Izgatottan várod, hogy Thor elvigyen Asgardba. Megígérte, hogy a karácsonyt ott töltheted. Az asgardit már évek óta ismered és olyanná vált számodra, mint a testvéred. Miután a New York-i csatában megmentett elkezdtetek találkozgatni és végül összebarátkoztatok. Bemutatott a Bosszúállóknak, akikkel szintén jó kapcsolatba kerültél.

Hamarosan már Thorba kapaszkodva száguldasz a Bifröszttel. A landolásnál kisé szédülve érsz földet, így meg kell kapaszkodnod az istenségben. Mikor már jobban érzed magad Thor időt sem hagy, hogy körülnézz, megragadja a derekad és megpörgetve a mjölnirt elrepül a palotáig. Ámuldozva figyeled a palota aranyozott falait, amelyeken megcsillan a nap fénye. A szikrázó falakkal éles kontrasztot nyújt a freskók matt sötétre festett cirádás kerete és a képek színes kavalkádja. A folyosókat gazdagon díszített kőoszlopok tartják. A falak mentén fáklyatartók pihennek.

Döbbenetedből az asgardi ráncigál ki, szó szerint. Megragadja a kezed és minden folyosón végigvezet, megmutatva a palota zegzugait. A szobádba érve már nem érzed a lábad, annyit sétáltatok. Fáradtan dőlsz be a puha párnák közé és azt sem tudod mikor nyom el az álom.

Hangos kopogásra ébredsz, ami már inkább dörömbölés. Álmosan, szemedet törölgetve mész az ajtóhoz, hogy megnézd ki az, aki ennyire hiányol.

- Jess! – kiált fel Thor vidáman, mikor meglát. – Van egy meglepetésem a számodra! Egy óra múlva gyere a bálterembe. – hadarja el, majd elsiet. Pislogva álldogálsz az ajtóban, majd mivel már úgysem tudnál visszaaludni, úgy döntesz, sétálsz egyet. Megigazítod a kisé gyűrött ruhádat és elindulsz a folyosókon. Bent meleg, kellemes idő van, még kint hűvös és a hó is elkezdett esni.

A hatalmas kétszárnyú ajtó nyikorogva nyílik ki és eléd tárult a könyvekkel telepakolt polcok sokasága. A sorokat végigjárva veszed szemügyre az ismeretlen rúnákkal borított könyveket. Leemelsz egyet és belelapozol, de egy szót sem értesz, mert nem tudod elolvasni az asgardi írást. Szomorkásan visszateszed és tovább kutatsz, hátha találsz egy olyat, amelyiket el tudod olvasni.

Pár percnyi keresgélés után megtalálod, amit akartál, így a terem közepén lévő heverők és asztalok felé veszed az irányt. Odaérve az egyik kanapészerűségen egy feketehajú férfit pillantasz meg. Egy ideig csak figyeled, még végül leülsz mellé és alaposabban szemügyre veszed. Sápadt arcát majdnem vállig érő fekete haja keretezi, vékony ajkai és smaragdzöld tekintete van.

- Miért bámulsz? – szólal meg, de továbbra is az olvasmánnyal foglalkozik. – Ne bámulj!

- Én... Sajnálom. – nézel oldalra zavartan. Ujjaiddal a könyv borítóját piszkálgatod, még a gondolataiddal vagy elfoglalva. Nem akartad megzavarni, de egyszerűen rajta felejtetted a tekinteted. Éles arcvonásai, halvány bőre és zöld tekintete megbűvölt.

- Szóval te lennél Thor új midgardi játékszere? – szólal meg egy idő után. Meglepetten pislogsz rá, mire ajkain gúnyos mosoly jelenik meg. Felnéz a könyvből és tetőtől talpig végigmér, az idomaidon elidőzik a tekintete. – Találhatott volna jobbat is.

- Mi? Nem! – kiáltasz fel sértődötten. – Nem vagyok Thor játékszere! És, hogy mer így beszélni velem?!

- Tudod te, ki vagyok? – néz vészjóslóan a szemedbe. Megrázod a fejed, hisz még sosem láttad. – Loki vagyok. Asgard herc... - egy hatalmas pofonnal fojtod belé a szót. A neve hallatán azonnal tudod, hogy ő tarolta le New Yorkot és Thort is többször próbálta már megölni.

