Már csak egy rész

*Lucas R. Hemmings*

Türelmesen kivártam még Ashton végez. A tervem utolsó fázisa életbe is lépett.
...

Addig még Ash végez én tanultam a törit ugyan is holnap felelek ,hogy fel hozzam kettesre az átlagom de egyszerűen nem ment a tanulás. Majd akkor menni ,fog ha már Asht a karjaimba tarthatom. Addig nem igazán fog menni. Most is amugy már alig bírok megülni a seggemen ami amugy sajog de kurvára de hát kibírom én. Ashtont nem épp kis mérettel áldották meg. Beharaptam alsóajkam ahogy visszagondoltam a tegnap estére, komolyan mondom ,még ,jó ,hogy melegítő naci van rajtam mert máskülömben mégjobban fájna.

Viszont mikor megnéztem hányora akkor esett le ,hogy már egy fél órája végzett a bongyorom. Szóval fogtam magam, levettem a nadrágom, előkutattam egy tiszta nadrágot amit nehezen magamra préseltem viszont a farkamnak ez már nem tett olyan jót. Lenyomta de oly' mértékbe ,hogy utánna alig bírtam menni. De lehűtöttem a vágyaim. Aztán átvettem a felsőm egy sima fekete pólóra. Hajam lefésültem majd belebújtam bokacsizmámba. Még megnéztem magam gyorsan a tükörbe aztán mikor késznek véltem magam át is caplattam Ashtonhoz. Az asztalánál ülve nyomkodta a telóját.

-Szia-köszöntem neki a legcukibb mosolyommal.

-Oh...-megrázta a fejét.-Szia.

-Mehetünk?

-Persze csak felveszem a bakancsom. -állt fel.

Az előttem lèvő szekrényhez lépett mire hátráltam kicsit,hogy le tudjon hajolni. Hát gyerekeke ez a látvány ami fogadott felér nekem egy panorámával. Ashton formás feneke mert pont elöttem dőlt be. Kicsit fel is csúszott a pólója ami alol kicsit kikandikált hátat. Élesen szívtam be a levegőt ,hogy ne legyenek perverz gondolataim már megint. De egyszerűen nem bírtam magammal.
Mögé léptem majd megfogtam derekát. Kicsit mintha megugrott volna az ilyedségtől. Előre hajoltam majd a nyakára adtam egy édes csókot mire felsóhajtott. Lassan egyenesedtünk fel. Kezét hátravezette hajamba miközben én ágyékom a fenekének nyomtam és nyakát kedtem el puszilgatni és nedves csókokat hagyni bőrén. Egyik kezem hátravezettem fenekére majd bele is markoltam.

-Annyira jó segged van-suttogtam. Még a saját hangomon is kihallottam ,hogy mennyire is kanos vagyok.

-Luke...-lehelte lehunyt szemekkel.

-A feneked látványa felér nekem egy tengerparti panorámával.-motyogtam nevetve mire ő is kuncogott egy kicsit.

Hátranyomta fenekét ami előcsalt belőlem egy hallkabb nyögést. A derekán lévő kezem lassan csúsztattam be a pólója alá és simogattam meg izmos hasát. Hátrafordította hozzám arcát és úgy részesített egy édes csókba. Csípőjét elkezdte mozgatni mire a csókba nyögtem. Mikor elfogyott a levegő a nyakát kezdtem ismét bombázni. Álkapcsánál kezdtem majd egyre lentebb haladtam nyakára ahol a gyengepontját meglelve kezdtem el szívni. Meghúzta tincseik ahogy hallom milyen élesen is szívta be a levegőt. A hasán lévő kezem egyre lentebb vándorolt majd szexys V-vonalát végigcirogattam. Mikor végeztem a nyaka kiszívásával nyomtam a lilás foltra egy puszit.

-Várjál mindjárt...és bazdmeg.-oh ,hogy ez az ember mindig jókor időzít. Homlokára csapott ahogy velünk szembe állt. -Hogy én a legjobb pillanatokat fogom ki!-vágta le az asztalra a könyvét aztán ki is trappolt a drága piros hajú haverunk.

Ash hátrafodította hozzám az arcát és mindkettőnkből előtőrt a röhögés. Elengedtem és ő is engem aztán indultunk is. A pillanat egy....pillanat alatt el is szált ,csak az a baj ,hogy én még kurvára kanos vagyok.

...

Az út hosszúnak tünt a hallgatás miatt és a csend miatt ami kettőnk közt uralkodott. Mind ketten golkodtunk és én végiggondoltam mit is mondjak Ashtonnak. Igazából már egy hete ezen töröm a fejem ,mert most ,hogy végre haggya ,hogy elmondjam ,talán van remény arra ,hogy valaha még velem legyen.

-Merre megyünk még?-törte meg a csendet.

-Még egy kicsit. Utánna majd szeretnék mondani valamit. -mondtam.

