Braddock hátradőlt az irodai székébe - ami egykoron még egy teherhajó pilótafülkéjét ékesítette - és összeérintette az ujjait piramist formázva belőlük. Próbált nem törődni azzal, hogy az ajtó kinyílik a háta mögött.

- Nem ettél - szólalt meg Carise, és a Braddock előtt gözölgő levesre mutatott. A nő vöröses barna haját egy súlyos kontyba hordta, ami a vállán lógott. Braddock végignézte, ahogy Carise odalép az asztalhoz, és a kezébe - amivel annyi életet oltott ki - vette a tányért. - Pedig a kedvenced.

Undorodva nézte a leves felszínén úszó apró rákokat és polipokat.

- Nem vagy az anyám - mondta mikor a nő az ajtóhoz lépett. Legszívesebben lehunyta volna a szemét, hogy ne lássa ahogy minden, amit felépített darabokra hullik. Mikor még erre a bolygóra jött, és lepaktált Akterrel egy egész hadsereget hozott össze. Akadálytalanul hódítottak és terjeszkedtek a bolygón, kisajátítva a roncsokat, amiket addig csak szerencsevadászok és tehetős, amatőr régészek . Aztán jöttek a többiek, akik szintén fegyvert fogtak, hogy kivívják a saját helyüket. Velük is felvették a harcot, sőt Braddock életét is izgalmassá tették.

Aztán jöttek az akethinek, és új lapokat raktak az asztalra, és felrúgták magát az asztalt... Carise megfordult az ajtóban.

- Jscalh visszatért, és hírei vannak számodra.

- Holnap ráér elmondani mit vámolt össze - mondta. - Csinálja azt, amihez ért... Igya le magát, és nem tudom, dögöljön meg.

Megreccsent alatta a szék, mikor hátradőlt és a tarkóját a támlájára támasztva figyelte az irodája plafonját.

- Nem ülhetsz itt egész nap, mint egy rakás szar - mondta Carise, és az asztal sarkára ülve ránézett a roncsvadászra. - Vagy tudod mit? Vágd le a fejed, én elviszem Akternak.

Braddock elhúzta a száját, és jobbra pillantott. Egy falra szegezett uralutrófeára nézett vissza rá üvegszemeivel. Ahogy nézte a teremtmény fejét megkoronázó csontszarvat, eszébe jutottak a larn tróntermében sorakozó üvegcsöveket és a benne lebegő idegen kreatúrák képe.

Jobb kezének ujjaival megkocogtatta a karfát.

- Orvgyilkosokat is küldhetnék rá - felelte Braddock. Az ajtón túlról hangos üvegcsattanás hallatszott, valaki rekedten felkacagott. - Vagy odamehetnék és golyót ereszthetnék Hawkins fejébe. De ennyi erővel felfejtik a szálakat és eljutnak hozzám. Nem...

Carise felsóhajtott, és a karjaival megtámaszkodott az asztalon. A nő azóta bálványozta őt, mióta találkoztak, miután az megszökött a részeges csődtömeg apjától, és a bandavezér a szeme láttára verte hülyére a piától bűzlő barmot. Csak ott kellett hagynia, magára kellett tetováltatnia a Zsigerelők fémet rágó koponyáját, és cserébe Braddocktól megkapta a Skarlát Skorplion kocsma, a banda törzshelyének csapszékét.

Ennek ellenére nem volt az a tipikus kocsmáros. Tudhatták azok, akik bepróbálkoztak nála és megismerték a nő csuklójára kötözött széles pengéjét. Sok fiatal Zsigerelő lett szegényebb egy kisujjal vagy egy orral.

Carise előredőlt, és összevonta a szemöldökét.

- Küldjél engemet Hawkins után. Azt mondtad nem ártalmatlanabb mint egy zsák krumpli. Csíkokra fogom szeletelni, és eléd rakom.

Braddock elkapta a pólójánál fogva a nőt, és közel húzta magához, és megcsókolta. A nő visszacsókolta, Braddock pedig visszahúzta és Carise szemébe nézett.

- Nem mész Hawkins után.

- Talán veszélyes lenne? - kérdezte Carise, és elmosolyodott. - Ez csak egy Földről érkezett cicafiú. Szétmetélem.

- Aztán a rendfenntartók bevarrnak téged gyilkosságért, vagy kilyuggatnak. És ott van a haverja a manot. Nem lehetsz ennyire ostoba, hogy összeakaszkodsz valakivel a fajtájukból.

- Csak nem aggódsz értem? - búgta Carise, és Braddock mellkasára bökött. - Csak nem nőtt ott valami a bordáid mögött, Brad? Hm?

