- Anyám elájulna, ha ezt látná, de szerintem egész türhető - nézett körbe elismerően Kriszti a faházban, mikor mindannyian ledobáltuk a cuccainkat egy-egy ágyra, aztán elkezdtük feltérképezni a helyet

Ez lényegében abból állt, hogy körbenéztünk, ugyanis a négy ágyon és a nagy szekrényen kívül nem volt más a helyiségben. Volt még egy fürdőszobánk is, zuhanyszóval és egy gigantikus pókkal, ami a lámpáról lógott le, de egyikünk sem vállalta magára az önkéntes rovarirtó szerepét, így békén hagytuk a pókot.

- Csak normális térerő meg net lenne - dőlt le az ágyára Blanka a telefonját nyomkodva. - Itt folyton elmegy.

- Az ebédlőben volt eddig egyedül folyamatosan.

- Uhh - nyögött fel a szőke lány. - Túl késő már feladni a versenyt?

Krisztivel sokatmondó pillantást váltottunk, aztán felkapta a telefonját és belebújt az ezüst melegítőjébe és elindult az ajtó felé.

- Írtam a fiúknak, öt perc múlva ott lesznek az asztaloknál.

Elköszöntem Blankától meg Orsitól, aki fel sem nézett a mobiljából annyira lekötötte valamilyen videó, aztán a csapattársam után indultam, aki már el is hagyta a faházat. Abban a pillanatban, hogy kiléptem a lépcsőre, a szemben lévő házból Patrik és Bence is előbukkant, majd elindultak felénk.

Sok versenyző hozzánk hasonlóan elindult feltérképezni a terepet, több csapat összeverődött, így eléggé kilógtunk a sorból.

- Muszáj szövetségeseket szereznünk - mormogta Bence, mikor elindultunk egymás mellett a faházak között.

- Hajrá, tesó! - csapott a vállára Patrik, mire a nála legalább egy fejjel kisebb fiú összerezzent. - Kezdhetnéd az új lakótársainkkal.

Erre már én is felkaptam a fejem és érdeklődve néztem rájuk.

- Mi van Barnáékkal?

Patrik elfintorodott.

- Szinte már fáj, de muszáj kimondanom. Igazad volt. Mindketten nagy kretének. Ha váratlanul betoppanna hozzátok Róbert, hogy kizártak minket, akkor az csak azért lesz, mert leütöttem ezt a Barna gyereket. Jó nagyra tartja magát.

Szórakoztató volt ezt pont Patriktól hallani, de akaratlanul is viszonoztam a mosolyát.

- Várd ki a végét! Ez még semmi, ahhoz képest, ha majd hisztizni kezd.

Patrik arca elborult.

- Majd kizárjuk éjszakára, ha gáz lesz a helyzet. A lányok milyenek?

- Blanka egész tűrhető, de be sem áll a szája - vonta meg a vállát Kriszti. - Orsi pedig néma, vagy mi van vele?

- Hát, én nem akarom tudni, hogy mi járhat a fejében. Ha olyan mint egy éve, akkor leginkább semmi.

Kriszti felkuncogott, de még Patrik is elmosolyodott, ami újdonság volt. Ezek szerint annyiban hasonlítottunk, hogy szerettünk másokat kibeszélni. Éreztem, hogy ez egy gyönyörű barátság kezdete lesz.

Kívülről megnéztük a kísérőtanárok és szervezők szállását, aminek az aljában a medence, a kondi és a játékterem volt, de mivel úgy tűnt, hogy mindenki oda igyekszik, ezért inkább megkerültük és folytattuk a felfedező körutat a tábor másik vége felé, ahol a bejárathoz hasonló kapu állt, de le volt lakatolva. Mellette kapott helyet a mini, sövénylabirintus a közepén a kilátóval, ami pár méterrel lehetett csak magasabb a környező fáknál. Előzetes megbeszélés nélkül elindultunk arra, azonban hiába tűnt bénának a labirintus, beletelt vagy tíz percbe mire megtaláltuk a közepére vezető utat, közben pedig rendesen össze is vesztünk a helyes irányon.

- Hű - kiáltotta Kriszti, mikor elsőnek felért a kilátóba. Nem sokkal később mi is hasonló véleménnyel voltunk.

