Megjegyzés: Képficc, rövid, Loki és némi szkander, meg világvége tervezgetés, Frostiron utalások .

- Loki!

- Thanos!

- Thanos!

- Loki – üvöltötték sorba a szurkolók kit is biztatnak. Ez már a napi rutinhoz tartozott. Két kar feszült egymásnak. Az egyik hihetetlenül izmos, erőtől dagadó, így a másik kicsit eltörpült mellette. Mégis utóbbi könnyedén állta az erőpróbát.

- Ugyan Thanos, legalább legyen benne valami nehézség számomra – nevetett gúnyosan Loki. A lila bőrű, galaxysokat ledöntő férfi pedig tehetetlenül erőlködött, míg nem az asgardi isten meg nem unta, és némi könnyed erőfeszítéssel az asztalhoz csapta a nagyobb kezet. Nevetés, és éljenzés tört ki, na meg néhány lemondó sóhaj, de a látszat ellenére senki sem lepődött meg. Már hetek óta így ment ez, azóta, hogy Thanos, a hivatalos szkander bajnok a Villains' bárban heccből kihívta Lokit, aki tulajdonképpen leverte őt.

- Tudom, hogy csalsz, asgardi fattyú – mordult fel Thanos.

- Még szép, hogy csal – nevetett Magneto és újat kortyolt a sörébe. – Ő a hazugságok és csínyek istene, jó hogy csal!

- Legközelebb mindenképp legyőzlek – kiáltott még utána bosszúsan Thanos, de Loki ezt már nem hallotta, vagy inkább csak fél füllel, hiszen ő tudta, hogy az elvileg minden itt összegyűlt gonosznál erősebb Thanos nem fogja őt legyőzni, ahhoz túl ostoba.

A bárhoz sétált, és rendelt egy kis whiskyt a csapos Stan Lee-től, közbe belül megint magát korholta, hogy újra ezt issza. Stark rossz szokása, amit sikeresen átvett, remek. De a milliárdos ide nem jöhetett, akárhogy is érdeklődött a hely iránt. És annyira még ő sem volt ostoba, hogy beugorjon egy kis csevejre a világ legveszélyesebb ellenfelei közé.

- Tűnj innen, Loki – mordult rá egy közeli székből Malekith.

- Ugyan, ennyire zavarok? – vetett rá egy gúnyos mosolyt. Malekith azóta utálta, hogy tulajdonképpen mellékszereplő lett a történésekben, mikor Loki felbukkant Thor mellet. Hát igen, Loki igen nagy népszerűségre tett szert.

- Egyszer úgyis össze fognak ellened azok hosszú sora, akik utálnak, és elsöpörnek téged. Én pedig az első sorból fogom élvezni – köpte a szavakat sértetten, és odébb állt.

- Az valóban veszélyes lenne – nevetett halkan, és újabbat kortyolt, miközben helyet foglalt az egyik széken. A tömeget kezdte el szemlélni, mindig is jó érzéssel töltötte el, ha ezt a társaságot szemlélte. Ezek itt előtte igazából szerencsétlen idióták voltak, akik akkor sem veszik észre a siker kulcsát, ha az orruk előtt lóbálják. Loki igazából nagyon viccesnek találta, hogy egyiküknek sem jut eszébe. Ő maga mindig is úgy gondolt a kis társaságra, mint egy potenciális hadseregre, akiket elsőre talán lehetetlen lenne összekovácsolni, de igazából nem is olyan komoly feladat. A kulcs a közös pont, ami nem más, mint a harag, ami mindegyiküket emészti belülről. Hát igen, ők lehetnének az igazi Bosszúállók.

- Thanos erejét használod – dobta le magát mellé Magneto. – Nem értek a mágiádhoz, de azt használod. Minél jobban erőlködik a titán, te annál könnyebben nyomod le.

Loki kellemesen meglepett arccal nézett rá.

- Eltaláltad – biccentett. – Nem egy bonyolult dolog, de a szkander versenyek megnyerésén kívül igazából nem alkalmas semmire.

- Érdekes – mérte végig a mágust. Az arcára volt írva, hogy azt latolgatja Loki vajon milyen veszélyes lehet a valóságban.

Loki egész más szempontból szemlélte a férfit. Magneto fiatal volt, huszonnyolc körüli, karakteres, férfias arccal, enyhén szögletes állal és remekül kidolgozott testtel. Egyértelműen vonzó férfi, de ami még fontosabb, mellé nem volt ostoba. Hasonlított Tonyra. És ő kedvelte Tonyt.

- Te tervezel valamit - szólalt meg újra Magneto. - Biztos vagyok benne, hogy ez így van. És azt is sejtem, mit. Te nem vagy ostoba, mint az itteniek nagy része, tehát neked is látnod kell, micsoda hatalom van ebben a társaságban.

- Nocsak - kuncogott meglepetten, és intett, hogy folytassa. A férfi így tett.

- Egyfajta összefogás nekem is megfordult a fejemben, de nem tudom, hogy lehetne ez kivitelezhető - vallotta be. - Te talán igen.

- Vannak ötleteim.

- Akkor segítek benne. Te összehozod a tervet, én pedig leszek a vezető - jelentette ki.

- Nem tűnik túl fernek - mutatott rá Loki.

- De téged senki nem követne - mosolyodott most el Magneto. - Mind egy hazug, csalónak gondolnak, akiben nem bízhatnak. Rád sosem hallgatnának, de persze, ez nem azt jelenti, hogy nem irányíthatsz. Megteheted, csak a háttérből, rajtam keresztül. Így van, nem? Ha nem így lenne, már megtetted volna. Viszont én alkalmas vagyok arra, hogy összefogjam őket, ha elmondod, mit kell tennem. Ez már elég jól hangzik?

Loki arcára széles vigyor kúszott. Igen, határozottan kedvelte Magnetot.

- Egész jól - bólintott nyájasan.

- Akkor áll az alku?

- Áll.