- Én ölhetlek meg téged, egyedül - felelte Brad és érezte, hogy a végtagjaiba visszaáramlik az élet. Ellökte magától a nőt, az lesiklott az asztalról. Braddock felállt, és belecsípett a nő fenekébe, az felsikkantott. - Ártatlan, semmi olyasmit nem követett el, ami indokot adhatna azért, hogy megöljem. Ha nincs indok, akkor egyszerű gyilkosság.

- És mit csinálsz most?

Braddock a két ujja közé csíptette a szakálla jobb ágát és megpödörte.

- Én, semmit - mondta elgondolkodva, és a tekintete előtt felsejlett Jscalh képe, ahogy a vratixl az előtérbe toporog vagy egymás után rendeli azt a küllemében és ízében mosogatólére emlékeztető folyadékot, amit ők annyira szeretnek. - Valaki más igen. Valaki, akiért nem ejtenék egy könnyet se meghalna.

Carise mellélépett, és a mutatóujjával végigsimított a férfi jobb orcáján. Braddock ránézett a nőre, és elgondolkodott, hogy talán hagyja ezt az egész roncsvadász karriert és visszatér a szülővilágára, az Arionra, vesz ott egy farmot és vadászatokat szervez a környező völgyekben élő hekatoraptorokra. És rábeszéli Carise-et, hogy jöjjön vele... A fene, éljenek együtt, alapítson ott egy bárt. Ezt a bolygót már kizsigerelték. Igaz, a banda vezető nélkül felfalná magát, de leszarná.

Akár el is kaphatnák mindannyian a vegai náthát, kuncogva nézné végig ahogy lassan elpusztulnának a saját váladékukban.

Azonban Akternek megvoltak az ismerősei, akik behajtották volna rajta az elmaradt bosszút. Akár úgy is, hogy hozzá egy ujjal sem nyúlnak... De miután Trent fejét a larn íróasztalára rakta, akkor ezt megcsinálja. Elhúzz erről a bolygóról, már így is túl sokat volt itt.

- Küldd be Jscalht. Kíváncsi vagyok, hogy mit akar mondani.

A nő bólintott, sarkon fordult és kisétált az ajtón. Braddock leült az asztala mögé, és figyelte az ajtót. Amikor belépett a nagydarab melák nem mosolyodott el. Port Howard egyik peremvidéki night clubjában volt kidobó, és a jobb és könnyű pénz reményében szállt be a roncsvadász üzletbe.

- Megint felrobbantottál valamit? - kérdezte. Jscalh levetette magát a székbe, és Braddockra sandított. - Ki mondta, hogy leülhetsz?

- Együtt vadászunk nem? - kérdezte. Braddock előredőlt, és összeráncolta a homlokát.

- Egy roncsvadász nem robbantja fel a roncsot a szajréval együtt. Te csak egy behajtó vagy, egy véreb. Tanuld meg hol a helyed. - A tenyerével a plafon felé intett, mutatva a vratix felé, hogy álljon fel. - Kezd azzal, hogy felállsz!

A vratix felállt, és az asztal szélére támaszkodott.

- Mi az? Mi a szart keresel itt? Mit akarsz?

- Gondok vannak. Épp megvámoltam egy ember nőstényt, mikor... - Kihúzta magát, és felmorrant. Carise belépett az ajtón és az ajtó oldalán megállva a vratixra sandított. - Mit tudsz arról a manotrol, arról a Neyyről?

Braddock felpillantott Hawkins főnökének említésére. A vratix állta a pillantását, és ismételten felmorrant. Számít valami fenyítésre.

- Mit hallottam volna? Öt éve van itt, még a nagy bandaháború előtt kezdte az ipart. Amúgy meg nem érdekel, hogy él e vagy hal...

A vratix zavarbaejtően emberi módon bólintott.

- Hallottam róla egy hírt. Egy pletykát...

- És most te rohadtul ezért zavarsz így este? - kérdezte Braddock. - Milyen mesét hallottál te?

Igazából rengeteg mesét hallott a titokzatos látogatóról, aki a többi manotal ellentétben nem tudós, művész, orvos vagy rendfenntartó volt, hanem egy ingahajó kapitánya. Port Howard utcáiban sokan tudni vélték, hogy mégis miért jött ide. Volt aki szerint a Csillagközi Őrségnek fejlesztett génkezelt katonákat, amik aztán fellázadtak és nyakló nélkül gyilkolni kezdte. Egyesek szerint biofegyvereket készített a vegaiaknak. Mások szerint archeológusként egy kihalt idegen faj utolsó egyedét ásta ki egy szarkofágból. Igazából egy ostoba mesével több vagy sem, nem számít.

