Alig lépte át Neyyék garázsának küszöbét, Braddock azonnal érezte, hogy nincs rendben valami. Az ajtón túl az út szélén egy vaskos légpárnás ajtó parkolt. Néhány bandatag ennek az ajtaján vitték be Alkesh letakart holttestét. Mikor a raktér hátsó ajtaja a helyére siklott, látta ahogy Biuhn pattant be a vezető fülkébe.

A Zsigerelők vezére ebben a pillanatban indult el a siklóautója elé. Bepattant az ülésbe, és beszíjazta magát, mikor a teret mély motorhang töltötte be, és a tehersikló szinte kilőtt onnan, és besorolva a forgalomba elindult kelet felé. A bandavezér előredöntötte a kart, a hajtóművek átható, fülrepesztő hanggal keltek életre. A vörösre festett éles orrú járművet a hasában tátongó kilövelő nyílások fél méternyire emelték a járda felé. Rakétaként száguldott ki a térről és sorolt be a Port Howard szívébe vezető széles sztrádán végigvonuló forgalom bal sávjába, aminek a végében a gazdagok és vagyonosok palotáinak tornyai és kupolái emelkedtek. Két oldalt síklóautók száguldottak el. Bár túlnyomó többségben a gyári modellek homolog, alapértelmezett színeit viselték. De sok járgány oldalán vöröslöttek lángnyelvek vagy meteoritok, acsarogtak idegen bolygók vadállatai egymásra, jelezve hogy aki vezette őket, beakarta mutatni a világnak, hogy nem fél a szörnyektől.

Hisz ő maga is egy szörnyeteg... akarna lenni, gondolta Bradock savanyúan, miközben jobbról kikerült egy vörösrézszínű síklóautót, ami az orrát díszítő vörös és zöld drágakövekből kirakott sárkányfej alapján egy igencsak gazdag fószeré lehetett, aki vadul dudálva fejezte ki a nem tetszését. Braddock pedig azzal válaszolt, és teljes erőből előretolta a gázkart, és folytatta az ulkesh által irányított tehersikló követését.

Az gyorsan haladt, mint egy hatalmas fehér cápa a nála kisebb halakat kikerülve haladt előre. Kikerült egy ormótlan tehersiklót, egy pillanatra a tekintete összevillant a volán mögött ülő vörös foltos tikenzi sárga tekintetével. Az csak az öklét rázta, de inkább a sávban maradt.

A sugárút ötven méternyire a palotákat a város környező negyedeitől elválasztó gyöngyfehér faltól hirtelen balra kanyarodott, hogy körforgalomként folytassa az útját. A siklók közül csak néhány jutott át a palotanegyed kapujába vezető nehéz fémkapun, ahogy az őrök átvizsgálták a belépőjegyeiket. Braddock ismert egy rövidebb utat be, ami teljesen a gazdája palotájába vezetett.

És úgy fest Biuhn is gondolta Braddock. Az út túl oldalán, szemben szállodával szemben, minek a homlokzatától a kapuját tartó oszlopok tetejéig kidomborodó szikla indák diszítettek egy liget zöldelt. Az Escalan széles lombú, barna törzsű fái nőttek benne, miknek árnyékában korallokra emlékeztető kék gombák és recés levelű, kígyószárú fűfélék burjánzottak. A zöldellő foltjaik között egy kék tó víztükre csillogott.

Csak kevesen vették észre, hogy a fák között egy föld út kígyózott. És csak azok tudtak róla, hogy egy kardját a magasba tartó larn harcos zuzmótól sárgálló sötét szobra mellett egy másik ösvény ágazott le, akinek az ügyei folyamatosan a palotákhoz szólították őket.

