Megjegyzések: Egy kissé érdekesebb hangulatú, Agent of Asgard ihletésű. Megeshet, hogy lesz valamiféle folytatás, mert eredetileg hosszabb történetnek terveztem, de egyenlőre megakadtam itt. 

A gördeszka hangos koppanással csapódott a földnek. Gazdája, egy tizenéves fiú nem kímélte, mint ahogy máskor sem. Gyorsan ment, és egyre csak a fokozta a tempót, felugratott a járdára, ha az egyébként igen forgalmas úton kocsi jött, és néha még a korlátokat is bevette.

A dzseki, amit viselt (sötétzöld, kapucnis, arany szegélyekkel) csak úgy lobogott utána. A többi ruhája, rövid ujjúja és farmere fekete volt, csak tornacipője, egy méregzöld converse lógott még ki.

Volt, aki rádudált, vagy az emberek, akiket mindig kis híján majdnem elütött utána kiabálta különféle szépségeket, de őt nem zavarta ez. Remekül érezte magát, furán gondtalannak mikor deszkázott. Gyorsaság, szárnyalás, és szabadság egyvelege, amik sok korábbi érzést felülmúlt azok közül, amik örömöt okoztak neki.

De ez csak jó volt, mostanság úgy érezte a változás jó. Az más kérdés, hogy egyébként nem volt sok beleszólása, legyen-e vagy sem. A lényeg, hogy már mindegy, és talán nem is bánja annyira. Ő az, aki volt, de valahogy mégse. Furcsa mód nagyon izgalmas felállásnak találta, bár lehet, hogy csak a gyerek fej teszi. Ki tudja?

Épp elég öngyilkos módon vágott át egy kereszteződésen, mikor megpillantotta a felettük elrepülő Vasembert. Furcsa, nem tudott róla, hogy bármi is történt volna a városba, ami miatt az egyik Bosszúállónak kellet volna eljönnie személyesen. Főleg Tonyt látni mostanság nem gyakori, mióta volt az a polgárháborús balhé. Már amennyire ő tudta. De nem panaszkodhatott, vele is történt egy s más.

De a dolog akkor lett gyanús igazán, mikor a szuperhős utána fordult a levegőbe. Hát, ezt azért nem várta. Természetesen nem állt meg, gurult tovább a lehető leggyorsabban, hátha téved, de a Vasember tényleg utána indult. Micsoda pech! Vajon honnan tudja? Vagy miért érdekli/hiszi el? Bosszantó az egész.

Az emberek mind bámulták Tonyt, mutogattak, mosolyogtak vagy el se hitték, hogy ilyen közelről látják ezt az igen híres szuperhőst. Kicsit furcsa is volt nézni, hiszen évekkel ezelőtt egy repülő ember közel sem lett volna hétköznapi.

- Hé, kölyök – kiáltott már utána. Véletlenül se figyelt rá. – Várj már! Loki!

Valahogy megrándult. Hát, ja, így hívják, de azóta, hogy bárki is így hívta már sok minden megváltozott. Túl sok minden.

Csak simán gyorsított, hiába volt tisztába vele, hogy ez a találkozás elkerülhetetlen. Aztán érezte, ahogy megragadják a kapucniját, és a lehető legóvatosabban leemelik a deszkáról. Ő még épp hogy fel bírta passzolni azt a kezébe, mielőtt elgurult volna.

- Jaj, most mi van? – fordult a Vasemberhez fintorogva, mikor az lerakta a földre. – Ne mondd, hogy most már a szuperhősök dolga az is, hogy elkapják, a ki átmegy a piroson?

- Nem mondanám – mondta kicsit meglepetten Tony. Látszott rajta, hogy hiába látta már a levegőből, és hiába tudnia kellett kit keres, így élőbe mégis meglepte. – Hány éves is vagy?

- Pff, minek? Diákom ne adja oda? – feleselt. – Am tizennégy.

- Már nem azért, de a tizennégy évesek általában még ennél jobban örülnek a szuperhősöknek – fintorgott ezúttal Tony.

- Oh, az. Hát semmi személyes, de maga már elég ismert, meg régóta az, szóval kicsit uncsi – vont vállat nem törődöm mód. – Az újak a menők, mint például pókember. Ő nagyon király!

- Hé! – méltatlankodott. – Hagyjuk ezt. Tudom, hogy te vagy az.

- Kicsoda is?

- Loki – A válasz habozva érkezett, bár nem pont azt illetően, hogy biztos-e ebben. A habozás másnak szólt.

A fiú ránézett. Fekete haja volt, kócos, de jól állt neki. Arca helyes, már most jóképű volt, hát még ha felnő. De egészében a szemei tették teljessé a dolgot, azok a méregzöld szemek, amik olyanok voltak, mintha füst kavargott volna bennük valahol mélyen.

- És akkor mi van, ha én vagyok az?

Tony alig bírta állni a tekintetét. Ő volt Loki, ez a kölyök Loki. Hogy történhetett ez? Amikor először hallott a dologról attól a franc tudja honnan előkerült nőtől nem igazán hitt neki. Semmi oka nem volt rá. Először is, úgy tudta Loki eleve meghalt még régebben, mikor segített Thornak. De a nő úgy kezdte, hogy Loki csak úgy egy hónapja halott, és valakik visszahozták az életbe. De ő most csak egy gyerek, és valahol itt van a Földön, és szeretné, ha segítene megtalálni. A történet már itt sok volt neki, de ez után jött a lényeg. Azt mondta, azért őt keresi fel, mert tud róluk. Róla és Lokiról. Arról az időszakról. Szóval reméli, segít.

És Tony először elküldte a francba, hogy ez hülyeség és őt nem érdekli. Ahogy eltűnt a nő, már meg is bánta, amit mondott. Nos, azóta is kereste Lokit. Csak elfelejtett valamit. Igazából, mért is kereste?

- Na látod - vigyorodott el a fiú. - Te se tudod! Szóval igazán várhattál volna az inzultálásommal, míg kitalálod.

Azzal fogta, és deszkájára állt.

- Várj - tért még észhez Tony.

- Annyit segítek - fordult még vissza. - Hogy nem vagyok Loki. Mármint, a nevet azt hiszem megtartom, de nem vagyok az aki voltam. Akit ismertél. Tudom ki volt Loki. Tudom miket tett, és emlékszem az érzéseire. De ő már halott. Én most én vagyok. Egy új kezdet. Talán újra az a Loki leszek, de lehet, hogy valaki egész más. Majd kiderül.

Azzal lábával megindította magát, és szépen újra beleveszett a forgalomba. Tony Stark pedig megrendülten bámult utána, az egyre gyűlő emberek körében.