Azonos neműek házassága

Az azonos neműek házassága olyan házasság, amelyet két azonos nemű személy, tehát két nő vagy két férfi köt. Az azonos neműek házasságának kérdése az elmúlt húsz évben heves vitát váltott ki a világ számos országában. Az azonos nemű párok jelenleg 20 országban köthetnek házasságot. További három országban az azonos neműek ugyan nem köthetnek házasságot, de teljes értékű házasságnak ismerik el, amit azonos neműek külföldön kötnek.

Érvek és ellenérvek

Az azonos neműek házassága kapcsán kialakult vitákban általában két radikálisan eltérő álláspont bontakozik ki. Az alábbiakban röviden áttekintjük mindkét fél legfontosabb és legtöbbet hivatkozott érveit és ellenérveit.

Az ellenérvek egy része magának a homoszexuális kapcsolatnak az elítéléséből következik. Az ellenzők szerint a kereszténység és más vallások elítélik az azonos neműek közti szexuális kapcsolatot, így egy ilyen kapcsolatot magában foglaló házasság erkölcstelen, és ellentmond a vallási parancsoknak. Emellett a házasság hagyományosan csak a nő és férfi között köttethet. Ezt a hagyományt védeni kell, a házasság fogalmának kiterjesztése a házasság jelentőségének további csökkenésével fog járni. A társadalom többsége ráadásul nem helyesli az azonos neműek házasságát. Az azonos neműek házassága nem tölti be a házasság alapvető feladatát, hiszen nem születik belőle gyermek. A melegek és leszbikusok életmódja ráadásul kicsapongó, ők maguk sem akarnának házasságot kötni.

A támogatók ezzel szemben azzal érvelnek, hogy egy demokratikus jogállamban az állam a vallási elvektől függetlenül kell, hogy működjön. Az egyes felekezetek eldönthetik, hogy milyen párkapcsolatokat részesítenek előnyben, de ezen elveiket nem kényszeríthetik az egész társadalomra. A hagyomány önmagában szintén nem érv politikai kérdések eldöntésében, ezen az alapon a nőknek még ma sem lenne választójoguk. Szintén problémás a többségi véleménnyel érvelni, hiszen az egyrészt változhat, másrészt alkotmányos demokráciákban a többségi elv és az alapvető emberi jogok csak összhangban érvényesülhetnek, a többségnek sincs joga az alapvető jogokat korlátozni. Ráadásul számos országban ma már többségben vannak az azonos neműek házasságának támogatói. Az azonos neműek házasságkötése nem venne el semmit a heteroszexuálisoktól, attól, hogy a melegek és leszbikusok is házasságot köthetnek, nem csökkenne a házasságok száma, sőt, az új lehetséges házasságok miatt még nőne is. Az, hogy egy kapcsolatból nem születhet gyerek, a heteroszexuálisok esetében sem jelenti a házasság akadályát, hiszen meddő és idős emberek is házasságot köthetnek. Az azonos nemű párok ráadásul ugyanúgy nevelhetnek gyereket, a népesség számának alakulása iránt aggódó embereknek inkább a melegek és leszbikusok gyermekvállalásának megkönnyítése, az örökbefogadás, a közös felügyelet és a mesterséges megtermékenyítés támogatása lenne a feladatuk. Az, hogy nem minden homoszexuális kötne házasságot, még nem érv amellett, hogy azok se köthessenek, akik viszont szeretnének. Az azonos neműek házasságának törvényes elismerése ráadásul a homoszexuálisok körében is felértékelné a hosszú távú és monogám párkapcsolat jelentőségét. Az azonos neműek házasságában semmi olyan nincs, ami különösen alkalmassá tenné a visszaélésekre, aki ilyen célból kötne házasságot, azt különböző nemű személlyel kötött házasság keretében is megteheti. Az azonos neműek házasságának tilalma ráadásul súlyos, törvények szintjén létező diszkrimináció, amely ellentmond mind a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, mind az egyenlő emberi méltóság alkotmányos alapelvének.

