Ebben a könyvben elindítom a Queer Love című sorozatomat, amely az LMBTQ-közösség általános problémáival foglalkozik. Először csak az ezzel kapcsolatos mostani híreket szeretném bemutatni nektek, viszont a Queer Love + című részekben majd a véleményemet is kifejtem egyes dolgokról. Ha ez eleve nem tetszik valakinek, arra kérem, hogy ne olvassa tovább a könyvet. Sértő, bántó, nem helyénvaló, rosszindulatú, provokáló megjegyzéseket itt nem szeretnék látni. Ne törjön ki veszekedés bizonyos látásmódok miatt! Vitázni lehet, de csak normális keretek között, illetve ha valaki állít valamit, azt legalább egy cikkel (vagy valamilyen hihető írásos bizonyítékkal) támassza alá. Kérdéseket is lehet feltenni bátran. Azokra a következő részben válaszolok. Ötleteket is szívesen várok a sorozat bővítésére. Nem utolsó sorban mindenki próbálja kerülni a személyeskedést! Love is Love! ♥

Mi folyik a nagyvilágban? (cikkek, hírek, akár ajánlásra is tőletek)

Megjegyzés: ez a rész a személyes véleményemet nem tartalmazza.

Nem bír magával a Magyar Nemzet

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatósághoz (NMHH) fordult a Magyar Nemzet, mert a Netflix a Ridley Jones című óvodásoknak készült meséjében van egy nembináris bölény, Fred. Fred egy olyan sorozatban szerepel, amely korhatár-besorolás nélkül nézhető. Ez a Magyar Nemzet szerint sérti a médiatörvényt. Egyébként a sorozatban van egy olyan szereplő is, akinek két édesapja van.

Az NMHH válaszából kiderült, hogy tehetetlenek Fred ügyében, mert a médiahatóság csak a magyar joghatóság alá tartozó ügyekben tud eljárni, a Netflix európai székhelye pedig Hollandiában van, ezért nem vonatkozik rá a magyar médiatörvény.

A rettegett LMBTQ érzékenyítés ezzel a párbeszéddel zajlik a sorozatban:

– Fred különben lány vagy fiú?

– Fogalmam sincs, ő simán csak Fred.

– Oké!

Viszont a Magyar Nemzetnek most más miatt is fájhat a feje. Ugyanis A Labrisz Leszbikus Egyesület jóhírnevéhez fűződő személyiségi jogát megsértette az egyik írása a Meseország mindenkié című mesekönyv kapcsán, így a Helsinki Bizottság segítségével az egyesület beperelte a lap kiadóját. A Mediaworks Hungaryt bocsánatkérésre és 15 napon belüli, egymilliós sérelemdíj megfizetésére kötelezte a bíróság. Az összeg megállapításánál a bíró figyelembe vette azt is, hogy számos esetben az egyesület tagjai nehéz küzdelmet folytatnak elfogadásukért. Egy ilyen csoport tagjait a legsúlyosabb társadalmi stigmával, a pedofíliával minden alap nélkül illetni olyan sérelmet jelent, amely hatásaiban többszörös, mint az életük során hasonló nehézségekkel nem találkozó embereknek.

Előbb a Mi Hazánk, majd a Fidesz folytatott lejárató kampányt a Meseország mindenkié című könyv és az 1999 óta működő Labrisz Leszbikus Egyesület ellen. Az antológia kortárs szerzők meseátiratait tartalmazza különféle hátrányos helyzetű csoporthoz tartozó szereplőkkel. A történetek olyan fontos témákat érintenek, mint a kirekesztés, elhanyagolás, elfogadás, sokféleség, családon belüli erőszak, mélyszegénység, azonos nemű szerelem, nemváltás, igazságosság, mégis megmaradnak meséknek, vagyis arra tanítanak, hogy egymás elfogadásával, segítésével minden történet jó véget érhet.

Orbán Viktor 2020. október 3.-ai rádióinterjújában összemosta a pedofíliát és a Labrisz kiadványát. A kormánypárti propagandasajtó ekkor kapcsolt fokozatot, hogy ezt a nyilvánvaló hazugságot igazolja. A Magyar Nemzet október 12.-én közölte Németh György írását. A szociológus-közgazdász nem állított kevesebbet, mint hogy a Meseország mindenkié című könyvet a pedofíliához, a Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy pedofil szervezethez hasonlóan kell megítélnünk. A gyermekekkel folytatott szexuális aktus vagy az azzal összefüggő magatartás egyike a leginkább megvetett bűnöknek. A pedofíliával akárcsak meggyanúsított személy nem számíthat megbocsátásra sem a társadalomban, sem más bűnelkövetők között a börtönben. A Magyar Nemzet szerzője bármiféle bizonyíték nélkül mégis ezzel vádolta meg a közismert, 22 éve a leszbikusok és más kisebbségek elfogadásáért dolgozó egyesületet, a Labriszt.

