Ez a rész a Queer Love című sorozatom kiegészítése, amelyben leírom a véleményemet az LMBTQ-közösséggel foglalkozó internetes kérdésekről és válaszokról. Ha ez eleve nem tetszik valakinek, arra kérem, hogy ne olvassa tovább a könyvet. Sértő, bántó, nem helyénvaló, rosszindulatú, provokáló megjegyzéseket itt nem szeretnék látni. Ne törjön ki veszekedés bizonyos látásmódok miatt! Vitázni lehet, de csak normális keretek között, illetve ha valaki állít valamit, azt legalább egy cikkel (vagy valamilyen hihető írásos bizonyítékkal) támassza alá. Kérdéseket is lehet feltenni bátran. Azokra a következő részben válaszolok. Ötleteket is szívesen várok a sorozat bővítésére. Nem utolsó sorban mindenki próbálja kerülni a személyeskedést! Love is Love! ♥

Melegnek vagy transznak lenni nem úri mulatság

Néha meglepődöm azon, hogy egyesek milyen orbitális tévhitekben élnek az LMBTQ társadalmat képviselő emberekkel kapcsolatban. Konkrétan van, aki azt hiszi, hogy "csak annak van ideje" szivárvány zászlót lengetni, meg plasztikai műtétekre járni, aki nem dolgozik és már eleve tele van pénzzel. Sajnos valaki szexuális irányultságát vagy nemi indentitását nagyon nem a pénztárcája határozza meg. Attól még, hogy van különbség egy gyémántokkal kirakott Drag Queen és egy utcai kisminkelt transzvesztita között, mind a kettőnek ugyanarra vannak hajlamaik. A meleg akkor is meleg, ha egy bársonyfotelben vagy egy rozoga széken ül. Úgy gondolom, hogy ez nem is érdemel több szót, csak azért tisztáztam.

Attól még nem egyezik bele...

Ha végre tisztáztuk, hogy a P betű az LMBTQ kifejezés különböző változataiban nem a pedofíliát, hanem a pánszexualitást jelenti, akkor emellett beszéljünk egy kicsit a zoofíliáról is. Ez ugye egy parafília, mégis valamilyen vonzalmat takar, pontosabban az állatok iránti vonzalmat. Gondolom, nem kell mondanom, hogy az ilyesfajta vonzalom eléggé beteges, és semmilyen féle szempontból nem elfogatható. Viszont egyesekben felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi a különbség az LMBTQ és e között a parafília között. Hát az, és bármennyire próbálják mások belemagyarázni az ellenkezőjét, hogy akárhogyan is igyekszel, a másik fél akkor sem tud tudatosan beleegyezni abba, hogy veled szexuális kapcsolatot akarjon létesíteni. Ahol pedig az egyik fél nem egyezik ebbe bele, az nem kölcsönös szerelem, az tulajdonképpen nemi erőszaknak minősül.

Vegyük csak egyszerűen azt a példát, hogy hiába tetszik a 8 éves kislánynak az, ha te 40 éves férfi létedre fogdosod, attól az még bűncselekmény. Egy nemileg éretlen gyerek nem tudja eldönteni azt, hogy neki mi lenne a jó. Egy ekkora gyerek nagyon naiv és befolyásolható, illetve a többségük nem is mer ellenállni, nem meri elárulni a dolgot másoknak. Ha különböző ilyen traumák érik, akkor olyanért fog bűntudatot érezni, amiről nem is tehet, és innen már csak egy lépésre van attól, hogy fizikailag és lelkileg is tönkretegye magát.

Legyen akármilyen okos, intelligens állat egy ló, kutya, delfin, én akkor sem hiszem, hogy nagyon ínyükre lenne az, amikor egy ember őket szexuálisan inzultálja. Még ha ők is kezdeményezik ezeket a dolgokat, az akkor sem jogosít fel senkit arra, hogy a helyzetet kihasználva megrontsa azt az állatot. Ez nem csak hogy erőszak, de állatkínzás is.

Szóval a lényeg, hogy az LMBTQ-közösség nagyobb része (mert mindig vannak kivételek) egyáltalán NEM SZERETNÉ, hogy ha a gyűjtőfogalmuk mellé társulna egy ZP (mint zoofília és pedofília) betűszó is.

A génjeinkben van valami?

