Ebben a könyvben elindítom a Queer Love című sorozatomat, amely az LMBTQ-közösség általános problémáival foglalkozik. Először csak az ezzel kapcsolatos mostani híreket szeretném bemutatni nektek, viszont a Queer Love + című részekben majd a véleményemet is kifejtem egyes dolgokról. Ha ez eleve nem tetszik valakinek, arra kérem, hogy ne olvassa tovább a könyvet. Sértő, bántó, nem helyénvaló, rosszindulatú, provokáló megjegyzéseket itt nem szeretnék látni. Ne törjön ki veszekedés bizonyos látásmódok miatt! Vitázni lehet, de csak normális keretek között, illetve ha valaki állít valamit, azt legalább egy cikkel (vagy valamilyen hihető írásos bizonyítékkal) támassza alá. Kérdéseket is lehet feltenni bátran. Azokra a következő részben válaszolok. Ötleteket is szívesen várok a sorozat bővítésére. Nem utolsó sorban mindenki próbálja kerülni a személyeskedést! Love is Love! ♥

Mi folyik a nagyvilágban? (cikkek, hírek, akár ajánlásra is tőletek)

Megjegyzés: ez a rész a személyes véleményemet nem tartalmazza.

A tanárok véleménye az elfogadott pedofiltörvényről

Legalább négy pedagógus nem tervezi betartani a törvényt, ami szerintük nem a gyerekek, hanem a politika érdekekeit szolgálja.

"Egész biztos, hogy nem tartom be, és még csak be sem csukom az ajtót. Hát jöjjenek rám a rendőrök, ha én beszélgetek a tanítványaimmal arról, hogy szabad egymást szeretni, most komolyan."

Ez az egyik tanárnő, Törley Katalin véleménye, aki egyike azoknak a tanároknak, akik polgári engedetlenséget hirdettek a homofób módosítókkal teletűzdelt pedofiltörvény ellen.

A törvény többek közt megtiltja, hogy a 18 év alattiak számára "népszerűsítsék" és megjelenítsék a homoszexualitást és a transzneműséget, és az iskolai szexuális felvilágosításból is kizárja ezeket a témákat.

Elsőként egy másik pedagógus, Lénárt Marcell fogalmazott meg egy Facebook-posztot, amiben kijelenti, hogy meg fogja szegni a törvényt, és beszélni fog a tanítványainak LMBT+ témákról. A szöveget azóta sokan osztották tovább, köztük Törley, aki szerint a gyerekek tájékozódáshoz való joga és a pedagógusok szakmai autonómiája is súlyosan sérül a jogszabály miatt.

"A gyerekek elsőrendű érdeke, hogy nyíltan beszélgethessenek, válaszokat kaphassanak, ismereteket szerezhessenek arról, amilyenek ők és amilyenek a társaik. Ez egy teljesen szakmai pedagógiai kérdés."

Lénárt maga is meleg, középiskolai tanárként dolgozott hét évig, állami-, egyházi- és alapítványi iskolákban is. Utóbbi intézményben hosszú titkolózás után végre teljesen szabadon felvállalhatta homoszexualitását, és talán az egyik első nyíltan meleg középiskolai tanárként dolgozhatott az országban.

"Pedagógusként elsősorban az az aspektusa dúl fel ennek az embertelen törvénynek, hogy én pontosan tudom, hogy ez mit fog jelenteni a mai LMBT+ kamaszokra nézve, akik óriási bullyingnak vannak kitéve már most is."

Azt a saját tapasztalataiból tudja, hogy amikor a kormányzati, melegellenes hergelés beindul, annak rögtön és automatikusan hatása van minden meleg ember életére.

"Borítékolható, hogy a hétköznapi homofóbia és a gyűlölet-bűncselekmények el fognak szaporodni. Ilyenkor azonnal megjelenik az utcai beszólogatás, fenyegetés. Mióta megérkeztek az első hírek a törvénytervezetről, engem és a páromat két alkalommal ért durva atrocitás az utcán, úgy, hogy előtte nagyon sokáig nem volt ilyen. A középiskolások számára pedig ez a bullying hatványozott lesz."

