Mi az a transzvesztitizmus?

A transzvesztitizmus fogalma az ellenkező nem ruháinak viselését takarja, tehát az ellenkező nem ruháit viselő személy a transzvesztita. Azonban a szónak emellett sokszor más kiegészítő jelentése is van.

Története

A „transzvesztitizmus" kifejezés sok jelentésváltozáson ment át, mióta 1910-ben megszületett, és még ma is több különböző értelemben használják. Ezért fontos mindig tisztázni, mire is gondolunk pontosan, mikor élünk vele. A különböző jelentésvariációk megértéséhez érdemes egy pillantást vetni a terminus fejlődésének történetére és a jelentés változásai mögött álló okokra.

A kifejezés eredete

A terminust Magnus Hirschfeld alkotta meg a latin trans- (keresztül) és vestere (öltözködik) szavak felhasználásával, és a Die Transvestiten: eine Untersuchung über den erotischen Verkleidungstrieb (A transzvesztiták: kutatás az álruha utáni erotikus vágyról) című könyvében használta először a kifejezést. Olyan emberek leírására használta, akiknek szokásában állt önként az ellenkező nem ruháit viselni (a biológiai és társadalmi nem fogalma akkoriban még nem különült el). A Hirschfeld által vizsgált transzvesztitacsoport egyformán állt nőkből és férfiakból; homoszexuális, biszexuális, heteroszexuális és aszexuális irányultságú alanyokból.

Hirschfeld maga sem volt maradéktalanul elégedett a terminussal. Tisztában volt vele, hogy az öltözködés csak különböző pszichológiai állapotok külső szimbóluma. Valójában segített kiharcolni pácienseinek az első névváltoztatásokat és szexuális átalakító műtéteket is. Tehát Hirschfeld transzvesztitái tulajdonképpen nem a mai értelemben vett transzvesztiták voltak, hanem a transzneműség teljes spektrumának képviselői.

Hirschfeld alapvetően egy hármas nemi keretben gondolkodott, rendszerében megkülönböztette a férfi, női és egyéb társadalmi nemet, mely utóbbit a harmadik nemnek nevezte. Ebbe a harmadik kategóriába tartozott mindenki, aki áthágta a hagyományos heteroszexuális norma határait. Mai értelemben a „másság" minden formáját (meleg, leszbikus, biszexuális és transznemű) ide sorolta, nem tett különbséget a transzvesztitizmus különböző árnyalatai között.

Mára szinte sehol nem használják a transzvesztitizmus kifejezést a hirschfeldi értelemben, a transzneműség modern kategóriája átvette ezt a szerepet.

Modern használat

A második világháború és a nácizmus véget vetett nem csak Hirschfeld munkásságának, hanem a szexualitás területén végzett minden európai kutatásnak. Egészen a '60-as évekig, Európában és Észak-Amerikában egyaránt, a transzvesztitizmust a homoszexualitás egy megnyilvánulásának, vagy a látens homoszexualitás jelének tekintették. Hirschfeld háromnemű rendszere is eltűnt és újra átvette helyét a kétpólusú gondolkodás.

Az 1960-as években Harry Benjamin kezdett újra foglalkozni a témával. A transzvesztita viselkedés bepréselése a két nemmel operáló keretbe azonban a transzszexualitás felfedezéséhez vezetett. Míg Hirschfeld megpróbált helyet találni a társadalomban a harmadik nemnek, a heteroszexuális viselkedéstől eltérőket most megpróbálták rávenni, hogy „normális" férfiként, vagy nőként viselkedjenek. Ha a transzvesztitizmus „meggyógyítása" nem sikerült, akkor akár nemváltoztató műtétek segítségével is. Azokat pedig, akik elutasították ezt a megoldást homoszexuálisnak, vagy szexuális fetisisztának bélyegezték.

Mivel a transzszexuálisoknak az orvosi kezelésekhez való hozzáféréshez a mai napig bizonyítaniuk kell, hogy nem „csak" transzvesztiták, sokszor még a többségi társadalomnál is erősebb ellenérzéseket táplálnak a transzvesztitizmussal szemben. A fentiek miatt sokan még ma is a homoszexualitás, a fetisizmus és a transzszexualitás fogalmát társítják a transzvesztitizmushoz.

Elválás a homoszexualitástól

A következő jelentésmódosulást a melegjogi mozgalmak felerősödése hozta magával. A Stonewall lázadás után egyre több meleg vált láthatóvá, és mivel közülük nagyon kevesen mutattak transzvesztita viselkedést, a jelenséget egyre kevésbé hozták összefüggésbe a homoszexualitással. A transzvesztitizmus extrém, többi ágától jelentősen eltérő formája, a „drag" azonban továbbra is szorosan kapcsolódik az LMBT+ közösséghez.

