Mi az a leszbikusság?

A leszbikusság a homoszexualitás nők között megnyilvánuló formája.

Szexualitás

A két nő közötti testiség különbözik a két férfi közötti homoszexuális interakciótól, és a heteroszexuális nő és férfi szexualitástól. Néhány nő a saját nemével való kapcsolata ellenére sem identifikálja magát leszbikusnak, hanem inkább a biszexuális, vagy nemi és szexuális határokat elmosó queer szót alkalmazzák, ez utóbbit elsősorban angol nyelvterületen. A „leszbi" kifejezés nem tanácsos, mert félreérthető, inkább a szórakoztatóiparban férficsalogatóként alkalmazott, többnyire heteroszexuális nőkre utal. A „leszbishow" a diszkók ketrectánc műsora után, a night-klubok kedvenc erotikus programja.

Mint minden más személyek közötti viszony, a leszbikus szexuális kontaktus jellege is a magának a személyek közötti kapcsolatnak a függvénye. Lehet teljes értékű, vagy küszködhet problémákkal éppúgy, ahogy egy heteroszexuális, vagy férfi homoszexuális kapcsolat.

A leszbikusság szociális státusza

A leszbikussághoz való viszonyulás különbözősége a férfi homoszexualitástól valószínűleg a női szexualitás a társadalomban élő eltérő értelmezéséből eredhet. A női test szexuális asszociációit széles körben igyekszik kiaknázni például a reklámipar.

A női test puhaságához, a lágy domborulatokhoz, amelyek a legtöbb faj női egyedeire jellemzőek, az agyunk automatikusan olyan képzeteket társít, hogy a külső lágyság belső lágysággal párosul, ez kezdetben lehet anyai, majd a serdülés során elkezd szexuális többletet hordozni. Ezt a marketingfogást használták ki többek között a t.A.T.u nevű lányzenekar tagjai, és erre épült Madonna, Britney Spears és Christina Aguilera énekesnők színpadi csókjelenete.

Tolerancia

A heteroszexuális férfiak és a heteroszexuális női társadalom is gyakran jobban tolerálják a leszbikusokat, mint a férfi homoszexuálisokat. Így tehát a leszbikus kifejezés pejoratív terheltsége sokkal kisebb. A legszemléletesebb példa az, hogy a nők sokkal közelebbi fizikai kontaktusban vannak már gyerekkoruktól kezdve, mint a férfiak. Míg ugyanez a hasonlóan, vagy sokkal mélyebb és tartósabb barátsággal egymáshoz viszonyuló férfiak között a társadalomban élő férfikép miatt elképzelhetetlen.

Heteroszexuális férfi oldalról ennek a „toleranciának" egyik sokszor felmerülő indoka, hogy triviálisan továbbra is potenciális partnernek tekintik az ilyen szexuális identitású nőket, akik ráadásul a szokásostól eltérő megnyilvánulással gyakorolják a testiséget, ami felfokozhatja az érdeklődésüket. Ez a felfogás egy valóban leszbikus nővel szemben nélkülözi a logikát.

A 2002 februárjának magyar választási kampánya során változatos módszerekkel buzdították a szavazóközönséget az aktivizálódásra. Egyik eszköze a különböző szubkultúrákat, kisebbségeket, egyedi élethelyzetű állampolgárokat (romákat, mozgássérülteket) külön-külön megcélzó plakátsorozat volt. Ezen belül szerepelt két fiatal lányt félmeztelenül ölelkezve ábrázoló az életnagyságnál valamivel nagyobb mű. Fogadtatása vegyes volt, mind a heteroszexuális, mind a homoszexuális, illetve a vallásos polgárok körében, legyenek azok nők, vagy férfiak. A leszbikus szervezetek a sztereotip ábrázolásmód ellen emelték fel a hangjukat. Megtörtént, hogy leszbikus nők átragasztották a modell lányok mellét A4-es papírdarabokkal, amelyet a következő felirattal láttak el: „Judit vagyok. Leszbikus. Én felöltözve szoktam szavazni menni. És te?" A modellekről a stúdió és önmaguk is heteroszexuálisként nyilatkoztak.

