Fura egy folyamat a szakítás, nagy hatással tud lenni az emberre, megtudja változtatni a világlátását, a gondolkodását, kicsit a személyiségét. Engem is megváltoztatott, de az optimizmusot nem tudta elragadni. Egy örök álmodozó voltam, aki próbálta ott is a jót keresni ahol talán nem is volt. Próbáltam az apró győzelmeimet megünnepelni és nem a múltbeli dolgokon rágódni. Talán ez mentett meg attól, hogy becsavarodjak. Hogy mit vittem magammal ebből a kapcsolatból? Talán azt, hogy a naivitásom szintje csökkent, és már több idő kellett ahhoz, hogy megbízzak valakiben.
Talán egy hónap telt el, és egy érdekes dolog történt, vagy inkább nevezzük furának.
Szofi, rám írt messengeren. A szakítás óta nem találkoztunk és nem is beszéltünk. Nem voltam rá kiváncsi akkor és nem érdekelt a magyaralázkodása sem. Arra kért, hogy legalább adják egy esélyt arra, neki a békülésre.  Lenyugodva már kicsit, tisztábban láttam a dolgokat, és ebben igaza volt. Mindenki érdemel egy esélyt, arra hogy megpróbálja az ő szemszögéből elmondani a történteket. Rossz embernek éreztem volna magam ha ezt nem adom meg Szofinak. Azt mondta senki nem lesz otthon náluk tudunk nyugodtan beszélgetni és arra kért, hogy menjek át hozzá. Beleegyeztem, de leszögeztem, hogy nem sok esély van arra, hogy megváltoztassam a döntésem. És egy félóra beszélgetés talán az én lelkiismeretem is tisztázná.
Nem lakott messze, úgyhogy gyalog indultam el. Délután 4 óra volt, február közepe. A nap kezdett lassan nyugovóra térni, a táj még havas volt. A hó ropogása a lépteim megnyugtató hangot árasztott. Szofiék egy nagy családi házban laktak egy apró zsákutca végén. Beléptem a kapun és kopogtam a bejárati ajtón. Ki kiabált, hogy nyitva van az ajtó. Beléptem levettem a cipőm és a kabátom.
- Itt vagyok a szobában, gyere csak nyugodtan. - mondta, majd kissé furcsa érzéssel beléptem a szobájába.
Ő ott állt előttem egy köntösben. Semmi más nem volt alatta. Hát, eléggé meglepődtem. Aztán odalépett hozzám, közelebb húzott magához, és kioldotta a köntöst, majd azt is ledobta magáról. Nem jutottam szóhoz.
- Szeretlek, és nagyon hiányoztál. És most azonnal le akarok feküdni veled. - ahogy ezeket kimondta, megpróbált meg csókolni.
Elfordítottam az arcom.
- Figyelj szerintem, neked csak a szex hiányzott és nem én. De én nem ezért jöttem át, hanem beszélgetni. Persze pasi vagyok, de ne akarj a vágyaimra hatni, kérlek öltözz fel! - mondtam határozottan.
- Beszélni is fogunk, a szex után vagy közben ha annyira akarod. - közben a száját harapdálta, és a kezem után nyúlt.
- Nem, Szofi.. Én elmegyek ha nem öltözöl fel.
- Jólvan, addig ülj le az ágyra mindjárt jövök - mondta kissé megsértődötten és kiment a szobából.
Leültem az ágyára, ahogy kérte. Fura érzések fogtak meg. De kicsit örültem is, hogy sikerült legyőzni a férfi vágyakat, és realisan hideg tudtam maradni. Kevés ahhoz egy forró test, hogy a hideg szívemet felolvassza.
Egyszer csak megrezzent a telefonja. Ott hagyta véletlenül az ágyon. Megnéztem.. Adam irt neki.
-" Ma esete is nálam alszol bébi? " - ez állt az üzenetben. Na szép.. Kicsit sok a meglepődés egy napra. Ha most lefeküdtem volna vele, és átgondolatlanul kibékülök vele, akkor megint jól átvert volna. Aki egyszer eljátszotta a bizalmat, abban nem lehet megbízni többet. Mindegy, hogy mit mond, csak én járok rosszul.
Vissza jött Szofi a szobába, felöltözve.
Elkezdte ecsetelni, hogy mennyire szeret és mennyire hiányoztam neki. Bocsánatot kért, hogy el akart csábítani. Össze-vissza ígérgetett mindent. Azt is mondta, hogy én vagyok a legfontosabb ember az életében, és többet nem fog hibázni.
Nem mondtam el, hogy láttam az üzenetet a telefonjában. Közöltem vele, hogy fiatalok vagyunk ahhoz, hogy egymás idejét raboljuk és, hogy nem látom jövőét ennek a kapcsolatnak.
Elkezdett sírni, felálltam és felvettem a kabátom és a cipőmet. Kiléptem az ajtón és nem néztem vissza.
Te megfagyott szív! Mindig megvédtél a fájdalomtól, miért akarlak felolvasztani? Hányszor hullottam volna térdre és roppantam volna össze a rossz dolgok súlya alatt, ha nem lennél... Köszönöm! De már nem kell fognod a kezem, meg akarok tanulni nélküled élni.