Nemzetközi helyzet

A házasság intézménye az azonos nemű párok számára az alábbi országokban érhető el: Amerikai Egyesült Államok, Argentína, Ausztrália, Ausztria, Belgium, Brazília, Dánia, Dél-afrikai Köztársaság, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Kanada, Kolumbia, Luxemburg, Németország, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország, Tajvan, Új-Zéland, Uruguay. Izraelben és Mexikó jelentős részén az azonos neműek ugyan nem köthetnek házasságot, de teljes értékű házasságnak ismerik el, amit azonos neműek külföldön vagy Mexikóvárosban, valamint Chihuahua, Coahuila és Quintana Roo tagállamban kötnek.

Élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolat egy kiterjesztés az azonos nemű párokra, illetve az élettársi kapcsolat jogkövetkezményeinek bővítése. Az élettársi kapcsolat intézményét számos ország elismeri, jelentősége abban áll, hogy egyre több pár választja a formális házasság helyett a „papírok nélküli" együttélést. Korábban az élettársi kapcsolat feltétele volt a felek különneműsége. Az azonos nemű párkapcsolatok elismerésének első lépése tehát ezen korlátozás megszüntetése volt. Az élettársi kapcsolat létrejöttéhez semmilyen hivatalos bejelentésre vagy eljárásra nincs szükség, az a felek tényszerű (de facto) együttélésével automatikusan jön létre. Az élettársi kapcsolat általában jóval kevesebb joggal és kötelezettséggel jár, mint a házasság vagy a bejegyzett élettársi kapcsolat. Így például automatikusan megszűnik, ha a felek különköltöznek, jogi következményei is szűkebbek, mint a másik két intézménynek. További probléma, hogy mivel az élettársi kapcsolat létrejötte nem kötődik hivatalos bejegyzéshez, hanem a felek tényleges együttélésével jön létre, jóval nehezebb fennállását hivatalosan igazolni, bizonyítani.

Az azonos neműek élettársi kapcsolatát a különböző nemű párok élettársi kapcsolatával azonos értékűnek ismerik el mindenütt, ahol létezik az azonos nemű párok számára is hozzáférhető bejegyzett élettársi kapcsolat vagy házasság. Ezen túl van számos olyan ország, amely ugyan sem a házasság intézményét nem nyitotta meg az azonos nemű párok előtt, sem a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét nem vezette be, azonban a különböző nemű párok élettársi kapcsolatával azonos értékűnek ismeri el az azonos nemű párok élettársi kapcsolatát, ez a helyzet például Izraelben.

Bejegyzett élettársi kapcsolat

Az élettársi kapcsolattól jelentősen különbözik a bejegyzett élettársi kapcsolat, amelynek létrejöttéhez a házassághoz hasonlóan szükséges a felek szándékának hatóság általi bejegyzése, és megszűnéséhez is a regisztráció törlésére van szükség (a különköltözés önmagában nem szünteti meg). A bejegyzett élettársi kapcsolathoz általában az élettársi kapcsolathoz képest többletjogosítványok kapcsolódnak, többek között a vagyonjog, a tartás, a lakáshasználat, az öröklés, az adózás és az örökbefogadás területén.

Több országban a bejegyzett élettársi kapcsolat szinte minden tekintetben egyenlő a házassággal, csak elnevezésében más (például Egyesült Királyság, Dánia). Ebben az esetben bejegyzett élettársi kapcsolatot általában csak azonos nemű párok köthetnek, hiszen a házasság ugyanilyen jogkövetkezménnyel jár a heteroszexuális párok számára. Más országokban a bejegyzett élettársi kapcsolat egy olyan köztes intézmény, amely szorosabb kapcsolat ugyan mint az élettársi kapcsolat, de a házassághoz fűzött jogkövetkezményeknek csak egy része kapcsolódik hozzá, és általában könnyebb felbontani is (például Franciaország). Mivel ezen országokban a bejegyzett élettársi kapcsolat nem csak nevében, de tartalmában is eltér a házasságtól, jogos elvárás, hogy heteroszexuális párok is választhassák, ha nem kívánnak házasságot kötni, de élvezni akarják a bejegyzett élettársi kapcsolat nyújtotta jogosítványokat.

A bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye az azonos nemű párok számára az alábbi országokban érhető el: Andorra, Ausztria, Ausztrália egyes tartományai, Chile, Ciprusi Köztársaság, Csehország, Ecuador, Egyesült Királyság, Észtország, Görögország, Horvátország, Írország, Kolumbia, Liechtenstein, Málta, Mexikó egyes államai, Olaszország, Svájc, Szlovénia, Tajvan.

Az azonos neműek házassága Magyarországon

Magyarországon az Alaptörvény és a Polgári törvénykönyv értelmében házasságot csak egy nő és egy férfi köthet. Az azonos nemű párok együttélését élettársi kapcsolatnak ismeri el. 1996 előtt élettársi kapcsolat csak különböző nemű személyek között jöhetett létre, ám az Alkotmánybíróság egy 1995-ben hozott döntésével ezt a szabályt diszkriminatívnak ítélte, és a törvény megváltoztatását írta elő. A magyar élettársi kapcsolat meglehetősen laza kapcsolatot jelent, még több évtizedes együttélés után sem kapcsolódnak hozzá olyan jogok mint a törvényes öröklés, és tartás vagy lakáshasználat csak abban az esetben jár, ha az élettársi kapcsolatból közös gyermek született.

Az Országgyűlés 2009. április 20-án fogadta el a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvényt. Eszerint két azonos nemű személy anyakönyvvezető előtt bejegyzett élettársi kapcsolatot köthet. A bejegyzett élettársi kapcsolatra néhány eltéréssel a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A legfontosabb különbségek, hogy a bejegyzett élettársak nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen örökbe és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. A törvény elfogadására azután került sor, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta és ezért megsemmisítette a 2007. évi CLXXXIV törvényt. Az Alkotmánybíróság azt sérelmezte, hogy a korábbi törvény azonos és különböző nemű párok számára is lehetővé tette volna bejegyzett élettársi kapcsolat létesítését. Mivel a házasság és a bejegyzett élettársi kapcsolat nagyon közeli jogintézmények, a heteroszexuális párok esetében ez a házasság intézményének megkettőzését jelentette volna. Azonos nemű párok számára azonban egy, a házassággal azonos vagy közel azonos jogokat biztosító bejegyzett élettársi kapcsolat nem csak, hogy alkotmányos, de egyben az Alkotmányból levezethető követelmény.

Azonos nemű párok gyermekvállalása

Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán két különálló kérdés merül fel. Az egyik az azonos nemű párok gyermekvállalásának mikéntje, a másik az azonos nemű szülők és a gyermek közti kapcsolat törvényi szabályozása.

A homoszexuális emberek gyermekvállalását általában sehol sem tiltják. A homoszexuális irányultság nem akadálya a saját gyermek vállalásának, és a legtöbb országban a homoszexuális személyek által történő örökbefogadásnak sincs törvényi akadálya, bár ebben az esetben az azonos nemű párnak általában csak az egyik tagja lesz törvényesen szülő. A melegek és leszbikusok számára tehát nem az a fő kérdés, hogy juthatnak gyermekhez, hanem miképp ismertessék el az azonos nemű pár mindkét tagját törvényes szülőnek.

Bár az azonos nemű párok gyermekvállalása körül kialakult társadalmi viták arról szólnak, jó-e az, ha melegek és leszbikusok gyermeket nevelnek, az állam szempontjából valójában csak két kérdés merül fel. Megkönnyítsék-e a melegek és leszbikusok gyermekvállalását (a mesterséges megtermékenyítés, örökbefogadás, béranyaság melegek és leszbikusok számára kedvező szabályozásával), illetve hogy lehetővé tegyék-e, hogy egy gyermeknek egy azonos nemű pár mindkét tagja törvényes szülője legyen.

Érvek és ellenérvek

Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán kialakult vitákban általában két radikálisan eltérő álláspont bontakozik ki. Az alábbiakban röviden áttekintjük mindkét fél legfontosabb és legtöbbet hivatkozott érveit és ellenérveit.

