-Hol van a zakóm.(?)-ordibált felalá járkálva Magnus.

-Apa. A széken. -mutatott Elisabeth az asztal felé néző kopottas bútordarabra, rozsaszín, hegyes körmével.

-Á... Köszönöm gyermekem.

-Hova mentek?-a lány összehúzta magát, és lekönyökölt a kezére. Egy órája ült már a széken, de csak kérdezgetett Magnus-tól.
Apja utazásra készűl, elvileg az anyjával. Akit nem ismer.

-Nem kell tudnod. Hannáék vigyáznak majd rád. A szülei átjönnek majd minden nap, megnézni hogy vagy.-macska szemével Bane rápillantott Elisabethre. Kezébe ott csilogott a csillámporos fekete ruhadarab, amit az imént emelt meg.-Lányom.-elsétált a lányig, és felemelte a fejét. A mozdulat következtében találkozott a tekintetük. A gyermek Majdnem fekete, barna, hullámos haja, egy kissé megemelkedett. Kezét térdére döntötte.-Még nem érthetéd a dolgokat, és ne kérd, hogy  tanítsak valamit. Van még rá elég idő az életedből.-Ezzel elfordúlt és elsétált a szenbelévő szoba felé, mikor csöngettek. Röktön ki is sétált az ablakhoz. Egy személy érkezett. Nem tünt Broklyn fő boszorkény mesterénél magasabnak. Magnus kisétált hozzá. Mikor vissza ért, vele volt az idegen is.

-Fontos dolog miatt jöttem idáig uram.-nyögte ki szorultan a szavakat az ismeretlen. Leültek az asztalhoz, mind a ketten egymással szenbe. Az idegen egy szabréró kalapot viselt. Az állán három egyenes, szarvszarű, rövid kinövés volt látható. Nyakára kendő volt kötve. Pólója, tiszta fehér színű anyagból készült. Nadrágja fekete farmer jelleget vette át.-Azért jöttem, hogy...-folytotta bele a szót Bane.

-Lányom! Menny a szobádba-mondta ki a sértő szavakat Elisabeth számara. Mit tehetett volna a gyerek, megszokta már apja ezen mondatait. Azzal a mérges lendülettel felált, és besétált a szobájába.

***

Később elment a vendég. Magnus bement Elisabethhez. A lány az ágyán fekündt, a hátán. Haja a bútor darabon szétterűlt. Ahogy a boszorkánymester belépet a gyerek hasra fordult, felemelte a fejét, és a kezével alá támasztotta.

-Ebédet? Mielött indulok?

-Haggy.-azzal kikecmergett az ágyból, kb. már egy órája ott pihent. Elvette a fenyőből készült íróaztaláról a rajzos cerkáját, meg a hozzá tartozó füzetet és vissza bújt.

-Te tudod. Esetleg, ha van mégis valami szólj. Öhhh...-tiszta, nyugott léptekkel kivonult a szobából.

Sziasztok! Ez lenne az első fejezet. Remélem tetszik.