Mi az a nemi identitás?

A nemi identitás vagy nemi önazonosság minden ember mélyen és egyedi módon megélt társadalmi neme. Ez lehet férfi, nő, vagy más nem-bináris nemi identitás, ami nem illeszkedik a férfi vagy női kettős kategóriába. A nemi identitás független attól, hogy az egyént a társadalom milyen neműként érzékeli, hogy születésekor milyen neműként sorolták be, és hogy ez illeszkedik-e a születéskor megállapított biológia neméhez, tehát a biológiai tényezőktől is független fogalom. Bármilyen testű embernek lehet bármilyen nemi identitása.

Ciszneműség és transzneműség

A legtöbb embernek a születéskor megállapított biológiai neme megegyezik a nemi identitásával, a társadalmi nemével és nemének testi kifejeződéseivel, őket nevezzük ciszneműeknek.

Transzneműeknek nevezzük azokat a személyeket, akiknek a születésükkor megállapított biológiai neme és a nemi identitása és/vagy önkifejezése eltér. A transznemű kifejezés semmit nem mond az egyén szexuális irányultságáról, vagyis transzneműként valaki épp úgy lehet leszbikus, meleg, biszexuális, heteroszexuális, vagy más szexuális irányultságú, mint ciszneműként. A transznemű kifejezés ugyanígy semmit sem mond az egyén hormonháztartásáról, anatómiájáról vagy hogy milyen neműnek nézik a mindennapi életben.

Reakció a betegségként kezelésre

Az elmúlt évek során a transzneműség betegségként történő kezeléséről komoly vita alakult ki mind az orvostudományi körökben, mind pedig a transz jogegyenlőségi mozgalmakon belül.

A kritikusok azt hangsúlyozzák, hogy a diagnózis stigmatizálja a transznemű embereket és érvényteleníti az aktív döntési és cselekvési képességüket. A múltbeli alkalmazása során számtalan esetben visszaéltek vele hatalmi pozíciókban lévő személyek. E megközelítés szerint a transzneműség nem orvosi, hanem emberi jogi kérdés, hiszen a különbözőség minden embernek alapvető joga.

A másik oldal viszont azzal érvel, hogy csak a betegségként kezelés teszi lehetővé a transznemű emberek számára, hogy hozzáférjenek bizonyos orvosi beavatkozásokhoz és egészségügyi szolgáltatásokhoz. Elismerik ugyan, hogy a diagnózist a múltban helytelenül használták, ugyanakkor szerintük ezek a problémák a nagyobb mértékű szakmai felelősségre vonás révén kiküszöbölhetőek.

A kritikusok erre azzal válaszolnak, hogy az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nem csak a betegségként történő kezelés esetén biztosítható, hiszen például a terhességet sem tekintjük betegségnek, mégsem vonja senki kétségbe a kapcsolódó egészségügyi szolgáltatások létjogosultságát. Ők ilyen módon egyszerre érvelnek amellett, hogy az orvosi kezeléseket transzszemélyek számára könnyebben hozzáférhetővé kell tenni, miközben igyekeznek felszámolni azt az elképzelést, hogy a transzneműség betegség.

Szimbólumok

A gender-szimbólumok az ókori Rómából származó közismert asztrológiai jelek. A Mars a nyíllal a férfi, a Vénusz a kereszttel a női szimbólum. A kettős, összekapcsolódó férfiszimbólumot az 1970-es évektől kezdve meleg férfiak használták. A kettős, összekapcsolódó női jel gyakran a leszbikusokat jelképezi.

Szintén a '70-es években használták az egymásra helyezett női és férfi szimbólumokat a leszbikusok és a meleg férfiak közös érdekeinek kifejezésére. Ma ez a variáció jelezheti a nemi különbségek és sokféleség tudatosítását is. A transznemű személyek ugyanabból a gyűrűből kiinduló keresztet és nyilat viselhetnek.

A Merkur asztrológiai jele hagyományosan a transzneműek szimbóluma. A görög mitológiában Hermész (a római Merkur isten megfelelője) és Afrodité gyermeke volt Hermafroditusz. Ez a gyermek női és férfi nemi szervekkel is rendelkezett. Az Afrodité tiszteletére rendezett szertartásoknak az általános nézet szerint erős szexuális töltésük volt, kasztrációval, transzvesztitizmussal és homoszexuális kapcsolatokkal.

Vénusz, a római istennő kézitükre és fésűje a nőnemet jelképezi

Mars, a római istenség pajzsa és lándzsája a hímnemet jelképezi

A transzneműség jelképe

Merkur jelképe