Az ellenzők szerint a homoszexuálisok alkalmatlanok a gyermeknevelésre. Azonos nemű szülők mellett a gyermek nem találkozik férfi és női példaképekkel, ezért nem tud megfelelően szocializálódni a nemi szerepekbe. Egyes gyermekpszichológiai elméletek szerint már akkor is nő az esélye egy fiúgyermek homoszexuálissá válásának, ha élete első négy évében nem találkozik a családjában tipikus férfimintával. Az azonos nemű párok által nevelt gyermekek nagyobb valószínűséggel lehetnek homoszexuálisok, akik nem vállalnak gyermeket, ezért tovább csökken a népesség. Az ilyen gyermekeket ráadásul számos atrocitás (csúfolódás, hátrányos megkülönböztetés éri), aminek nem szabadna őket kitenni.

A támogatók szerint a gyermek szempontjából a legfontosabb, hogy stabil és szerető közegben nőjön fel, amihez a szülők szexuális orientációnak semmi köze. A nukleáris család nem az egyetlen közeg, ahol a gyermek példaképekkel találkozik, számos lehetősége van (tágabb család, óvoda-iskola, média), hogy a szüleitől eltérő nemű emberekkel találkozzon. Az egyedülálló szülők által nevelt gyermekek sem találkoznak közvetlenül más nemű felnőttekkel a családban, mégsem tartja őket senki alkalmatlannak a gyermeknevelésre. Az elmúlt évek során végzett pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az azonos nemű párok által nevelt gyermekek körében nem gyakoribbak a nemi szerepzavarok, és nem lesznek nagyobb arányban homoszexuálisok, mint a különböző nemű párok által nevelt gyermekek. A szexuális irányultság családon belüli „átörökítéséről" szóló elméletek már csak azért is problémásak, mert a homoszexuális emberek döntő többsége heteroszexuális családban nevelkedett. Ráadásul a kérdés irreleváns, mivel a heteroszexualitás és a homoszexualitás azonos értékű, ezért lényegtelen, hogy milyen lesz a gyermek szexuális orientációja, feltéve, ha nem a társadalmat, hanem az individuumot tartjuk primer elemnek. A gyermeket érő estleges atrocitások kérdése fontos probléma, de ezen nem a gyermekvállalás megnehezítésével, hanem az előítéletek elleni fellépéssel kell segíteni. Más diszkriminált csoportoknak (például romáknak) sem tiltjuk meg a gyermekvállalást, azon az alapon, hogy a gyermeket majd hátrányok érik. Az azonos nemű párok gyermekvállalásának megkönnyítése révén olyan párok is vállalnának gyermeket, akik korábban nem, ezáltal épphogy nőhetne a gyermekszám. A meleg és leszbikus párok gyermeknevelését nem a homoszexualitás sajátossága akadályozza, hanem az azonos nemű párok gyermeknevelését megnehezítő törvények. Az, hogy elmarad az azonos nemű párok gyermekvállalásának törvényi elismerése, ráadásul ellentmond a családok és gyermekek a védelmét előíró alkotmányos alapelveknek, mivel az azonos nemű szülőkből álló családokba született gyermekeknek az állam nem biztosítja ugyanazt a védelmet, amit a heteroszexuális családba született gyermekek számára.

Saját (biológiai) gyermek vállalása

Leszbikus nők esetében a gyermekvállalás elvileg könnyű, hiszen egy gyermek születésénél a férfinak csak a megtermékenyítésben van nélkülözhetetlen szerepe. Akár egy bizalmas férfi-barát, akár egy mit sem sejtő alkalmi partner is hozzásegítheti a nőt a kívánt gyermekhez. Sok leszbikus nő szerint azonban ez megalázó, ezért a mesterséges megtermékenyítést részesítik előnyben. Különbséget kell tenni az anonim és a nem anonim mesterséges megtermékenyítés között. Míg az anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor személye ismeretlen, nem anonim mesterséges megtermékenyítés esetében a sperma-donor általában az anya ismerőse. Vannak országok (például Magyarország), ahol a nem anonim mesterséges megtermékenyítésnek feltétele, hogy a sperma-donor és az anya között párkapcsolat álljon fenn, így ez a lehetőség nem áll nyitva leszbikus nők számára.