Én nem vagyok sem biológus, sem orvos, ezért fogalmam sincs, hogy melyik tulajdonságunkért milyen gén felelős. A véleményemet sem teljes egészében a tudományra építem, mert manapság már ahányféle szakember van, annyi magyarázat a dolgokra. Hát ki vagyok én, hogy eldöntsem, melyik a hihető. Én csak annyit tudok mondani, a saját tapasztalataim alapján, hogy szerintem egy gyerekben 12-14 éves kora előtt még nem igazán alakul ki, hogy ki ő valójában és mit is szeretne szexualitás terén. Ez azt jelenti, hogy nyilván a génjeinkkel, a mivoltunkkal együtt születünk, de ezek a dolgok még bennünk felfedezésre várnak, azáltal, hogy idővel egyre jobban megismerik önmagukat. Én például nem vagyok híve semmiféle "meleg génnek" meg "férfi és női agynak", kicsit visszataszító is számomra az a gondolat, amikor valaki nemi életére tudománnyal és statisztikákkal kontrázunk rá, mintha mindenki ugyanúgy lenne beprogramozva. A melegségnek és a transzságnak a kialakulása is egy érdekes kérdés, biztosan vannak befolyásoló tényezők, akár a családban, egy trauma, de nem hiszem, hogy az egy homoszexuális pár vagy egy egyszerű propaganda lenne. Azért ahhoz egy kicsit több kell.

Tegyük fel, hogy valaki mégis a propaganda hatására egyszer csak felvállalja a másságát. Abban biztosak lehetünk, hogy nem az egyik napról a másikra alakult ki nála, hanem mindig is ott lappangott benne, csak nem jött rá, elnyomta magában, félt a reakcióktól, inkább tagadta, mert félt önmagától is. Miért félt? Pontosan azért, mert a társadalom azt próbálja bele nevelni, hogy ő egy selejt, beteg, hogy egy hibás gént hordoz magában, vagy ebből kigyógyítható. Valakitől egyszer olyan baromságot hallottam, hogy a transzneműséget az influenzával hasonlította össze, mivel mind a kettő "betegség". "A betegségekre a gyógyír a műtét és a kezelés." Oké, ezt végül is így is nézhetjük. És akkor itt jött az a rész, hogy az illető nem értette, hogy a "gyógyítás" után a transzok miért hivatkoznak még mindig transzként magukra. Például egy biológiailag férfi miért transznő a műtét után, miért nem simán csak nő. MIVEL "ez olyan, mintha egy influenzás egy hónappal később is influenzásnak vallná magát, mert az volt." Na már most, ha mindenképpen ragaszkodunk a "beteg" kifejezéshez, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy milyen betegségről beszélünk. Míg az influenzából, egy vírusos alapú betegségből gyógyszerek, vitaminok, pihenés, tea által pár nap alatt kigyógyulsz, addig a transzneműség vagy bármilyen más olyan "betegség", aminek a gyökere a fejben van, azt mentális betegségnek nevezzük. A mentális betegséget pedig nem lehet az egyik napról a másikra csak úgy kigyógyítani valakiből ilyen technikákkal, sőt, valószínűleg soha nem lehet.

Miért vagy Drag Queen, ha ezt nem támogatod?

A törvényjavaslat megjelenése oda mindenkinek az volt a legnagyobb problémája, hogy nem szeretne Drag Queeneket, LMBTQ aktivistákat látni az óvodákban. Ennek kapcsán elég nagy idiótaságok láttak napvilágot. Az LMBTQ ellenesek nagy szeretettel kezdték el előhalászni a többéves külföldi cikkeket arról, hogy a Drag Queenek hogyan "érzékenyítik" az óvodásokat, hogy felelőtlen szülők meleg bárokba cipelik a gyerekeiket, és vannak olyanok, akik támogatják a kisfiaikat abban, ha szeretnének lánynak öltözni. Már maga a kérdés, hogy "Azt szeretnétek, ami nyugaton van?" egy elég nagy hülyeség, elsősorban azért, mert itt nem is volt ilyen, és mivel nyilván épeszű ember nem tenné ki ilyennek a gyerekét. Mármint szerintem azzal nincs semmi gond, ha egy gyerek véletlenül meglát egy Drag Queent, nem mintha a gyerekzsúrokra hívott bohócok bájosabbak lennének, de nem kell őket szélsőségesen arra nevelni, hogyha nincs rajtad fél kiló smink és minimum a szivárvány összes színe, akkor ki sem léphetsz az utcára.

