Unatkoztam a hétvégén de hál istennek Luke visszajön. Igen örülök neki mert nélküle unatkozni fogok és eleinte hiába idegesített a társasága ,most már nem igazán. Sőt. Meg akarom ismerni de az a baj ,hogy én meg nagyon nehezen nyílok meg előtte. Az is csoda ,hogy be mertem neki vallani ,hogy jó volt vele aludni. De az álmomról nem muszáj tudni.

És megint hétfő van. Egyben szeretem is meg utálom is. Azert utálom mert a hét első napja de azért szeretem mert művész napom van.

Csak az a gáz ,hogy 12 óram van és az nagyon fárasztó tud lenni. Na mindegy ha 4 évig kibírtam akkor ez az utolsó év már nem okoz akadályt.

Ez az utolsó előtti órám és most portrét rajzolunk. Első órám szakmai lett volna de fel lett cserélve az utolsóval szóval az utolsó órám festészet. Igen...sokan mentek garfikára de én festészetre mentem mert a festés valahogy jobban vonz mint a számítógép előtti ücsörgés.

A festés valahogy ,leköt és eltereli a gondolataimat mindenről. A grafika egyáltalán nem kötött le már kilencedikben se. Folyton szóltam a tanárnak ,hogy végre kész de ő meg mondta ,hogy háttér így háttér úgy. Hát én majd megőrűltem. Viszont a festészetet nagyon élveztem. Kizártam a kűlvilágot és csak a munkára figyeltem. Ott nem kell cellákat lezárni meg láthatóvá tenni meg minden szar. Csak lekened oszt csá. Ezért szeretem még mert a saját stílusomba csinálhatom és nem kell ilyen billentyű ,olyan billentyű. Csak az ecset és a festék kell hozzá. Más nem is.

-Ashton...maga nagyon jó még mindig és szeretném kérdezni ,hogy lenne e kedved nevezni grafika versenyre ami országos?-suttogta oda nekem a tanár ezzel kizzökknetve. Leraktam a ceruzát majd két percig gondolkoztam.

-És mikor lesz?-tettem fel az első kérdésem.

-két hét.

-Hol?

-London

-Olyan messze?

-Igen. Három nap lenne. A költségeket meg az iskola álja.

-És mi lenne a feladta?

-Első nap oda repülünk és elfoglaljuk az ideiglenes szállásunk. Második nap kreatìv feladat és es délelőtt. Délután 3-kor meg egy csendéletet kell rajzolni amire van 2 óra hossza. A harmadik nap meg a számítógépeken kellene tervezni egy mesefigurát. Este meg jönnénk haza. Addigra itt reggel lesz.

-Hát tanár úr ez nagyon csábíto de nem is tudom.-gondolkodtam el megint.

-Adok gondolkodasi időt.

-Mennyit?

-Harom nap?

-Elég lesz.

-Gondolkodjon el rajta.

-Rendben tanár úr.

...

Festészet után mentem vissza hulla fáradtan és még mindig a versenyen gondolkoztam. Lehet bele megyek mert ez az egyetemhez plussz pont lenne ha egy ilyen versenyen részt vennék és még helyezett is lennék.

Na mindegy de ahogy elhaladtam a folyosón a kis tévés szoba előtt egy gitár szólam csapta meg a fülem.

(Valami ilyesmit kepzeljetek el csak a dobolas nelkul es szinpad nelkul)

Az ajtó mellé álltam és füleltem tovább mert tetszett. Álltalába nem szokásom hallgatózni de most muszáj volt mert jól esett hallgani. Mindig is szerettem az elektromos gitár hangját de sose tudtam rávenni magam ,hogy tanuljak is meg rajta játszani. Elég nekem a dobolás. Az se ment könnyen mert eleinte még ritmus érzékem se volt.
Aztán meghallottam egy ismerős hangot és egy ismerős dalt is. Benyitottam mire rám emelte tekintetét de nem hagyta abba az éneklést se a gitározást. Ott volt egy elektromos dob. Azt annyira nem szeretem mint a rendeset de hát azt is bedugtam az erősítőbe majd megkerestem a megfelelő hangzást és neki is álltam a ritmus adásnak. Foggalmam sincs ,hogy Luke milyen ritmust talált ki hozzá. Nekem csak ösztönösen jött ,hogy milyen ritmus illene ehhez az egészhez.

Young love, close the chapter, there's no ever after
Fell fast, ended faster, yeah

Oh ohh

Late night conversations, led to complications
Now my heart is in my hands

Oh ohh

But you walked out and left me stranded
Nothing left but picture frames
And I just keep on asking myself

How'd we drift so far away from where we left off yesterday?
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

Heartbreak that I can't escape, a sinking ship I'll never save
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

All your screaming whispers, slip right through my fingers
But these memories linger on

Oh ohh

Eyes closed, all I see is good times disappearing
And I'm trying to hold on

Oh ohh

Cause you walked out and left me stranded
Nothing left but picture frames
I just keep on asking myself

How'd we drift so far away from where we left off yesterday?
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

Heartbreak that I can't escape, a sinking ship I'll never save
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

Oh oh oh oh, oh oh oh oh oh oh...

Castaway

Oh oh oh oh, oh oh oh oh oh oh...

