Fém csattanás, aztán hangos kerepelés. Braddock a földre vetette magát, mikor a siklólégy balra dőlt, ahogy valami nagy és nehéz fentről telibe kapta. Aztán a következő pillanatba a sínágyú vörösen izzó, forró lövedékei felszaggatták a fémpadlót. Mély árkokat téptek a fémbe. A füle még mindig zúgott, úgy érezte, hogy egy bányászrobot fúrójának kíméletlenségével esett neki a dobhártyájának. Mikor feltápászkodott a padlóról, és körbepillantott a tekintete megakadt valamin. Elsőre egy égett rongyhalomnak nézte, ami valahogy ide került.

Ahogy a világ kitisztult előtte, és a harctéri sok elmúlt, csak akkor látta, hogy ennek a rongycsomónak karjai és lábai is vannak, és persze zöld pikkellyel borított feje. És a semmibe révedő sárga tekintete. Mint ahogy annak a lénynek is, aki a legutóbb két napja adott arra utasítást neki, hogy vigye a legközelebbi portyára el a testvérét.

És úgy óvja az életét, mint ha a sajátja lenne. A lábaiból mintha minden erő kiszaladt, mintha rongyból lettek volna. Odarohant a földön heverő Alkeshez, és leguggolt mellé. Az ifjú larn mellkasa lesüllyedt és felemelkedett, de minden lélegzetvételnél a mellkasán tátongó sebekből vér tőrt elő. A larn ajkai felhúzódtak megmutatva éles fogait, amit a lény vére festett bíborvörösre.

Braddock döbbenten ült mellette, és próbált valami megoldást találni. Keveset értett az elsősegélyhez, csak a seregben tanult, csináld magad technikákat ismerte. A larnok anatómiáját meg csak annyira ismerte, hogy állítólag két szívük van, és kiterjedt, az egész mellkasukat behálózó sűrű érrendszerük, ami megmagyarázta a sok vért.

- Ne - nézett végig a larnon, amely felnyögött, egy jókora vérbuborék pukkant a szájába, vörösre festve a bőrét. Ide csak egy harctéri praktika elég. Rádión felszólni a tábornak, és várni, hogy leküldjenek egy csapatszállítót. És persze közben kérlelni vagy káromolni az égieket, hogy semmi baja ne essen.

Braddockra árnyék vetült, ahogy a Noviyy villámgyorsan leereszkedett a kráterbe, és jobbra dőlt, nekipaszírozva a nála kisebb siklólegyet a kráter falának.

A roncsvadász lehajolt, érezte, ahogy az arcából minden vér kiszökik. Látta a szeme sarkából, ahogy az akethinek előléptek a folyosó homályából. Az Escalan napjának fénye megcsillant az előnyomakodó kreatúrák kitinnel borított fejük tetején. A roncsvadász azt kívánta, hogy bár csak eltalálnák őket a fegyverükkel. Lassan felállt, szembefordult az idegenekkel és előhúzta a pisztolyát. Nem fog ott ülni a padlón, egy sihedert gyászolva és várni a véget. Nagy szart, ha meg kell halnia, akkor nem úgy fog, hogy egy larn lehúzza a bőrét a húsáról.

Az egyik leszakadt folyosó bejáratánál meglátta a táskát, ami az előtt Alkesh válláról lógott le. Elszakadt szíja mint egy halott lábasfejű csápjai terültek szét a padlón, külsején egy sötét, égett folt terpeszkedett. Braddock egy pillanatig elgondolkodva pislogott, hogy hogyan is kerülhetett oda a táska, aztán rájött, hogy akkor repült le Alkesh válláról, mikor a golyók telibe kapták a larn mellkasát.

Az egyik akethin is észrevette az értékes kincset, és elindult felé. Braddock futásnak eredt, maga elé tartotta a pisztolyát és meghúzta a ravaszt. A töltény pont az akethin csáprágói közé csapódott, be a szájnyílásába kettészakítva a rovarlény boltozatos fejét, sárga kocsonyás testnedv fröcskölve minden irányba.

Tett egy újabb lépést, és mellkason lőtte egy másik akethint. Még több rovar lépett elő, de a bandavezér folytatta az útját. Az ujjai már a bőrszíj felé fonódtak, a táska és a benne lévő dolog talán megmenti az életét. Ha Akter nem is add érte pénzt, de talán...

Egy lövés süvített felé, a férfi leguggolt, és meghúzta a ravaszt, a vérére szomjazó akethin bezuhant a tintasötét homályba, a következő pillanatba egy csapatnyi rovar rontott ki. Az elől haladó hirtelen megtántorodott és a földre zuhant. Felettük három emeletnyivel az egyik folyosón alakok jelentek meg, és lőtték az akethineket. Ghiun domború feje tűnt elő a sötétségből, bal karját előre szegezte és éles, pattogó hangon parancsot adott az embereinek, hogy tisztítsák meg Braddock és csapatának környékét.

