Az abszolút 0 foknál nincs lejebb, ez a hideg elméleti határa. A végső stádium, a testből már nem nyerhető ki több energia, az atomok mozgása megáll. Elérni talán nem is lehetséges, de  megközeliteni igen. Ha a hömérsékletet be lehet skálázni akkor az érzéseket is. Az életem egy fokozatos zuhanás volt ezen a skálán az érzéseim tompulni kezdtek. Elveszett az érdeklődés, az aggodalom, az izgalom és a motiváció. És ha ezek az emociók hiányoznak az emberből, akkor célt se tud találni az életémben. Jól tudom mihez vezetne mind ez.. A lelkem rezgése megszűnne, és csak lebegnék a semmiben. Ha nincs probléma akkor nincs következmény sem. Rezonancia kell.
A Szofival töltött hónapok kizökkentettek ebből az állapotból. Bár legnagyobb hatást a szakítás gyakorolta rám. Megjelent a düh és a bánat érzése. A fájdalom emlékezetett arra, hogy élek. És rájöttem hogy erre van szükségem, hogy normális emberré tudjak válni. Megkell járnom a poklot, és ha túlélem, elolvad majd a jég és lángolni fog a szívem.

Elkezdtem olyan dolgokat csinálni amik a komfortzonámon kivül esnek. Az egyik legnagyob félelmem az akrofóbia vagyis a tériszony.  Ha egy  magas pontról néztem lefelé elfogott a rettegés, félek a zúhanástól, attól hogy  hirtelen visszakerülök arra a pontra ahonnét elindultam. A mélyben érzem otthon magam. De nem lehet mindig csak visszatekinteni, előre kell menni felszegett fejjel. Felkerestem a környék kilátóit,  tűztornyait és hegycsúcsait. Legyőztem a félelmem, miközben a testemet átjárta az adrenalin. De ez a generált félelem nem volt az igazi, nem éreztem tőle a változást és a legyőzésétől sem lettem több.
A test könnyebben szenved mint a lélek, de könnyebben is gyógyul ki a betegségéből.
A lelkemnek viszont kellettek az ingerek.

Kezdtem egyedül érezni magam. De ekkor történt az is, hogy elkezdtem beszélgetni Monával.
A nagyszülei nem laktak messze tölünk, és ő gyakran meglátogatta őket. Ilyenkor általában, találkozni szoktunk és egy közeli játszótéren filozofáltunk az élet nagy dolgain. Jól ismerte Szofit, és megérintette a történetem. Én pedig kitudtam beszélni magamból a fájdalmam, és mindig úgy éreztem, hogy egy kicsit könnyebb, szép lassan fogyni kezdett a teher a szívemről. Ha vele beszéltem mindig értő fülekre találtam és próbált ellátni a tanácsaival. Egyre több dologot összeraktunk közösen. A kirakós darabjai végig ott voltak az asztalon.
Minden rossz kapcsolatnak vannak jelei. Egy rossz kapcsolat olyan mint egy lyukas lisztes zsák.  Keletkezik egy kis lyuk és szépen lassan folyni kezd belőle a liszt, aztán megjelennek újabb lyukak , és egyre gyorsabban kezd fogyni, mig ki nem ürül teljesen. Azonban ha az ember megtalálja a hibát a zsákon akkor betudja foltozni őket. A mi kapcsolatunkban sok hiba volt, amikkel nem foglalkoztam.  Vagyis nem akartam foglalkozni.
Szofi mindig is sokat váltott üzenetet Messengeren Adammal. És nem mutatta meg nekem, hogy miről szoktak beszélni, azt mondta, hogy nem fontos. 
Apróságok, de ha kimentünk a közös baráti társasságal iszogatni, mindig Adam mellé ült, ő pedig mindig meghívta valmilyen piára.
Elkezdett a cigizni is, pedig tudta jól, hogy én gyülölöm a szagát is. Mindig mondtam neki, hogy én nem akarok egy hamutállal csókolozni, szóval ha eddig nem cigizett ne most kezdje el!
Adam addig kínálgatta titokban amíg rá nem szokot. A kistáskájában is cigis dobozt találtam, ilyenkor azt hazudta mindig, hogy Adamnak vette.
Mona mondta azt is, hogy többször látta Szofit Adammal kézenfogva sétálni, már a szakításunk elött is. A szakitásunk után pedig, szinte mindennap feljárt Adamékhoz.
De felesleges ezeken a dolgokon rágódni mert csak egyre több lyukat fedezünk fel.
Talán jobb is, hogy így alakult. Nem volt jövője ennek a kapcsolatnak, és az igazat megvallva, nem úgy indult, hogy tartós lett.

Szeretem a kémiát, és tudom, hogy a szerelem endorfint szabadit fel a testben. Az endorfin pedig tulajdonképpen testből származó morinszerű anyag, ami a boldogság érzetet okozza. A legtöbb kábitószer használatával is ezt a hormont szabaditjuk fel. Tehát a szerelemnek tényleg olyan hatása van, mint a drogoknak. Én még sem éreztem ezt, végig józan voltam. Sokan mondják, hogy az első szerelem más mint a többi, azt nem felejti el az ember. Én nem akarok emlékezni Szofira, ha tehetném még a gondolatát is kitörölném.

Ne a rossz érzéseken keresztül legyen rám valaki hatással. Megtudtam, hogy képes vagyok érezni a fájdalmat, ami talán az egyik legmélyebb emberi érzés. Most már jöhetnek a jó érzések.
Per Aspera ad Astra.. Görönyös út vezet a csillagokig..
De el kell indulni és végig kell járni. Mona volt az aki megmutatta,  merre kell elindulni de a lépéseket nekem kell megtennem.