Braddock pont akkor ért oda a tisztáshoz, mikor az északi szélén magasodó jókora sziklafal egy középső szakasza a helyére húzódott eltakarva a nyílást. A roncsvadász a gázra taposva vágott át a tisztáson. A járműve műszerfalán megnyomva egy kék gombot, titkos jelet küldve a kaput vezérlő komputernek. A motor zúgása betöltötte a fülét, és a gondolatait, amik a körül jártak hogy bármikor felkenődhet a sziklafalra. Nem látta, hogy annak a középső része kiemelkedik, és félresiklik beengedve a roncsvadász siklóautóját a mögötte feltáruló alagútba. A járművét körülölelő sötétségbe a járat négy sarkába helyezett világítótestek hasítottak aranysárga fényfolyamot. A belőlük áradó fény körberajzolta az Alkesh holttestét szállító szállító szögletes testét. A gép hirtelen felgyorsított, Braddock is tövig nyomta a gázpedált, még hangosabb zümmögésre késztetve a sikló hajtóműveit.

A teherszállító szinte kilőtt, a fúvókáiból kiáradó levegő forró széllé duzzadt, mi betöltötte az alagutat. Braddock a következő pillanatra előredöntötte a botkormányt, a járműve pedig mint valami hatalmas célkövető rakéta úgy maradt a célpontján. Gondolatai egy dolog körül jártak, hogy ne hozza Giuhn szégyenbe Akter előtt.

Egy szóval az életösztön hajtotta a fogaskereket a férfi gondolatainak síkján. Épp úgy, mint Morass nyirkos esőerdeiben, ahol fák göcsörtös törzse vastag algarétegtől zöldelt, és a nádasokban molar gahn martalócok lestek a vérükre szomjazva vagy mint mikor Gotharn ezüstös hóval fedett völgyeiben segített a helyi barbárok megfegyelmezésében.

Ez az ösztön felejtette el vele a lábszárába hasító tompa fájdalmat.

- Figyelem... Figyelem készül túllépni a biztonságos sebességhat... - szólalt meg a fedélzeti komputer, de Braddock egy gombnyomással belefojtotta a gépbe a szót, és egy másik kapcsoló leütésével kikapcsolta a hajtóműbe épített korlátozást. Hátulról éles pendülés érkezett, a burkolat megrázkódott, mikor a lökéshullám kilőtte a siklóautót. Biuhn jobbra kanyarodott, hogy elengedje az üldőjét, Braddock azonban nem tágított.

Mikor az ulkesh járműve mellé ért, egyszerűen balra döntötte a saját járgányát és teljes erővel a másik gép oldalának kormányozta azt. Az fémes pukkanással csapódott a falnak, a következő pillanatba az oldala végigsiklott rajta, minek következtében tűzvörös szikrák váltak le róla, mint tűzhalált haló szentjánosbogarak, a fém hideg sikolyát követve.

Braddock fokozta a nyomást, nekipaszírozta a teherjárművet a rejtett alagút acélfalának. Az lassan lelassított, és megállt. Átható csattanással csapódott a padlónak, mikor Braddock megállította a saját járművét.

Biuhn szinte kirúgta az ajtót, mikor kiugrott a mozdulatlan járműből, kezében egy hosszú csővű sínkarabéllyal. Braddock a robbanópisztolyával a kezében szállt ki a saját gépéből, és szembenézett a vetélytársával.

- Mi a francot csináltál Brad? - förmedt rá az ulkesh. - Megakarsz ölni?

- Én vagyok a főnök, és én voltam a felelős Alkesh életéért - mondta fennhangon. - Én fogom megmondani Akternek, nem pedig te.

Azzal rábökött az ulkeshre az ujjával.

- Szerintem most rohadtul nem kellene Akter elé állnod - vágott vissza az alvezére. - Látom rajtad, hogy rohadt dühös vagy, és nem szeretném, hogy elszólnád magad...

A sötétségből vassal kivert csizmák csattogása hallatszott. Egy csapatnyi vörös-fekete testpáncélt viselő zsoldos érkezett, kiknek fejét lehajtott arcvédős sisak takarta. Csupán az őket vezető teremtmény fejét nem takarta semmiféle sisak. Talán nem is volt akkora, hogy beleférjen Rildean feje. A teremtmény boltozatos koponyáját egy keskeny taraj vágta ketté. Keskeny orrlyukak alatt fogakkal teli állkapocs meredt előre. A feje két oldalából kiinduló csápok végén szürkéskék szemek világítottak. Roppant, izmoktól dagadó karjaiban egy nagy, szögletes gépfegyvert dajkált.

