Alyssa félszegen lépett be a lakásba, és ledöbbent annak szűkösségétől, mikor körbepillantott. A jobb kezében egy aprócska táskát tartott, amiben valószínűleg egy apró asztali számítógép pihent összecsukva. Szerencsére nem tette szóvá. Helyette Hawkins már igen.

- Tudom, hogy sokkal nagyobbra számított, de nézze. Jobb, hogy ha a mi kis drágánk közelében vagyunk. - Neyy a lány felé lépett és intett a kezével.

- Nem megy valami jól az üzlet mostanság - helyesbített a manot. - A konyha elég tágas, ha gondolja, hogy elmondja a tervét.

- Jó - mondta Alyssa. Felnyitotta a táskáját, előhúzott egy kézi komputert, és szétnyítva az asztalra helyezte, aztán egy optikai kábellel hozzákötötte egy holoprojektor gömbjét. Neyy az ajtóban állva figyelte, aztán Hawkinsra sandított. Az emberekben könnyű volt olvasni, főleg hogy az érzelmeik kiülnek az arcukra. A férfi szeme úgy csillogott a lányt figyelve, mintha abban a pillanatban a szemében egy hatalmas ősrobbanásban lehetőségek egész univerzuma születne meg.

Erről majd beszélnie kell Trenttel, valamikor.

A lány a kezébe vette a távirányítót, és felköhintett.

- A nevem Alyssa Weir az Exodusi Egyetem Archeológia szakának doktorandusza, és ez itt a projektmunkámhoz kapcsolódó...

Neyy leült a székébe és egymásba fűzve ujjait a lányra meredt, aki zavartan kihúzta magát.

- Nem az egyetemen van, és nem vizsgáznia kell - mondta a manot, Hawkins felkuncogott, majd mikor Alyssa ránézett elhallgatott. A lány visszanézett Neyyre, és zavartan megigazította a haját.

- Bocsánat, még soha nem kellett beszélnem ilyesmiről olyanoknak...

- Értjük, csak kezdje már - sóhajtott fel Neyy. A lány pedig belekezdett. Az üveggömb felvilágított, mikor egy fénysugár terült szét belőle és felvette a Sargasso- terület műholdak képeiből összerakott térképét. A síklap jobb szélét egy hepe-hupás dombság csipkézte, a bal felső sarkában egy hegy lejtős kúpja emelkedett. A síkságot csipkés levelű fák erdeje borította, amit középen a Barboli folyó kanyargós, türkizkék csíkja választott ketté, aminek a jobb felső végénél a Port Howardot jelképező, játékmodellnyi méretű házak csoportja emelkedett. A térkép bal sarkában pedig ott volt a Sírgödör. A lány végighúzta a kezét az érintőképernyőjén és a Sírgödör háromdimenziós képe betöltötte a holovetítő feletti teret.

Egy megközelítőleg kör alakú mélyedés, minek a keleti vége enyhén behorpadt, a széléből pedig törésvonalak halvány hajszálerei terpeszkedtek szét a szélrózsa minden irányában. Egyébként nem látszott elátkozott helynek.

Nem volt a földi pokol lángjai által felégetve, és zöldes párakígyók sem tekergeztők belőle az ég felé. Az Escalan felszínét borító esőerdő a perem vörösesbarna falán túl is folytatódott. Csupán a benne partravetett bálnaként heverő leviatán volt érinthetetlen. Sehol egylángvágók által vágott vagy nagy erejű robbanószerekkel beleszakított üreg, ami azt jelezte volna, hogy bárki is bejuthatott volna a roncsokba.

- Szóval mikor átnéztem az Escalant ábrázoló műholdas képeket, azonnal megláttam az önök által csak Sírgödörnek nevezett mélyedést. Már az első látásra láttam, hogy ez bizony egy becsapódási kráter, és hogy a méretéből adódóan valami nagy hagyhatta.

- Ezt keresi, igaz? - vágott közbe Hawkins, a lány nagyot szívott a levegőből és idegesen a férfira mosolygott.

- Igen, ezt - felelte. Neyy szinte elfintorodott, mikor megérezte az emberi feromonokat a levegőben. Bármennyire is másként gondolja néhány manot külvilágkutató, de az emberi fajban és bennük sok közös vonás van.

Hawkins vállon öklözte Neyyt, aki összefonta mellkasa előtt a karját.

- Látod cimbora, secperc alatt megleszünk.

- Már ha egyáltalán maradt belőle valami - legyintett Neyy. - Szép nagy becsapódás lehetett, de nem hiszem, hogy bármi is megúszta volna egybe. Legalábbis olyasmi amit visszavihet a bolygójára és berakhat egy múzeumba. És ahogy becsülöm, az ide becsapódó hajó nagyobb lehet az összes többinél. Csak nem látni.