Végre valami hasznot is nyújtasz - gondolta, és hasba lőtt a következő akethint, miközben a banda másik részének tagjai fentről kaszálták le az ellenséges katonákat.

- Braddock, állj meg! - kiáltotta Broxor, az egykori zsoldos megállt, és a földre vetette magát, ahogy a Noviyy hajtóműveiből kiáradó áradó forró levegő a földre paszírozta. Az ingahajó lassan leereszkedett és felemelte a fejét, a szögletes, ormótlan jármű pont elé ereszkedett le eltakarta a megpörkölödött táskát. Látta mikor előlépett az akethinek vezére, még egy villanásnyira meglátta a boltozatos rovarfej fejét átszelő sötét sebhelyeket.

Felordított, mikor a rovarlény lehajolt, és felemelte a táskát.

- Dobd el - kiáltotta, de a teremtmény megfordult, és elment, mielőtt a Noviyy több tonnás fémtömege el nem takarta. Visszapillantott a felsőbb szintre, ahol Ghiun csapata felhagyott a tűzeléssel. Nem is tudtak volna tenni semmit, mivel az ingahajó teljesen kitakarta.

Rápillantott Broxora, és ökölbe szorította a kezét.

- Hozd Alkesht - mondta, és lemondóan megrázta a fejét. - Talán megmenthetjük...

A szíve reménykedett, de elég volt rápillantania az ingahajóra, és már érezte, hogy ha azon a gépen nincs egy jól felszerelt harctéri műtő, akkor... Broxor letette a padlóra a haldokló larnt, mikor az ingahajó kiemelkedett a kráterből és elszáguldott a leviatántól. A siklólegyek egy darabig még üldözték őket, aztán balra dőltek és visszatértek az akethinek rejtélyes, keleti hegyekben található föld alatti bázisa felé. Alkesh kezei ökölbe szorultak, hangosan zihált vért köpött szét a jármű padlóját fedő rácsokat, a szeme a semmibe révedt és a szája egy utolsó vicsorba torzult.

A banda idegen és emberi tagjai a halott larn és a mellette gubbasztó Braddock köré gyűltek. A vezér felpillantott, és összeráncolta a homlokát. Végigpillantott az emberein, ők pedig kerülték a pillantását. De így is látta rajtuk a félelmet, a tanácstalanságot.

- Sokan meghaltunk - szólalt meg Ghiun, aki a sarokban állt. Az ulkesh és társai még akkor ugrottak át, mikor a Noviyy megállt a kráter fentebbi szintjénél, és lenyitotta a rámpát. Hawkins értette a dolgát, pontosan úgy kormányozta az átalakított utasszállító siklót, mint egy katonai pilóta egy csapatszállítót.

Braddock dühös lett, mikor rájött, hogy a pilóta képességei tették lehetővé, hogy leszálljon közé és a zsákmány közé. Az ulkesh szavai nem derítették jobb kedvre.

- Vártak ránk - mondta Braddock, mikor az ulkesh kihúzta magát és felé fordította mindegyik szemét. - Ez egy csapda volt...

- Nem, csak rosszkor voltak, rossz helyen. Felhívtuk magunkra a figyelmüket, vagy szólt valaki nekik, és most pedig - Alkesh padlón heverő holtteste felé intett. - Jobban kellett volna rejtőznünk Braddock. Vagy meg kell találnunk, ki miatt buktunk le.

A bandavezér felállt, és odalépett az ulkeshez. Az nyugodtan állt a helyén, viaszszürke bőrrel fedett, rothadó sajtra hasonlító arcán még mindig ott virított a hegyes agyarakkal teli szögletes vigyor. Sejtette, hogy egy hirtelen mozdulat és az ulkesh egyszerűen hasba lövi Braddockot, és zokszó nélkül átveszi a banda irányítását, ugyanakkor az előző vezérre próbálja majd kenni a hibát.

Főleg ha elintézi, hogy életbe maradjon. Egyszer már látta, hogy lőtte lábon egy kisebb banda legjobb emberét az ulkesh. Életben hagyta, hogy később apró csíkokban hasogassa le róla a bőrt. Nem voltak arról illúziói, hogy akár végig is nézné, ahogy Akter teszi ezt vele.

- Engem csak ne oktass ki - mondta végül. A lény domború homlokának közepén a szemei apró sötét pontjai eltűntek és kinyíltak. - A seggemből húztam volna elő, hogy ezek már megelőztek minket?

Sarkon fordult, és elindult a pilótafülke ajtaja felé. Ghium utánafordult, a szemei mereven bámulták Braddock hátát.

- Hova mész?

- A dolgomra. - felelte.