Meleg férfiak esetében a saját gyermek vállalása bonyolultabb, hiszen szükség van egy nőre, aki vállalja a megtermékenyítést (természetes úton vagy mesterséges megtermékenyítés révén), a gyermek kihordását és megszülését. Mesterséges megtermékenyítés esetén természetesen itt csak a nem anonim megtermékenyítés merül fel. Mivel a terhesség és a szülés jóval nagyobb terheket ró az anyára, mint a sperma-adományozás az apára, felmerül a kérdés, hogy részesülhet-e a „béranya" anyagi ellenszolgáltatásban.

A nem biológiai szülő szerepe

Az azonos nemű párok gyermekvállalása kapcsán az egyik fő kérdés, hogyan jöhet létre törvényesen elismert szülő-gyermek kapcsolat a gyermek és a nem biológiai szülő között. Az első megközelítésben az a tény, hogy a nem biológiai szülő azonos nemű partner párkapcsolatban él a biológiai anyával/apával, vele közösen vállalkozik a gyermekvállalásra, önmagában is elég arra, hogy automatikusan a gyermek törvényes szülőjévé váljon. A másik megközelítés szerint a heteroszexuális párok apasági elismerő nyilatkozatához hasonlóan, a biológiai szülő azonos nemű partnere egy elismerő nyilatkozat megtételével válik szülővé. A harmadik megközelítés szerint a nem biológiai partner úgy válhat szülővé, hogy örökbe fogadja partnere biológiai gyermekét (ekkor a mostohagyermek örökbefogadásáról beszélünk).

Mindhárom esetben felmerül a másik biológia szülő szerepe. Egyértelmű a helyzet, ha a biológiai szülő nem kíván részt venni a gyermek nevelésében. A probléma akkor jelentkezik, ha másik biológiai szülő valamilyen módon részt szeretne venni a gyermek nevelésében, állhat-e a gyermek egyszerre három szülő felügyelete alatt, van-e a szülői felügyeletről lemondott biológiai szülőnek kapcsolattartási joga? Kötelezett-e gyermektartás fizetésére? További fontos kérdés, hogy a párkapcsolat felbomlása esetén előjogok illetik-e meg a biológiai szülőt a gyermek elhelyezésének kérdésében, vagy a két félre egyenrangú szülőként kell tekinteni, és a bíróság a különböző nemű párokhoz hasonlóan csak a szülői alkalmasságot veheti figyelembe a gyermek elhelyezésének eldöntésében.

Az örökbefogadás

Az örökbefogadás kapcsán négy különböző esetet érdemes megkülönböztetni.

Az első esetben a pár egyik tagja sem biológiai szülője a gyermeknek, és csak egyikük fogadja örökbe a gyermeket. Ebben az esetben közösen nevelik ugyan a gyermeket, de törvényesen csak egyikük válik a gyermek szülőjévé. Az örökbefogadásnak ezt a formáját szinte minden országban engedélyezik, bár több országban nehezítik meg a melegek és leszbikusok ez úton történő gyermekhez jutását az által, hogy elsőbbséget biztosítanak a heteroszexuális pároknak.

A második esetben a gyermek az azonos nemű pár egyik tagjának sem a biológiai gyermeke, és a pár mindkét tagja egyszerre fogadja örökbe a gyermeket. Ilyen közös örökbefogadás a melegek és leszbikusok számára Andorrában, Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Finnországban, Hollandiában, Izlandon, Izraelben, Liechtensteinben, Máltán, Norvégiában, Spanyolországban, Svédországban, Uruguayban valamint Kanada és az Egyesült Államok egyes tartományaiban vagy államaiban érhető el.

A harmadik esetben a pár egyik tagjának biológiai gyermekét fogadja örökbe a pár másik tagja. Ezt nevezik a partner gyermeke örökbefogadásának. Ez a lehetőség melegek és leszbikusok számára a második pontban említett országok mellett nyitva áll Észtországban, Németországban és Szlovéniában.

A negyedik eset átmenet a második és a harmadik eset között, ilyenkor a pár egyik tagja partnerének korábban örökbefogadott gyermekét fogadja örökbe.

