Egy szép napsütötte tavaszi napon, amikor az égen egy felhő se volt, diákok özönlöttek ki az iskola kapuján, tanítás után.

2016-ot írunk, március 17.-ét, amikor még javában iskola volt.

A Szent István általános iskola és gimnázium diákjai, szintúgy futva hagyták el az épületet, köztük a 9.A-s, és B-s fiúk. Persze, a lányok is, de ők nem számítottak, kivétel egy. Hajának színe természetes barna volt, ami mostanában már egyre gyakoribb.

Ha a térfigyelő kamera helyében lettünk volna éppen látnánk, hogy zöld hátizsákjával együtt kilépett a kapun és kontyba fogta haját, s a Pál utca felé vette az irányt, viszont feltartotta egy fiú, de csak egy sziát dobott oda neki, és annyit mondott, hogy siet.

Pál utcai járda repedéseit kerülgette egy darabig, majd befordult, és egy ajtón, csöngetett. A rozsdabarna faajtó kinyílt, majd egy magas fiú lépett ki.

- Ki vagy? - kérdezte Boka János.

- Csele! - kiáltotta mosolyogva a lány, majd Bokához fordult.

- Mizu? Mi van a Grunddal? Semmi változás?

- Semmi, viszont kicsit le vagyok hangolva Nemecsek halála miatt.

- Azt elhiszem Lábszár! - paskolta meg a vállát, mire ő felnevetett.

- Köszi! - mosolyodott el, majd behajtotta a kaput.

A titokzatos barna, a farakások mögé tartott, majd levágta magát a másik Csele mellé! Nem értitek az összefügést? Hát, persze.
A lány nem más mint, Csele Rebeka, az utóbbi fiú testvére.

- Mit keresel itt? - nézett rá oldalról, a telefonjából a srác.

- Hát, csak jöttem segíteni amit tudok. Ha, egyeltalán szükségetek van rám, mint egy Pál utcaira. Szeretném, hogy megszavazzátok, hogy én is tag lehessek.

- Talán, el tudom intézni, de Boka ezzel tudod, mindig szigorú.

- Az imént beszéltem vele, jól esne neki egy kis kikapcsolódás szerintem! Ki kéne pihennie Nemecsek halálát, ahogy neked is! - tette a vállára a kezét.

- Elöbb elintézem, hogy tag lehess, aztan utána kitalálunk valamit, rendben?

- Oké, köszönöm! Viszont mennem kell, ha akarod, hogy kémkedjek a vörösök után. Erre talán még jó vagyok.

- Igen, erre igen! - röhögött fel, majd megborzolta Rebi fejét.

- Hé, hajam! - kapott a szétesett lobonca után, de akkor annak már mindegy volt.

- Eddig is hülyén állt!

- Kössz tesó! Na - pattant fel, majd egy üveg vizért nyúlt táskájába, de szomorúan állapította meg, hogy a palack üres.

- Ott a csap! - mutatott balra Csele.

- Nem kell, úgyse vagyok annyira szomjas! - legyintett Beka.

Gyorsan elindult, még mielött Csónakos meglátná, mivel mindig azzal a szöveggel jött, hogy elkíséri oda ahova megy.
A füvészkert pontosan az ellenkező irányban volt, így a mostani főszereplőnkre hosszú túra várt, de ekkor megszólalt mellette egy bicikli fülsüketítő csengője. A kerékpáron, nem más ült, mint Csónakos.

- Elvigyelek?

- Ha ilyen zajosan tudsz csak menni akkor köszi, de kihagynám.

- Megint a virágoskertbe mész? Onnan jöttem. A Pásztorokkal vigyázz. Kint szórakoznak a kapuban.

- Köszi! Szia! - indult meg újra, de a lába beleakadt a kilógó cipőfűzőjébe, amit gyorsan meg is kötött.

A nap ragyogóan sütött, Rebi reggel nem is tudta milyen öltözéket válasszon. Végül egy kékeszöld pulóvert és egy fehér farmert kapott fel a fekete Converséhez.

A kert elé érve, némán állt meg a kapuba. A Pásztorok között ott volt, Áts Feri is, és egy idősebb srác. Minap hallotta, hogy a 10. A osztályba új fiú érkezett, talán ő az.

- Pásztor Dániel és Pásztor Olivér ő itt Benedek Lór...! - fejezte volna be a mondatod, de észrevette Rebit, aki a kerítés kapuban állt.

- Csele! Mit keresel itt?! - kiáltott rá majd, a srác is felém fordul. Magas, izmos karjai kilátszottak a fehér pólója alól. Emellé egy fekete szakadt farmert viselt ami, jól illett alakjához. Szeme, hajával együtt mogyoróbarna.

- Te ki vagy? - nézett a lány felé, és végigmérte, tetőtől talpig, részletesen.

- Közöd? - vetette oda, majd Átshoz fordul, aki megvető pillantással nézett felé.

- Miért kell a csapatodba mindig újjakat ráncigálni?! Szerintem ez a szerencsétlen, azt sem tudja, hogy melyik oldalra állt - vágta a vezető fejéhez.

Feri közelebb megy, majd farkasszemet néz a leányzóval, és parancsolgatni kezdett neki.

