*Egy nappal korábban*

*Lucas R. Hemmings*

Csókolni őt valami fantasztikus. Viszont Kevin ma sikeresen kiszedte belőlem az érzéseimet...pedig fordítva kellet volna. A kis pöcs ...de attol még imádom.
...

Eljöttem Kevinnel mert láttam rajta ,hogy hiába akart egyedül lenni az most nem fog segíteni rajta. Ki kell most adnia magából a dolgokat. Vettünk fagyit ott ahol Ashtonnal szoktam fagyizni majd leültünk az egyik padra. Kevin közben meg-meg bámulta a csajokat amin elmosolyodtam. Én is ugyan ezt tettem csak nekem ez most nem volt elég. Nekem Ashton kell. Igen. Olyan jó csókolni azokat az enyhén telt ajkait, simogatni izmos hátát és...oh te jó ég! Benne mozogni. Élesen szívtam be a levegőt és amennyire tudtam összezártam a lábam. Tovább nyalogattam a kibaszott fagyit de attol csak mégjobban beindult a fantáziám és az most pont nem kell.

-Kevin...-fordultam felé és ő is rám emelte barna tekintetét. -Te...éreztél valaha is többet Harry iránt?-tettem fel neki a kérdést kissé elmerengve 

-Hát nem tudom. Nem sok mindenre emlékszek de arra igen ahogy a dús hajába beletúrtam és olyan selymes volt és...oh istenem!-sóhajtott fel a végére. -Nekem is lenne egy kérdésem...

-És mi?

-Az ,hogy mióta vagy Ashtonnal? Mármint..úgy.-kíváncsian vizslatott viszont nekem meg akadt a fagyi a torkomon. Elkezdtem köhögni mire egy jót a hátamra vágott. Na akkor azt hittem kilehelem a lelkem akkorát rámsózott.

-Nem vagyunk együtt.-köhögtem.

-De nagyon úgy néz ki. Olyan jól elvagytok és...szerinted miért hagytalak kettesbe most egy két percre titeket? Hallottam ahogy azt mondtad neki ,hogy szükséged van rá. Luke...őszintén...mit érzel?

-Most nem rólam van szó. -próbáltam terelni a témát.

-Luke...kérlek.

-Nem tudom Kevin!-sóhajtottam fel nehézkesen. Arcom a tenyereim közé temettem szégyenemben.

-Figyu...eddig én se tudtam ,hogy bejön nekem Harry. De ezek szerint igen mert odaadtam magam neki pedig sose vágytam rá. És sírtam is miatta mint valami csaj. Szóval mesélj csak. -az elejét pirulva magyarázta de aztán belelendült.

-Kevin...nekem nem jön be Ash. Ez csak...testi...vágy. -valamiért nehézkesen mondtam ki a szavakat.

-Aha...persze. Most akkor tegyük fel ,hogy elhittem. De egy másik kérdés...milyen amikor...megcsókolod? Gondolom már csókolóztatok is.

-Nem tudom elmagyarázni. Furcsa.

-Bizsereg a gyomrod? Vagy esetleg az ajkaid?

-Igen-odanyultam az utólag említett testrészemhez. Lehunytam szemem és elmosolydtam ahogy eszbe jutott Ash édes csókjai. Vagy ahogy azon a Londonban lévő estén a nevemet nyögte vággyal a hangjába. Felsóhajtottam és el is felejtettem ,hogy nem egyedül vagyok. Hiába zártam össze a lábam attol még egyértelmű az ami a lábam között meredezik.

-Luke...kanos vagy ember?-nevet fel Kevin, ezzel kizökkentve engem a szexy gondolataimból.

-Nem!-vágtam rá kicsit durcásan.

-Látom!-nevet tovább.-Menjél. Elleszek.

-Nem.

-Majd kiszurja a szemem a farkad. Ráadásul ez az extra tapadós szóval elég fájdalams lehet.

-Kevin. Ne hozz már kínos helyzetbe!-pirultam el ahogy lesütöttem a szemem.

-De ez az igazság haver. Áll a farkad-mostmár szabályosan röhögött. -Na de most komolyan.-nyugodott le nagynehezen-Mit érzel?

-Nem tudom. -hajtom tenyereim közé az arcom. Saját magamon se tudok kiigazodni.

-Nem ítéllek el. Szereted?

-Nem hiszem. Csak...olyan jó vele lenni.

-De...várjál. Máshogy kérdezem? Ő volt alul vagy te?

-WTF! KEVIN! Amugy én voltam felül. DE AKKOR IS!

