Másnap korán felkeltem és tanultam egy kicsit, mert az sohasem árt. Aztán lesiettem táskával a vállamon a klubhelyiségbe. A kanapén ott ült Harry, Hermione és Ron. Kedvesen köszöntek nekem.

-Sziasztok!-huppantam le egy kanapéra.-Neville fent van már?

-Már mozgolódott mikor lejöttünk.-szólt Harry.

-Akkor felmegyek!-álltam fel és táskámat otthagyva cammogtam.

Benyitottam a szobába, de ott vak sötét volt. Öten vannak a szobában, abból ketten már lent voltak, a másik három még aludt. Az ablakhoz mentem, kihúztam a függönyt és kitártam azt, hogy legyen egy kis levegő.

-Jó Reggelt!-kiabáltam és a hozzám legközelebb fekvő fiúra ugrottam.

Morogni kezdett Seamus.

-Kelj már fel!-ültem rá és nevettem.

-Syren, szerinted nem bírlak el? Van benned kemény húsz kiló-húzta a fejére a párnát.

-Dehogy!-nevettem és lerántottam róla a párnát és elhajítottam.

Leszálltam róla és a takarót is ledobtam. Morogni kezdett és lassan felült. Ugyan ezt megtettem Neville-vel és Deannel. Öt perc múlva már a fiúk a mosdóban voltak, hogy elkészüljenek. Unalmamban hasznossá tettem magam és mind az öt ágyat bevetettem. Mikor a fiúk készen lettek ásítozva jöttek mellettem a Nagyterem felé. Piritóst ettem lekvárral és a többiekbe is ezt tömtem. Furcsa volt nekem és a többieknek is, hogy ilyen aktív és élettel teli voltam, de nem csináltunk belőle ügyet. Ma volt Mugliismeret, Mágiatörténet, dupla Bűbájtan, aztán jött az ötödik óra. Sötét varázslatok kivédése volt. Minden évben új tanár van és most apám szerint ez Rémszem Mordon lesz. Izgatottan léptem be a terembe, mert  felnéztem Alastor Mordonra. Az első padban foglaltam helyet Neville mellett. Harry, Ron és Hermione mögöttünk. Pár perc késés utàn meg is érkezett. Mosolyogva hajoltam előrébb, hogy jobban lássam. Pontosan úgy nézett ki ahogyan apa mesélte. Elkezdődött az óra, de nagyon intenzív volt. A három főben járó átkot mutatta be, erre Neville teljesen kiborult. Gondoltam valami köze van a szüleihez. Elmondta, már rég, hogy a nagymamája neveli, de azt nem, hogy miért. Óra után épp sétáltunk lefele az óráról.

-Nyugi Neville, ma este majd csinálok neked egy különleges és finom meleg teát és beszélgetünk jó?-mosolyogtam a fiúra.

Nem szólt semmit, csak bólintott. Ekkor jelent meg hirtelen Mordon.

-Szia Neville. Gyere beszélgessünk el-morogta mély hangján.

A fiú annyira meg volt szeppenve, hogy azt hittem levegőt is elfelejt venni. Lassan bicegtek el, én odaszaladtam Harry-ékhez és ezt az egészet elmeséltem nekik. A nap további része ugyan ilyen unalmasan és lomhán telt. Órál után, kviddics edzés volt. Felvettem a "mezem" és Harry-vel együtt ballagtunk le, mert Angelina azt mondta idén sokkal szigorúbb lesz az edzésünk, mert ez a mi évünk. Mint mindig most is a Mardekárral lesz az első meccsünk. Draconak, még tavaly mikor bekerültem a csapatba megmondtam, hogy a pályán nem a testvérem és nem leszek könyörületes. Leérve a szertárba mentem a seprűmért. Szépen felsorakoztunk egy körbe ahogy Angelina ezt kérte. Mellém az ikrek kerülek amire egy fintor volt a válaszom.

-Kezdjük valami egyszerűvel-szólt a kapitány.- Passzolgassuk a kvaffot. Alicia és Syren ez számotokra a legfontosabb, mivel ti hajtók vagytok, kezdjük is.

Passzolgatni kezdtünk, egyszer persze az ikrek kinem hagyhatták, hogy fejen vágjanak a labdával, rájuk is szólt Angelina, de ők csak nevettek. Aztán jöttek a hollóhátasok is edzeni és a két csapatkapitány jóvoltából egy próba mérkőzést játszottunk, amit meg is nyertünk 320-110-re ebből 90 pontot én szereztem. Sötétedéskor fáradtan sétáltunk fel.

-Szerintem nyerhetünk, ha a legfiatalabb lány tagunk nem hagyja magát Malfoynak-kuncogott George.

-Eddig hagytam?-förmedtem a vörösre.

-Nem tudhatjuk!-nevetett Fred.-De majd George-val biztosítjuk, hogy az a takony Malfoy el ne kapja a cikeszt.

-Mit mondtál Weasley?-torpantam meg és kiabáltam rá.-Hogy nevezed pont te a bátyámat? Veled ellentétben neki a külseje nem azt takarja ami bent van!

Harry és George tátott szájjal hallgattak.

-Te most arra utalsz, hogy Weasley vagyok?-kiabált Fred is.

-Nem! A te családodban vannak normális tagok is csak te vagy ilyen tapló-tettem keresztbe a kezem.

-Na látod attól, hogy Griffendéles vagy benned van a Malfoy vér! Fenn hordod az orrod, mert aranyvérű vagy!-ordította.

-Micsoda?!-elöntött a düh.-Nem vagyok olyan mint a többi Malfoy. Jobban jársz ha befejezed! Mintha eddig nem elégszer bizonyítottam volna, hogy nem vagyok olyan!-ordítottam.

-Nem ez látszik hercegnő!-mondta gúnyosan.

-Ha olyan lennék mint mondod már rég elátkoztalak volna!-sziszegtem és elindultam.-Csak tudod én nem alacsonyodok le erre a szintre.

Az út további részén egyikőnk sem szólalt meg. Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam, hogy lássák. Eddig csak otthon látták meg előző nap Marcus. Mikor felértünk lezuhanyoztam és siettem is le az arany trióval, Seamussal, Neville-vel és Deannel vacsorázni. Mielőtt elkezdődött volna, az egészet kitárgyaltam Jennel, aki megmondta, hogy nem is várt mást tőle. Mikor végre mindenki megérkezett Dumbledore felállt.

-Üdvözlök mindenkit. Mielőtt nekiláttok az ízletes ételeknek, bejelenteni valóm van. Ahogy ezt láthatjátok vendégeink érkeztek. A Dumstrangosok-mutatott a mardekáros asztalhoz -és a Beauxbatonsosok- most a hollóhátasok asztalához mutatott- megtisztelnek minket jelenlétükkel. Ez azért van mert idén tartjuk meg a Trimágustusát.-mikor ezt kijelentette mindenki ujjongani kezdett. De holnap erről többet mesélek. Jó étvágyat.

Mikor befejezte leült és kezdődhetett a vacsora. Az evés után rögtön felmentem és még tanultam egy keveset, este tíz körül pedig már aludtam is.

Remélem tetszeni fog nektek ez a rész😊 De ha nem komizzatok és beiktatok pár változtatást, ahogy gondoljátok. Addig is puszii:*

Vakkancs*.*