-Szerintem marha jó. Csíp téged a tanár úr!-ő is nevetett.
-Áh. Nem hiszem...-ellenkeztem
-dee biztos! Ő nem az a kivételező típus. Lassan 3 éve tanít itt. Hogy beengedett, az tényleg nagy dolog!-bátorított Ő. Zavartan meghúztam a vállam. Be kell látnom, hogy...igen. Kedvelem a töri tanárom. De hát..ha egyszer Ő az nem lehet mit tenni!
-Nah gyere. Mindjárt 8 óra. Mivel kezdetek?
-Ő....asszem képesség felmérés. -feleletem bizonytalanul.
-Nekünk szimuláció. Ti majd csak jövőre tanuljátok. Nah órák után tali!- intett szobatársam.
-Viszlát!-a kulcslyukba próbáltam beleerőszakolni a kulcsot. Háromszor forgattam körbe, de az istennek se akart bele illeni.
Ekkor valaki megköszörülte mögöttem valaki a torkát.
-Nem tudom milyen órája lesz, de már az első nap elkésett! Ráadásul rossz kulcsal próbálkozik. Hol jár a maga esze? -zavartan fordultam meg.
-Oh. Elnézést Tanár úr. Nem aludtam sokat. -nem értettem mi van. Tegnap letegezhettem, ma meg....magáz.
- nem tanár úr. Logan.-igazított ki.
-De...dehát...te pedig...le magáztál, így...gondoltam....
-Mit gondoltál?- lépett közelebb. Egyre közelebb jött, majd incselkedve arréb piszkált egy hajtincset a szememből. Erre természetesen az arcomat pír öntötte el. Ez neki is feltűnt, és elnevette magát.
-Csak nem zavarba jött a kisasszony?- kérdezte huncutul csillogó szemmel.
- Én...neeem! Próbáltam tagadni a lehetetlent.
-Ugyaan. Nem baj. Inkább aranyos. Nah menj órára, és mondd hogy én tartottalak föl.
Futva indultam el az órámra. Hát persze hogy Xavier professzor órájára. Lihegve rontottam be a terembe, mire a professzor kérdőn felhúzta a szemöldökét.
-Ez az első tanítási napja ha jól tudom.
- ih...i...igen-dadogtam.- tetszik tudni ide jövet kissé belefutottam Logan professzorba. Ő...helyre tett. Ezért késtem.
- Rendben. Üljön le. Mi is a maga képessége?- hangaja kissé kérdőrevonó volt, de nem nagyon foglalkoztam vele.
-a...növényeket tudom irányítani!-vágtam rá magabiztosan. De ami röhögés ott kitört, az minden bizalmam eltöröltem.
-Mi vagy te? Kertész? Jajj nézd má' de magas a fű! Nem akarod levágni?- ezek, s egyébb kedveségeket zúdítottak rám. Én tudom hogy ebben is van szépség, veszély, satöbbi. De....ez nem esett jól.
A teremben tartózkodó felnőtt tett rendet.
- mutasd meg kérlek.- nézett rám. Én zavartan körbenéztem. Nem volt szobanövény, így hát rögtönöztem. Lehajtottam a fejem, és magam elé bámultam. Megint felhangzottak a gúnyos kiáltások, ám nem sokáig voltak hallhatók. Az asztalom lapjából, végig, a perem mentén, apró kaktuszok, és rózsák dugták elő fejüket, levelesedtek meg, és hoztak virágot az osztály szeme előtt. Kicsik, mint a japán kertészet csodái. A poén kedvéért, a leghangosabb osztálytársam asztalán egy borostyánt futattam végig. Elkerekedett a szeme. Mint aki csodát lát.
Nem igazán tudtam figyelni se a többiekre, se a tanárokra. Valaki más járt a fejemben. Tanítás után odajött a bunkók szószólója.
- figyi...én...nem tudtam hogy ilyen menő amit csinálsz. Ne haragudj! Amúgy...a nevem Tagan. Én az.
- Borostyán!
-Jesszus, már is kihúztad a gyufát egy olyan tanárnál akit nem is ismerünk???-akadt ki az imént megismert srác.
-Ohh. Igen. Vagyis. Nem! Neki mentem neki reggel. Nah...mennem kell. Viszlát!- gyorsan elköszöntem, és már repültem is hercegemhez.