A mikrobusz felhozott minket a hegyekbe, azon belül pedig a tábor is elég magas fekvésű volt, így a kilátóból nézve, olyan érzés fogott el minket, mintha a világ tetején állnánk. Akármerre csak néztünk sötétzöld erdőt láttunk elterülve, az utak és az erdei ösvények belevesztek a fák sűrűjébe. Még a levegő is tisztább volt, pedig odalent is ugyanolyannak kellett lennie, de a kilátó varázsa erre is átterjedt, gyanítottam, hogy ha felhoztam volna magammal a reggeli szendvicsemet még annak is jobb lett volna az íze.

Alig pár perce voltunk csak fent, mikor mind a négyünk telefonja pittyegni meg rezegni kezdett, majd fel-fel villantak a képernyők.

- Mégis van valahol térerő - húztam elő a zsebemből a készüléket. Három nem fogadott hívásom és egy rakás üzenetem volt, de egyik sem az anyámtól jött. - Németh többször is hívott.

- Engem is.

- Dettó.

- Szintén - kezdte el Bence sebesen pörgetni a mobilját. - SMS-t is küldött. Azt írja, hogy azonnal tudassuk mi a helyzet velünk, mert Zsuzsa nem volt hajlandó beavatni a részletekbe és még fényképet sem küldött. Az egészet nagybetűvel írta és küldött olyan sírós smiley-t is. Erre válaszolnom kellene?

- Kicsit sem kattant a pasas.

- Muszáj csinálnunk egy szelfit Némethnek - indítványozta Kriszti, aztán elő is került a halálfejekkel díszített tokos telefonja és a négyszögletes építmény széléhez terelt minket. - Bence, nem tudnál egy kicsit magasabb lenni? Janka hajol közelebb Patrikhoz, mert csak a fél fejed lesz benne! Patrik, te pedig... te pedig próbálj meg normális fejet vágni!

- Milyen a nem normális fejem? - szaladt ráncba Patrik homloka.

Kriszti válaszra sem méltatta, csak beállt elénk, majd villámsebességgel kattintgatni kezdett, közben újabb utasításokat adva arról, hogy éppen mosolyogjunk vagy próbáljunk komoly arcot vágni. Valamelyik a száz közül csak sikerült.

- Essünk túl rajta! - nyomta be végül a hívást Bence és mind a telefonja köré gyűltünk. Ha leültünk, akkor lentről egyáltalán nem látszott, hogy vannak fent a toronyban, ami jól jött. Németh egyetlen kicsengés után felvette.

- Ezüst csapat! - nyomta bele a fejét a FaceTime hívásba, mire mindannyian hátrahőköltünk. Szinte hozzátapasztotta az orrát a képernyőhöz, így láttuk minden egyes pórusát. - Már azt hittem felfalt titeket egy medve, amiért nem adtatok életjelet!

- Nem azt írta, hogy beszélt Zsuzsával? - próbálkozott Bence.

Németh legyintett.

- Nem Kelemen tanárnőt küldtem versenyezni. Mindenki rátok kíváncsi! Hát mit mondjak a suli oldalán? Képeket és részletes beszámolót kérek, azonnal!

Patrik elfordult, de még így is láttuk, hogy megrázkódik a válla, Kriszti a tenyerébe temette az arcát, Bence pedig annyira nevetett, hogy önkéntelenül is rázkódott a kezében a telefon, így rám hárult az a nemes feladat, hogy válaszoljak az igazgatónak.

- Tizenhat csapat jutott át az kezdő feladaton, a többieket azonnal hazaküldték. Nem mondták mikor lesz az első igazi feladat. A tábor amúgy nagyon szép és jól felszerelt. Ilyen kis faházakban lakunk más csapatokkal keveredve. - Mivel a férfi még mindig várakozva nézett a kamerába, keletlenül folytattam. - Más nem igazán történt. Térerő pedig csak pár helyen van, ezért nem tudott minket elérni az igazgató úr.

Németh aprót biccentett.

- Rendben van, érthető. Azért kicsit felturbózom a sztorit, mielőtt kirakom a közösségire. Ne felejtsetek el képeket küldeni, hogy tudjak miből válogatni. Mindenki megvan?

Bence vörös arccal bólintott, Patrik felmutatta a hüvelykujját mert újra nevetni kezdett.

- Akkor jó, ezüst csapat. Ha bármi történne, azonnal írjatok, online leszek. Csak ügyesen! - Aztán egyszerűen kinyomta.