Törley szerint azért fontos, hogy az LMBT+ témák megjelenjenek az iskolában, mert az érintett tinik sokszor nem tudnak előbújni otthon, ezért a felvilágosító óráknak és egy-egy pedagógus empatikus hozzáállásának hatalmas szerepe lehet abban, hogy megtanulják elfogadni saját magukat, és ne süllyedjenek depresszióba.

"Itt életek vannak veszélyben. Felnőni és kamaszodni eleve nehéz, még a többségnek is, és ha az érintett fiatalok nem kapnak kapaszkodót, és egyedül maradnak, akkor ennek nagyon-nagyon súlyos, tragikus következményei lehetnek."

Ezek a fiatalok ráadásul éppen abban a korban vannak, amikor kezdenek eltávolodni a családtól, és lázadnak a szüleik ellen, ezért a pedagógus szerint sokszor hiába fogadnák el őket otthon, nem fogják a családtagjaikkal megbeszélni az érzéseiket, és az iskolai közeg nyitottsága sokat számít.

Négy tanárral beszéltünk a törvény elleni kiállásuk kapcsán, és mindegyiküknek voltak személyes történetei olyan diákokról, akiknek a pedagógusok elfogadása segített abban, hogy tisztába kerüljenek saját magukkal.

"Én a gyakorlatban látom, hogy mekkora szükség van arra, hogy erről beszéljünk"– mondja Tomor István, aki szintén egy középiskolában tanít. Minden csoportjával meg szokta nézni az Imák Bobbyért című filmet, és közösen beszélnek utána a felmerülő kérdésekről. Sok tanulója évekkel később mondta neki, hogy mennyit segített nekik akkor, hogy látták a filmet.

Kiss Judit Ágnes egy művészeti gimnáziumban tanít, és volt olyan diákja, akiről már az iskolába érkezésekor sejtették, hogy talán nem heteroszexuális, de ő ezt akkor még nem vállalta nyíltan.

"Miután elfogadó környezetbe került, az utolsó táborban borult a nyakamba sírva, és mondta, hogy ő itt megtanulta, hogy ő szerethető."

"A nem hetero vagy a transznemű diákoknak, akár ráébredtek már a másságukra, akár még nem, nagyon fontos, hogy halljanak arról, hogy ezek az érzések léteznek, ezek az érzések érvényesek, nincs ezekkel az érzésekkel semmi baj, meg lehet élni őket, lehet LMBT+ emberként egészséges, kiegyensúlyozott életet élni, boldog párkapcsolatban lenni" – mondja Lénárt.

A megkérdezett tanárok szerint a többi diák szempontjából is fontos, hogy szó legyen erről, mert így megtanulhatnak elfogadóan fordulni a társaik felé.

„Azt gondolni, hogy attól, hogy egy diák lát egy meleget, vagy hall róla, hogy ez létezik, akkor sérül, az teljesen téves. Attól sérül, ha sokáig nem beszélünk erről, és egyszer csak szembesül majd vele, mert valamikor szembesülni fog" – mondja Kiss.

Egyébként is naiv lenne az a gondolat, hogy a diákok csak az iskolában találkozhatnak LMBT+ témákkal. Előkerül a filmekben, amiket néznek, látják a sztároknál, akiket követnek, és ott van a TikTokon, az Instagramon és a Facebookon.

Tomor szerint épp ezért teljesen nonszensz a törvény, mert teljesen autoriter államokban még elképzelhető, hogy minden olyan felületet és tartalmat blokkolnak, ahol LMBT+ témák jelennek meg...

"De azt, hogy miután nagy nehezen eljutottunk egy szintig, és akkor onnan visszamenjünk a múltba, miközben a Facebook, az Instagram és a többi ömlenek a gyerekekre, ezt nem tudom, hogyan tudnák megoldani. Nem egy üvegburában élünk, hanem benn a világban, és ezerféle helyről jönnek hozzánk az információk, ahogy egyéb témákról, úgy ezzel kapcsolatban is."

Törley szerint a mai tinik sokkal elfogadóbbak, éppen azért, mert sok helyen láthatnak meleg vagy transz embereket, és egyre többször úgy, hogy természetesként ábrázolják a másságot, nem pedig extremitásként. Szerinte ezek a fiatalok értik azt, hogy ha van kölcsönös elfogadás, szeretet, beleegyezés, akkor minden kapcsolat ugyanannyira értékes és érvényes, függetlenül a benne lévők nemétől.