Nevelőszülőség

A nevelőszülőség intézménye olyan gyermekek esetében alkalmazható, akit még nem fogadtak örökbe, vagy akinek örökbefogadására nincs esély. Ekkor a nevelőszülő nem válik a gyermek törvényes szülőjévé, csak neveli a gyermeket, esetleg gyámként is eljár. Vannak országok, ahol nevelőszülőnek csak a pár egyik tagját nevezik ki, a házastársnak csak hozzá kell járulni a gyermek elhelyezéséhez. A legtöbb országban azonos nemű párok vagy azonos nemű pár egyik tagja is lehet nevelőszülő. Ebben az esetben felmerül, hogy ha a nevelésre alkalmas a pár, akkor az örökbefogadásra miért nem.

Azonos nemű párok gyermekvállalása Magyarországon

Mesterséges megtermékenyítés

Magyarországon az egészségügyi törvény alapján mesterséges megtermékenyítés csak heteroszexuális párok és meddő vagy idősödő egyedülálló nők számára érhető el, az egyedülálló nők számára csak anonim sperma felhasználásával. A törvény szerint tehát leszbikus párok mesterséges megtermékenyítésben nem vehetnek részt, egyedülálló leszbikusok (ha meddők vagy idősödőek) igen. A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvény szerint a mesterséges megtermékenyítés kapcsán a házasságra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársakra nem kell alkalmazni, vagyis a leszbikus bejegyzett élettársak sem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben. Mivel azonban a (be nem jegyzett) élettársi kapcsolat könnyen letagadható, nem zárható ki, hogy ezáltal leszbikus párok is gyerekhez jussanak. Az élettársi kapcsolat letagadása azonban okirat hamisításnak minősül, és mint olyan büntetőfeljelentést vonhat maga után. Mivel spermát adományozni párkapcsolaton kívül csak anonim módon lehet, meleg férfiak mesterséges megtermékenyítéssel csak akkor lehetnek szülők, ha a gyermek kihordását vállaló nő az eljárásban a férfi házastársaként vagy élettársaként vesz részt. Az élettársi kapcsolatra vonatkozó hamis állítás okirat hamisításnak minősül, és mint olyan büntetőfeljelentést vonhat maga után.

Örökbefogadás

Melegek és leszbikusok, akár párkapcsolatban élve is, örökbefogadhatnak gyermeket, de a párnak csak az egyik tagja lesz a gyermek törvényes szülője. További nehézség, hogy a törvény a (különnemű) házastársak általi örökbefogadást preferálja, így azonos nemű párok csak olyan gyermeket fogadhatnak örökbe, aki másnak már nem kellett. Közös gyermekké fogadásra a meleg és leszbikus pároknak nincs lehetőségük, az azonos nemű mindkét tagja egyszerre nem fogadhat örökbe egy gyermeket, és arra sincs lehetőség, hogy a partner által korábban örökbefogadott gyermeket fogadja örökbe az azonos nemű partner.

Partner elismerése szülőként

A hatályos jogszabályok nem teszik lehetővé, hogy a szülő azonos nemű partnere a gyermeket örökbefogadja, mivel erre csak (különnemű) házastársak esetén van lehetőség. Az Országgyűlés által 2009-ben elfogadott, de később visszavont új Ptk.-ban az élettársak számára is lehetővé tette volna a partner vér szerinti vagy korábban örökbefogadott gyermekének örökbefogadását, így két lépésben a pár mindkét tagja a gyermek szülőjévé válhatott volna. Ez a lehetőség a bejegyzett élettársak számára nem lett volna elérhető. A végül 2014 márciusában hatályba lépett új Ptk.-ban ez a lehetőség nem szerepel.

A jogszabályok a szülő bejegyzett élettársát mostohaszülőnek, élettársát pedig nevelőszülőnek tekintik, és ezáltal bizonyos jogokat és kötelezettségeket rónak a szülő azonos nemű partnerére. A mostoha- és nevelőszülő a kapcsolat fennállása alatt köteles mostohagyermekét eltartani. A mostoha- és nevelőszülők részt vehetnek a gyermek gondozása, nevelése során egyes jogok és kötelezettségek gyakorlásában. A volt mostoha- és nevelőszülőt a bíróság a kapcsolat megszakadása esetén feljogosíthatja a gyermekkel való kapcsolattartásra.