- Ezt New Yorkért. – jelented ki mire haragosan mered rád, te azonban állod a pillantását.

- Harcias kis halandó vagy te. – mosolyodik el. – Ha nem Thor barátnője vagy akkor mit keresel itt?

- Semmi közöd hozzá. – háborogsz és felpattanva az ajtó felé indulsz.

- A könyv nem kell? – szól utánad gunyoros hangon. Láthatóan jól szórakozik a bosszúságodon, de te azért sem fogsz neki kedvezni. Ha kell, végigunatkozod azt a maradék félórát. Álladat felszegve kilépsz a könyvtárból és hangosan becsapod volna az ajtót, de az túl nehéz, így csak egy kisebb puffanás az eredmény. Még hallod, ahogy Loki felnevet, majd sietve fordulsz be a sarkon a szobádhoz.

Mérgesen csapod be az ajtót és most sikerrel jársz. Duzzogva, mint egy kisgyerek leveted magad az ágyra és bosszankodni kezdesz.

- Van képe ilyeneket mondani?! Ítélkezik, azok után, amit tett New Yorkban? – felpattansz az ágyról és fel- le sétálgatva a szobában, tovább szidalmazod az asgardit. - Még hogy Thor játékszere!? „Találhatott volna jobbat is."? Hogy merészeli? Mit képzel magáról az az arrogáns, felfuvalkodott, önző...

- Isten? – nyit be kopogás nélkül bosszúságod okozója. Szúrós pillantással illeted, mire szélesen rád mosolyog. – Thor üzeni, hogy vár a bálteremben.

- Te pedig önként és dalolva jöttél, hogy szólj? – nézel rá felhúzott szemöldökkel, mire lelohad a mosolya és félre pillant. – Megfenyegetett? – kérdezed mosolyogva.

- Semmi közöd hozzá. – utánozza a hanglejtésed. A fejed csóválva rámosolyogsz és látod, hogy ő is halványan somolyog. Pár percig még nézitek egymást, aztán már csukná be az ajtót, de utána kiáltasz.

- Várj! – meglepetten fordul vissza és kérdőn figyel, mire te zavartan beleharapsz az alsóajkadba.

- Nem tudod, merre van a bálterem? – kérdezi túltengő kíváncsisággal, te pedig szégyenlősen megrázod a fejed. Tényleg elfelejtetted hol van, mert Thor túl sok helyre rángatott el. – Rendben, játékszer. Elkísérlek odáig. – nevet fel, mire felkapsz az ágyról egy párnát és hozzávágod. – Ha még egyszer megütsz, vagy hozzám vágsz valamit, kihajítalak az erkélyről!

- Rendben van istenke, de akkor ne nevezz még egyszer játékszernek. –sétálsz mellé nevetve. – Jessica vagyok.

- Jól van midgardi. Indulhatunk? – mutat a folyosó felé. Bólintasz és csendben követed. Némán elvezet a bálteremig, ahol már Thor toporogva vár rád. Mikor meglát, rád mosolyog, Loki pedig már el is tűnik.

- Ezt nézd meg Jess! – mutat egy két méter magas fenyőfára. – És már itt is vannak a díszek! – fordul a katonák felé, akik nagy dobozokkal a kezükben érnek be a terembe. Sorba lepakolják a dobozokat és távoznak is. – Feldíszítjük?

- Még szép! – lelkendezel. A díszek egymás után kerülnek fel a fára, de Thornak dolga akad, így miután biztosítod arról, hogy be tudod fejezni, egyedül hagy. Hamarosan a fát már teljes egészében beborítják a színes díszek, azonban akad egy probléma. A csillag. Mivel a két méteres fa csúcsát nem igazán éred el a te röpke 164 cm-es magasságoddal. Körbenézel a teremben, hátha találsz valamit, amire felállva a helyére rakhatod a csillagot, de sajnos hiába nézelődsz, semmit nem találsz.

- Mi a baj midgardi? – toppan be Loki. Az arcod azonnal felvidul és odasietve mellé bociszemekkel felnézel rá.