"Könnyebb velük áttörni a falakat, vagy már nincsenek is áttörendő falak. Ez már egy új generáció, és más a hozzáállásuk. Elnézést a kifejezésért, de velük már nem lehet b*zizni."

Bár Törley már rég nem von le következtetéseket abból, hogy egy tüntetésre hányan mennek ki, de szerinte az utóbbi tüntetések összetétele optimizmusra ad okot.

"A fiatalok, gimnazisták kimennek tüntetni, személyes ügyüknek tekintik ezt. Ez azért egy jel. Ez persze nem zárja ki szerintem azt, hogy az LMBT+ fiatalok zaklatásnak legyenek kitéve, de már van egy nyitottabb fiatal réteg, akik nem úgy tekintenek a szexuális másságra, mint a 25 évvel ezelőtti fiatalok."

Azt is fontos látni, hogy óriási eltérések vannak egyes iskolák között. Nem véletlen, hogy ebben a cikkben is budapesti, részben alternatív iskolák pedagógusai vállalták, hogy névvel nyilatkoznak, hiszen az ő intézményeikben eleve nem kérdés, hogy elfogadóan állnak az LMBT+ emberekhez.

"Könnyen beszélek, mert egy totál elfogadó közegben vagyok. Más az, ha egy falusi általános iskolában próbál a tanár elfogadó lenni, hiszen mit kaphat ott ezért a kollégáktól, a gyerekektől vagy szülőktől. Sokkal jobban ki vannak szolgáltatva, mint mondjuk én" – mondja Kiss.

A törvény pedig hiába betarthatatlan a gyakorlatban, éppen ezért veszélyes, mert elhallgattatja vagy önkéntes hallgatásra készteti azokat a tanárokat, akiknek az iskolájában nem egyértelmű, hogy nyitottan és elfogadóan kezeljék a témát.

Kiss szerint ez éppen egy olyan gumitörvény, amit aztán mindenki úgy és akkor használ, amikor akar, ha valakit ki akarnak rúgni, akkor erre hivatkozva könnyedén kirúghatják, ha pedig nem akarják kirúgni, akkor megvédik, hogy nem is népszerűsítette a homoszexualitást, csak szóba jött.

"Nyilván arról szól az egész, hogy a migráns az új zsidó, a civil az új migráns, és most akkor a meleg az új civil" – mondja Kiss. Nem fogja betartani a törvényt, mert látja, hogy a titkolózás és az elfojtás milyen szenvedést okoz az érintett tanítványainak, ő pedig nem akarja, hogy a rá bízott gyerekek sérüljenek.

"A nagymamám az ötvenes években volt tanító néni. Ő azt mondta, hogy párttitkárok jönnek-mennek, igazgatók jönnek-mennek, de te becsukod az ajtót, kettesben maradsz az osztállyal, és azt mondasz, amit akarsz. Nyilván, ha ez egy ellenséges szülőhöz eljut, akkor lehet belőle az embernek baja, anyám is tanár volt, lett is ebből baja, vitte ki két bőrkabátos férfi az iskolából a hetvenes években. De én nem tudok máshogy tanítani, mint az anyám és a nagyanyám."

"Tanárként kikérem magamnak, hogy ilyen módon szóljanak bele ismételten és sokadszorra a szakmai autonómiámba. Elfogadhatatlan, hogy a legjobb szakmai meggyőződésünket írják felül szakmaiatlan és kifejezetten politikai érdekekből" – mondja Törley.

Szerinte minden tanárnak, aki törődik a tanítványaival, vannak személyes történeteik az LMBT+ diákok segítésével kapcsolatban, akiknek sokszor a családjuk helyett kell elmondaniuk, hogy ugyanolyan értékesek és szerethetők, mint a társaik, és ezek a pedagógusok most a saját élményeik miatt vannak ennyire felháborodva a törvényen.

"Történeteket tudunk rendelni ezekhez a kérdésekhez, és nem akarjuk, hogy ezek a történetek megismétlődjenek vagy rosszabb véget érjenek, mint amit eddig értek, mert felelősek vagyunk ezekért a gyerekekért."

