Sziasztok
Itt is van a 15. fejezet, remélem tetszeni fog. Jó szórakozást az olvasáshoz és ne feledjétek, hogy a jövőhét folyamán jön a 16. fejezet ;)

Moon nagyon érdekes lánynak tűnt nekem, de egyben elképesztő is volt. Ahogy ránéztem, mintha egy angyalt láttam volna. És azok a szemek, mikor belenéztem mintha egy útvesztőben lettem volna, elvesztem bennük de még is mintha az utamat láttam volna. Magával ragadott a tekintette mikor mondta, hogy kövessem. Egy ideje már mentünk mikor is Moon hirtelen megszólalt - Megérkeztünk. - mosolygott majd eltűnt a bokrok mögött. Én útánna mentem és a látvány valami elképesztő volt. Kiértünk egy meseszép tisztásra.

- Kapj el ha tudsz. - mondta Moon majd elkezdet futni a nyakig érő fűben. Én meg sem próbáltam ellenkezni útánna futottam.
- Úgy sem érsz utol. - mondta Moon kacarászva.
- Azt csak hiszed. - mondtam és követem azt az édes nevetését, majd hírtelen eltűnt. Akárhogy füleltem semerre nem hallottam.
- Moon, Moon, merre vagy? - kérdeztem és szólongattam, nem jött válasz. Féltem, hogy baja eset. A fű egyre csak nőt ahogy mentem előre, egy idő után már nem is láttam tőle semmit, de nem adtam fel tovább kerestem Moon-t. Mentem tovább a fűtől semmit sem látva. Hírtelen egy morgást hallottam, majd egy segély kiáltást. Moon volt az, felismertem a hangját. Elkezdtem rohanni a hang irányába, csak rohantam és rohantam mit sem törődve azzal, hogy nem tudom mi van előttem, majd egy puffanás és hirtelen egy ketrec falai között találtam magam. A ketrec ajtaja bezárult, majd megemelkedett. Egy arccal találtam szembe magam, nem is akármilyen arccal, Criss arcával.
- Végre megvagy. - mondta Criss.
- Lessz mit megmagyaráznod. - hajolt oda a ketrechez Dave is.
A ketrecet felrögzítették a terepjáró platójára, majd elindultunk. Az erdőt nézve látam Moon-t ahogy könnyes szemmel néz utánam. Intettem neki, hogy menjen el nehogy baja esen. Elment, én meg csak ott feküdtem a ketrecbe nyakörv nélkül, hit és bizalom nélkül, nem tudtam, hogy mi fog történni de, hogy nem jó dolog az biztos. Néztem ahogy egyre ritkulnak a fák és távolodunk az erdőtől. Utoljára még hallottam egy, illetve több vonyítást Night volt az és a falka, aminek végül nem lehettem hivatalos tagja és úgy éreztem, hogy Moon-t sem láthatom többé. Utolsó erőfeszítésként vissza vonyítottam, majd könnyes szemmel lefeküdtem és vártam, hogy mi lesz.