- Loki, segítesz felrakni a csillagot a fára? – kérdezed megrebegtetve a szempilláidat, mire elmosolyodik, kiveszi a kezedből a csillagot és odasétál a fához. Hirtelen meg is lepődsz, hogy ilyen könnyen rávetted, hogy segítsen. Ezt azonban cáfolja is ugyanis a kezében lévő csillagot egyszerűen rárakja egy a fa közepénél elhelyezkedő ágra. Majd, mint aki jól végezte dolgát vidáman rád mosolyog.

- Loki! – kiáltasz fel, erre kitör belőle a nevetés. – Légy szíves rakd fel a csillagot a fa tetejére. – sétálsz mellé és a kezébe nyomod a díszt. Elhúzza a száját és megrázza a fejét.

- Miért tenném? –hiába kérleled, nem segít, sőt kifejezetten élvezi a szenvedésed. – Sokkal jobb figyelni a szerencsétlenkedésed, tudván, hogy úgysem tudod felrakni azt.

Ekkor azonban villámcsapásként ér az ötlet. Sietős léptekkel az ajtóhoz mész, még Loki zavartan figyeli, hogy mit csinálsz. Odasétálsz egy közelben álldogáló őrhöz és rámosolyogsz.

- Elnézést, tudna nekem segíteni? – kérdezed kedvesen.

- Miben állhatok a szolgálatára kisasszony? – néz le rád barátságosan. Elmagyarázod, hogy mit is kell tennie, ő pedig készségesen végrehajtja.

- Nagyon köszönöm. – szólsz utána, mikor visszamegy a helyére. Diadalittasan a döbbent Lokira nézel és most te élvezed, hogy ő bosszankodik.

- Ez így nem ér! – tiltakozik hevesen. – Nem te raktad fel, szóval...

- Ugyan már asgardi. – inted le, mire elhallgat. – Ez már részletkérdés, de megoldottam. Ismerd be!

- Nem. – rázza meg a fejét. – Nem ismerek be semmit.

Mosolyogva hátat fordítasz neki és odasétálsz az erkélyhez. Nézed a kinti, havas tájat és megborzongsz a hidegtől. Hallod Loki lépteit mögötted, de nem foglalkozol vele. Megáll melletted és egy darabig érzed magadon a tekintetét, majd ő is a tájat kezdi figyelni. A tested lassan átjárja a hideg.

- Ha megfagysz az a te bajod lesz, midgardi. – figyelmeztet Loki, mire te mókásan megbököd a könyököddel. Egyik kezével elkapja a karod.

- Az erkélyen vagyunk. – emlékeztet a szavaira, miszerint kihajít az erkélyről. Tudva, hogy miket tett New Yorkban kinézed belőle, hogy ezt is megteszi. Félősen arrébb húzódsz. - Nem válaszoltál a kérdésemre.

- Melyikre?- pillantasz fel rá, ő azonban a havat nézi.

- Mit keresel itt?- mered a fehérségbe.

- Te sem válaszoltál. - feleled dacosan, mire unottan megforgatja a szemeit.

- Gyerekes vagy. - próbál komoly lenni, de látod a szája sarkában bujkáló mosolyt. - Ha felelsz én is válaszolok.

- Thor szerette volna Asgardban tölteni a karácsonyt, és mivel nincs családom elhozott magával. - szavaid hallatán kérdőn pislog le rád. Sóhajtasz egyet és belekezdesz a mesélésbe. - Három éves koromban a szüleim meghaltak. Autóbalesetben. Utána egy árvaházba kerültem. Nehezen tudtam beilleszkedni. Csendes és visszahúzódó voltam, így nem foglalkoztak velem. Felnőttként sem lett sok barátom. Thorral New Yorkban találkoztam, mikor... Mikor te is ott jártál. - az emlékektől könnybe lábad a szemed és elfordítod a fejed. Egy hideg érintést érzel a karodon, mire automatikusan elhúzódsz. - Most te jössz. - próbálsz témát váltani és szerencsére Loki nem is firtatja a múltadat.

- Igen, Thor megfenyegetett. - válaszolja röviden. Kíváncsian nézel rá, várva hogy folytassa, de ő csak mosolyogva megcsóválja a fejét. - Azt kérdezted, hogy megfenyegetett-e. Válaszoltam.