Az, hogy a törvény tényleg átment ebben a formában, minden általunk megkérdezett tanár szerint elkeserítő.

"Én azt képzeltem, hogy én már annyi mindenen túl vagyok, hogy fel vagyok készülve lelkileg, de sokkal jobban megvisel, mint vártam, nagyon durva fizikai tüneteim voltak, erős fejfájás, hányinger" - meséli Lénárt. És tudja, hogy ő még egészen jó helyzetben van, hiszen elfogadó közegben, 15 éve nyíltan melegként éli az életét. Párja, aki még nem vállalhatja fel magát teljesen a családja előtt, nála is sokkal nehezebben dolgozza fel a helyzetet.

"Szörnyű, hogy az embernek azt kell megélnie, hogy a párja, szerelme össze van törve és retteg, és még csak azzal sem tudom vigasztalni, hogy indokolatlanok a félelmei, hiszen hát megtámadnak minket az utcán adott esetben. Elképesztően sokat jelent a hétköznapi emberek kiállása, a tüntetéseken való részvétel, egy profilkép szivárványosra cserélése, bármilyen közösségi médiás kiállás, a petíciók aláírása. Ez a nagyon egyértelmű, pozitív társadalmi kiállás az biztató, ugyanakkor viszont tudom, hogy a politika aljassága végtelen."

Lénárt látja a csapdahelyzetet, amit a kormánypártok létrehoztak, hallgatni lehetetlen, de a tiltakozás az ő hosszabb távú politikai terveikhez járulhat hozzá.

"De ha elég nagy, kitartó és határozott a társadalmi tiltakozás, akkor akármennyire hoz ez a kormánynak előnyt az ellenzéki pártok megosztásával és a figyelem elterelésével, összességében és hosszútávon elszámolta magát az, aki ezt a gyűlöletpropagandát elvitte idáig. Én nagyon hiszek abban, hogy mi magyarok itt a 21. században tartunk ott, hogy ezt nem fogjuk hagyni."

Pedofiltörvény, több homofóbia

Több a homofób bűncselekmény, amióta elfogadták a pedofiltörvényt. A Háttér Társaság ügyvivője, Dombos Tamás szerint ennek hátterében az állhat, hogy a jogszabály miatt felhatalmazva érzik magukat azok, akik LMBTQ-ellenes nézeteket vallanak. A leggyakoribb a verbális erőszak, a fenyegetőzés, de előfordul lökdösődés és más fizikai erőszak is. Az elmúlt hetekben tucatnyi megkeresést kaptak szomszédok közötti vagy tömegközlekedésen, iskolákban vagy munkahelyeken történt, szóváltással vagy kifejezetten erőszakkal való fenyegetéssel járó konfliktusokról.

A melegellenes részek miatt többezres tüntetés volt a Kossuth téren, civil szervezetek szerint az egész nem más, mint orosz minta alapján indított frontális támadás a szólásszabadság és a gyermekjogok ellen. Európai kormányok, parlamenti képviselők és médiavállalatok mellett tiltakozott ellene az amerikai nagykövetség is, és az ügy hetekre tematizálta a futball-Európa-bajnokságot is.

Az egyik nap egy budapesti lakás ajtaját próbálta betörni három ismeretlen, mert az ott élő család erkélyén szivárványos zászló lógott. A Facebook-bejegyzés szerint július 13-án a lakásnál este 11 óra körül ütni-verni és rugdosni kezdte a bejárati ajtót három felnőtt férfi, majd a zárat kezdték bütykölni annak reményében, hogy bejuthatnak az ingatlanba. Ekkorra már az egyik otthon tartózkodó riasztotta a rendőrséget, akik pár perc alatt a helyszínre is érkeztek, azonban közben az elkövetők elhajtottak egy furgonnal a helyszínről.

A poszt szerint LMBTQ-ellenes matricákat ragasztottak az ismeretlenek az ajtóra és a lépcsőházban több helyre. A rendőrség négy perc alatt a helyszínre érkezett, felvették a kapcsolatot a bejelentőkkel, majd garázdaság szabálysértés miatt ismeretlen tettes ellen eljárást indítottak. A bejelentők elmondása szerint a rendőrök nagyon emberségesen és szakszerűen jártak el.