Sétáltunk tovább és pont időben oda is értünk ahoz a fás füves részhez ahol...az első olyan csókunk volt amikor már nem csak azért csináltuk mert jól esett hanem...mert akkor már mind ketten tudtuk ,hogy érzünk egymás iránt is. Pont naplemente van, ahogy terveztem. Mikor megáltam vele szembe furcsálva nézett rám de én csak mosolyogtam és ugya ezt csináltam mikor Ash a fák felé fordul mik' között átsütött a nap sárga fénye. Az ég lilás rózsaszínes volt ami lassan ment át sárgába.

-Egyszer úgy lefesteném!-mondta Ash inkább magának mint nekem.
Mögé sétáltam és megfogtam derekát.-Annyira gyönyörű!-Ámélkodott el de én nem a naplementét néztem hanem a nap sugaraitól csillogó szemeit. Most olyan szépnek hatott ahogy írisze kívűlről zöld és egyre bentebb meg barnul.

-Nagyon.-motyogtam aléltan.

-Ugye?

-Nem a napra gondoltam.

-Akkor?-gondolkodott el aztánnleesett neki. Szépen lassan elpirult. Imádom ,hogy ilyen kis pironkodós.-Köszönöm.

-Ash?

-Hm...

-Annyira sajnálom amit tettem. Nem tudom mi ütött akkor belém. Tudom ,hogy eljátszottam az egyetlen belémvetett bizalmad. De ha nem is bocsáltasz meg nekem ,azt akarom ,hogy tudd, szeretlek. De ezt annyiszor mondom el amig el nem hiszed. Minden egyes porcikám rád vágyik. Imádom ,hogy ilyen kis szégyenlős vagy. Bár az ágyban nem fogod vissza magad. Na az gátlások nélkül megy. -kuncogtam majd egy puszit nyomtam a nyakára. -Na meg ha a külsődet nézzük...írtó szexys vagy. Egy valóságos szexisten vagy! Mint említettem. A segged látványa felér nekem egy panorámával.

-Zavarba leszek.-motyogta lehajtott fejjel.

-Csak az igazat mondom. De ha nem külsödet nézzük akkor is totálisan megveszek érted. A nevetésed ragadós, a mosolyod írtó aranyos és a humorod is ott van amikor épp vicces kedvedben vagy. Aranyos ,hogy ilyen kis visszahúzódó vagy bár eléggé makacs is. Ahogy a rajzolásba bele tudsz merülni azt is szeretem nézni mert teljesen átszellemülsz olyankor. Kizárod a külvilágot és csak a rajzra koncentrálsz és...és néha kidugod a nyelved ami amugy írtó aranyos.
Remélem megértetted ,hogy szeretlek és magamnak sose fogom megbocsáltani amit tettem. Sose senki iránt nem éreztem még ilyet. Mikor rádnézek olyan leszek mint az a szív szemű emoji.-itt kuncogott egyett aranyosan.-A szívem hevesen ver, akárhányszor megcsókolsz és egy érintésedtől el tudok olvadni.

-Jaaaj fogd be és csókolj meg!!-fodult meg hírtelen mire meglepődtem de tettem amit mondott. Megragadtam derekát majd közel rántva magamhoz hajoltam ajkaira. Nem voltam követelőzö. Lassú volt ez a csók, és szenvedélyes is egyben amibe minden érzelem benne volt.

Mikor már elfogyott a levegőnk sajnos muszáj voltam elválni tőle. Lehunyt szemmel és mosolygva állt velem szembe.

-Amugy szép volt. Aranyos vagy ,hogy ezt mind elmondtad nekem. Ezt hallgatva el gondolkoztam most esett le ,hogy miket tettél azért ,hogy vissza fogadjalak és...ez nagyon aranyos tőled. -simít végig arcomon. Szívem egyből hevesebb tempóra kapcsolt.-Igen. Kurva szarul esett amit tettél de...tudtam és tudom ,hogy azok ellenére is szeretlek. Tagadni se tudom ,hisz kétszer is sikerült megfektetned. Nem mintha annyira ellenkeztem volna-itt elpirult ismét-De tudod mit Lucas?-nézett mélyen a szemembe. Mintha csak a lelkemig hatolt volna

-Mit?-szívem egyre hevesebben kalapált ahogy vártam válaszát.

-Ha mégegyszer ezt teszed velem akkor nem leszünk jóba!-nézett rám komolysággal de aztán elmosolyodott. Legszívesebben most örömtánclt jártam volna de helyette csak egy hatalmas vigyor jelent meg ajkaimon.

-Akkor most...?

-Igen. De ez az egyetlen és utolsó esélyed mostmár.-kulcsolta karját a nyakam köré.

Szorosan megfogtam derekár és szororsan ölelve megemeltem. Vigyorogtam mint valami idiota de nem érdekel. Vissza kaptam Ashtont és nekem ez felér egy kinccsel.

-Ennyire örülsz?-nevetett

-Nagyon-motyogtam mellkasába majd lassan lerkatam a talajra.

...

Szinte szárnyaltam ,hogy végre ismét a karjaimba tarthatom Ashton Fletcher Irwint.