- Azt hogy állítólag zsoldos volt...

- Vörös a bundája? - vágott közbe Carise.

A vratix felhúzta a bőrt, kivillantva éles fogait, megmutatva egyetlen jelét, hogy egyáltalán odafigyelt a kocsma tulajára.

- Ráparancsolnál az asszonyodra, Braddock? - kérte Jscalh, de Braddock megrázta a fejét és a fejével intett a nő felé.

- Talán inkább válaszolj nekem - felelte Carise és összevonta a karjait a mellkasa előtt. - Vörös volt a bundája? Tudod, hogy mit jelent a vörös bunda a manotoknál, mi?

- Nem is tudom... - vonta meg a vállát Jscalh.

- A vörös szín náluk a Vadon jele - oktatta ki Carise. - A hitük szerint, amelyik manotnak vörös a bundája, azt a lelkében lobogó lángok festették bele.

- Nem is tudom, talán festi...

Braddock rákönyökölt az asztalára és állta a vratix tekintetét, aminél a falon lévő trófeának az üvegszeme is kifejezőbb volt.

- Ha vörös lenne a bundája, akkor a gazdája láncos kutyája lenne. - A vratix elgondokodva pislogott, valószínűleg azon gondolkodott, hogy mi is az a kutya. Braddocknak kedvel lett volna kacagni. - Ki a franctól hallottad ezt?

A név amit a vratix kimondott, még jobban fokozta a nyomást a homloka mögött. És a történet pedig pokoli kínná változtatta.

- Szóval ott volt Hawkins? Akkora távolságra, hogy te bármikor beledöfhetted volna a kést a bordái közé - lépett oda Carise, és intett Braddock felé. - Ott voltál és nem ölted meg, pedig tudtad, hogy Akter ezt kívánja a főnöködtől!

A Sscalh felkrákogott, és pislantott párat. A zsigerelők vezére elképzelte, ahogy egy robbanógolyó egy vértől vöröslő krátert tép a lény tompa orra helyére és átszakítja a koponyáját. Olyan könnyű lenne kihúzni a pisztolyát és meghúzni a ravaszt. Semmi fejfájás innentől...

- Azt hittem te akarod kinyírni - magyarázkodott a vratix, hátralépett és Carise felé mutatott. - Hagyod, hogy ez a szülőgép pofázzon helyetted? Komolyan...

Braddock felpattant hogy az öklével a vratix orrnyergére ütve örökre elhallgattassa azt. A szeme azonban felcsillant, mikor rájött, hogy itt a lehetőség. Lassan előrelépett, előredöntötte a fejét és összeszorította az ajkát. Úgy kell mozgatnia a szálakat, hogy Jscalh maga induljon elvégezni a feladatot.

- Nem! - üvöltötte és az öklével a tenyerébe csapott. - Rövidre akarom zárni ezt a szarságot. Erre te elengedted...

- Átakartam engedni neked...

Megkerülte a lényt, és leküzdötte a késztetést, hogy kihúzza a vratix egyik kését annak tokjából és a hátába mártva torolja meg a hibáját.

- Te csak ne akarj semmit, azon kívül hogy azt csinálod amit mondok! - kiáltotta. - Mert akkora idióta vagy, hogy bármit elhiszel, amit hallasz. Neyy, mint zsoldos, mi? A vr«aknál? Egy manot előbb nyúzná le a bőrét, mint hogy azoknak a mocsári gnómoknak a csicskása legyen.

Ilyenkor valami hálafélét érzett Akter felé, hogy azt javasolta neki, hogy inkább rakja ki az utcára. Persze egy jelkép volt, hogy a roncsvadászat már nem megy olyan biztos kézzel, mióta megjelentek a bogarak, így máshonnan is pénzt kell szerezniük a bandának.

- És te elhitted... Az egy földről jött ficsúr, és téged átvert... - A vratix dühösen fújtatott, Braddock lenézett és látta ahogy az idegen kezei ökölbe szorultak. Nem tartott attól, hogy teljes erőből lesújt rá, és megöli. Ismerte a Jscalht, és tudta hogy van annyi önkritikája, hogy ne akarjon vezér lenni. - Ennyire hülye vagy?

- Kinyírom. A Vratiza szabadságára, de kivégzem - hadarta, vörös képe vérszínre mélyült. Braddock elfojtott egy mosolyt, és összenézett Carisse-al. A nő eltakarta a száját és lesütötte a szemét...

- Jó - mondta. Braddock kommunikátora megremegett a zsebében. A zsigerelők vezére dühösen nézett a vratixra, és a szájához emelte a kommunikátorát fogadva a hívást. - Igen.

