- Szép estét - köszönt Hawkins mikor átlépte a Fekete Gyöngy küszöbét. A félkör alakú pultnál üldögélő Erica unottan nézett fel, aztán egy újabb poharat tartott a csap alá, engedte tele vízzel és öblitette ki a mosogatóba.

- Ja, nagyon szép - sóhajtott fel a lány, és egy halk koccanással a csepegtetőbe helyezte a poharat.

Trent felsóhajtott, és átsétált az asztalok között. Hirtelen hangosan felhorkant valaki a jobbján...

- Hawkins!

Trent a hang gazdája - egy nagydarab kopasz férfi, kinek ősz szakállának öt fonata a mellkasát verdeste - felé fordult, az felemelte a bal kezét és a benne tartott húsdarabot.

- Szasz Rolf, figyelj, majd beszélünk - mondta, aztán sarkon fordult. - Csak sűrű nap...

- Mikor adod meg a pénzem, Hawkie? - kiáltott utána. Trent megfordult, és megpiszkálta a fülét, mintha eldugult volna.

- Bocs, sűrű napom volt. Összeakadtam pár akethinnel, és mellettem robbant egy gránát, ezért nem hallok valami jól. Tényleg. - Nem akart most pont az egykori jégbányásszal trécselni a tegnap esti „dokkmunkás ulti" partiról és a tartozásairól. - De még beszélünk este, ígérem!

Levetette magát a kerek székre, és elmélyülten figyelte, ahogy Erica egy újabb poharat öblít át. A lány sötétbarna haját kontyba hordta, ezzel szabadon hagyva hegyes állát és kerekded orcáit. Máskor mosolygós ajkait összevonta a fáradtság.

- Rendelsz is valamit, vagy megkéred a kezem? - pillantott fel a pultos lány.

- Csak várom, hogy végezzél, aztán...

A lány felnézett, a vállára dobta a törlőkendőt és mind a két karjával rátámaszkodott a pultra.

- Trent, azt akarom, hogy nézz meg. Na látod, így nézz ki az, akinek valóban fárasztó napja volt - Hawkins már fél éve ismerte a lányt. Persze nem sokat tudott a múltjáról, de azért többet, mint a Neyyéről. Egy utasszállító járattal érkezett a bolygóra, azzal a szándékkal, mint mások, akik újak az Escalanon. Hogy a roncsok fosztogatásából megcsinálják a szerencséjüket, és megtalálják azt a leletet, amiben aztán valamelyik tudományos intézet fantáziát lát, és talán milliókat is adhat érte. A lány első pofára esése akkor következett, mikor rájött, hogy ezen a bolygón a magányos roncsvadászok rövid életűek, és csatlakozni kell egy bandához. Hogy a Zsigerelőkhöz, a Sztalkerekhez, a Roncskopókhoz vagy az Acélsárkányokhoz az teljesen mindegy, mindannyian megválogatták kiket vesznek be. És a felszerelés és a védelem náluk volt. A második pedig akkor jött, mikor kiderült, hogy a városhoz közeli roncsokat már teljesen kifosztották, és a gazdag vadászterületek a vadon mélyében voltak. Pont a bolygó legveszedelmesebb csúcsragadozóinak territóriumán. Így a lány beállt segédpultosnak a Fekete Gyöngy felső, bejárati szintjére. A harmadik pofára esésétől Trent mentette meg. Carlton, egy harcsabajszú srác, aki fejének kopaszra nyílt bal oldalán az Acélsárkányok csavarokból és fémrudakból összetákolt gyíkja virított, azzal szédítette Jade-et, hogy segít bejuttatni a bandába. És el is mehet velük egy roncsportyára - így nevezik az Escalanon a roncsokhoz tett kirándulásokat -, ha ő elmegy vele randizni. Hawkins épp Neyyre várt, aki egy Meruról jött régésszel tárgyalt egy roncsportyáról, kiszúrta ahogy a roncsvadász a lányt szédíti. Felállt, odaült melléjük és rendelt egy italt a roncsvadásznak, aztán megkérdezte, hogy még mindig hamis leletekkel seftel e.

Carlton, miután megfenyegette Hawkinst, hogy kifolyatja a beleit, felállt és faképnél hagyta őket.

- Akkor egy peruni rízsbort kérek - mondta, és kirakta a fizető kártyáját az asztalra. - És magadnak is vegyél belőle valamit, de olyat, amitől felébredsz.

