viszonyleg hamar viszaálltak az eredeti körforgásba. Rebeka helyet foglalt Dániel elhagyott helyén és óvatosan odanyúlt kedveséhez. Bátortalanul összefonta vele ujjait, mire halk köhhintést hallott. Felpillantott és Annamária nézett rá nem egészen barátságosan.

- Na és Rebeka milyen kapcsolatában vagy Olivérrel? - kérdezte Áron, hogy egy kicsit oldja a feszültségek a két hölgy között, akik láthatólag nem igazán szívlelték egymást.

- Tulajdonkáppen a barátnője vagyok - húzta ki magát büszkén, miközben a nőre nézett, akinek nem tetszett a jelenet.

- Csak ugyan? - kérdezte olyan hangon, mint aki biztosra veszi, hogy hazudtak neki.

- Igen - mondta ki nyugodtan és a párjára nézett, miközben úgy tűnt neki, mintha megszorította volna a kezét.

Ekkor ért be Dani is egy műanyag poharat szorongatva, ami minden bizonnyal tele volt forró kávéval, mivel nagyot kortyolt belőle. Végigjáratta szemét a termen, majd mikor az Olivér és Rebeka pároshoz ért elfintorodott. Sebesen elkapta tekintetét róluk és az órájára figyelt. Rögtön elkomorodott a tekintete.

- Nekem sürgősen mennem kell. Sziasztok - köszönt el, mialatt adott egy puszit az anyja arcára és elrohant.

Beka is megnézte az időt. Már negyed öt múlt, ami nem jelentett túl sok jót. Ő is sietve elköszönt, megsúgta Olivérnek, hogy holnap is eljön, majd távozott.

Első útja azonnal a női mosdóba vezetett, ahol kibújt felsöjéből és a vörös inget vette magára. Kétség sem fért hozzá, nem állt neki túl jól ez a szín, de őt ez nem is zavarta. Belegyűrte korábbi pólóját a táskájába és már futott is ki.

Tíz perce maradt odaérni a Füvészkertbe, ami nem jelentett túl sok időt. Már valószínű, hogy így is el fog késni.

Csodával határos módon egy bicikli csengetését hallotta meg a kórházból kilépve, ami csak egyet jelentett. Most kivételesen örült Csónakos biciklijének, amin már számtalanszor lett volna alkalma utazni, de mindig visszautasította.

- Hová, hová Papuskám? - kérdezte meg Csónakos a kormányra dőlve.

- Pont a legjobbkor. Kéne egy fuvar a Füvészkerthez. Elviszel? - vágott bociszemeket Rebi, hátha így könnyebben eléri a célját.

- Hogy is tudnék ennek ellenállni? - gondolkodott el egy pillanatra - Na pattanj fel, megyünk.

- Köszi - hálálkodott a barna, majd felkászálódott a csomagtartóra.

- Azért csak óvatosan. Kapaszkodj - nevetett a fiú, majd megindultak.

Beka szorosan belekarolt a csapattársába. Csak egy dologra tudott gondolni, miközben az elsuhanó tájat figyelte. ,,Vigyázat Vörösök jövök!"