- Whyle itt van - mondta Broxor.

- Mond meg neki, hogy ne tőlem kérjen engedélyt, ha leakarja itt magát inni - morogta. Jó döntésnek ítélte, hogy Broxort tette meg alvezérének, de ilyenkor kicsit bánta, mikor mindenről őt kérdezte meg. - És hogy fizessen!

- Nem inni jött.

- Ha részeg akkor kidobod - felelte Braddock.

- Azt mondja hírei vannak - Braddock beletúrt a hajába és felnyögött, mikor a fájdalom szinte szétfeszítette a koponyáját belülről. - Hawkinsről.

De népszerű lett ez a Hawkins gyerek. Nem irigylem... - gondolta, és közben a vratixra sandított, aki ekkor már úgy forgolódott a teremben, mint egy ketrecbe zárt ragadozó.

- Kísérd be - utasította. Az ajtó félresiklott, a vordiak bekísérte az alkoholista férfit az irodába, aki a mellkasához szorította a sisakját, és bizakodóan vigyorgott.

- Nem hoztam semmi robbantós cuccot - mondta vigyorogva, és rábökött Broxora. - Nem kell, hogy kísérgessen. Bízz meg bennem.

A kezei remegtek, olybá tűnt, egy poharat sem tudna a kezébe venni, nem hogy egy fegyvert, amivel megölhetné. Braddock az asztal szélére ült, összekulcsolta a mellkasa előtt kezét, és merengve figyelte.

- Ó... Talán félnem kellene tőled, vagy mi? - kérdezett vissza Braddock. Carise erre felkuncogott, ahogy Broxor is. Csupán Jscalh dohogott magában a sarokban állva.

- Talán előbb beszéljünk a fizetségről.

Braddock ekkor kicsatolta a pisztolytáskáját, előhúzta a robbanógolyós fegyverét és az asztalra rakta. Közben előredőlt, és az asztal felett átnézett a fickóra, aki annak idején bombát rakott annak az idegesítő kwiz«eknek a kocsijára.

- Beszéljünk. Mondjuk induljunk onnan, hogy ha nem találom úgy, hogy csak az időmet pazarlod veled, akkor nem lőlek agyon. Nos, tiszta üzletnek gondolod?

Az iszákos zavartan dörzsölte a tarkóját, és Braddockra pillantott. Láthatóan azt próbálta meg leolvasni a bandavezér arcáról, hogy viccel e vele. És mikor látta, hogy nem kunkorodik vigyorra az arca, belekezdett.

- Éppen a szokott helyemen álldogáltam, mikor odalépett hozzám egy vörös hajú nő. Vagyis én szólítottam le, igen - tette hozzá, ahogy meglátotta a Braddock arcán átsuhanó árnyat. - Szóval keresett valakit, aki bevinné a roncsok közé.

- Ez úgy fél perc - mustrálta Braddock a körmét. - Ennyi idő alatt már bekaphattam volna egy luzala bélszínből egy darabot, miután megtunkoltam csípős mártásba. Na, mondd el a történet végét, és meglátom.

Whyle hangjából kikopott a részegek derűsége, ahogy elmondta a történetet. És arról is, hogy percekkel azután Trent is befutott. A bandavezér a kezébe vette az asztalon lévő e-tollat megforgatta az ujjai között és a végét az asztal fémlapjához ütötte. Hamar összerakta a sztorit, hogy a lányt valamivel felhúzta a földi, és faképnél hagyta. Aztán újra a kegyeibe férkőzött, mikor kihúzta Jscalh markából. Ha nem gyülölte volna ennyire a pofátlan földfiút, akkor talán tisztelte volna a bátorságáért. Kifújta a levegőt.

Világos, a lány valamikor Hawkinsékkal fog majd kifutni, és persze nem tudni, hogy hova. Csak annyi biztos, hogy keres valamit.

Jscalhra nézett, aki elgondolkodva meredt maga elé.

Az áldozati báránynak szátn vratix azt mondta, hogy Hawkins Alyssának nevezte a lányt, de több száz Alyssa lehetett az Escalan legfőbb űrkikötőjében és ebből kétszázan átutazók. Nem, nem kereshetik meg a szállását és nem rabolhatják el. És akkor fújhatja is az esélyt, hogy kint a vadonban állítsanak csapdát Trentnek, és ott tegyenek pontot a végére.

- Jscalh holnap alkalmad lesz bosszút állni. Holnap várd meg míg elmennek, törj be a leprafészkükbe és mikor meglesz hova mennek, utánuk mész és megölöd őket. Világos?

Jscalh bólintott és felmordult, mint egy jól nevelt véreb.