Több, mint egy fél éve kaptam pár megjegyzést azzal kapcsolatban, hogyha ezt a könyvet közzétettem, biztos egy-két olyan dologban is egyetértek, ami nem éppen emberséges. Akkor nem foglalkoztam vele, egyrészt, mert értelmét sem láttam, másrészt biztos én provokálom ki az emberekből azt, hogy ha valamit rosszul csinálok, reakcióként épp csak a "k*rva anyámat" nem kapom meg, annyira nem képesek kulturáltan, tisztességesen megnyilvánulni egyes emberek, na ehhez egyáltalán nem volt kedvem. Most sem akarok semmilyen vitába belemenni ezáltal, csak egy-két dolgot szeretnék tisztázni attól függetlenül, hogy én elfogadom-e az LMBT+ embereket vagy sem. Az előző részeim ebben a könyvben tényekre alapultak. A világért sem akarok senkire semmilyen hovatartozást ráerőltetni, ahogy azt írtam is, csak összeszedtem a legfőbb információkat az LMBT+ közösségről úgy, hogy a heteroszexualitást és a ciszneműséget sem hagytam ki.

Az első és legfontosabb dolog, hogy ez nem egy propaganda és én nem, nem vagyok liberális, nem is értem ezt a feltételezést, hogyan lehet ezt rámondani valakire, akinek egyáltalán nem ismered a személyiségét és a világnézeteit. Alapból nem érdekelnek a politikai dolgok, és ezt nem mentségként mondom, viszont ha érdekelne, legalább én eldönthetném, magamról, hogy hová szeretnék tartozni, de mivel hidegen hagy, pártatlannak vallom magam-e téren. Nyilván a gondolkodásmódom nagyjából besorolható valahová, de köszönöm szépen, nem szeretném, ha ezt, vagy más, ehhez hasonló címkét ragasztana rám valaki. Én azért írtam meg ezt a könyvet, mert én ezekkel a dolgokkal egyetértek, és mindig is érdekelt ez a téma.

A világ változik, a normális gondolkodásmód relatív. Én egy olyan világban érzeném jól magam, ahol az egyén szabadon dönthet arról, hogyan szeretné irányítani a saját életét, ne más mondja ezt meg neki, ne kelljen a tömeg után mennie, ne kelljen attól félnie, hogy mit szólnak majd hozzá az emberek, konkrétan ne más mondja meg neki azt is, hogy egy nap hányszor járjon WC-re. Persze ezeket mind úgy, hogy ezzel senkinek ne ártson. Példaként felhozok egy srácot, akinek a napokban láttam a youtube videóját. Arról beszélt, hogy ő vallásos emberként megtért, és kiűzték belőle a homoszexualitás ördögét. Ez mind szép és jó, csakhogy nem teljesen igaz. Elmesélte a saját történetét, hogy ő homoszexuális "volt", emellett egy nagyon vallásos ember, és vívódott magában, mivel szerinte ez a kettő összeférhetetlen, úgy gondolta, ez így bűn. Nem volt senki, aki egy hasznos tanácsot tudott volna adni számára, ezért elhitette magával, hogy egy ember kiűzte belőle a gonoszt, így most már megtisztult. Ha valóban meleg volt, akkor még most is az, csakhogy ezt sikerült (vagy nem, ez majd kiderül) nagyon mélyen elfojtania magában. Milyen veszélyei lehetnek, ha a társadalmi nyomás által nem merjük felvállalni magunkat? Ha a srác majd magára fog erőltetni egy házasságot egy nővel, ne csodálkozzon, ha pár év múlva egy boldogtalan ember lesz, és nem csak ő, a felesége is, mert nem lesz ott például a szerelem, ami összetartaná őket, sajnos ezt a gyerekeik is biztos meg fogják érezni. Mi lesz ebből? Elfojtott vágyak és érzelmek, agresszió, megcsalások, sok sírás, harc önmagunkkal, széthullik minden, egy ember, az élete, a családja, az egészsége... Tulajdonképpen önmérgezés, önmagunk hibáztatása azért, amiről nem is tehetünk.

Felelősségvállalás a szavaimért, fiatal wattpad felhasználok. Szerintem tisztában van mindenki azzal, hogy miről fog olvasni akkor, ha rákattint erre a könyvre, én erre nem is kötelezek senkit. Nem vagyok sem a felhasználok nagymamája, sem az anyja, sem a nővére, stb. Van az oldalnak egy korhatára, aki ezt nem veszi figyelembe, vessen magára, a szülei felelőssége, hogy a gyereke milyen oldalakra regisztrál az interneten. Én teljes mértékben egyetértek azzal, amiket ide leírók, szerintem ezek igazságosak, és úgy gondolom, hogy nekem nem kell engedélyt kérni bárkitől is, ha szeretném valahol a szerintem helyes gondolatokat megosztani. Felelősséget úgy vállalok a szavaimért, hogy kiállok mellettük, de ha a 12 éves Marika (akinek egyébként lehet, hogy semmi keresnivalója nem lenne itt), megcsókolja a szomszédkislányt, és azt mondja, ezt azért tette, mert a könyvemben olvasta, hogy a leszbikusság egy elfogatható dolog, nem érti, mi a probléma, nem hiszem, hogy nekem ezért elnézést kéne kérni, és leszedni ezt a könyvet.