- Ugye csak rosszul értettem és Németh nem talál ki egy rakás akciótörténetet rólunk? - döntötte Kriszti a korlátnak a hátát.

- Nekem nagyon úgy hangzott.

- Szerintetek a képregényeimet is kirakná, ha véletlenül küldenék párat?

- Ha így folytatod Takács tanárnő feljelent zaklatásért - oltotta le Patrik egy pillanat alatt Bencét, aki a buszút alatt többször felajánlotta, hogy megmutatja a matektanárt középpontba állított rajzait, de nem volt hozzá gyomrom. Addig jó, amíg nem tudom hogy miről szólnak.

Egy darabig mindannyian csendben neteztünk, ha jól láttam Kriszti már ki is posztolta az egyik közös szelfit, Patrik üzengetett valakivel, Bence pedig elindított valamilyen játékot, egyedül én pörgettem unottan az értesítéseket. Szívesen rácsörögtem volna az anyámra, hogy épségben megérkeztem, de mivel még dolgozott, úgyis kinyomott volna, mást pedig nem érdekelt, hogy éppen a Börzsönyben vagyok valamilyen országos versenyen. Végignéztem egy rakás képet, amit az osztálytársaim meg ismerőseim raktak fel arról, hogy milyen paradicsomi helyeken nyaralnak, milyen tökéletes lángost meg fagyit esznek vagy éppen töprengő arccal bámulnak a kamerába a Szajna mellett, aztán lájkoltam a Nagyim képét, aki arra nem ért rá, hogy felhívja az unokáját, de arra már igen, hogy újabb képet töltsön fel az óceánjáró fedélzetéről, ahol ő meg a nagypapám pihentek. Végül valahogy a suli oldalára tévedtem és egyből találtam valami érdekeset. Még szép, hogy Németh azonnal posztolt, hogy kinyomott minket.

" Kedves BKG-sok!

Ebben a percben tudtam meg, hogy az ezüst csapat sikeresen teljesítette a roppant bonyolult és megtévesztő első feladványt, amivel bejutottak a versenybe. Innen is gratulálok nekik! A képeken a táborhely és a BKG nyertes csapata. Hajrá ezüstök!

Németh igazgató, trú IOV-fan "

- Te jó ég! - szaladt ki akaratlanul is a számon, mikor a rövid bejegyzés végére értem. A többiek persze azonnal felkapták a fejüket. - Németh posztolt. Az aláírást figyeljétek.

Miközben vártam, hogy ők is megnyissák a kérdéses bejegyzést, legörgettem a kommentekhez, amik ezúttal is szép számban érkeztek.

" Mi az az IOV? "

" Sírok Némethen "

" Iskolák országos vetélkedője "

" *Versenye "

" Akkor az, tök mindegy "

" Német for president "

" Kik vannak a csapatban? "

" 11-esek mind. A hokis Patrik, az a nyomi srác, a gót csaj, meg az új lány. Neki mi is a neve? "

" Valamilyen Júlia. "

" Janka! "

" A szürke csapat tagjai: Gerencsér Patrik, Mohai Bence, Várhegyi Kriszti meg Bach Janka "

" Miről beszél a diri? Mi volt a beugró feladat? "

" A szavaiból ítélve vadkutyákkal kellett megküzdeniük miközben elemezniük kellett Hayes és Keynes gazdaságpolitikáját "

" Adom, én megcsinálnám XDD "

" JÓó, de mi volt az igazi feladat? "

" Vki nem tudja Patrik insta nevét? Nem találom :/ "

" @patrick_iceman "

" Kösziii. És Jankáé mi? "

Amikor a végére értem, újra kellett kezdenem, mert alig hittem a szememnek. Lehet, hogy egyik kommentelő sem volt lelkes, de nem is szóltak le minket. Sőt!

- Nagy sikered van - vigyorogtam Patrikra.

- De neked is.

Abban a pillanatban, hogy válaszolt, újabb értesítések jelentek meg a telefonomon, hogy többen követni kezdtek, nagy eséllyel azok akik látták Németh bejegyzését. Régebben valósággal lógtam az összes közösségi médiás oldalon, azóta hogy sulit váltottam azonban nem posztoltam, osztottam vagy éppen lájkoltam nagyon a dolgokat. Minden az értelmét vesztette, így az újdonsült követőimnek is látnia kellett, hogy a legfrissebb képem is majdnem másfél éves.

