Már egy hét eltelt azóta, hogy szakítottam Ron-nal, azóta másképp tekintek a fiúkra. Harry, Hermione és Ron úgy néz rám mint egy véres rongyra. Nagyon idegesít, mert nem tudom, hogy mit mesélhetett az a lány nekik. De már mindegy. Fred-del se beszéltem azóta, haragszok rá, mert miatta szakítottunk az öccsével, viszont örülök annak hogy megpusziltam, mert ha nem teszem valószínűleg még mindig csak pótlék lennék Ron-nak. Most épp a Mardekár ház felé gyaloglok. Ma akarom elmondani nekik az igazat, hogy mi történt Ron-nal.

Nem rég össze hívott mindenkit McGalagony, hogy közölje karácsonyi bál lesz. Nem örülök neki. Nem akarok menni, de kötelező, és nincs kivel mennem. Draco, Pansy-val megy, Jenn Crack-kal, Monstro-nak, pedig nincs még párja. Őt akarom felkérni, ha nem lesz senki aki elhív.

-Syren!-kiált felém Fred.

Megállok és rá nézek. A vigyora már megint letörölhetetlen.

-Igen?-keresztbe teszem a mellkasom előtt a kezem, és dörzsölöm a karjaimat, mert itt nagyon hideg van.

-Kérhetek egy szívességet?-ér elém.

-Attól függ- vonok vállat.

-Előre megmondom, hogy csak barátilag- a hátsó zsebeibe mélyeszti a kezeit, és a talpán előre-hátra dőlöngél-eljössz velem a karácsonyi bálra?

Ismét leesik az állam, a szám tátva marad és úgy nézek rá.

-Ezt most komolyan kérded?-térek magamhoz.

-Szerinted?-komolyodik el az arca.

-Azt mondtad, tetszek neked, akkor miért hívnál el CSAK barátként?-húzom fel a szemöldököm.

-Hát ha te másképp is eljön...-kezd el nevetni, de közbeszólok.

-Nem, kizárólag barátként megyek el veled!-jelentem ki.

-Szóval ez egy igen-vigyorodik el.

-De kérlek Fred. Senkinek se mond el-aztán hátat fordítok, és indulok tovább a Mardekár ház felé.

Leérve kopogtatok, és Zambini ajtót is nyit. Draco-ék pont lent ülnek, szóval nem kell őket egyessével keresgélnem.

-Sziasztok!-ülök le egy még üres kanapéra.

Mindenki vissza köszön, majd töviről-hegyire elmesélem,  hogy mi is történt a vonaton.

-Merlinre! Miért nem mondtad el előbb?! Esküszöm megkeresem azt a kis férget,  és olyan átkokkat szórok rá,  hogy levegőt venni se lesz ideje!-dühöng Jenn.

-Nyugi Jenn!-mosolygok rá.-Már nem fáj-annyira az utolsó szót csak magamban mondom.

-Látod?! Mondtam, hogy ne állj szóba velük, de neked pont egy Weasley kell! Itt az eredménye-morog Draco.

-Igaza van Syren! Megérdemelné,  hogy valaki helyre tegye a kis patkányt!-mondja Jenn.

Crack a szavak hallatán elmosolyodik, mintha büszke lenne barátnőjére, és jutalmul megcsókolja. Bármennyire szeretem őket, látszik rajtuk,  hogy mardekárosak.

-De a tiéd sem jobb kapcsolat!-nézek bátyámra.-Szerintem nincs a házban olyan lány aki ne lett volna egy éjszakás kalandod, és tudom, hogy Pansy-t is csak azért tartod.

-Héj! Egy van!-nevet barátnőm.

-Hát igen-mosolygok rá.

-És ez téged miért érdekel,  engem még nem bántott meg egyik lány sem-von vállat.

-Viszont te ugyan olyan vagy mint Ron. Megbántasz lányokat-kezdek mérges lenni.

-Az elején megmondtam Parkinson-nak miért jöttünk össze.

-De egy lánynak akkor is másabb egy ilyen kapcsolat,  a legtöbben azért mennek bele, hogy hátha ő lesz az utolsó akivel együtt leszel.-rázom a fejem.

-Ebben van valami-mondja Jenn.

Látszik rajta, hogy nagyon reméli,  hogy Crack-nak nem azért kell. Összenézek a lánnyal és nemlegesen rázom a fejem. Csak a bátyám olyan a három fiú közül.

-Figyelj Syren-szólal meg most először Monstro.

-Igen?-nézek rá.

-Nem jönnél el velem a bálba?-az arcomról lefagy a mosoly.

Most mit csináljak? Nem mondhatom el nekik kivel megyek ezek után.

-Sajnálom Monstro! Ha mondjuk tegnap hívsz el, akkor el megyek veled, de már valaki más elhívott-nézek rá bűnbánóan.-De ugye nem haragszol?

Dühösen feláll és a szobájuk felé veszi az irányt.

-Nagyon megbántottam?-nézek Crack-ra és Jenn-re.

-Igen, Monstro-nak bejössz-mondja Crack.

-Nagyszerű-fújtatok-Pedig tényleg vele akartam elmenni, csak mikor idefele tartottam felkértek.

-És ki?-kérdi Jenn fülig érő mosollyal az arcán.

-Öhm... Meglepi lesz