-Később beszélünk!-ingerülten válaszolt Bane. Mi? Folytotta magába a másik úr. Aztán hangosan is megszólalt.

-Nem értem Magnus. Mi történt? Mire készülsz?-a férfi összeráncolta a szemöldökét.

-Megnézek valamit-rohant el a képből.

Berontott Elisabeth szobájába. Gyorsan körül tekintett és nem látta a lányt. Aztán bekukkantott az ágya alá, ahol szintén nem találta. Benézett mindenhova ami eszébe jutott. Aztán át rohant más helyiségekbe is. Ott sem találta gyermekét. Legvégül a kertet fürkészte át ahol megint nem kapott jobb eredményt. Legvégül visszatért a gép elé. A másik férfi még mindig ott ült, és nézett ki a fejéből. A családja már ott hagyta. A főboszorkánymester szólt bele a ,,telefonba".

-Hogy vagy öreg barátom?-probálta leplezni ingerült, kétségbe esett, óvó, elgondolkozó érzéseit, képzeletét, elméleteit.

-Mi történt ott?-érdeklődött. Magnus nem elég jól takarta el a körülötte lévő környezetet. Rögtön hátra is pillantott aztán gyorsan vissza.

-Itt?! Nem történt semmi. Mire gondolsz?-hajtogatta bágyattan, meglepetten.

-Miért van ekkora kupi? Úgy tudtam jobban szereted a rendezett szobákat. Vagy bulit rendeztél és nem hívtál meg?-mosolyodott el pimaszan, de hamar komoly arckifejezésre váltott. Nem türte, hogy a legjobb barátja nem mond el neki valamit. Ölni tudott volna a válaszért.
Ekkor Hanna ugrott be a képbe. A két férfi oda kapta a fejét. A lány megszólalt.

-Hol van Elisabeth? Beszélgetni akarok vele!-ugrált a lány fellelkesedve. Magnus megvakarta a tarkóját, lesütötte a szemét és azon gondolkozott mit mondjon. Ezt látva nem sok idő múlva Bogácsi Úr szólalt meg.

-Magnus? Had haljam az igazat!-emelte fentebb hangnemét, amivel más, tiltakozó válaszra nem kíváncsi.
Ekkor a kijelzőre nézett, nyelt egyet, átgondolta ismét a választ és bele kezdett. A két másik alak figyelmesen halgatta, őt bámulva

-Itt van!-ingerült felszólalása őt is meglepte.-Csak éppen a mosdóban van, aztán eszik valamit és elviszem mozizni-nézett komolyan barátja szemébe. Ezután kinyomta a hívást.
Elgondolkozott tettén és elkalandozott másfele is gondolata. A találkozója a volt csajával, Elisabeth anyjával. Igen, Elisabeth anyját soha sem vette el! Csak a csaja volt, barátnője. Mindig is a fiúk felé vonzódott jobban, de ezt eddig nem merte bevallani senkinek. Ez az egyik indoka amiért a lány nem tud semmit az édesanyjáról. Nem akarta elszomorítani vagy ilyesmi. Nem tudta milyen érzéseket váltana ki a lányból az igazság. Tudta, hogy egyszer szint kell vallanija, de még nem. Most nem akart semmi áron. Úgy gondolta erre még nincs felkészülve Elisabeth. Magának sem akarta bevallani, hogy félt az igazságtól. Úgy gondolta ilyen sok éven át igazán megtörténhet vele ez meg az, de ezt a többi boszorkánynak sem akarta bevallani. Nem, hogy az egész Alvilágnak. Félt, hogy emiatt a lánya és az egész boszorkány rend, egész Alvilág kételkedne benne. Elvennék a ,,fő" boszorkányi címét. Barátain kívül mindenki ott hagyná. Még ha a melegségét is bevalaja, az már a csúcs. Akkor a barátai is félve közelítenék meg. Nem tudta elképzelni mi történe ez esetben. Persze valószínüleg túl gondolhatta a dolgot. Ezt bevallotta magának, de akkor is tartotta magát a titkolózásnál. Elisabethet az anyja hagyta ott, mivel Magnus nem szerette volna elvenni. Erre a nő neki támadt és egy erős vágás, ordibálás, szitkozódás után végleg ott hagyta. A lány nála maradt. Neki kellett felnevelni, nem volt olyan kőszívű, hogy eldobja magától. Nem érdekelte kitől származik, ő akkor is felnevelte volna! Szerette a lányát akárkitől van! Akár miért!Megvédené az élete árán is! Hosszú elmélkedés után kinézett a fejéből. Szétnézet, s vissza tért a valóságba.

Kell valamit tennie. Valamit. Segítenie kell a lányának. Biztos Valentín áll az ügy mögött, de vajon mire kell neki a lány? Nem tudta. Nem tudta mit akar tőle. Talán a lány kell neki, talán ő, talán más. Csak azt nem tudta eldönteni mi? Kérjen segítséget Elisabeth megtalálásában? Vagy ne? Hol kezdje a keresést? Talán a papírtekercseknél? Vagy csak iduljon neki a vak világnak? Nem annak nem lenne értelme. Ma még találkozója is van. Esetleg a lány anyjának is van köze az úgy höz? Esetleg kell neki Elisabeth? Mire? Tudja, hogy kitelik abból a nőből, de még sem akarta elhinni bár bevallotta magának, hogy simán elképzelhető. Attól híres alvilágitól tartani kell! Nem tudta miért találkozik vele. Nekik már nincs jövőjük semmi képp sem. A nő akart vele találkozni nem ő. Csak egyszer kapott tőle egy levelet. Vagyis bedobták a postaládáján. Még egyszer szétnézett Elisabeth szobájában. Aztán rendet rakott, de kózben sem hagyták nyugodni a gondolatai. Zamatolt az agya. Egyszer ilyen egyszer olyan elmélet ötlött az eszébe, de nem volt semmilyen bizonyítéka így nem jutott semmire csak nyobban összekuszálódott minden.

Lassan teljesen besötétedett ő pedig csak az otthonában unottan ücsörgött a kanapén. Gyötörte a csönd és a semmit tevés. Már párszor arcot mosott lefürdött, olvasgatott, hogy elterelje figyelmét, de nem túl nagy sikerrel. Már azt sem tudta min elmélkedik, gondolkodik annyit. Csak lebegett körülötte világ és bámult ki a fejéből. Aztán újra a féltés könnye csillantak meg szemében. Újra rájött mitörtént mintha elfelejtette volna pedig nem, de továbbra is csak ült.
Tudta, hogy van még remény. Van! Mindig van! Mostis van! Olyan nincs, hogy nincs, vagy kitudja. Besötétedett, csak a lámypák világítottak kinn és benn is. Magnus a lefekvéshez készülődött. A csend ami körhl vette nyugtalanította, tudta, hogy készül valami. Már csak az a kérdés mi.