Erica elvette a műanyaglapkát, és betette a leolvasóba, és beütötte az összeget. Pár perc múlva ott állt Hawkins előtt a rízsborral teli pohár, Erica meg az extrahabos cappucinoját kortyolgatta.

- Tényleg megszeretgettek benneteket az akethinek? - kérdezte a lány.

Trent belekortyolt az italba és elfintorodott. A méregerős, génkezelt rízsből erjesztett ital szinte végigperzselte az ereit.

- Persze, három síklóléggyel jöttek. De átvertem őket.

- Te? A bogarakat? Hogyan? Kockacukrot dobáltál szét az erdőbe, és... Bocsánat - fordult oda a pult végében ülő, óriási, két lábon járó poloskára emlékeztető romosai felé, aki lese vette összetett szemeit Ericáról, miközben belemerítette a bal mellső ollójában tartott pohárba a szívóormányát. - Na, hogy is csináltad?

Hawkins elmondta az egész történetet, Erica a könyökét a pultra támasztva hallgatta. Amikor a manővereket taglalta Jade folytatta a poharak elöblögetését, és fél füllel figyelt a történetre.

- És, most biztos a nap hősének képzeled magad, mi? - kérdezte, miután Trent elért ahhoz a részhez, mikor felszedte Braddockékat. - Biztos annyi pénzt kaptál Braddocktól, hogy már csak válogatni kell a hajókból.

- Ismered Braddockot, nem?

- Hallomásból - mondta, és végigsimított a haján. - Annyi tudok róla, hogy egy igazi segg...

- Ja. Volt velük egy larn, Akter öccse. Az akethinek leszedték, és erre minket okolt, majdnem kinyírt. Úgy mondtam neki, hogy golyót röpítek belé, ha nem enged el....

A lány orcája vörösbe fordult, a pupillái összeszűköltek a haragtól. Hawkins értetlenül rázta meg a fejét, és kihúzta magát, le se véve a tekintetét a lányról. A következő pillanatba a lány teljes erőből beleöklözött Hawkins vállgödrébe. A férfi feljajdult, és dühösen nézett vissza a lányra.

- Ez most mi volt? - kérdezte Hawkins, közben az ütés helyéhez nyúlt.

- Bekopogtam, hogy van e otthon valaki, akinek talán van esze - felelte a lány és csípőre tette a kezét.

- Hé, kérhetnék egy kör kwizek likőrt - lépett oda a pulthoz egy fiatal sötétbőrű srác, a homlokára egy pilótaszemüveg volt tolva. Hawkins egy pillantást vetett rá, hogy tudja, a srácnak inkább otthon kellene ülnie, és űrhajómodelleket röptetnie.

- Most meg mi a baj... - Erica felemelte az ujját, ezzel elhallgatva a pilótát és közben a srác felé fordult.

- Olyan kis aranyos pofikád van - mondta a vendégnek. - Van fényképed róla? Mondjuk egy nagykorusági igazolványon? Ó, most miért nézel ilyen szomorúan? Ja, hogy nem tudsz mutatni. Várj, de akkor is kiszolgállak. - Kipakolt öt poharat, elővett a pult alól egy fehér műanyagpalackot és tejet öntött beléjük. - Tessék srácok, a ház ajándéka.

A srác döbbenten nézett rá a poharakra, aztán Ericára. A szeme alatt megrándult a bőr.

- Cseszd meg. Nem tudod, hogy kivel baszakszol te kis lotyó? Én és a haverjaim Zsigerelők leszünk! Szépen kitöltöd nekünk a piát...

- Jó, majd miután anyádék aláírják a beleegyezési papírjaitokat - mondta Jade csípőre tett kézzel. - Na, menjetek innen, míg nem szólok a főnökömnek. Tudjátok... Nagydarab, a szájában fűrészes fogak, taréj a hátán. Daego az ilyen kis édes fiúcskákat eszi desszert helyett. Na, akkor tipli van!

- Braddock fog még erről hallani - mondta a srác, és ellökte magát a pulttól. - Kirak a dzsungelba, és...

- Szerintem ne rohanjatok most anyucihoz - sóhajtott fel Trent, és felhúzta a pilótadzsekijének alját, megmutatva a pisztolytáskáját. - Más dolga lesz, mint hogy veletek foglalkozzon.

