Az óra további részében csak figyelek és jegyzetelek, próbálom teljes mértékben kitörölni a fejemből a tudatot, hogy ki ül mellettem. Miután kicsengetnek pillanatok alatt összepakolok és a professzor asszonyhoz sietek.

-Elnézést! Megszeretném kérdezni a büntetésünk részleteit-mondom halkan.

-Egy hétig... este öttől egy órán át... hm... takarítják a kviddics szertárat.

-Rendben-felelek. A hátamra kapom a táskát és Fred felé veszem az irány, hogy elmondjam neki, hogy mit és mikor fogunk csinálni.

Odamegyek hozzá, elmagyarázom neki, mire egy furcsa mosoly kíséretében biccent és otthagy engem, bénán nézek utána, ennél a fiúnál nincs kiszámíthatatlanabb a világon.

A barátaim már elindultak a következő órára, ami bájitaltan lesz, az én kedvenc órám. Megigazítom fekete szemüvegemet és elindulok a pinceterembe. Draco és a követői rám néznek. Rájuk kacsintok nevetve, de rögtön elillan a kedvem, amint meglátom azt a pöffeszkedő Pansy Parkinson-t, aki a bátyám ölébe telepedett. A szememet forgatva indulok el Jenn mellé.

-Szia Syren!-köszön és megölel.

-Szia! -ölelem vissza.

-Gyere ülj le, mielőtt megjön a tanár! -utasít nevetve.

Marcus Flint és Zambini Blaise ül mögöttünk, lehetne rosszabb is.

-Syren!-hallom meg Marcus suttogását.

-Mit szeretnél drága merdekárosok éke!-fordulok hátra kuncogva.

-Ha-ha! -sértődik meg, mardekáros fiú létére.

-Na mond már! -nézek rá boci szemekkel.

-Zambini-vel azt beszéltük, hogy eljössz-e két órakor játszani? -kérdezte kicsit még haragosan.

-Hát legyen! - bólintok rá és visszafordulok.

Jenn Crack-ot nézi, mint valami bálványt.

-Kedves Jennyfer! Szeretnél egy edényt? -kérdezem vigyorogva.

-Hm? Mégis mi a fenének? -kérdezi felhúzott szemöldökkel.

-Hogy tudd mibe csorgatni a nyálad! -nevetésben török ki.

A lány először szúrósan fúrja belém tekintetét , majd játékosan a kezembe boxol és ő is nevetni kezd.

A nap többi része elviselhetően telik. Megkerestem Neville-t és Dean-t és együtt mentünk le ebédelni, aztán visszamentünk a klubhelyiségbe, és miután lepakoltunk tanulni kezdtünk. Fél kettőkor elköszöntem a fiúktól és átöltöztem. Egy melegítő nadrágot, és egy hozzá illő bő pulcsit vettem fel.

A pályára érve a raktárba indulok a seprűmért és a kvaffért. A fiúk nem sokkal én utánam érkeznek meg. Felszállunk a levegőbe, hogy kezdetét vehesse a játék. Nagyon szeretek kviddicsezni, ez az egyetlen olyan elfoglaltság, ami teljesen leköti a figyelmemet.

-Hajtó leszek! -intek nekik.

-Én is! -kontrázza Flint.

-Én terelő! -harsogja Blaise.

Elkezdünk játszani. Egymás ellen vagyunk Marcussal, viszont Zambini mind a kettőnket támad. Fél óra játék után, mivel Marcus vezetett 50 ponttal felszállok a magasba aztán vissza le. Megindulok Marcus póznái felé, de ő csak nevet rám. Ekkor valami oldalba kap, gondolom a gurkó és leesek a seprűről. Elég magasan vagyok ahhoz, hogy beleteljen pár percbe, míg leesek. A szemeimet becsukom és összehúzom magam, mintha ez bármit is tompítana a zuhanáson, de valamelyik fiú elkapja a karomat és egy nagy rántással felhúz a seprűjére. Pár pillanatig még imbolyog az eszköz aztán újra visszaszerzi az egyensúlyát. Sírva a fiú vállába fúrom a fejemet. Néha abban bízok, hogy normális életem van és egy átlagos lány vagyok, nem pedig egy olyan, aki hercegnőset játszik és mindig meg kell menteni, lehet, hogy Frednek igaza van.

-Jól vagy? -kérdezi Flint.

Felemelem a fejem.

-Úristen Marcus! Te láttál sírni! -nevetem el magam, lezártnak tekintve a témát. Soha többet nem akarok hallani róla. Szükségem lenne egy eszközre, ami a rossz emlékeimet képes elvenni tőlem, biztosan boldogabb lennék. Megtörlöm a szemeimet, most veszem észre, hogy nincs rajtam a szemüvegem.

A fiú lesiklik a földig, én pedig lelépek a seprűről, előkotorászom a pálcám.

-Invito fekete szemüveg! -motyogom és pár pillanaton belül meg is érkezik ahogyan Zambini is.

-Bocsi S! -nevet ki.

-Semmi gond Mr Blaise! Csak majdnem meghaltam. De ezért büntető jár nekem! -nevetek, visszapattantok a seprűre a kvaffért repülök és gólt lövök.

Miután leszállok a fiúk nyakába ugrok.

-Jó volt ez a kis játék, de nekem most mennem kell Weasley-ért-húzom el a szám.

-Mi dolgod neked egy Weasley-vel?-kérdezi Marcus, felvont szemöldökkel.

-Büntetőmunka Flint, büntetőmunka-vigyorgok és elbattyogok.

Tíz perc alatt felértem a klubhelyiségbe. Fél óra múlva Madam Hoock előtt kell lennünk Fred meg még sehol. Idegesen trappolok fel a szobájukhoz, hevesen kopogtatok. Fred nyit ajtót huncut mosoly kíséretében.

