Már órák óta kutyagoltam, amikor elérkeztem egy kis falucskába. Kismegye a falú ahol legszebb éveimet töltöttem, vagyis hát azt hiszem ugyan is nem emlékszem, hogy mi volt mielőtt idekerültem. Viszont ehhez a helyhez kőt az a szörnyű este.
- Rég nem voltam már itt. -gondoltam magamban. -de meg kell tudnom az igazat. -sóhajtottam majd elindultam, hogy megkeresem akit keresek.

Pár percig csak bolyongtam, majd megláttam és megálltam egy kis ház előtt. A ház előtt egy kb 39 éves szőke férfi állt és locsolta a ház előtt lévő gyönyörű rózsákat.
Odasétáltam.
- jónapot kívánok. Jack Godwint keresem.
- én vagyok az. Miben segíthetek? -kérdezte udvariasan.
- úgy tudom, hogy maga ismerte Thomas és Emma Johnsont.
- igen ismertem őket. Jó barátja voltam a családnak. - mondta.
- tudna róluk mesélni? - kérdeztem érdeklődve.
- igen tudnék róluk mesélni. De maga kicsoda? - kérdezte szúrós tekintetel.
- elnézést az udvariatlanságért. A nevem max, én vagyok Criss
Johnson kutyája.
- szóval te lennél az a kutya aki megmentette a fiú életét?
- igen én volnék az. - mondtam.
- rendben gyere be, főzök teát és mesélek a családról. - mondta kedvesen.
- köszönöm. - elmosolyodtam, majd bementünk a kicsi de nagyon szép házba. Jack főzött teát aztán leültünk az asztalhoz és elkezdet mesélni.

- Thomas és Emma jó emberek voltak. Amikor meghaltak az egész falú gyászolt, legfőképpen én. Thomas nagyon régi barátom volt rengeteget segíthetünk egymásnak. - a haláluk tényleg nagyon tragikus volt de szeretném kérdezni valamit.
- csak nyugodtan. - mondta kedvesen.
- igaz az, hogy bérgyilkosok voltak? - kérdeztem, majd hirtelen mintha megfagyott volna a levegő. És jött a rideg válasz. - igen igaz. - mondta lehajtott fejel.
- köszönöm uram, de mostmár mennem kell. - mondtam kicsit csalódottan mintha tudtam volna, hogy igaz de reménykedtem a nemleges válaszban. Felálltam majd kimentem az ajtón.