Leszbikusság a történelemben

A leszbikusság létezése a férfi homoszexualitás mellett az ókorban tény volt, Spártában megemlíti Plutarkhosz, Platón még filozófiailag is megpróbálta elmagyarázni ezen jelenség okát. (Megjegyzendő, hogy az akkori társadalmi felépítésben a homoszexualitás szerepe teljesen más volt, mint manapság.) Találunk leszbikus kapcsolatra vonatkozó írásos emlékeket az ősi Kínából, erotikus érintkezést, romantikus viszonyt megéneklő verseket a Heian-kor Japánjából. Az arabháremekben sem volt ritka, a helyzet jellegéből adódóan az ilyen kapcsolat. Al-Hadi kalifa lefejezésre ítélt két lányt, akiket egymással való szeretkezésen kaptak rajta.

Az azonos neműekhez vonzódó személyeket a késő középkorban – kora újkorban, a jezsuiták megjelenésével kezdték el üldözni, mivel bűnnek tartották Isten ellen. Az adott időszak vallási és világi uralkodó eszméi Európában elképzelhetetlennek tartották megfelelően végrehajtott szexuális cselekményt nők között, férfi nélkül. A XII. században Etienne de Fougères a „Livre des manières" című munkájában a leszbikusokról fejteget a kor csipkelődő stílusában, mint tyúkokról, akik kakasokként viselkednek.

1797-ben de Sade márki is megemlékezik erről a szexuális magatartásról a "Juliette története, avagy a bűn virágzása" című regényében. A szabados életű arisztokrata a leszbikusságban is a lázadás lehetőségét látta, és ezzel indította el főszereplőjét a teljes erkölcsi és morális züllés felé vezető úton.

Napjainkban egyre nagyobb bátorsággal áll egy-egy képviselője a nyilvánosság elé, a köznyelv szerint ez már-már „divat lett". A növekvő létszám annak az eredménye is, hogy a múltban és a közelmúltban, a nyugati kultúrákban végbemenő vagy még jelenleg is zajló változások hatására a nők jobban kontrollálhatják saját (szexuális) életüket.

Kultúra

Kevésbé jól szervezettek a férfi szubkultúrához képest, és körükben kevésbé gyakoriak a futó kapcsolatok. Néhány esetben együttműködés alakul ki a meleg férfiak és leszbikus nők között, de ellentétek is megfigyelhetők, különösen akkor, ha a nők részt vesznek feminista mozgalmakban is.

Az Egyesült Államokban írtak első alkalommal a kialakuló meleg és leszbikus identitásokról a rövid életű meleg és leszbikus újságokban, és itt jelentek meg először olyan röpiratok, amelyek az aktív politizálás fontosságát és egy fölszabadítási tendencia beindításának szükségességét propagálták. A politikai cselekvés egyik elemi összetevője a nyilvános és politikai föltárulkozás, a coming out volt.

A napjainkban születő meleg és leszbikus elméletek általában megkérdőjelezik az uralkodó orvosi és pszichiátriai homoszexualitás-képet, lebontják a leszbikus és meleg identitásokat övező sztereotípiákat, és feltérképezik a meleg és leszbikus identitások és identitáspolitikák tevékenységét az eltérő helyszíneken és korszakokban.

Leszbikusok szimbólumai

Fekete háromszög

A rózsaszín háromszöghöz, a meleg közösségben felismert szimbólumhoz hasonlóan a fekete háromszög is a második világháborús, náci Németországból származik. Bár a korabeli, Hitler által 1935-ben módosított német törvénykönyv 175-ös paragrafusa (amely tiltja a homoszexuális kapcsolatokat, magában foglalva az ölelést, csókot, és fantáziákat) nem terjedt ki név szerint a leszbikusokra, a fekete háromszög bizonyítottan az aszociális személyek jelzésére szolgált. Mivel a náci gondolatrendszer a nőkkel kapcsolatban a gyerekre, a konyhára és a templomra épült, a fekete háromszöget hordó rabok lehettek leszbikusok, prostituáltak, szellemileg visszamaradottak, hajléktalanok, alkoholisták, cigányok (bár ők inkább barna háromszöget viseltek), a gyermekszülést elutasító és egyéb „antiszociális" vonásokat mutató nők is. Ahogyan a rózsaszín háromszög a szolidaritás és büszkeség jelképévé vált a férfiszimbólumok között, úgy lett a fekete háromszögnek hasonló jelentése a feministák és a leszbikusok számára.