Alyssa bólintott, és leütött pár gombot a komputeren. A hologram megpördült és kifeszült a levegőben. Neyy előredőlt, mikor a látószöge bekúszott a három leviatán között egy sornyi földdombra. A következő pillanatba színes vonalak nőtték körbe a hosszúkás dombot, kirajzolva egy széles orr, egy robusztus, szögletes törzs és két szárny, vagy a hajótesthez csatlakozó kiegészítő modulok képét. A hajó valóban hatalmas volt, akkora, vagy talán nagyobb, mint az a leviatán amit Braddockék az előző nap folyamán kifosztottak.

- Körülbelül három ezer évvel azelőtt zuhanhatott le mielőtt kitört a csata a bolygó felett. Olyan vastagon fedte be a talaj, hogy a fák is benőtték.

- Miért, maga a csata hány kezdődött itt? - tette fel a kérdést Hawkins. Neyy legnagyobb meglepetésére a lány aránylag pontos választ adott.

- 40 000 éve zuhantak le a roncsok - mondta Alyssa, és szinte sokat tudóan Neyyre mosolygott. - Mikor megérkeztem a bolygóra, csináltam pár próba ásatást az egyik ilyen roncs alapzatánál. Elszenesedett fatörzsekre bukkantam. Mikor ezek a dögök lezuhantak kilapítottak pár fát. Ezeknek a pusztulása megmutatta a zuhanás időpontját. Tehát mikor ezek itt csatáztak, mi még mammutokra vadásztunk.

- Hogy ez még néhány tudósnak még hogy nem jutott az eszébe - szólta el magát Neyy, és legszívesebben a vissza szívta volna a szavait. Hawkins felvonta a szemöldökét és vállat vont, a lány tekintete pedig elkerekedett, mikor kimondta a következő mondatot. - Eddig a hajók szerves anyagú burkolatából akarták kiszámolni, arról kiderült, hogy szilícium és nem szénalapú...

- Ezt honnan tudja? - kérdezte Alyssa.

- Ha már itt vagyok, utána olvastam a témának - vágta rá Neyy, aztán közelebb hajolt, hogy jobban lássa a hologramon a hajó formáját. Zöld erdőfoltok borították egymáshoz közel. - Túl közel vannak a fák. Ha letesszük a Noviyy-t, akkor a hajtóműve begyújtja a fákat. Gondolom ásni akar, és ez nem valami kellemes egy erdőtűz közepén. Ha egy kisebb vagy karcsúbb hajóval menne be, akkor talán. Viszont akkor a Noviyy...

Hawkins felállt, és odalépett a hologramhoz. A manot szíve megdobbant.

Mennyire erős lett, nézd már. Milyen nagy a szája, belefog szólni a tervedbe. Elveszi a helyed, te meg nagy vagy és öreg. - A férfi a mutatóujját az állához nyomva pillantott át a háromdimenziós térképet, aztán csettintett.

- Azért még nem innék előre a medve bőrére. Bocs Neyy. - Kiviharzott a konyhából, a nappaliból hangos csattanás és káromkodás hallatszott, aztán Trent a karjában egy összecsukható kézi komputerrel tért vissza.

- Az a komputer egyetemi tulajdon - mondta Alyssa, mikor Hawkins a gépért nyúlt, hogy átvezesse belé a saját számítógépének adatkábelét. Erre Hawkins rákacsintott a nőre, és csak ennyit mondott.

- Nem fogom levágni az aranytojást tojó tyúkot. Olyan hülyének néz, hogy elrontom a gépét? - kérdezte, Alyssa a plafon felé emelte a szemét. - Nyugi, nem fogok egy titkos adatot sem letörölni, csak mutatok egy jó kis trükkot.

Összekötötte egy adatkábellel a két számítógépet, miközben Weir végig egy kölykéért aggódó anya nehéz lépteivel járkált fel és alá mögötte szürkéskék szemeit le nem véve a komputer holografikus képernyőjéről.

Neyy mikor odalépett, látta ahogy Hawkins elindítja azt a szimulátort, amivel annyiszor látta játszani. Mikor Trent áradozott a játékról elmondta, hogy minden ismert légköri és űrrepülő adait tartalmazta, repülési tulajdonságokkal együtt. És azt is, hogy bármilyen csillagközi vagy bolygó felszíni térképet rá lehetett konvertálni, hogy gyakoroljon rajta.