A bíróság általi ítélet indoklása egyértelművé teszi, hogy "sem a Meseország mindenkié c. könyvben, sem a felperes tevékenységében nem merült fel pedofília jelensége, arra pedig különösen nem tett még utalást sem [a Labrisz], hogy maga helyeselné vagy legitimálná a gyermekekkel folytatott szexuális aktust. [...] A kiadványnak és magának a Labrisznak a pedofíliához hasonlítása olyan súlyosan sértő, indokolatlanul bántó, dehonesztáló, minden alapot nélkülöző vélemény, amelyet [a Labrisznak] nem kell tűrnie, és amely nemcsak hogy alkalmas arra, hogy a társadalmi megítélését hátrányosan érintse, hanem az ténylegesen be is következett."

Te mit teszel, ha gyerekkel szembeni erőszakot látsz?

November 20. a Gyermekek Világnapja, 32 évvel ezelőtt ezen a napon fogadták el az ENSZ Gyermekjogi Egyezményét, amely a világ 196 országában garantálja a gyerekek alapvető jogait és máig a legszélesebb körben elfogadott nemzetközi emberi jogi dokumentum. A Gyermekek Világnapja alkalmából A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány készített egy átfogó kutatást a gyermekbántalmazás társadalmi elfogadottságáról és a közösségi gyermekvédelemről. A kutatás célja az volt, hogy felmérje, mit tudnak és mit gondolnak a felnőttek és a gyerekek a gyermekbántalmazásról, illetve hogy mennyire erős a gyermekvédelem Magyarországon.

Magyarországon 2005 óta törvény tiltja a gyerekek ellen elkövetett erőszak minden formáját, ennek betartása pedig a teljes társadalom felelőssége lenne, így az alapítvány szerint a buszon, a játszótéren, a lépcsőházban sem mehetnénk el szó nélkül amellett, ha azt látjuk, hogy egy gyereket szóban vagy fizikailag bántalmaznak. Az alapítvány most elkészült kutatásából mégis az derül ki, hogy bár tízből kilencen egyetértenek azzal, hogy egy közösség minden tagjának, tehát az egész társadalomnak a feladata a gyerekek védelme és a többség szerint egy szülő sem fegyelmezheti kizárólag úgy a gyerekét, ahogy azt jónak látja, mégis átlagosan tízből két felnőtt lépne csak közbe vagy értesítené a hatóságokat akkor, ha gyerekkel szembeni erőszakot tapasztalna. A gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek nagy része így még mindig rejtve marad, a Hintalovon adatai alapján 2020-ban több mint százezer gyerek volt veszélyeztetett erőszak vagy elhanyagolás miatt Magyarországon.

A kutatás alapján abban mindenki egyetértett, hogy a szexuális bántalmazás, a súlyos fizikai bántalmazás, valamint az egészségügyi tüneteket is okozó elhanyagolás a gyerekekkel szembeni erőszak elfogadhatatlan formája, de a pofonnal vagy a kiabálással, tehát a kisebb mértékű fizikai és verbális erőszakkal szemben jóval megengedőbbek voltak a válaszadók. A kérdőívet kitöltők negyede részben vagy teljesen egyetértett azzal, hogy a gyerekek fizikai büntetése nem jó, de néha elkerülhetetlen, 15%-uk szerint egy szülőnek akkor van joga megütni a gyerekét, ha fontosnak tartja, hogy a gyerek ne ismételjen meg egy bizonyos viselkedést.