Az Amerath óceánbolygójáról származó ragadozó vadállat hivatalosan Akter testőrségének vezetése volt, nem hivatalosan a két lábon járó vérebe, aki bárkit megölt, akire rámutatott a gazdája.

- Mi a fene folyik itt? - kérdezte a lhai. - Mi a fenét műveltettek már megint?

Végigfuttatta a tekintetét a mozgásképtelen járgányokon. Ghiun meghajolt, de Braddock előrelépett.

- Akter elé kell vezetned minket - mondta a testőrkapitánynak.

Rildean széles marka összeszorult a fegyvere markolatán, és kettejük között haladt el, oda a tehersikló roncsaihoz.

- Mi van a raktérben? - kérdezte őket, közben feléjük fordította jobb szem kocsányát. Braddock le se vette a tekintetét a nagydarab teremtmény fegyverét. Sorozatlövő, valószínűleg akkora töltényekkel, amikből elég lehet három sorozat, hogy darabokra szaggassa őt. Megnyugtatta magát, hogy talán nem lehet ennyire ostoba Akter legerősebb izma, hogy megtegye ezt, inkább Akternek akarta átengedni ezt az élvezetet.

- A legutóbbi akcióban voltak veszteségeink - szólalt meg Braddock. - Köztük a főnök...

Torokhangú hörgés tört fel a lhai torkából, a düh vagy talán a félelem jeleként. Feléjük fordult, és még eleresztett egy újabb szitkot anyanyelvén.

- Harcban halt meg, igaz? - lépett közelebb Braddockhoz, suttogóra fogva a hangját. - Nem volt semmi olyan, amit a főnök becstelenségnek foghatna fel. Válaszolj!

Ő is engemet okol ezért. Ez most már biztos.

- Dolly tévedett - kezdett bele Braddock. Nem mondhatta, hogy a nyugdíjas roncsvadász, aki régen régészként kereste a kenyerét hazudott nekik. Nem kockáztathatta, hogy Akter elintézze az ő legjobb hírforrását, csak azért mert most az egyszer tévedett. - Akethinek voltak a roncson.

- Vártak ránk, az egy csapda volt - mondta Giuhn. Rildean intett az ulkeshnek, hogy nyissa ki a tehersiklót. Mikor annak hátsó ajtaja kinyílt, a liah behajolt a raktérbe, és óvatosan félrehúzta Alkesh halotti leplét. Végignézett a larn felső testén tátongó, alvadt vérrel fedett sebeken, és csettintett a nyelvével. Az ulkesh még hozzá tette. - Valahogy tudtak róla, hogy ott leszünk.

- Előbb voltak ott, és ők is azt csinálták, amit normális napokon mi is...

- Ezer éve halottak sírjait fosztogatják? - kérdezte Rildean. Öklömnyi szemgolyója megfordult üregében és Braddockra meredt. - Úgy látom, hogy a kardja a kezében van, szóval a főnök is elfogja hinni a hősi halált. Akkor talán nem végeztet ki benneteket, igaz, megnyírja az apanázsotokat. Gyertek... - Elindultak a folyosón, a lhai elől haladt, miközben a katonái felemelték Alkesh holttestét. Akter palotájába egy csigalépcsőn jutottak fel.

A falakkal körülvett fémlemezekből forrasztott épület folyosóit járva Braddock mindig az érezte, hogy valami, a Föld ókorából itt ragadt barbár törzsfő erődjében halad végig. A falak beugróiban idegen szörnyeket felkoncoló, vagy ellenségeikkel párbajt vívó larnokat ábrázoló szobrok gubbasztottak. A falakon fali szőnyegeket aggattak, amiken díszes páncélokat viselő larn harcosok ostromolnak erődöket vagy állnak ki ellenfeleikkel idegen csatatereken, míg a felettük anyagba vart égből idegen csillagok és holdak néztek le rájuk. Termeken mentek át, amik falai mellé állványokra ősi fémpáncélokat aggattak, mellettük csatákban zsákmányolt fegyverek, sokuk pengéjén még ott sötétlett az utolsó áldozatuk vére.