Hogy a LMBT+ közösség velem egyetemben támogatják-e a pedofilíát? Nem. Mondjuk ez inkább személyfüggő, de igenis sok olyan ésszerűen gondolkodó LMBT+ ember van, aki egyenesen elítéli az ilyesmit. Amúgy csak megjegyezném, hogy a pedofilía a serdülőkor előtti gyermekek iránti szexuális vonzalmat jelenti, ami (jól látható) nem társadalmi nemtől, hanem életkortól függő mentális betegség. Tehát, ha egy heteroszexuális férfi molesztál egy kislányt, az is pedofilía, nem kell teljes egészében a melegekre fogni. Tudniillik, hogy vannak olyan férfiak, akik nem transzneműek/transzexuálisak, de szívesen öltöznek be nagyon látványosan nőnek, ezeket hívjuk drag queens-nek. Vannak, akik csak színpadon teszik ezt, de vannak olyanok is, akik az utcán sem szégyenlik. Miért is tennék? Ha te elfogadod, hogy vannak transzneműek, akkor nem értem, hogy ezzel mi a problémád. Igaz, lehet provokatív vagy megosztó a kinézetük, a viselkedésük, de ettől még egyáltalán nem számítanak pedofilnak vagy bármi ilyesmi. Ahogy egyes emberek néznek a drag queens-re, én például úgy nézek a bohócokra. Akkor most a bohócok rossz emberek, nem normális, ahogy kinéznek, amit művelnek és ne hívja többet őket senki gyerekzsúrokra? Mi van a húsvéti nyúlnak beöltözött emberekkel, akik régen szemmel láthatóan megsirattak egy-két gyereket a fényképeken. Érdekes, ők soha nem voltak pedofilnak titulálva. Na jó, azért egy bohócról tudok, aki tényleg az volt.

Nyilván vannak olyanok, akik ezt a világot nem tudják befogadni. Azoknak azt tudom ajánlani, hogy lépjenek tovább. Az LMBT+ téma mindig is jelen volt és jelen is lesz a világon, akármennyire próbálja ezt a másik fél elnyomni, ha másképp nem, titokban. Mert nem lehet azzal egy ember nemi életét keretek közé zárni, hogy "én sajnos abnormálisnak gondollak téged, betegesnek a viselkedésed, elmegyógyintézetben van a helyed." Mit írtam a társadalmi nyomásról? Az elfojtott dolgok idővel felgyűlnek, és egy agresszív bombaként fognak kirobbanni. Ott lesz egy fiatal fiú, aki nem meri bevallani, hogy meleg, mert lehet, hogy ezért megverik. Inkább emészti magában ezt a gondot, és lesz belőle egy görcsös, boldogtalan ember, aki egy nap majd ki fog törni, és senki ne csodálkozzon rajta, ha ez valami súlyos tragédiához fog vezetni. De tökjó amúgy, hogy egy heteroszexuálisnak nincsenek ilyen gondjai, mert az a "normális szexualitás."

Nem értem, hogy miért kell az LMBT+ közösség életéből politikai kérdést csinálni. Soha, sehol, még csak alapból sem írtam semmit a politikáról. Amikor szóba jön az, hogy lehet-e az LMBT+ embereknek is normális családjuk (házasság, örökbefogadás), miért olyan emberekről beszélünk, akiknek el kellett hagyni a gerincüket ahhoz, hogy hatalomra juthassanak? Ennek a kérdésnek a megválaszolását rátok bízom.

Heterofóbia? Homofóbia... Oda-vissza megy ez a dolog. Egyébként nem akarok én bizonyítani semmit, nem vagyok egy agy mosott báb, van saját, önálló gondolkodásom, nem rinyálok általában semmiért, figyelemből és szeretetből pedig kaptam eleget az életem során, nem hiszem, hogy pont az ellenkezője tükrözne vissza a könyveimről.

Hogy érdekel ez a téma, messze nem azt jelenti, hogy mással nem foglalkozom, viszont a szexualitás az egyik olyan dolog, ami a legjobban érdekel, ahogy a könyvek, a zenék, a megosztó dolgok. Véletlenül sem akarom megváltani a világot, nem akarom senki életét megszabni, a színes zászlóktól látok más problémákat is, soha nem mondtam azt, hogy az LMBT+-hoz tartozni menő, de én ezt a témát választottam, erről akartam beszélni. Persze szívesen elmondom másról is a véleményem, már amennyire értek hozzá, csak az nem mindegy, hogy ezt hogyan várják el tőlem. Ettől nem érzem magam különlegesnek, és talán pont ez lenne a lényeg. Hogyha én ezt képviselem, attól még nem vagyok más, de ugyanoly sem, mint a többiek. Én én vagyok, Vini. Vini, aki nem szereti az előítéletességet, aki tudja, hogy az interneten megmondott szavakért még semmi nem fog megváltozni, aki nem az undorra és a gyűlöletre építi az életét, aki képes változni, aki csak szabad akar lenni.