(név) professzornak tanult egy ideje. Vágya az volt hogy dolgozhasson a SKY egyetemen. Egy nap levelet kapott az egyetemről hogy egy hétig az egyik osztálynál nyitottórákat tartanak CSAK NEKI!

(név)-nek rettentően nagy megtisztelés volt ez, hogy ő az a kislány, akinek nagy álma van komolyan egy intrót kaphat a munkára.

Hétfőn el is ment az egyetemre. Sok diák kint várakozott, egyesek cigiztek, mások nevedgéltek, a harmadikok meg fogták a könyvet és tanultak az ellenörzőre, amire készülnijük kellett volna tegnap este, de helyette csak a LOLOLt nyomták.

Idegesen belépett.
Elsőnek bekellett menni az igazgatóhoz, de a levélben nem volt leírás hogy hol van.
(név) pánikolni kezdett kicsit, keresve az irodát.

Ugh! Hol lehet?! -Idegeskedett magába.

Egy diák aki épp pótóráról jött ki, meglátta és hozzá szólt.
-Um... Hello. Elvagy veszve? - Kérdezte kedvesen.

(név) megfordult feléje, és előtte egy szőke hajú fiú volt, indigó színű szemekkel. A fiúról látszott hogy tanuló, és az is hogy nagyon vidám tipusú. Kék kabátja volt és sárga táskája.

-Hát... Igen - nevetett a balszerencséjén - az igazgatói irodát keresném.

-Az igazgató? Át mész arra az oldalra, majd jobbra fel a lépcsőn és a második ajtó. - magyarázta.

-Köszönöm szépen. Megmentetted az életem! - bólintott pirulva.

A fiú csak elmosolyodott azon hogy milyen aranyos volt és boldog volt hogy egy ilyen szép kisasszonynak 'megmenthette az életét'

(név) amikor elintézte a dolgát az igazgatónál, rögtön bement a kiszemelt osztály terméhez.

A professzor kedves volt, befogadta nagy boldogsággal.

Amikor leakart valahova ülni, látta sehol sincs hely.
-Hej! - szólt valaki.

Amikor a hangra figyelt, látta hogy ez az a fiú volt, aki megmutadta hol az igazgató. Odaült mellé.

-Te vagy az a lány aki elveszett úgye? - nevetett.

(név) pirulni kezdett, de bólintott.
Öszintén, érdekelte ez a fiú, de ez a hely nem pasizásra volt, hanem munkához, mert ha ezt a lehetőséget elszúrja, a vágyai soha nem lesznek beteljesülve.
Így figyelt.

A fiú észre vette hogy a lány csak tanulásért a munkára jött, mégis egy kis cetlire ráírt valami és neki adta.

"Yoosung vagyok :)"

A lány az ellenkező irányba nézett mosolyogva, majd visszaírt neki.

"(név) xd"

Yoosungnak az a kis 'ikszdé' sokat jelentett neki. Szíve boldog lett.

"Szóval te mint professzornak tanulsz?! Hány éves vagy?"

"Nem illik a felnőtt nőket megkérdezni hány évesek :D"

"Felnőtt nő? Nekem inkább 17-8nak nézel ki"

(név) újra pirulni kezdett. Soha neki nem adott ilyen komplimentet.

"21 vagyok"

~time skippp~

Kicsöngetteg az óráról. Valami nagyszerű módon, sikerült figyelni és útközben megismerni a fiút.

Következő óra (vagyis a harmadik óra) érdekesnek tűnt (név)-nek.

(név) utolsó napja volt a suliban. Yoosung tudta, és nem volt valami boldog. Még ha az iskola nagy esélyt is adott (név)-nek hogy dolgozhasson itt, úgy érzete mintha pár nap alatt megismert valakit aki nagyon fontos lett gyorsan neki, de máris megy.
Mint a többi napokon (hétfőn kívűl), (név) és Yoosung együtt mentek busszal.

A (hajszín) hajú lány észre vette a tanulónak a hangulatát, még ha igyekezett is boldog lenni.

-Yoosung... - tette rá vállára a kezét.

Yoosung a szemébe nézett, de látszott hogy sírni szeretne.

-Ha megkapom a munkám, téged birlak tanítani! - próbálta felvidítani...

...De mind hiába:

-Ja, majd 1 év múlva... Amikor már rég nem fogok ide járni.

Igaza volt, ha most felvették volna őt, akkor valószínűleg, nem idén kezdene dolgozni.

(név) szomorukásan előre nézett.

Amikor odértek a sulihoz leszálltak, (név) az igazgatóhoz indult, Yoosung meg a tanterembe. Yoosung egész busz úton nem szólt, de mégis amikor elválasztódtak útjai, hátranézett feléje.

Az igazgatónő (név)-et letesztelte tudását egész nap. (név) egészen jól írta meg, az igazgató megvolt lepődve.

-(név), gratulálok, fellettél véve, mint (kedvenc szak/tantárgy) professzor. Hétfőtől itt dolgozhatsz.

A lány unatkozó, álmos, ideges arca eltűnt egy pillanat alatt, és szép mosolygóssá vált.

-K-komolyan?! Már idén?! - csodálkozott.

-Igen, sűrgősen kellene egy új tanár, és szerintem már belekezdhetnél.

(név) boldogan átölelte az igazgatót és nagyon boldogan ölelni kezdte.

Alig várta hogy Yoosung elé állhasson, és elmondja hogy a munkát már idén kezdheti. Yoosung terméhez ment, de sajnos nem látott benn senkit. Kissé csalódottan indult a buszmegállóhoz. Boldog volt egy rész, de... Yoosungnak elakarta mondani.

A buszmegállóig virág szírmokat látott a földön. Amikor odaèrt, meglátta Yoosungot egy csokor (kedvenc virággal).
(Név) elcsodálkozott.

-Már vártalak... - mosolygott - Felvettek?

(Név) erőse átölelte, közben elkezdett könnyezni, senki soha az életében nem tett ilyet.

-Igen, és már idén taníthatok Yoosung~

Yoosung egy ideig csodálkozott, majd ő is erősen visszaölelte.

-Örülök - sugta a fülébe.

-----------------------------------

Hello! csak egy quick updateot szeretnék bejelenteni, és az az lenne hogy ez egy sceniro könyv lesz, nem egy one-shot. Azt hogy hogy ismerkedtetek meg leírom külön, majd amikor befejeztem, mind egy helyre az 'Amikor...' storyikat xd
Köszi hogy olvastad, puszi 😘