A fiú megfordult, és dühös léptekkel ment a szélső asztalhoz.

- Hé a tejet ne hagyd rám savanyodni - kiáltotta Erica. - És nem dzsungelba, hanem dzsungelbe!

A srác visszament, és egy gyilkos pillantás kíséretében elvette a poharakkal teli tálcát. Trent követte a tekintetével a srácot, aztán mikor az leült a talán nála is fiatalabb haverjai közé, Erica felé fordult.

- Nem féltél attól, hogy kést tart a zsebében? - kérdezte köntörfalazás nélkül.

A lány megrázta a fejét, és újra áttörölte a poharat. Trent egy pillantást vetett a kezeire, és elhúzta a száját, látva hogy egyáltalán nem remegnek. Vagy talán csak így leplezi.

- Látod, Daego ezért nem fog téged soha levinni az alsó szintre - intett a pult mögött nyíló lépcsőre. A falára erősített neonfények kék fénybe vonta be a folyosót, ahonnan lágy zene zúgott folyamatosan és nevetgélések és poharak koccanásainak hangja hallatszott. - Nagyon balhés vagy, és még te mondod, hogy vigyázzak magamra.

Hawkins hátrébb lépett a pulttól, mikor Erica felé csapott a törölközővel.

- Erről beszélek.

- Én vagyok a balhés? - kérdezte a lány és a bal kezét a pultra támasztva nézett Trentre. - Csak felbosszantottál valakit, aki Akterral haverkodik. Szerinted mennyi idejébe telik Braddocknak, hogy rátok kenje az egészet?

Hawkins maga elé emelte a poharát és meglötyögtette a benne lévő italt. Aztán belekortyolt újra. Próbálta elképzelni Braddockot, ahogy szembenézz a testvérét gyászoló larn bűnvezérrel. És valahogy próbál tárgyalni. Aztán eszébe jutott, hogy hogyan is próbált velük tárgyalni. Igen, annyira diplomatikus volt, hogy csak egy pisztolycsövet az oldalába nyomva tudta Hawkins rávenni arra, hogy ne legyen annyira kedves vele.

- Mostanra már halott.

- Ne vegyél mérget erre. Braddock egy vérgőzös baromállat, igen. De ha mellé hülye is lenne, akkor már most a dzsungelbe lenne elföldelve. Okos, lehet okosabb mint te...

- Honnan tudsz te ennyit Braddockról? - kérdezte a lányt, aki közben belekortyolt a cappucinojába. A lány vetett egy titokzatoskodó pillantást a férfira a bögre széle felett.

- Párszor benézett a bárba - mondta a lány, és közelebb hajolt. - Elárulok neked valamit. Egyszer valaki szarbanhagyott egy határállomáson. Tudod, hogy szerezzek magamnak kaját két módszer lett volna. Az elsőhöz nem volt gyomrom, a második meg a zsebmetszés volt. Rögtön észreveszem a testtartásukból, hogy kit érdemes kizsebelni. Tudod, ilyen ha valaki állandóan a zsebébe dugja a kezét, vagy folyamatosan a nadrágját tapogatja. Az előbbi nehéz préda, az utóbbi túl könnyű, tudsz követni? - Hawkins bólintott, a lány folytatta. - Braddock más. A keze a pisztolyán, és csak figyel. Na akkor gondoltam, hogy én ezt a fickót nem fogom kizsebelni, mert még levágja a kezem azzal a ronda késével. Te meg... Pisztolyt tartottál az oldalához. Szerinted mit fogsz ezért kapni?

- Hé, nyugi! - kiáltott fel Trent, aztán halkabbra fogta a hangját. - Honnan tudod, hogy nehéz lenne kizsebelni, ha még nem próbáltad?

- Onnan Hawkins, hogy senki sem örül annak, ha megkönnyítik egy fizetőkártyával vagy készpénzzel - hajolt át a pult felett a lány, és belenézett Trent szemébe. Megcsillant a bánat bennük, Hawkins egy pillanatra félrenézett. - Te megfenyegetted. Szerintem menj el erről a bolygóról, és soha ne gyere vissza...

Trent felsóhajtott, és a hüvelykujjával az ajtó felé pillantott. Neyy ekkor lépett be rajta. A manot szokásához híven a kézi komputerén pötyögött. Csupán Rolf mellett állt meg és nézett fel a munkájából. Egy vaskos öleléssel köszöntötte a kiöregedett roncsvadász.