A válaszadók szerint Magyarországon tízből hat szülő alkalmaz fizikai fenyítést, de 70% szerint az emberek figyelmen kívül hagyják, ha azt látják, hogy egy szülő megpofozza a gyerekét. A kiabálást és a megszégyenítést tartották a legkevésbé erőszaknak, ráadásul úgy vélték, hogy ez nagyon általánosan van jelen a társadalomban, tízből hét szülő fegyelmezi így a gyerekét. A verbális erőszak nagyobb elfogadottságát jelzi az is, hogy a gyerekek ilyen esetekben azért nem tettek semmit vagy nem meséltek róla később, mert nem tartották jelentős problémának, ez derült ki a gyerekek kérdőívre adott válaszaiból is. Azt az alapítvány gyermekjogi követei is megerősítették, hogy sok esetben magasan van a korosztályuk ingerküszöbe, és kevesebb helyzetben ismerik fel a bántalmazást, mint ahányszor az megtörténik. A kisebb mértékű erőszak elfogadottságát, valamint a tudatosság hiányát jelzi az is, hogy a gyerekek elsősorban a súlyos erőszakról (például szexuális zaklatás) kapnak felvilágosítást. Arról, hogy hogyan léphetnek fel hétköznapibb helyzetekben, kevés szó esik a felnőttekkel való beszélgetések alkalmával és a tájékoztató felületeken is.

A hatályos gyermekvédelmi törvény szerint Magyarországon zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazás valamennyi formájával szemben, így megengedhetetlen a fizikai, érzelmi bántalmazás, a mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, elzárása a külvilágtól, anyagi ellehetetlenítése, közvetett módon való bántalmazása (például más családtagon keresztül), szexuális bántalmazása, szexuális kihasználása is. Bármilyen bántalmazást, veszélyeztetést, elhanyagolást vagy a gyerek saját magát veszélybe hozó magatartását jelezni lehet a gyermekjóléti szolgálatnak, súlyos bántalmazás vagy életet veszélyeztető helyzet, sérülés észlelése esetén, a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjainak (akik hivatásszerűen foglalkoznak gyerekekkel) hatósági intézkedést kell kezdeményezni, azaz értesíteni kell a gyámhivatalt vagy a rendőrséget.

A mai helyzet a mássággal kapcsolatban

Egyre több fiatal vállalja fel, hogy valamely nemi vagy szexuális kisebbséghez tartozik. Egy friss, az Egyesült Államokban készült közvélemény-kutatás eredményei alapján a mai fiatalok nagyjából 15%-a tartja magát leszbikusnak, melegnek vagy biszexuálisnak. A 25 év felettiek körében ez az arány 8%, az idősebbek viszont már csak 2%-a vállalja a másságát ma, ha szexuális identitásáról kérdezik. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a fiatalok között növekszik a nem heteroszexuális irányultság, még ha a felszínen, a számok ezt is tükrözik. A psychologytoday.com-on e friss tanulmányt bemutató és értelmező cikkben sorra veszik, mi minden vezethetett el idáig, kezdve a társadalmi elfogadástól a szexuális fluiditásig. Utóbbi azt takarja, hogy a szexuális irányultság nem állandó, hanem egy dinamikusan változó, úgymond, fluid, azaz "folyékony", képlékeny dolog, ami egész életünkben változhat a különböző nemű partnerek irányába.

A tudomány mai állása szerint a tartósan, szexuálisan és érzelmileg is kizárólag vagy részben azonos neműekhez vonzódók aránya, függetlenül a kortól, amiben élünk, és a társadalmi berendezkedéstől, 5-10% közé tehető. A különböző társadalmak összehasonlítása, sőt a különböző kutatásoké is igen nehéz, mert nincs egy egységes fogalom arra, hogy mit jelent a szexuális orientáció. A nemi és szexuális identitás olyan személyes tulajdonságok és élettapasztalatok, amelyekkel kapcsolatban mindenkinek megvan a maga egyéni szóhasználata. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy kutatásban rengeteg különböző kifejezést találtak arra, hogy az emberek miképp nevezik magukat. Ezért az LMBT betűszóhoz egyre többen egy plusz jelet is illesztenek, ezzel kifejezve, hogy a leszbikus, meleg, biszexuális és transz mellett sok más nemi és szexuális kisebbség is létezik. Maga a szexuális orientáció sem egydimenziós tulajdonság, hanem négy összetevője van: romantikus vonzódás (milyen nemű a partner, aki iránt én szerelmet érzek, akivel intim kapcsolatban tudok élni), szexuális vágy (milyen neműek azok az emberek, akik engem erotikus izgalomba hoznak), identitás (milyen szexuális irányultságúnak vallom magamat), az aktuális viselkedés (milyen nemű partnerekkel van szexuális kapcsolatom).