Ezek az LMBTQ ellenesek azt szeretnék hallani, hogy te, mint ennek a közösségnek a támogatója, egyetértesz azzal, hogy KELL az óvodásoknak az ilyesfajta érzékenyítés, felvilágosítás. De mivel neked még van egy annyi eszed, hogy kimondd, nem értesz egyet azzal, ha valaki az 5 éves kisfiából transzvesztitát akar csinálni, viszont alapból semmi problémád nincs az ilyen emberekkel, akkor erre ők megpukkadnak a méregtől, hogy "de hát akkor mire jó ez az egész cirkusz? Úgyis csak egy zászló alatt vonultok." Egy... Ha én diszkriminálva érzem magam valamilyen szempontból, és ez igenis súlyosan befolyásolja az életem (például házasság, örökbefogadás), akkor jogom van ahhoz, hogy hallassam a hangom, hogy elmondjam, mi az, ami nem tetszik. Kettő... Ha valaki melegként úgy érzi, hogy neki bőrszerkóban kényelmes végig vonaglani az utcán, akkor én még ne legyek egy másik melegként (képletesen) megbélyegezve ezáltal, mert én is közéjük tartozom a szexualitásom miatt. Lehet, hogy nem értek egyet ezzel a viselkedéssel, de attól még én is lehetek egy olyan meleg, aki normálisan viselkedik, és sajnos ezt nem én választottam magamnak, mert "hú, de jó buli." Lehet, hogy a bőrszerkósnak nem adnál gyereket a kezébe, de ez nem indok arra, hogy nekem miért ne adj.

Elmondom, hogy mi nem működik az iskolákban... Az alap szexuális felvilágosítás sem. A legtöbben mostanában a Monthy Python jellegzetes mondatával poénkodtak: "Nem gondolja, hogy túl korai még ilyen nemi szerepeket erőltetni rá?" Én viszont inkább egy magyar vígjáték sorozatot hoznék fel példának, az Édes otthont, Ihos József főszereplésével, aminek az egyik részében elhangzik egy olyan beszélgetés az anya és fia között, hogy az anya minek tartson otthon szexuális felvilágosítást, ha ezt az iskolában már úgy is megtették. Ugye, ez mindkettejüknek kellemetlen lenne. Na most ezt a hozzáállást az én családom is remekül tükrözi... Egészen addig nem hallottam egy szót sem a menstruációról, amíg először meg nem jött. Szerencse, hogy otthon voltam. Egy árva szót nem ejtettek a biztonságos szexről, a betegségekről, a terhességről. Ezeknek magam kellett mind utánanéznem az interneten, illetve filmekből tudom. Az iskolában a tanárnő próbálta valamennyire elmagyarázni az ilyen dolgokat, már amennyire az osztálytársaim hagyták, mert elviccelték az egészet. Ha jól emlékszem 8.-ban, sulinapokkor egy szakértő nő beszélt még nekünk a dologról, de azt csak pár lány hallgatta végig. Na így működik manapság egy szexuális felvilágosítás a tanintézményekben. Sehogy. Nemhogy az LMBT+-ról, a heteroszexualitásról is alig van szó. És akkor csodálkozunk, hogy 16 éves lányok mennek abortuszra. Igazság szerint mindenkinek a saját gyerekét kellene nevelnie tisztességesen, felelősségteljesen, és akkor senkinek nem kéne rettegnie attól, hogy az aktivisták elcsavarják a fejét.

Amúgy mit tudna tanítani egy aktivista a szexualitástól függetlenül a gyerekeknek? Ha már feltesszük ezt a kérdést... Például azt, hogy akármilyenek is vagyunk, merjük felvállalni magukat, és ne foglalkozzunk azokkal az emberekkel, akik nem hisznek bennünk. Nem kell mindenkinek Drag Queenek öltöznie, ez hülyeség, viszont mindenki lehet önmaga, és ezt ne szégyellje pár rosszindulatú ember miatt megmutatni, akik nem mernek szembenézni önmagukkal, mert félnek az esetleges atrocitásoktól. Rengeteg olyan ember van, akik inkább nyomorognak a saját kis életükben, csak mert félnek változtatni rajta, nehogy elítéljék, kritizálják őket. Ezek az emberek valójában nem boldogok, bármennyire is azt a látszatot próbálják tükrözni.

#LemegyMárBorTeQuilával