Nem, ez nem azt jelenti hogy hibátlan vagyok. Sőt, szerintem nálam több rossz döntést kevés ember hozott. Egy idő után viszont rájöttem, hogy minden rossz döntésemnek lehet jó oldala  és a jó dolgok is gyakran negatív következménnyel járnak. Sokáig gondoltam, hogy bármit teszek annak csak rossz vége lesz, igazából ma sem változott semmi, csupán úgy állok az életemhez, hogy a legsötétebb mélypontonban is keresem azt a halvány szikrát ami egy picit egyensúlyba hozhat mindent. Ez a hozzáállás a hibákat nem törli ki,  de a szememben vesztenek a súlyukból.
Azt fontos megemlíteni, hogy minden egyes melléfogásom során, két lehetséges ösvény nyílt meg. Az első, mikor kegyetlenül meg fizettem az árát a botlásomnak, általában többet mint kellett volna. A második lehetőség viszont az, hogy nem volt következménye, és semmi büntetés nem kaptam. Furán hangzik, de az utóbbi variáció sokkal rosszabb, mert nem tanultam semmit belőle, sokszor elkövettem újra és újra, és a tudtom nélkül tettem tönkre az én és a körülöttem lévők életet. Büntetlen bűnök lassan felemésztenek.
17 éves voltam. Ez az időszakom az ingerek keresésről szólt. Volt egy baráti társasagom, akik a helyi arcokból álltak, velem egykorú srácok, akikkel egy óviba vagy általános suliba jártam. Mindenki elég nagy dumás volt. Én pedig az a srác voltam, aki a sarokban ül egy sörrel és csak szó nélkül figyel. Általában senki nem kérdezett, mert nem voltak vicces válaszaim, nem tudtam őrült sztorikat mesélni a hétvégi bulikról. Barátnőm se volt, de még egy csókolozós élményem se. Nyomi voltam akit csak azért hívnak, hogy több emberből álljon a társaság. Nem bántam, mert nem akartam olyannak látszani aki nem vagyok... Ha lányok jöttek a társaságunkba, akkor a szokásosnál is csendesebb voltam. Ha volt egy két csinos lány, akkor dobogott a szívem, nem akartam melléjük ülni se, nehogy megszólítsanak és valami hülyeséget mondjak, amin mindenki csak nevetne..
Április lehetett. A haverjaimmal a közeli pizzéria földszintjén ültünk, söröztünk és pizzáztunk. Bejött egy nagyobb lány társaság is.
Az egyikük, Amanda odalépett, Rick-hez.
- Hé srácok, a barátnőmnek ma van a szülinapja, nem akartok velünk ünnepelni? - kérdezte, és végigpáztázott rajtunk, bár szeirntem engem kihagyott.
- Aha persze, miért is ne? Hova mentek bulizni? - Valszolt, Rick és kortyolt egyet a sörébe.
- Csak ide a Holdfénybe, állítólag egy egész jó Dj fog játszani, szóval akkor majd ott tali! - felelte, ezután adott egy puszit Ricknek és csatlakozott a társaságához.
A Holdfény egy környékbeli szórakozóhely volt. Gyakran jártunk ide mi is, de az utóbbi időben egyre ritkábban voltak bulik.
Miután megettük a pizzáinkat, elkezdtünk rövidezni. Fokozódott a hangulat, ahogy teltek a percek egyesek eléggé berúgtak. Majd éjfél körül átsétaltunk a diszkóba.
Beléptem, bár nem volt annyira jó a közérzetem, azt hittem olyan lesz ez a buli is mint a többi, álldogálok a sarokban és nézem ahogy a többiek táncolnak a legjobb csajokkal. De most nem így történt.
A tánctérrel közepén álltam és néztem a füstön átszürödő fények játékát. Valaki megfogta a kezem, és közelebb húzott magához. A "barátnő "volt az, akinek szülinapja volt. Szofinak hívták.  Rám nézett és megcsókolt. Eléggé meglepett a dolog, nem csókoloztam még senkivel. Fura élmény volt, reméltem, hogy nem voltam nagyon béna. Jól éreztem magam, mert olyan élmény történt velem ami, eddig mèg nem. Egy órán keresztül táncoltunk még, majd azt mondta menjünk ki levegőzni. Kimentem vele és átsétáltunk, egy közeli parkban. Kicsit beszélgettünk még, majd utánna ismét megcsókolt. Azt mondta kísérjem el egy darabig hazáig. Egy kereszteződésnél váltunk el.
- Tudom, hogy nem fogsz keresni holnap, a pasik márcsak ilyenek. - mondta, miközben s szemembe nézett.
- De foglak, megígérem. - feleltem, kissé habozva, zavarba voltam.
- Hú az, ígéret az nagy szó, kiváncsi leszek! Vigyázz magadra, jól éreztem magam veled. - Adott egy puszit és elválltunk..
Megtartottam, az ígéretem. Mindig megtartom. Bár ne tettem volna, bárcsak ne kerestem volna  őt soha többet. Ez volt az első rossz döntésem az életemben. És a következményei rányomták a bélyegét az egész életemre....