A labrisz

A labrisz (labrüsz) kétoldalú bárd, az ősi matriarchális társadalmak elterjedt fegyvere és arató eszköze volt. Magának a fegyvernek a története paleolitikumba, vagy neolitikumba nyúlik vissza, gyakori kapcsolatokkal a Földanyához, például Demeter, a föld istennőjének jogara labrisz volt. Sokszor látható görög művészeti emlékeken, amint amazon hadseregek forgatják. Ezen felül állat áldozat bemutatásakor is használták.

Jelképként megjelent görög fasizmusban is 1936-tól 1941-ig. A modern Görögországban a labrisz vagy pelekys alkalmanként a görög újpogányok és black metal-rajongók egyik kedvelt archaikus szimbóluma. Labriszok egyszerűen vásárolhatók a görög heavy metal-boltokban.

Napjainkban, valószínűleg a mitikus amazon kultúra hagyományaira alapozva a harci fejsze alkalmanként a női társadalom tudatos erejét jelképezi, úgy is mint leszbikusság, vagy feminizmus. A Labrisz Leszbikus Egyesület is ezt választotta magának névadóul.

Lipstick leszbikus

A lipstick leszbikus egy olyan nőies homoszexuális nőt jelent, akit más nőies leszbikusok vonzanak. Élvezik a divatot, a virágokat, a parfümöt, a szép fehérneműket. Alapból a "lipstick" szó rúzst jelent. A lipstick leszbikusok szívesen sminkelik magukat, a hajukat hosszúra növesztik, szívesen öltözködnek egészében véve nőiesen és a saját nemüket is a másik félben megtalált nőiességért szeretik.

A meghatározást már az 1980-as években is használták San Franciscóban. 1982-ben Priscilla Rhoades újságíró a The Sentinelnek írt cikkének a következő címet adta: "Lesbians for Lipstick". Az 1997-es Ellen (eredetileg These Friends of Mine) című tévéműsorban a címszereplő karakter azzal kommentálta a lipstick leszbikusságra vonatkozó kérdést, hogy ő maga inkább egy chapstick leszbikus. A chapstick (ajakápoló balzsam vagy szőlőzsír) leszbikusokat gyakran soft butch-nak (puha butch) is nevezik, ők kevésbé nőiesek mint a lipstickek. 1999-ben Mark Steyn, kanadai újságíró, film és zenekritikus a világ leghíresebb lipstick leszbikusának nevezte Anne Heche amerikai színésznőt, rendezőt és forgatókönyvírót.

A lipstick leszbikusok problémái közé tartozik, hogy nem néznek ki úgy, mint a köztudatban élő leszbikus, ezért nehezen ismerkednek más leszbikusokkal, nem ismerik fel egymást. Bizonyítaniuk kell a nemi orientációjukat, hogy valójában nem kíváncsi heteroszexuálisok, esetleg feltételezik róluk, hogy amennyiben valóban a nőkhöz vonzódnak nem merik azt felvállalni. A Femme magazin szerint, míg a femme-ek nyíltan vállalják az életvitelüket, addig a lipstickek nem bújnak elő. Néhány leszbikus azt állítja, hogy a lipstickek a patriarchális társadalmi normáknak hódolva viselkednek nőiesen, vagy egyszerűen a nagyobb társadalmi toleranciáért. Az érintettek azonban hangsúlyozzák, hogy személyiségüktől függően tisztában vannak magukkal, hogy a nőies feminista nem oximoron, de redundancia, és a külsejük igényességével nem a szellemük sekélyességét mutatják meg, hanem egy körültekintő gondosságot maguk és mindazok felé, akik csak rájuk néznek.

Leszbikus

Fekete háromszög

Labrisz (labrys)

Lipstick leszbikus