- Ahhoz űrhajó kell, és ha nincs rá pénzem - sóhajtott fel Trent. - Vagyis bocs, rosszul mondtam. - Fejéval Neyy felé intett - Az a pénz nála van, és sínágyúkká meg lézerfegyverré akarja varázsolni. Most képzeld... Nem emelte egyszer sem a fizetésem.

- Ez különös - mondta Erica, és a mutatóujját körbevezette a csésze peremén. - Nekem azt mondja, hogy nem tud neked többet adni, de azért sajnálja.

- Hogy mi? - kérdezte Hawkins. - Várjunk. Szoktál dumálni Neyyel? És mit mondd rólam? Vagy úgy egyáltalán mit beszél a régi időkről? Erica.

A lány kihúzta magát, és halkan fütyürészve egy újabb poharat rakott a csöpögtetőbe, közben igyekezett nem állni Hawkins tekintetét.

- Erica, tudod, hogy miért nem kapok több pénzt?

A lány felköhintett és közelebb hajolt Trenthez.

- Előbb azt ki is kell érdemelned - búgta a fülébe, és hátrahőkölt, mikor Neyy pulthoz lépett. A manot intett a lánynak, mire az odalépett. - Mit kérsz aranymackó?

A manot felköhintett, Hawkins pedig a kezét a szája elé rakta, hogy eltakarja a grimaszát. Az idegen úgy tett, mint aki nem vette észre.

- Egy bögre jaolart, négy csöppnyi ukkethtejet bele - mondta Neyy. A manotok undorodtak a kávétől, de Hawkins meg a jaolarral kapcsolatban érezte ugyanezt. A sötétzöld ital tetején moszatszín habfoszlányok kavarogtak, az illata pedig mint a vanillia és a mentol a normálisnál ezerszeresebbnél is csípősebb keveréke. A manotok azonban imádták. - És tudod, hogy hány fokon...

- Mintha egy vulkán lávájába raktam volna melegedni, mi?

- Igen - kacagott fel Neyy. A lány azzal eltűnt és belépett a konyhába.

- Azt hittem nem jössz le. Ugye nem azért vagy itt, hogy megnézd, nem teszek rossz fát a tűzre? - mondta Trent, és egy újabb korttyal apasztotta le a poharában lötyögő rizsbort. A manot a pultra tette a kézikomputert, de előtte még beütött néhány számot.

- Egy ilyen nap után szerintem már túl fáradt lennél. - A manot arrébb pöckölt valamit a pultról és Hawkinsra nézett. - Komolyan, ezt csinálni éles helyzetben. Kipróbálni egy manővert...

- Ne kezdjük megint - vágott vissza Trent. - Azok a siklólegyek leszedtek volna minket, ha nem találok ki valamit. Így is túléltük, nem?

- Aha - felelte Neyy. - Csak kiesett a Braddock által felajánlott fizetés. Szóval ja, legalább élünk. Legalább tudok még inni ma este egy italt, és talán lemegyek az alsóbb szintre. Biztos van valaki ott aki fuvart keress.

- Ja, biztos.

- Ha meg nincs, akkor ebben a hónapban akár melózhatnánk is valamelyik farmernak - folytatta tovább Neyy a tervezgetést. - Egy terménysszállítót ki támadna meg? Sőt, a végén talán nem is kellene megvenni a fegyvereket.

Hawkins aki addig maga elé meredve hallgatta a manotot felemelte a fejét, és újra előadta az ötletét, amit mindig ilyen helyzetben.

- Mit szólnál ahhoz, hogy ha profilt váltanánk? - kérdezte.

Máskor csak annyit mondok, hogy a csillagközi fuvarozásban lenne a pénz. Vagy, hogy gondolkodjunk már a fránya dobozon kívül, mert begyöpösödünk, és előbb vagy utóbb mindenkinek fel lesz fegyverezve az ingahajója, és a beutazók egyszerűen velük fogják szállítatni a seggüket ki a roncsokhoz.

- Már megint a csillagközi dolgokra gondolsz?