- Én éhen halok - kelt fel majd kezdett el nyújtózkodni Bence. - Nem megyünk enni?

Szó nélkül lemásztunk a kilátóból, majd elindultunk az ebédlő felé, ahol szép tömeg gyűlt már össze.

- Ne feledjétek, csak kedvesen! - suttogta Kriszti. - Nem lehetünk mi az antiszociális csapat.

- Mondja a gót, akinek az a felhasználóneve, hogy @krisztifromhell - sétált el mellette Patrik.

Kriszti azonban nem hagyta szó nélkül, a fiú után indult, majd rávetette magát. Bencével egymásra kellett támaszkodnunk, hogy ne essünk össze, de közben valahogy találtunk rá módot, hogy levideózzuk, majd gyorsan át is küldtük Némethnek, hogy legyen miből dolgoznia a következő bejegyzéséhez.

* * *

Valamennyi csapat nekikezdett már a svédasztalos ebéd elfogyasztásának, mikor mi is megérkeztünk, ezért a többiek tekintetének kereszttüzében vágtunk mi is neki a teremnek, majd pakoltunk mindent a tányérjainkra, ami csak jól nézett ki. Szinte borsózott a tarkóm, ahogy hátat fordítottam a barna csapatnak, hogy a somlóiból is tudjak szedni, mert biztos voltam benne, hogy Barna most is figyel, de nem adtam meg neki azt az elégtételt, hogy megforduljak. Úgy tettem, mintha teljesen hidegen hagyna.

- Ez úgy néz ki, mint egy bűnügyi helyszín - nézett Bence Kriszti tányérjára, mikor helyet foglaltunk az egyik hátsó asztalnál. Csend volt az egész helyiségnek, ezért még az ő halk szavai is messzire jutottak, többen felkapták a fejünket és felénk néztek, majd mikor észrevették, hogy mi nézzük őket, visszafordultak az asztal felé.

- Biokaja - vonta meg Kriszti a vállát. - Párolt padlizsán, paradicsomos kuszkusszal, répaágyon mellé pedig kókusztejes mungóbab püré, amit céklával színeztek meg. Amíg ezt nem kóstoltad, nem éltél. Tudod mennyi méreganyag van, abban amit ti esztek? - Nézett fintorogva a mi rántottsajttal és sültkrumplival megpakolt tányérjainkra. - Mintha tömény fehérlisztet meg cukrot kanalaznátok.

- Sznob magániskolások - hallottam jobb oldalról, mire Patrikkal együtt odakaptuk a fejünket, de csak azt láttuk, hogy valaki a türkiz csapatból volt, akik összetolták az asztalukat a lilákkal, így mindannyian tanúi voltak a megjegyzésnek. - Azt hiszik, pénzzel bármit meg lehet oldani.

- Tisztára mintha az Élite-et nézném, csak rajtuk több a ruha - válaszolta egy másik kék melegítős lány, mire. A barátai felvihogtak.

Patrik már készült felállni, mikor elkaptam a kezét és megszorítottam, pont úgy, ahogy ő az enyémet még Barna előtt.

- Nem éri meg! - néztem rá.

- Találjanak ki újat, már kezd unalmas lenni ez a szöveg - szúrt fel a villájára Kriszti is egy darab lila valamit.

- Németh megmondta, hogy ez lesz.

- Mindig elfelejtem, hogy mindenki mekkora suttyóvá változik, ha kiderül hova járok - csóválta meg Patrik a fejét, de már nem úgy nézett ki, mint aki bármelyik pillanatban képes és leüti az egyik türkiz csapattagot.

Alig egy évvel ezelőtt még én is a többiek véleményén lettem volna, talán kis részem még mindig egyetértett velük abban, hogy a minénkhez hasonló alapítványi fenntartású iskolákban a beképzelt és sznob diákok száma km/fő leosztásban még mindig nagyobb volt, mint az állami fenntartású intézményekben. Csakhogy most már én is ide jártam, így egy rossz szavam nem lehetett, hiába gondoltam még mindig, hogy az asztalomnál ülő három évfolyamtársam pontosan megérdemelte a kritikát.

