Sziasztok!
Itt a 16. fejezet, remélem már nagyon vártátok. Tudom elég rövidre sikeredett ezért elnézéseteket kérem, de ne feledjétek jövő hét vasárnap jön a 17. fejezet ;)
Addig is jó olvasást.

Nem nagyon figyeltem az útra. Az egyetlen ami a fejembe járt az Moon volt és a falka, de legfőképpen Moon. Még most is látom magam előtt ahogy az életvidám mosoly eltűnik a szájáról és felváltja a szomorúság. Ahogy a vidám szikra amitől élénk lilán ragyogott a szeme kialszik és már csak az aggódás csillan fel benne azért mert lehet, hogy soha többé nem láthat. A gondolataimból a lefékező kocsi zökkentett ki és a tudat, hogy megérkeztünk. Nem tudtam mi fog várni rám, de abban biztos voltam, hogy semmi jó. Criss lassan leemelte a ketrecet a platóról és elindultunk befelé. Utoljára a lemenő napra pillantottam abban a tudatban, hogy lehet soha többé nem láthatom. És még egyszer vissza pillantottam a fákra, az erdőre tudva, hogy a szabadság számomra már csak egy álom. Aztán végig néztem ahogy az ajtó becsukódik mögöttem elzárva a külvilágot. Elindultunk a lépcsőn amit őszintén nem is nagyon értettem tekintve hogy van lift, dehát az ő dolguk. Mikor felértünk 10. emeletre elindultunk Dave irodája felé. Mikor odaértünk engem feltettek az asztalra. Dave és Criss egymásra néztek.
- Mindjárt jövünk. - mondta Criss majd elindultak az ajtó felé és kisétáltak rajta mintha mise történt volna. Én csak feküdtem a ketrecbe és ahelyett, hogy megpróbáltam volna kiszabadulni újra csak Moon-ra tudtam gondolni. Gondolkodtam és vártam. Csak az járt a fejembe mi lesz ha vissza jönnek, aztán hírtelen hallottam ahogy kinyílik az ajtó.
- Megjöttek. - gondoltam magamban majd nyeltem egy nagyot.