- Ne merd betenni a Füvészkertbe a lábad, mert megjárod! - lökte meg Rebit a vállával, ahogy elment mögötte.

- Nem fogom azt csinálni amit te mondasz, úgysem lesz tiétek a Grund! Ki vagy te, hogy itt parancsolgass nekem? Hú, a Nagy Áts Ferenc osztja az észt! - figurázta ki Beka Ferit, aki nem zavartatta magát, rá se hederített, hanem elindult a tó felé.

- Ezt jól elintézted! - nézett rá szúrós szemmel, Lóri, majd keresztbe tette kezeit.

- Hogy kerülsz ide? - nézett rá a barna lány fáradtan, jelezve azt, hogy ha most bedurcizik elmegy.

- Csatlakoztam a vörösökhöz - mondta büszkén az utóbbi két szót - És te?

- Hát öhm... Csak erre jártam. De nekem mennem kell! - indult el a füvészkert üvegháza felé!

- Te ide nem jöhetsz be! - futott utána Lóránt, de ahogy a kanyarhoz ért Beka már el is tűnt, mire a fiú legyintett egyet, és tovább nem is törődött vele, hanem a tó felé vette az irányt, Feri után.

- Ezt megúsztam! - jelentette ki Beka, majd megfordult a padon amin eddig ült, háttal, hogy a vörös ne vegye észre.

A lány gyorsan felpattant az ülőhelyéről, majd nadrágját lesimítgatta, és leporolta róla a koszt, majd körül kémlelt. Ezer meg ezer gondolat kavargott a fejében, nagyrészt Lórántról, az új vörösről.

- Hát te? - lépett mögé valaki, és kezét vállára tette, amitől Beka megijedt, de a hang alapján felismerte a forrást.

- Szerinted? - fordult felé, majd belenézett csillogó szemeibe, és ajkainak esett.

- Hiányzol! - mormolta mély hangján, az idősebb Pásztor.

- Te is nekem, de tudod, hogy ezt senkinek nem mondhatjuk el! - hajtotta le Beka a fejét, és a cipője orrát vizsgálta.

Pásztor megfogta az állát, és szemét az övéibe mélyesztette. Pár pillanattal késöbb, meghallották a Vörösingesek indulóját. Ez csak azt jelenthette, hogy kezdődik a gyűlésük.

- Mennem kell! - ölelte át újra, majd egy gyors puszit nyomva a szájára elrohant.

Rebeka is indulóra fogta magát, mivel ki fogja hallgatni az ingesek beszélgetését. Kiváncsi volt, hogy milyen szerepet fog betölteni a gyűlésen az idősebb Pásztor, akit mindennél jobban szeret.

Fél éve, hogy kapcsolatban vannak, úgy, hogy ezt senki nem tudja, még Csele se, a főszereplőnk testvére.

- Nem! Ez teljességgel lehetetlen! - hallotta meg távolról Áts hangját.

Beka mikor leért a tóhoz, egy fa mögé bújt, el ahol senki nem láthatta.

- Nem hagyom itt a Füvészkertet őrizet nélkül, hogy a Pál utcaiaknak szabad legyen a terep a támadás alatt.

- Mikor támadunk? - szólalt meg egy ismerős hang, aki nem más volt, mint Geréb. Beki nagyon meglepődött, hisz újra bíztak benne, de megint elárulta őket.

- Igazam volt! - suttogta.

----Visszaemlékezés----

- Nem engedhetjük vissza! - álltam fel a helyemről a gyűlésen!

- Mindent megbánt, hallhattad! - ellenkezett Boka erélyesen.

- Az isten szerelmére, és ha újra elárul?! Akkor mit csinálunk? Újra esedezik majd bocsánatért?
Boka kérlek - váltotta kérlelőre a hangját - Könyörgöm ne engedd vissza!

- Megszavazzuk! - szólt majd kiosztotta a cetliket.

--Miután mindenki bedobta--

- 1 tartózkododik, 3 nem engedné vissza, a többi pedig igen! Eldöntöttük! Geréb visszajöhet!

----Visszaemlékezés vége----

A fa mögött kuksolva, kiderült, vagyis világos lett Beka számára, hogy nagyon nagy bajban vannak! A Vörösök, 3 hét, és 2 nap múlva akarják megtámadni a Grundot.

A főszereplőnk futásnak eredt, hogy minél elöbb léphessen be a Pál utcaiak Grundjára.

Végig a Fő úton, a Nyírfa utcán, a Rákóczy közön, egyenesen a Pál utcába.

A fa ajtót elé érve, gyorsan kopogott.

- Ki az? - hallotta meg a öccse hangját.

- Nagyon nagy baj van Tesó! - szuszogta ki magát, térdére támaszkodva.

- Mi az? - futott elé Boka, majd a többi tag is, Kolnay, Barabás, Csónakos, Leszik, és Weisz.

- Mi az? - sutyorogták a tömegben.

- Ahh...Vöhrösökh...meghfoghnak támadhni! - lihegte ki magát a lány.

- Mikor?! - türelmetlenkedtek.

- Majdnem 3 hét múlva - nézett a társaira, majd hozzátette, miután kifújta magát - Szeretném ha megszavaznátok tagnak! - húzta ki magát.