Az ebéd végeztéig egyikünk sem szólalt meg, nem akartunk újabb okot adni arra, hogy belénk kössenek. Azonban a desszertig már nem jutottunk el, mert pontosan tizenhat szervező özönlött be a terembe, az élükön Róberttel, a kezükben színes borítékokkal, amiket a csapatok asztalára tettek le, majd szó nélkül kifáradtak a teremből, kivéve a főszervezőt, aki még az ajtóból odaszólt nekünk.

- Ez az első feladat. Negyed órátok van felíratni a pultnál, hogy kit küldök, csapatonként egy ember nevét várom.

Még a végére sem mért, máris az összes csapat összedugta a fejét és lázas sugdolózásba kezdett. Mindenki a borítékját takargatta, mintha nem ugyanaz lett volna benne mindenkinek. Egyetlen apró kép egy földgömbről.

- Mi ez? - emelte fel Bence a képet. - Mármint milyen feladat lehet, ami egyszemélyes és köze van a földhöz?

- Talán földrajz - vett ki Kriszti a kezéből a papírt. - Vagy töri. De biztos, hogy nem erőléti lesz.

- Németh szerint mindig megpróbálnak minket becsapni, sosem az a feladat, mint amire elsőre gondolnánk - hajoltam közelebb hozzájuk.

- Miért, van jobb ötleted? - szállt be Patrik is.

Megráztam a fejem, aztán újra szemügyre vettem az apró földgömböt, amiből semmit nem tudtam kiolvasni.

- Nincs.

- Mennyi időnk van dönteni?

- Még tíz perc.

- Mi legyen? - dőlt hátra Kriszti.

- Próbáljuk kizárásos alapon - indítványoztam, mert jobb ötletem nem volt. - Akkor a sportot kizártuk?

Mindhárman bólintottunk.

- Akkor Patrik, jobb ha te nem mész.

Azt hittem, hogy majd vitába száll, de helyette csak aprót biccentett. Úgy látszik nem nagyon ugrált azért, hogy ő kapja az első feladatot, ami a legfélelmetesebben hangzott. Egy apró hiba és már mind pakolhatunk és mehetünk haza. Hiába most érkeztünk csak, egyikünk sem akarta már az elején elszúrni az egészet.

- A matekhoz sem lehet sok köze - folytatta Kriszti. - Mármint logikai lehet, de az nektek is menne, nem?

- Talán. - Mondta Bence. Nagyon nem tetszett, hogy hova fog ez az egész kizárásos gondolatmenet kifutni. - És a rajzhoz meg az infóhoz sincs sok köze.

- Mert az irodalomhoz annál több, mi? - próbálkoztam.

- De nézz rá, a földrajzhoz csak közel áll - vágott vissza Bence.

- Akkor írasd fel Zsuzsát!

- Nézd, ha ezen fog múlni, akkor mindannyiunk hibája, hogy nem jöttünk rá, hogy mi a feladat, ugye? - nézett Kriszti előbb Patrikra, aztán Bencére, legvégül pedig rám. - És ne mondd, hogy nem az volt az első gondolatod, hogy te fogsz menni, miután megláttad a képet!

Nyeltem egyet. Igaza volt. Még szép, hogy szívesen mentem volna, de ha azon fog múlni az ezüst csapat sorsa, hogy én elbénáztam valamilyen erőléti, logikai vagy számítástechnikai feladatot, akkor egy életre elásom magam ebben az iskolában is.

- Jó. Megcsinálom.

- Felírlak! - pattant fel Bence, mielőtt meggondolhattam volna magam, majd elsietett a pult felé, ahol több csapat is sorban állt már.

Az alacsony csapattársam mögött, ott állt valaki a lilák közül egy türkiz mellett, előttük pedig egy fehér, és Doma, a sötétzöldektől. A sötétkékek, pirosak és a feketék még mindig vitatkoztak, hogy kit küldjenek, abból ami felénk hallatszott, azt a következtetést vontam le, hogy ők sem tudtak megegyezni abban, hogy mi lesz a feladat.

- Kezdj el készülődni, lehet hogy mindjárt indultok! - Zökkentett ki hirtelen Kriszti a gondolataimból.

Azonban Kriszti jóslata nem vált be. Egész délután nem történt semmi, hiába volt olyan sürgős a nevek leadása a szervezőknek, ők csak akkor bukkantak fel, mikor már teljesen besötétedett.