Csupán akkor jutott eszébe Braddocknak, hogy nem egy beteges múzeumba, hanem valakinek az otthonába vannak, mikor átkeltek az étkezőn. Azonban a tágas helyiség közepén terpeszkedő hosszú faasztal és a rajta sorakozó vérben és szószban úszó sültek is inkább úgy néztek ki, mint azok az ételeket ábrázoló replikák, melyeket illusztrációként állítottak ki a múzeumok tárolóiba.

Akter irodájába egy rövid folyosóról lehetett bejutni.

- Adok érte harmincezer egységet - hallatszott egy mély, de puha hang a homályból. A larn egy trónnak is beillő forgatható székben ült, háttal az ajtónak. A bal kezében egy kehely volt, színültig valamiféle füstölgő itallal, a jobb kezének ujjaival a karfán dobolt. Az egyetlen fényforrás a larn előtt lebegő, drágakövekkel kirakott markolatú tőr hologramja volt, és a falak mellé állított üveghengerekből áradó fény, amely megmutatta az azokban lebegő különféle fajok holttesteit. Braddockot mindig elfogta a hányinger, mikor végignézett Akter gyűjteményének tagjain.

A hozzá legközelebbi hengerben nagymacskatestét magzati pózba hajtva egy fartakh lebegett. Sima arca egy utolsó vicsorba torzult felfedve az állkapcsából előmeredő méregfogakat. A homlokából kinövő sápadt érzékelőcsápok lustán tekergőztek a folyamatosan áramló tartósítófolyadékban. Vele szemben egy rilesi takács aludta örök álmát vastag potrohán egy robbanógolyó által tépett sebbel, karcsú karmokban végződő ízelt lábai neki-nekikoccantak üvegkoporsója falának, vérfagyasztó hangot kiadva. Rildeant nem hatotta meg, ahogy elhaladt azon társa mellett, akinek örök nyughelye a larn gyűjteményében lesz, annak ellenségei között.

Azonban a gyűjtemény legborzalmasabb darabja csak ezután jött.

- Ötvenezer - mondta a larn, és felemelte a fejét. A jobbján álló üvegcsőből kiáradó jégkék fény megvilágította markáns vonásait, és a homlokának jobb oldalától egészen az orrlyuka felső részéig átkígyózó keskeny sebhelyet. Braddock egy futó pillantást vetett az üres tárolóra, és úgy érezte, hogy átsétáltak a sírján. Mindig ezt érezte, de most ez az érzés egy tőrt döfött a hátába, és átdöfte a szívét.

Akter kikapcsolta a hologramot, és a hordágyon lévő testhez sietett. Lehúzta öccsének fejéről a lepleplet, lehajtotta a fejét közben kezét halott testvérének homlokára tette. Pár szót mormogott népének nyelvén. Aztán előhúzott egy kést...

- Hogy történt? - kérdezte, a hangjában nem volt semmi fájdalom, semmi harag. Szavai élesek voltak, mint a hologramra kivetített kés hegye.

Giuhn előrelépett, és meghajolt.

- Uram. Braddock belevezetett minket az akethinek csapdájába. Lesben álltak ránk a roncson, és csak arra a pillanatra vártak, hogy megtaláljuk a nagy fogást - Az ulkesh pont a hátát mutatta Braddocknak. A férfi vetett egy pillantást a tőle nem messze álló Rildeanre, és lassan kicsatolta a pisztolytáskáját. - Dollytól kaptuk a fülest, és tudod, hogy ő...

Pisztolydördülés szakította félbe az ulkesht, aki hirtelen megtántorodott. A homlokán sötétlő apró szemekből egymás után hunyt ki a fény, mikor a fájdalomtól nyögve szembefordult Braddockkal. A hátán kéklő kráter, kicsúszott a bandavezér látóteréből.