-Mi a jó eget csinálsz még Weasley?-ripakodok rá.

-Nyugi! Nem kések el a kis randinkról-vigyorog rám.

Szem forgatva ragadom meg a karját és rángatni kezdem.

-El akarsz rabolni? -nevet fel.

-Igen! -morgok hátra.

-El akarsz adni mi? -kérdezi hahotázva.

-Ki venne meg téged? -állok meg vele szemben teljesen meglepett arccal.

-Rajtad kívül? Óh... rengetegen-vigyorog tovább rám.

-Menjünk-csattanok fel és otthagyom.

Lassan kiérünk, Madam Hoock egy padon ül. Ahogy látom rajta neki sincs valami nagy kedve ehhez.

-Jó napot-köszönök kedvesen.

Fred csak áll mellettem, mint egy birka.

-Viszont! -ásít Madam Hoock-Menjenek takarítsák ki a raktárat! De nem használhatnak varázserőt, szóval kérem a pálcákat.

Felénk nyújtja a kezét. Kelletlenül a cseresznyefa, szárkányszívizomhúr magos, 11 és fél hüvelykes pálcámat a kezébe adom. A vörös is ugyan ezt tette a sajátjával

-Rendben! Akkor indulás! -utasít minket a nő.

Bólintok egyet, aztán bemegyek a szertárba.

-Atya ég! -sóhajtok fel és megrázom a fejem.

A seprűk össze vissza hevernek a földön, a mezek koszosan állnak egy kupacban, az ütők porosan, sárosan egy-egy polcon.

Odalépek a ruhákhoz és lélegzetvisszafojtva felemelem azokat. A raktárból nyílik egy mosókonyha, ahol lehetett mosni és tisztító szereket találni.

-Weasley!-kiabálom és lelököm a ruhákat a földre.

Előttem van egy nagy fém kád, és tele merem hideg vízzel. Fred túl gyorsan szalad felém és nekem jön, én persze felesek a földön fekvő ruhákban és egyenesen a vízbe zuhanok.

Dühtől vörösödő arccal mászok ki a kádból. A fiú próbálja vissza tartani a nevetését.

-Mit csináltál? - kiabálom.

-Bocs-nevet rajtam.

-CSUROM! VÍZ! LETTEM! -ordítom teljesen kikelve magamból.

-Félsz a víztől? -nevet tovább.

-Nem te barom! Egyszerűen irritál, ha az egész testem ruhástól vizes! -teszem karba a kezem.

-Jól van na! -vihog egyfolytában. -Keresünk neked valahol egy nadrágot a felsőmet meg oda adom! Jó lesz Hercegnő? -kuncog és elkezd levetkőzni.

Elindulok keresni egy nadrágot valahol. Lerángattam magamról a vizes talárt és a földre dobom. A hajam csomósan a hátamra simul.

-Ez most komoly? -mérgelődök, mikor az egyetlen nadrág, amit találok, férfi és leér a térdem alá, szorosan kell meghúznom a madzagját, de még így is lóg rajtam, arra pedig nem is akarok gondolni, hogy ki hordhatta előttem.

Érezem ahogy Fred a fejemhez vágja fekete Griffendél címeres pólóját.

-Fejezd már be! -kiabálok rá, miután megfordulok, ez a fiú a legrosszabb énemet hozza ki belőlem.

A fiú póló nélkül áll előttem és rám kacsint, úgy néz ki, mint aki nap mint nap lányok előtt meztelenkedik. Valószínűleg így is van. Felhúzott szemöldökkel fordulok el tőle, mert én viszont a testvéremen kívül senkit sem láttam még félpucéron. Remélem nem vette észre, hogy a testét néztem az arca helyett, bár lehet, hogy direkt azért csinálta, hogy zavarba hozhasson engem. Vörösödő fejjel indulok egy szekrény mögé, hogy átöltözzek. Ledobom a vizes felsőmet és elveszem a szárazokat. Fred pólója akár hálóing is lehetett volna olyan nagy volt rám. Úgy nézek ki, mint egy slampos kisgyerek a szülei ruháiban. Kimászok a szekrény mögül és újra Fred felé fordulok, de most a szemeibe nézek.

Nevetni kezd ahogy végig néz rajtam. Utálom ezt a fiút! Összecsapom a kezemet.

-Na kezdjük! -szólok rá, mire összeszedi a seprűket.

Ekkor megcsapja az orrom a pólóból áradó illat. Meglepetésemre elviselhető volt a fahéj és a rágógumi illat. Én is neki állok a mosásnak, nem félek a munkától.

Egy óra alatt befejezzük az egészet, visszakérjük Madam Hoock-tól a pálcáinkat. Azt mondta szép munkát végeztünk szóval a héten már nem kell jönnünk, viszont mivel az öt órának meg kell lennie, ezért minden héten egyszer (hétfő), jönnünk kell. Örültem neki, hogy a héten nem muszáj rongyosra dolgoznom a kezemet, de azt bánom, hogy még egy hónapig közöm lesz ehhez a Weasley-hez. Elindulunk fel a torony felé körülbelül két lépés távolságban.

-Nyugodj meg, felmegyek a szobába, átöltözök és viszem a felsőd-motyogom magam elé.

-Nem kell kösz-kuncog rám se nézve.

-Nem vagyok fertőző beteg! Áh, inkább ide se adtad volna te Weasley!-kiabálom el magam és felháborodottan otthagyom a fiút.

A szobába érve szinte leszaggatom magamról a felsőt és az ágyam alá dobom. Remélem soha többé nem fogom látni, már késő este van. Gyorsan lezuhanyozok, ágyba bújok, pillanatok alatt el is alszok.

Remélem tetszik nektek. Puszi:*