Kína már korlátoz

Törölte a meleg közösség csoportjait és profiljait a kínai WeChat. A Kínai Kibertérvédelmi Hatóság idén ígéretet tett arra, hogy "megtisztítja a kínai internetet a fiatalokra rossz befolyást gyakorolható elemektől a közösségi platformokon". A Tencent által birtokolt WeChat, Kína legnagyobb közösségi platformja tucatnyi csoportot és hozzájuk kapcsolódó profilt törölt. Az LMBTQ közösséghez tartozó egyetemi diákoknak a WeChat nem indokolta döntését, csupán annyit közöltek, az internetbiztonságot veszélyeztető a tartalom, melyet megosztottak.

A WeChat, amit egymilliárdan használnak, egyszerre Messenger, Facebook, Instagram, bankkártya, metróbérlet, személyi igazolvány, ja... És a kommunista párt ökle.

A Reuters több diákkal is beszélt, akiket egyszerre tiltottak ki a WeChatről és törölték róla minden addigi tartalmukat. A nyilatkozók állítják, figyelmeztetés nélkül lettek kidobva, egy időben. A WeChat bőven túlnőtt a tradicionális közösségi platform fogalmán, a távol-keleti országban évek óta kommunikációs platform mivolta mellett fizetőeszközként kiváltotta már a papírpénzt is. A Variety szerint az összes nagy kínai egyetem LMBTQ diákcsoportjára egyszerre csaptak le a moderátorok, köztük a Fudan Egyetem Csehö társaság nevű, nem hivatalos diákklubjára is, mely a nemekkel kapcsolatos kutatásorientált témák megosztásának helyeként funkcionált évekig.

Azon felül, hogy a privát profilokat eltávolították, törölték a nemiségről szóló egyetemi kutatások és publikációs anyagait is a kínai internetről. Ha valaki megpróbálja elérni az adott profilokat, a WeChat figyelmeztető üzenetet dob fel, mely azt írja, a profil felfüggesztve a kínai interneten nyilvánosan megosztható információkra vonatkozó szabályzat megsértése miatt. Más profilok egyszerűen elérhetetlenek és a keresési találatok között sem bukkannak fel.

Kínában a homoszexualitást 2001-ig mentális betegségként kategorizálták. Bár a melegséget nem bélyegzi illegálisnak a kínai jog, az azonos neműek párkapcsolatát nem ismeri el és a házasságot sem engedélyezi. A társadalmi nyomás és megbélyegzés pedig továbbra is jelen van Kínában minden szinten, a bíróság idén például jóváhagyta, hogy pszichológiai rendellenességként hivatkozzanak a homoszexualitásra.

Korábban a Weibo 2018-ban és 2019-ben is próbálkozott hasonlóval, amikor a hálózatukra feltöltött pornográf, erőszakos és illegális tartalmak törlése közben elkezdte a meleg-témájú fiókokat is felfüggeszteni, illetve amikor megpróbált eltávolítani egy leszbikus közösséget. A Weibo mindkét alkalommal a nagy méretű tiltakozás hatására változtatott szabályzatán és visszaállította a törölt fiókokat.

A kínai cenzúra az interneten kívül is különösen nagy figyelmet fordít a meleg tartalmak kitiltására. A Pekingi Nemzetközi Filmfesztivál például nem vetíthette le a Szólíts a neveden című filmet és a Bohém Rapszódia egyes jeleneteit is ki kellett vágni a Kínában vetítésre kerülő filmből.

Felhasznált cikkek:

1. 444: "Hát jöjjenek rám a rendőrök, ha én beszélgetek a tanítványaimmal arról, hogy szabad egymást szeretni"

2. Telex: Több a homofób bűncselekmény, amióta elfogadták a pedofiltörvényt

3. Telex: Hárman akarták betörni az ajtót, mert szivárványos zászlót tett ki a lakó az erkélyre

4. Index: Törölte a meleg közösség csoportjait és profiljait a kínai WeChat

A következő részben az elfogadott pedofiltörvényről fogom elmondani a véleményemet.