- Brad...

- Baszd meg, Giuhn - suttogta, mikor az alvezére holtan terült el a földön. Braddock nem mosolyodhatott el, hangos lábdobogást hallott, a mellkasába fájdalom hasított, ahogy Rildean nekirohant és a földre vitte. A lhai széles térde belemélyedt a hátába, roppant keze pedig hátratörte a nyakát.

- Engedd el - utasította kurtán Akter, mire Rildean úgy tett, és hátralépett. - Nem fog ma itt több vér folyni. Igaz Braddock?

A bandavezér lenézett Giuhn holttestére, és vissza a larn arcába. Annak sárga szemeinek sugara szinte átlyukasztották és a padlóhoz szegezték a férfit. Széles állából, magas arccsontjából és hátraívelő szemöldökéből szinte sugárzott az üzenet.

Gyilkos vagyok. Ragadozó vagyok.

- Megoldottam a problémát. Csak hazudott volna...

- Vagy nem - mondta a larn. Lenézett az öccse holttestére a gyász legkisebb jele nélkül. Bár lehet, hogy a rezzenéstelen arc mögött pokoli vihar dúlt. Nem volt kétséges, hogy valakin bosszút fog állni. - Szóval az akethinek voltak...

- Valaki leadta nekik a drótot - rázta meg a fejét Braddock. - De nem Dolly volt az.

- Vagy igen. A fajotok nőstényei őrültek és veszélyesek - suttogta Akter, és felemelte a tenyerét. - Az életösztönük megőrjíti őket. Ki tudja milyen jutalmat fogadott volna el...

- A hajón belülről nem tudtunk üzenetet küldeni - szólalt meg Braddock. - Viszont az ingahajó még simán.

A larn megrázta a fejét. Braddockra az eltelt másodpercek szinte egy bolygó súlyával nehezedtek. Ahogy a tudat is, hogy egyre inkább

- Neyy egy manot. Nem árul el senkit sem.

- Nem is Neyyről beszélek. - A larn érdeklődve fordult Braddock felé. Ő azonban csak a fiatal földi férfi arckifejezését látta. A szemeiben tükröződő pimaszságot, ahogy visszanézett rá, mikor a pisztolyt az oldalához szorította. - A pilótája Hawkins.

Mindent elmondott neki. Hogy késve érkezett vissza a leviatánhoz és hogy a siklólegyek párszor eltrafálhatták volna, de nem tették. Hogy pont úgy rakta le a hajót a folyosóra, hogy eltakarja a szajrét, és az akethineket. És elmesélte a pilótafülkében való kis akcióját.

- Küldhetett kódolt üzenetet is. És nem titok, hogy Neyy milyen kevés fizetést add neki. Ő az a típus, aki elvállalna egy kis plusz munkát a konkurenciának, hogy ha úgy van.

Akter bólintott, és a késének élét végighúzta a tenyerén. Az így húzott hasítékból bíborszín vér csorgott le lassan, és csöppent le Alkesh homlokára. Aztán Akter ökölbe szorította a kezét, odalépett Braddockhoz. A tenyerét hirtelen a bandavezér homlokára szorította. A férfi érezte, ahogy a forró vér szétcsorog a bőrén, szinte nyomot hagyva rajta. A feje hátracsuklott a szorítás erejétől, de a larn megragadta a tarkóját.

- A családom vére ez, amit meg kell védened! Amiből ki kell mosnod a belé csorgatott mocskot. - Közelebb hajolt, és felsziszegett. - Hozd el nekem ennek a Hawkinst, az öcsém gyilkosát holtan, Braddock. Mert akkor a te véreddel mosom le a gyalázatot.

Ellökte magától, Braddock a padlóra zuhant, pont Giuhn holtteste mellé. Akter odalépett hozzá és rámutatott a halott ulkeshre.

- Megvédted a helyed a csapatodba, Braddock - mondta. - Most nekem is bizonyítanod kell, hogy még vehetem valamiféle hasznodat. Gyerünk.