Nemcsak a különböző társadalmak és egyének határozzák meg eltérően a homoszexualitás fogalmát, de a kutatók is eltérő definíciókat alkalmaznak. Egy szexuális orientációval kapcsolatos panel alapján a gyermekektől nem azt kérdezik, hogy heteroszexuálisként, leszbikusként, melegként vagy biszexuálisként határozzák meg magukat, hanem, hogy milyen neműek iránt éreznek vonzalmat és szerelmet. A fiúkhoz vonzódó fiúk, a lányokhoz vonzódó lányok, illetve azok a gyerekek, akik mind lányok, mind fiúk iránti vonzalomról beszámolnak, kerülnek a szexuális kisebbségek csoportjába. Ez azért fontos, mert a 11-13 éves fiatalok sokszor még építik, keresik felnőttkori identitásukat, ezért nem biztos, hogy el tudják dönteni, hogy hetero-, homo- vagy biszexuálisként határozzák meg magukat. A vonzódással és szerelemmel kapcsolatos kérdés pedig nem igényel tőlük identitásbeli elköteleződést. Hiába van tehát a szexuális irányultságnak és a nemi hovatartozásnak genetikai alapja, mindenkinek végig kell járnia azt az utat, míg kialakul a nemi és szexuális identitása, melyet számos tényező befolyásol, például a társadalmi és családi közeg, a szerepmodellek jelenléte, a fiatalok értékválasztásai, az iskola és az osztálytársak hozzáállása.

Nagyon fontos, hogy mindenki megértse, a szexuális orientáció és a nemi identitás velünk született, genetikailag meghatározott tulajdonságok, amiket nem lehet elnyomni, megváltoztatni parancsszóra, hiába tudományosan alátámasztott tényekről beszélünk, sajnos még a mai napig vannak olyan pszichológusok, akik úgynevezett reparatív terápiát alkalmaznak, azaz ki akarják nevelni valakiből a homoszexualitást vagy a transzneműséget. Az ilyen átnevelő célzatú terápiáknak semmilyen tudományos alapja, hatásvizsgálata sincsen. Rossz esetben azonban akár öngyilkosságba is hajszolhatja a fiatalokat egy ilyen tudománytalan, szakmailag megalapozatlan terápia. Az elmúlt években szerencsére jelentősen megváltozott a szakemberek hozzáállása. Például ott van az affirmatív terápia, melynek lényege az önelfogadás fejlesztése és az identitás megerősítése. Az affirmatív pszichoterapeuták célja, hogy mindenki megtalálhassa és bátran járhassa a saját útját. A terápiában pedig kitüntetett jelentősége van a szülőkkel és más családtagokkal végzett munkának is. Egyik legfontosabb tanulsága, hogy saját magunkkal és másokkal szemben is a legnagyobb becsületességre és őszinteségre kell törekednünk, önazonosan kell élnünk, ennek pedig a szexualitás és a nemi identitás szabad megélése is a része.

Egy meleg vagy transz gyerek szülőjeként nagyon fontos a türelem és a tapintat. A szülőnek semmiképp sem szabad erőltetni, siettetni, hogy a fiatal rákényszerüljön az előbújásra. De, ha otthon szóba kerül a téma, próbáljon általánosságban, nyugodtan és elfogadóan beszélgetni erről, válaszoljon a kérdésekre és figyeljen a szóhasználatra. Ha a gyermek biztonságban érzi magát, látja, hogy elfogadó a közeg, szeretettel viszonyulnak hozzá, akkor előbb-utóbb megnyílik. Azonban nem minden család nyitott erre. Sok helyen otthon is megszokott a melegekkel szembeni negatív, homofób hangvétel. Sok idősebb LMBT ember tapasztalata, hogy nem élhetett önazonos módon, ahogy ő szerette volna. A homofób, elnyomó környezet is hozzájárulhatott, hogy sok LMB ember inkább családot alapított, gyerekeket vállalt; a transz emberek pedig kényszerből megmaradtak születéskori nemüknél. De változtatni sosem késő. A nemzetközi kutatások is csak mostanában kezdik felismerni és alkalmazni az "élethosszig tartó fejlődés" modelljét, hogy jobban megértsék a felnőtt- és időskorú LMBT személyeket.

Felhasznált cikkek:

1. 444: Egy nembináris bölény miatt jelentette fel a Netflixet a Magyar Nemzet

2. Magyar Helsinki Bizottság: Hazugságot terjesztett a Magyar Nemzet, sérelemdíjat kell fizetnie a Labrisznak

3. Telex: Tízből csak két felnőtt lépne közbe, ha a szeme láttára megütnének egy gyereket

4. HáziPatika: Ki segít az LMBT gyerekek szüleinek?