-Milyen érzés volt? Mondjad nyugodtan mert csak ketten vagyunk. Tudom ,hogy ki akarod adni magadból. Én már kiadtam magamból Harryt. Most te jössz.

-Kevin. Muszáj?-el se tudjátok hinni mennyire zavarba voltam. Ez most nem olyan volt mint az a másik két srác. Ashton...ő...ő más. Ő különleges...nem tudom megmagyarázni de ő egyszerűen...az. -Szerintem megyek ha nem baj. Kezd fájni a fejem-füllentettem de szerintem tudja ,hogy nem mondtam igazat.

-Menj csak-mosolygott megértően.

-Biztos nem baj? Hisz én hívtalak el.

-Biztos nem baj. Most kicsit én is egyedül akarok lenni.

-Rendben. Akkor...szia.

-Szia.

Ezzel fogtam magam és zsebrevágott kézzel el is indultam valamerre. Igazából most Kevin kicsit felnyitotta a szemem. Nem tudom mit is érzek de most ,hogy van kis időm most el tudok gondolkozni. Ugyis az esti vonattal megyek haza. Busz akkor már nem jár és ezért vonattal. Viszont vissza a tárgyra. Ashtonnal szeretek lógni mert...nem is tudom. Igazából azért kezdtem közeledni hozzá mert...megfogott benne valami. Valami megmagyarázhatatlan. Érdekes volt nekem ,hogy ilyen tizokzatos és nem tud róla senki semmit. Minden nap csak azt láttam ,hogy basztatják és elegem lett ebből. Alapból meg akartam ismerni és az is adott egy löketet ,hogy bántották szegényt folyton. Tudom ,hogy számára idegesítő voltam néha de még is elviselt. Aztán mikot ott aludtam vele akkor tudtam már ,hogy nekem nem csak barátként kell...tudtam magamról és tudom is ,hogy egy kis ferde hajlamom de hát ki nem szarja le. Tudtam ,hogy testileg is vágyok rá. Azon az estén mikor előszőr közelítettem hozzá szexuálisan is na akkor alig bírtam magammal és azt hittem ott a helyszínen magamévá teszem. Aztán a suliban meg is volt vele az első csók. Azután egyre többet és többet akartam, szóval mindig találtam valami megoldást ,csak ,hogy megcsókolhassam. Ha csak tudnátok milyen jó érzés Ashton Fletcher Irwinnel smárolni...asszem mindenki kanos állat lenne...mint én. (LOL XD SZERK.) De viszont a ma reggelire és Londora nem szabad gondolnom mert ki fog szakadni a gatyám. Már így is annyira feszül ,hogy azt hiszem megrepedt a boxerom mert kelleténél szellősebb....vagy csak lent van a sliccem.

De amikor a nevemet nyögte vagy amikor valamelyik nap a szájába engedett...te jó ég akkor a szívem olyan hevesen vert ,hogy azt hittem kiugrik a helyéről, heves volt a légzésem és azt hiszem még sose élveztem eddig semmit ennyire mint most ezeket a kis...dolgokat Ashtonnal. A csókok , a flört, vagy nézni ahogy egy egy utalásomon pironkodik. Olyan jó. Amugy furcsa nekem mert az érintésemtől szinte elolvad ,furcsán csókol de...nekem tetszik. Kis visszafogott, ártatlan....volt kedd estig. A tudat ,hogy én voltam neki az első az annyira fel tud amugy skatujázni mert azért na. Ashton egy jó csávó, izmos, helyes és ezt úgy értem ,hogy nem hétköznapi mosolya meg vonásai. Olyan...különleges, mint ahogy már említettem. Nem az a tipikus "páva gyerek" mint ma már néhányan. Nem állítja fel a haját ilyen betonseprűsre hanem meghaggya lenőni ami szerintem jól áll neki. Nem mindenkinek áll jól a hosszú haj de neki...nagyon. És még milyen jó is beletúrni. Hm...

Mire mind ezt végiggondoltam az egyik utcasarokra értem. Felsóhajtottam és az égre emeltem tekintetem. Lehunytam szemem és akkor esett le minden. Kevin hamarabb észre vette mint én.
Eddig hevesen tagadtam és ráfogtam arra ,hogy ez csak testi vágy...de ez annál szerintem jóval több. Nem ismerem még Asht teljesen de előttem már leomlott a fala. Meg fogom akkor is ismerni normálisan és nem csak a barátságáért küzdök...hanem a szívéért is.

Baszki...én szerelmes vagyok.

***