- De...- nem fejezed be, inkább sietős léptekkel bemész az erkélyről. Nem tudod, mit vártál. Hogy majd ő is mesél az életéről? Még Thornak sem beszéltél a múltadról. Megbíztál benne és most csalódott vagy.

- Jess!- a kezed után kap, de gyorsabban szeded a lábaid és felrohansz a szobádba.

Az emlékek hirtelen törnek rád és zokogva az ágyra borulsz. A szempilláid egyre nehezülnek és elragad az álmok világa, ahol megszűnik a csúf valóság. Ez azonban most nem az az álom, ami segít feledni. Még most is a múlt gondolatai keringnek a fejedbe.

Sikítva és könnyezve ébredsz. Körbenézel és próbálsz megnyugodni. A szobában már sötét van és kint is csak a csillagok és a hold nyújt halvány fényt. Kikelsz az ágyból, átöltözöl és magadra veszel egy vékony, mégis melegebb köntösszerűséget, amit a szekrényben találsz.

A folyosókon sejtelmes félhomály uralkodik, ahogy halkan sétálsz közöttük. A bálterem ajtaja halk kattanással nyílik ki és a szemed elönti a hirtelen világosság. A terem a karácsonyfa fényeiben úszik, és a gömbök csillogása táncol a falakon.

Összébb húzod magadon a vékony anyagot és letelepedsz a fa tövénél. Ragyogó tekintettel nézel fel a színes fára. Lépteket hallasz magad mögött, de nem foglalkozol vele.

- Szép lett. - huppant le melléd a csínytevés istene a fát nézve. Némán bólintasz, és azon gondolkodsz, hogy visszamész a szobádba, mert most nincs erőd elviselni az istenséget. - Sajnálom. - böki ki. Az álmatlanság miatt csak csendben meredsz magad elé. - Próbaidőn vagyok. A New York-i eset miatt cellában kéne lennem, de Thor megkegyelmezett. Bűntudata volt, mert apánk mindig csak vele foglalkozott. - szünetet tartott és sóhajtva folytatta. - Gyermekkorunkban Thor hibáiért is én kaptam. Nem szerettem a küzdelmet, még most sem vagyok oda érte. Ha tehettem inkább varázsigéket tanultam és olvastam. Odin nem ilyen utódot akart és mikor megtudtam, hogy az egész életem hazugság volt betelt a pohár. Nem vagyok asgardi, Jötünheim az otthonom.

Hirtelen annyira elveszettnek tűnik. Ha valaki látja, nem hiszi el, hogy ő az a férfi, aki akkora pusztítást vitt véghez New Yorkban. Sokkal jobban hasonlít egy megtört gyermekhez. Elképzeled kicsiként, mikor az apja leszidja, ő pedig szomorkodva, némán tűri, hogy olyanért kap, ami nem az ő hibája.

Közelebb kúszol hozzá és szoros ölelésbe vonod. Az izmai megfeszülnek, de aztán ellazul és visszaölel. Még jobban magához húz és a fejét a válladra hajtja. Érzed, hogy remeg. Vigasztalásképpen a haját simogatod.

- Nem akartalak megbántani. - motyogja rekedt hangon. - Te vagy az egyetlen midgardi, akit elviselek, sőt kedvelek. Még nem régóta ismerjük egymást, de nem tudnék ártani neked.

Melegséggel töltenek el szavai. Még percekig így vagytok, mikor megnyugszik, lassan eltol magától és mélyen a szemedbe néz.

- Ha ezt Thornak elmered mondani...- emeli fel az ujját figyelmeztetően.

- Tudom, tudom. Kihajítasz az erkélyről. - nevetsz fel, ő pedig vidáman rád mosolyog.

- Ezt a könyvtárban hagytad. - veszi elő a könyvet, amit az első találkozásotoknál találtál. Mosolyogva elveszed tőle és nekidőlsz a mellkasának. - Megtaníthatlak a rúnaolvasásra, ha szeretnéd.

- Az nagyon jó lenne. - nézel fel rá izgatottan, mire mosolyogva bólint és egy gyors puszit nyom az arcodra. Meglepetten pislogsz rá, ő pedig szégyenlősen félrenéz. Boldogan bújsz a karjaiba, még ő szorosan magához húz és így nézitek a tündöklő karácsonyfát.