-Istenem annyira egoista majom vagy, hogy az valami elképesztő-nevettem fel.

-De te mégis kedveled ezt az elképsztően helyes majmot, nem?- vonta fel vigyorogva a szemöldökét.

-Őszintén?- kérdeztem miközben törökülésben szembe fordultam vele és a kezét lelöktem a kanapé oldaláról, már irrítált, hogy hozzám ért véletlen, vagyis lehet direkt csinálta.

-Csakis.- mosolygott önelégülten.

-Najó, akkor most elmondok neked egy titkot- vigyorogva hajoltam közelebb az arcához- igazából, utállak.-kacsintottam.

-Oh igazán?-nevetett fel, nekem pedig a vigyor az arcomra fagyott ami egy kicsit eltorzult vicsorgásba majd összeráncolt szemöldökkel pásztáztam az arcát, nemigazán erre a reakcióra számítottam.

-Tudod Lisa, kiszámítható vagy-paskolta meg a fejem és felállt a kanapéról, mintha mi sem történt volna-kérsz valamit inni?-kérdezte menet közben.

-Öhm, nem, nem köszi-válaszoltam. Azt hiszem kicsit összezavarodtam a dolgokkal kapcsolatban..sőt, teljesen. Magam elé bámulva gondolkoztam az elöbbieken.

Pár perc után 2 kólával jött vissza, az egyiket lerakta a kanapé elötti asztalra, másikat a kezében tartva vissza ült eredeti helyére.
-Tudom, azt mondtad nem kérsz, de én kedves vagyok és hoztam neked is-bökött az ujjávval az asztal felé. Rá néztem és bólintottam egy aprót, majd vissza vezettem tekintetem a tv-re.

-Amúgy sulival hogy állsz?-kérdezte hirtelen a csendet megszakítva.

-Hogy kéne?- kérdeztem vissza értetlenül.

-Hát, tudod suli, tanulás, ilyenek, a héten nem mész be?-kérdezősködött.

-Jaah, hogy úgy. Nem nem terveztem. Miért?-kérdeztem vissza

-Jah csak úgy, akkor én se megyek mert hát nem hagyhatlak itt egyedül.-magyarázkodott.

-Már miért ne hagyhatnál itt? Nem vagyok kislány tudok vigyázni magamra-nevettem fel.

-Igen tudom, nem vagy, de akkor se hagylak itt egyedül.-mondta teljes komolysággal és elszántsággal a szemében.

-Hát oké, ahogy érzed.-rántottam vállat-nekem végülis mindegy de neked menned kéne, hisz még csak kemény 2 napja van csak suli, és hát érted nem?

-Emiatt ne aggódj-nevetett-amúgy igazolást szerzel valahonann?

-Emiatt pedig te ne aggódj, vannak kapcsolataim.-kuncogtam.

-Ahaa, kapcsolataid.-mindent tudóan mosolygott-értek mindent.

-Ahan. Izé lehet tolakodó meg minden de van valami alkohol itt?-kérdeztem kissé fesszengve.

-Persze, hogy van.-pattant egyből fel és indult a konyha felé ha félbe nem szakítom.

-Hé, lassabban, nem most azonnal.-nevettem.

-Miaz, hogy nem most? Inni bármikor lehet, nem?-kérdezte.

-De, de lehet de csak egy szimpla kérdés volt, most nincs hangulatom hozzá csak kérdeztem, tényleg.-erősködtem.

-Oh ezt szomorúan hallam.-tetetett szomorúságot.

-Hát ha velem vagy szomorú dolgok fognak veled történni.-mosolyogtam hamiskásan magam elé bambulva.

-Ezt, hogy érted?-ráncolta össze a szemöldökét, és gyorsan lehallkította a tv-t is, hogy teljes mértékben tudjon figyelni.

-Mi? Ja, sehogy. Sehogy nem értettem csak egy szimpla tény megállapítás volt semmi több.-magyaráztam

-Fura vagy te lány..-gondolkodott el.

-Miért is?-kérdeztem furán.

-Hát csak azért mert egyszer bunkó és elutasító vagy-nevetett-ami amúgy egész aranyos, most pedig ilyen kis lehangolt vagy és ez fura.-rántott vállat.

Ó nem lesz ez így jó ha kérdezgetni fog, nem fogok neki semmire se válaszolni, hát ki ő nekem, hogy magyarázattal tartozzak neki, senki nekem ő egy senki, és remélem az is marad..vagy már nemis annyira senki, mint ahogy én azt akarom, hogy egy senki legyen, ahh ezt is túlgondolom..