- És bingó - mondta Hawkins, és felhúzta a manipulátor kesztyűjét, és körbefogta a levegőben megjelenő botkormány hologramját. Együtt nézték végig, ahogy Hawkins átirányította a Noviyy modelljét a hologram hajók felett. Jobbról megkerülve, és átsuhant a föld alá temetett roppant csatahajó törzse felett. Neyy továbbra is csak a hajó hátán zöld penészként burjánzó erdőt látta. Tekintete hasztalanul keresett elég nagy csupasz foltot.

Viszont ahogy lejjebb vitte a tekintetét, meglátott egy megnyúlt tisztást, pont a Noviyy hasa alatt. A gép lassan leszállt, pont a gerincszerűen kiemelkedő halom tetejére. A hologram hajó stabilan állt, de a bal szélső leszálló talpa alja félig meddig lelógott a földhalomról.

- Ledőlne onnan - felelte Neyy. - Bármennyire is szeretem a Noviyyt, de nem éppen egy vadászgép. Szóval más leszállóhely kell. Pár méternyire látok ott egy tisztást, ami talán jó lenne. - Rábökött a fák között halványló sötétzöld foltra a hajótól északkeleti irányba. - Negyed óra séta lenne, Kevés idő, hogy baj történjen.

Hawkins rábökött a halom jobb oldali lejtőjének tövében, ahol a komputer által kirajzolt növények a rossz felbontás miatt halványzöld folttá álltak össze.

- Vagy nem, mert a halomnak elcseszték az arányai. Két műhold kering az Escalan felett. Megcsinálták a kötelező bolygó felmérést, de ennyi. A szemeik öregek ezeknek az ócskaságoknak. Alapból is szar képet csináltak, a növények mérete pedig könnyen megtéveszthette őket. A hologram meg egy üregnek vélte, és ennek megfelelően keskenyítette. Szóval ha szerencsénk van, akkor simán leszállhatunk rá.

- Vagy ha szerencsénk van, úgy sétálunk át azon a tisztáson, mintha mi se történt volna - bökött a térképre Neyy. - Ha meg valamivel összeakadunk...

- A hajókon ténfergő kísértetekre gondolsz, Neyy? - tette fel a kérdést Hawkins.

- Mondjuk egy dorowhbikára gondolok, amivel te sem találkoznál így össze esős évszakban - morogta Neyy. - És még mindig én volnék a parancsnok, Hawkins. Rangsor a falkában...

Hawkins felkacagott, és hátradőlt a székében, közben felvonva a szemöldökét nézett a szemébe.

- Hirtelen milyen bátor lettél Neyy. Jó, azt gondoltam talán ha a hajót egyenesen ráraknánk az eltemetett szörnyetegre, akkor örülni fogsz magadnak. De ha sétálni akarsz, akkor...

Neyy a hatalmas űrhajó föld alól kirajzolódó alakjára pillantott, a pupillái kitágultak. Egy olyan és otromba hajó, mint a Noviyy hangosan száll le. A súlya nagy, és ki tudja mit ébreszthet fel rajta. És ő tapasztalatból tudta, hogy ha egy hely halottnak látszik, attól függetlenül előfordulhat, hogy alszik. Manotora óceánjainak mélyén élő árnyharcsa jutott az eszébe. Ez a két méteres ragadozó napokra az iszapba ásta magát, és felfüggesztette az életfunkcióit. Napokig-hetekig képes volt várni, mire a zsákmány arra úszott és mozgásával felkavart hullámok felébresztették a ragadozót.

Egyszer az oktatója mutatott egy holot erről a halról, ahogy vadászik. A színével beleolvadt az iszapba, de halványan látszottak uszonyának és széles állkapcsának körvonalai. Ez jutott az eszébe, de túl kézenfekvőnek tűnt, túl meseszerűnek.

- Van nektek embereknek egy mondása - fordult lassan Hawkins felé. - A vevőnek mindig igaza van, és szent. Szóval... Mrs. Weir, mit gondol?

A nő felállt, közelebb lépett a hologramhoz. A tekintete a kiemelkedés és a tisztás között ugrált. Hawkinsra nézett.

- Nem tudom, félek, hogy mikor leszállunk tönkreteszünk valami értékeset - közelebb hajolt. - De azt mondta, hogy lehet ott társaság. Lehet nyugodtabb lennék, ha a hajó ott lenne tőlem pár lépésnyi távolságra ha húznánk a lócipőt. És elég műholdfelvételt láttam az egyetemen, hogy tudjam, ez hibás.

Trent összecsapta a kezét, és felkurjantott. Neyy megrázta a fejét, és a férfira sandított. Arra gondolt, hogy nagy jó kedvében felpattan és körbetáncolja a szobát, hogy igaza volt. Csak remélni tudta, hogy ha kudarcot vall a leszállásnál, akkor Hawkins megéri, hogy tanuljon belőle.