Castaway

How'd we drift so far away from where we left off yesterday?
I'm lonely like a castaway

How'd we drift so far away from where we left off yesterday?
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

Heartbreak that I can't escape, a sinking ship I'll never save
I'm lonely like a castaway

Oh ohh

Oh oh oh oh, oh oh oh oh oh oh...
Castaway, castaway

Oh oh oh oh, oh oh oh oh oh oh...
Castaway, castaway

Hát ezt a dalt nagyon át tudom érezni. Viszont mikor végére ért én is abba hagytam a dobolást és lihegtem. Egy ilyen dobolás elég fárasztó tud lenne. Ő is kicsit zihált mert azért na. A gitárt kihúzta majd a dobot is de a gitárt a sarokba rakta egy akusztikus mellé.

-Ez jó volt.-mosolyog ahogy a másik sarokba lévő aztalra ült.

-Aha. Rég doboltam már egy ilyen jót-vallottam lehajt

-Én meg rég nyegotáltam ilyen jót.

-Te figyu Luke-kezdtem a téma váltásba.

-Figyelek.

-Két hét múlva lesz egy e grafika verseny és nem tudom ,hogy menjek e. Három napom van dönteni-mondtam el neki dilemmám.

-Hol lesz?

-London.

-Azt a kurva..!!!-káromkodta el magát tágra nyílt szemekke.-Nem tudom Ash de ha a helyedbe lennék akkor mennék. Ez nagy lehetőség ,hogy kijuss külföldre és még versenyen is leszel. Ottani helye vagy országos?

-Országos.

-Bazdmeg. A helyedbe elfogadnám és mennék de ahogy te érzed.

-Nem tudom Luke. Messze van és...hát izé...félek.

-Miért? Voltál már garfika versenyen nem?

-Igen de az csak Sidney-ben volt az meg egy három negyed óra kocsival és nem a világ másik végén ahova...repülővel kell menni. De amugy a versenyen már az 5. korcsoportba lennék ami már a legnehezebb. Szóval ja. Nem akarok repűlni ez a lényeg-szögeztem le a lényeget.

-Mondanám ,hogy megyek veled mert én mindig is ki akartam próbálni a repülős utazást de nem hiszem, hogy mehetek.-erre kicsit felcsillant a szemem mert nagyon mennék arra a versenyre de a repülés gondolata fogott mindig vissza. Igaz ,hogy a tanár úr jönne velem de az nem lenne ugyan az.

-Tényleg jönnél velem?-tettem fel neki a kérdést.

-Aha. Egy haverral Londonba? Miért ne.-vigyorgott és tapsolt egyet

-Megkérdezzem a tanár urat?

-Ha szeretnéd.

-Várj meg itt. -adtam az utasítást

Amugy még csak most esett le ,hogy Luke itt de nem úgy volt ,hogy holnap jön? Mindegy most nem ez a lényeg. Szóval felálltam a dob mögül majd indultam vissza a szomszéd épületbe majd a művésztanárok nevelőjénél megálltam. Vettem egy levegőt majd ajtót nyitottam és szerencsémre pont a tanár úr nyitott ajtót.

-Igen? Mit szeretnél?

-Azt szeretném kérdezni, hogy ha a versenyre lehet e vinni még valakit?-tettem fel a kérdést.

-Várjon megnézem a lapon.-ezzel bement majd fél perc múlva kijött egy lappal a kezében.-Azt írja ,hogy a diákkal jöhet a felkészítő tanár PLUSSZ egy személy aki a diák kísérője.-olvasta fel-Nos ilyen hamar bele ment?

-Igen de még beszélek majd anyáékkal.

-De ha szabad megkérdeznem kit hozna magával?

-Hát tudja azt a srácot aki a múltkor bejött órára?

-Hogy is hívják? Luke? Ugye?

-Igen őt.

-Rendben Ashton. Holnap tudna jönni? El kezdjük a felkészülést a versenyre.

-Persze. Tudok jönni.

-Rendben.

-Köszönöm. Viszlát tanár úr.-köszöntem el majd mentem is vissza a koliba.

Vissza trappoltam a kis tévés szobába ahol a sarokban lévő asztalnál Luke mostmár rendesen ült és kis izéket firkálgatott. Aranyos látvány volt de aztán ismét rám emelte tekintetét.

-Na?-nézett rám várakozóan.

-Jöhetsz.

-Komolyan?

-Igen.

-Ezaaaaz!!! Ezt majd anyának is elújságolom. Remélem ő is elenged. Jó jegyeim vannak és nem is vagyon rossz szóval nagyon remélem ,hogy elenged.-látszott az arcán egy bizonyos boldogság amitől nekem is jobb kedvem lesz.

-Hát majd nekem is beszélnem kell anyával-dünnyögtem

-Téged biztos elenged hisz te már nagykorú vagy.

-Nem tudom. Na mindegy.

Ekkor Luke lerakta az eddig lóbált ceruzát majd az asztal mögűl felállt. Elém sétált és szoros ölelésébe zárt. Nem kicsit lepődtem meg de aztán ezen túllépbe öleltem vissza.

-Akkor is küzdeni fogok azért ,hogy jobban megismerjelek.-motyogja a vállamba

Luke az első aki tényleg meg akar ismerni engem és ez...a szívemet ...azt a kicsi szívem megmelengeti

Persze sajnos egy repedést is elkezdett okozni a stabil falamban amit felépítettem magam köré...Csak akkor még sejtésem se volt arrol a bizonyos repedésről.

***

Hosszu reeeesz
Remelem tetszett 😀😀😀