- Igen - fordult szembe a férfi a manottal. - Dobjuk össze a pénzt. Azt amit eddig összespóroltál a fegyverre a számládon és az én hajóalapomat, és vegyünk egy hajót, mondjuk egy gyors szállítót. Kint van a nagy lehetőség. A Ghazanon találtak egy nagy érctellért, és egy csomó szerencsefi elakar oda nézni. Itt van három rendszernyire. Vagy a múltkor hallottam egy csempésztől, hogy az Erebus 2 tárnáiban tiszta vízjeget találtak, és néhány helyi cég már keres pilótákat. Három hónap Neyy...

A manoton nem látszott, hogy meghatotta volna Hawkins meggyőzési kísérete. Egykedvűen nézett a férfira, a vállán megremegtek a szőrszálak, ami a vállvonás megfelelője volt a nagy, szőrös idegeneknél.

- Ezzel egy a gond - mondta Neyy, a férfi pedig érezte hogy a tompa sajgás lassan kínná duzzadva tölti be a koponyája belsejét. - Kiszámíthatatlan.

- Igen, de...

- A Pengések mindenre rátámadnak a környéken, ami mozog, hajtóműve van és kíséret nélkül repül. Az Üstököslovasok meg dettó, mióta megvan az a mozgatható vonósugár projektoruk bárhonnan lecsaphatnak ránk. - A manot megvakarta a jobb füle tövét, és újra a kezébe vette a számítógépet. - Jól fizet, de nem eleget, hogy az irhánkat vásárra vigyük.

- És ma délután mit csináltunk? - kérdezte Trent. - Pont vásárra vittük az irhánkat.

- Te vitted egyedül a miénket- meredt rá újra Neyy. - És pénzt sem kaptunk belőle, úgy hogy a pihenés helyett, hajthatok fel egy újabb munkát. Vagy megyünk terményfuvarosnak.

Hawkins közelebb hajolt, fülig érő vigyorral kijátszotta az utolsó kártyáját.

- Ha megvennénk a hajót, akkor te lennél a kapitány. Én csak vezetni szeretném a gépet. Oda ahova mondod. - Megveregette a manot vállát, aztán hátradőlt a székébe. - És bármelyik kalózt kicselezném. Megoldanám... Megoldottam most is. Napokig gyakoroltam a szimulátorban.

- Akkor is maradunk itt. Figyelj Trent. Ha ennyire nem bírod a talajt a lábad alatt, akkor várd meg míg összejön a pénz, vegyél egy hajót és csináld magad. - Erica ekkor lépett oda a kezében egy ibrik büzölgő-gözölgő jaolarral. A manot a kezébe fogta a csészét, és belekortyolt. - Meglesz a fegyverzet a Noviyyra és jönnek majd az utasok, meg pénz. Csak bírd ki...

A lépcsőn egy magas, izmos férfi lépett a neonfény áradatába. Zsíros, vörös haja a homlokába lógott, eltakarva keskeny szürke szemeit.

- Neyy! Már attól féltem, hogy elmaradsz! - kiáltotta, kezeit ölelésre tárta.

- Mindig pontosan jövök, Timerkhan! - felelte ugyanolyan kedélyesen a manot. És Trentre nézett. - Csak fél évet várj, Hawkins. Meglesz a hajó, amit vezetni fogsz.

Felállt, és a férfihoz lépett. Hawkins pedig Ericára nézett, aki együttérzően pillantott vissza rá, miközben elvette Hawkins poharát és újra rizsborral töltötte tele. Trent lenézett rá és felemelte a szemöldökét.

- Az asztalnál leszek - sóhajtott fel, és zokszó nélkül elmarta az itallal teli gömbölyű üveget. - Bár valószínűleg amilyen gyorsan összejön a pénz azokra az ágyukra, hogy szerintem akkor is itt leszek, mikor darabokra szakad az univerzum

Hawkins felhajtotta a felest, és egy újabbat töltött magának. Nem nagyon érdekelte, hogy a lengőajtó kicsapódik. Azonban a rajta belépő teremtést azért megnézte. Azonnal magára vonta a figyelmét a lány kiugró arccsontja, érett gyümölcsként pirosló telt ajka és állának puha vonala. Vállig érő vörös hajának hajfonatai meglibbentek, ahogy fejét ide-oda fordítva végigjáratta sötétbarna őzikeszemeit a termen.

Trent vállat vont, és inkább töltött magának egy újabb pohárral, mikor a szürke, bő farmert és kék pólót viselő nő a suhancokhoz lépett.

Hát a fene az ízlését - gondolta, miközben álombeli űrhajójának képe egyre inkább elhalványult.