Alan szemszöge 

A csengő fülsüketítő zaja, mindenkit csendre késztetett. Akik eddig körülöttünk legyeskedtek, elfoglalták a saját helyüket majd pár perc múlva a tanár is belépett az osztályterembe.

Megállt az asztalánál majd ahogy lerakta a cuccait mellé szökkent egy igen alacsony termetű lány.Mindenki felpattant a székéről majd vigyázzban vártuk hogy végre leülhessünk.

-Hope kisasszony, nem gondolja hogy fel kellene állnia? Morcosan húzta fel orrán a szemüvegét a tanár majd szigorú tekintetét a leghátsó padban üllő lányra szegezte. Ahogy ránéztem a lányra, olyan érzésem volt, minthogyha én már láttam volna őt valahol.

Bólintott, majd felkelt a székről.  - köszönöm  Gúnyosan húzta mosolyra a száját, majd felém pillantott. A kezével intett hogy üljünk le .  De mire leültem, már hozzám intézte a szavait. 

-Te lennél az új fiú?  Felpattantam a székről, majd bemutatkoztam. 

- Smith Alan.  

- Rendben, ülj le.   Mikor újra helyet foglaltam, a padtársam meglökve a kezemet a tanár felé bökött. 

- Ez egy boszorkány. Elvigyorodtam de ahogy meghallottam a tanár hangját összehúztam magam. 

- Fiúk, mi olyan fontos ami nem halasztható szünetre? 

- Semmi tanárnő. Szólalt meg a padtársam  majd elkezdi jegyzetelni azt amit felírt a tanár a táblára. 

Az óra olyan unalmasan telt hogy képes lettem volna bealudni. Ahogy a csengő megszólalt, fáradtan feküdtem el a padon, majd behunyva a szemeimet próbáltam kizárni a zajokat hogy az egész osztály egyszerre próbál kiférni egy ajtón ami megvallva eléggé keskeny. 

- Héj haver. Bokszolt bele a vállamba James, a padtársam. - Nem jössz ki? Vigyorogva állt meg előttem, de én csak megráztam a fejem, jelezve hogy nincs most ahhoz kedvem hogy kint legyek. - Te tudod. Legyintett, majd kirohant a teremből.  

Felkaptam a fejem, ahogy hallottam hogy a könyvek a földre esnek, de nem az enyémek voltak. 

Hátranéztem, majd megpillantottam Hopet a földön guggolni miközben kapkodja fel a könyveket a padlóról. Felpattantam a székről, majd odasiettem a lány mellé. 

Segítettem neki majd az asztalra helyeztem az ütött kopott könyveket. 

- Köszönöm. Suttogott, ahogy egy pillanatra rám nézett, majd elkapta a fejét. 

- Ugyan. Legyintettem, majd felé nyújtottam a kezemet.  - Alan. Mutatkoztam be bár már tudja a nevem hisz órán bemutatkoztam, de most ezt így láttam helyesnek.  Felém nyújtotta vékonyka kezét, majd óvatosan az enyémre simította. 

- Hope . Az arcát figyeltem, olyan ismerősnek tűnt. A szeplők az  orrán, Hatalmas őzike barna szemei, csillogtak ahogy az én íriszembe tekintett.  

- Olyan ismerős vagy nekem. Mosolyodtam el halványan, majd egy tincset, a füle mögé tűrtem. 

- Tényleg? Piros arcocskáját próbálta takarni, de még így is láttam hogy elmosolyodik. 

- Igen, talán találkoztunk már. Gondolkodtam el. 

- Nem hiszem. Rázza meg a fejét lemondóan. Elhúzza a kezét, majd felkapva a cuccát, elrohan mellettem.