"Cross-dressing"

A '70-es években lezajló jelentésmódosulás után egy meglehetősen nagy csoport név nélkül maradt, azok pedig a női ruhát viselni kedvelő heteroszexuális férfiak. Nem voltak elégedettek a transzvesztita kifejezéssel, ezért elkezdték használni magukra a "cross-dresser "  ("keresztöltöző") szót. A "cross-dresser"-ek elhatárolódnak minden szexuális jellegű fétisizmustól, saját bevallásuk szerint egyszerűen szeretik az ellenkező nem ruháit hordani. Valószínűleg az ő kiállásuk következménye, hogy a transzvesztita fétisizmus fogalma egyértelműen elkülönült a transzvesztitizmustól. A rájuk irányuló figyelem azonban a transzvesztitizmus egy újabb jelentésvariánsának kialakulásához vezetett, transzvesztita alatt néha ezeket a heteroszexuális, női ruhát viselő férfiakat értik (akik saját magukat „cross-dresser"-nek vallják).

A női ruha viselésének okai

1. Életmód, divat:

– irigység a női öltözködés miatt (a férfi ruhák szürkék, unalmasak, egyhangúak, a női ruhák változatosak, mások és szebbek anyagban, minőségben, színben, fazonban);

– praktikusság, kényelem, ár (hálóing, cipő);

– egyenjogúság hiányolása, társadalom megváltoztatása (nők maguktól értetődően viselnek férfi ruhát);

– kíváncsiság (milyen lehet kinézetre, érzésre öltözködéskor, viseléskor, mozgáskor).

2. Hobbi, öröm:

– jó buli (szórakozás, örömszerzés, időtöltés, unalom elűzése, játszadozás, álmodozás, vágyakozás);

– feldobottság érzése (vérnyomásemelés, lebukás veszélye, észreveszik-e a ruhát, azt, hogy „más vagyok");

– erotikus játék (az átöltözés öröme szexuális pluszt ad);

– vonzódás a nők felé (a másik nem által viselt holmikon keresztül fokozott mértékben váltódik ki, utolérni őket öltözködésben, viselkedésben, gondolkodásban).

3. Egyéb okok:

– félrenevelés, mert például születéskor lányt vártak (nevelés, hajviselet, kislányos ruhák);

– női nevelői dominancia (csonka család vagy a családban az anya túlzottan meghatározó személyiség);

– magányosság feloldása (szorongó gyermek anyja hiányát pótolja, illetve ha nincs kéznél nő, akkor "csinál" magának);

– félénkség feloldása (nem tud kapcsolatot teremteni, ezért nőt "csinál" magának);

– szerepjátszás (női „bőrbe" bújás, női szerep, női hasonmás alkotása);

– befelé húzódó én extrovertáltra váltása (utcára menés átöltözve);

– figyelemfelhívás (én is itt vagyok);

– feltűnési viszketegség (átlagostól, normálistól különbözni vágyás, magamutogatás);

– megbotránkoztatás, lázadás (szokásokkal dacolás, régebben hosszú haj, fülbevaló);

– menekülés a férfi társadalmi lét problémái elöl (szorongás oldása, kikapcsolódás);

– a személyiség női oldalának erőteljesebb átélése (játék a női léttel, vagy annak gondolatával).

Női transzvesztitizmus

A nyugati kultúrákban gyakorlatilag lehetetlenné vált nők számára a transzvesztita viselkedés, hiszen a férfiak egyre több ruhadarabja vált számukra is megengedetté és divatossá. A leszbikus közösség tagjainak egyedi transzvesztitizmusa, a "Butch" vagy "Dyke"-ok férfi ruházkodása is megritkult, így gyakorlatilag nem volt szükség a fizikailag nő transzvesztitákat leíró szóra. A transzvesztitizmus fogalmát még ma is szinte kizárólag férfiak esetében használják, bár néhány kutató és a leszbikus közösség néhány tagja nemrégiben újra elkezdte férfiként öltöző nőkre vonatkozóan alkalmazni a kifejezést.

Összegzés

A transzvesztitizmus kifejezésnek sok különböző jelentése van, és több eltérő értelemben is használják. Átfedések előfordulhatnak. Ezek közül néhány ellentmond egymásnak, de közös vonásuk mégis vannak, például az, hogy a születéskor kapott társadalmi nemmel és hozzá társított nemi szereptől eltérő ruházkodási szokásokat űző személyekre vonatkoznak; hogy elhatárolódnak a fetisizmustól és a transzszexualitástól (a tudatuk azonosul a születésükkor kapott társadalmi nemmel). Ezért használat közben, a félreértések elkerülése végett lehetőleg tisztázni kell, hogy milyen értelemben élünk a kifejezéssel. Az angolszász tudományos irodalomban transzvesztitizmus helyett mára főleg a „cross-dressing" kifejezés a használatos.