Az Escalan központi csillaga az ég tetejére kúszott, mikor Jscalh kommunikátora kirezgett. A vratix olyan gyorsan kapott az övére tűzött korong alakú szerkezetre, hogy könyökével leverte az italos kupáját. Az az oldalára dőlt, és kifolyt benne lötyögő vérszín koktél. Átcsorgott az asztallapon, majd lezuhogott a szélén, a Scalh jobbján ülő kwizek ölébe.

A csontkinövésekkel borított fejű lény baltával faragott arcára düh ült ki, a szája vicsorba torzult felfedve az állkapcsában lévő széles fogakat.

- Ezért lenyúz...

A vrotix jobb kezével kinyúlt, megragadta a kwizek feje tetején meredező két szarvat és teljes erőből az asztalba csapta az asztalt.

- Ereszd ki a vizet, Ragályarc.

Az asztal másik végében ülő két ember hím, a szőke felnyírt hajú Csóva - arról kapta a nevét, hogy állítólag szinte fénysebességel hajtotta meg a gépét - és Nagymosoly - ő viszont a szája köré feltetovált vigyorgó szörny állkapocsról - hangosan felvihogtak erre . Szó, mi szó erősen parádés beszólás volt tőle, és az is mulatságos lehetett, ahogy a kwizek pofáját kicsit szebbé tette a szintifa asztallapon.

- Na, pofa be - parancsolt rá a többi bandatagra. A jobb csípőjén logó pisztolytáskára rakta a kezét vetett egy pillantást a pult mögött álldogáló kövér csaposra, aki kivette a kezét a pult alól, és visszatért a poharak törölgetéséhez.

Ráérősen vette a kezébe a kommunikátort és fogadta a hívást. A kwizek közben az orrát törölgetve, boltozatos homlokán egy vöröses zúzódással ült fel.

- Itt Jscalh - mondta halkan. - Kirepült a madárka?

Egy emberi, valószínűleg hím hangja szólalt meg a vonal másik végéről.

- Ha kémkedni akarsz, akkor találsz ebben a rohadványos kikötőben elég koldust és piást - méltatlankodott az ember. - Ezért felárat fogok kérni...

- Kérdeztem valamit - vágott közbe a vartix.

- Pár perce hagyták el a hangárt - mondta.

Remélem a tolvajkulcsot is úgy forgatod, mint a szádat - gondolta Jscalh és bontotta a vonalat. A többiekre nézett. Neyy és a kis emberi háziállata a vöröshajú nősténnyel tárgyaltak. És ha volt valami nyom, hogy hova mentek akkor azt a lakásnak nevezett kis lyukban találják meg.

Egyszerre álltak fel, még a sajgó homlokát masszírozó kwizek is elhallgatott, mikor kiléptek a kocsmából. A csapos nem kiáltott utánuk, hogy fizessenek. Gyáva alak volt, és amúgy is nekik fizette a védelmi pénzt. És ők aztán beszedték a sápot, úgy hogy ne tudjon kifizetni pár olcsóbb bérizmot.

Bepattantak a kocsma előtt parkoló arany csillagokkal ékesített siklóba. Csóva felemelte a tuningolt madarat és teljes sebességgel kilőttek a kikötő peremvidéki része felé. A vratix lelkében feltámadt valami.

A remény, és hogy megmutathatja Braddocknak, hogy ő is ér valamit. Egy éve kellett már a városban lennie, és védelmi pénzt szednie a sikátorokon áthaladóktól és az űrkikötő olcsó kocsmáiból. És miért?

Azért mert egy évvel ezelőtt ő tette a dolgát, és felrobbantotta azt a roncsot a Szigonyokkal és az ő főnökükkel együtt. Azóta se tértek magukhoz, erre Braddock berakta a falak mögé. Hiányoztak neki az átmulatott éjszakák a Fekete Gyöngyben. A közös vadászatok, mikor behatoltak a régóta halott leviatánok belsejébe. És ami a legrosszabb volt, egy akethint se lőhetett szét, pedig biztos szép hangja lehetett, ahogy a kitinpáncéllal borított gömbölyödött rovarfejek érett gyümölcsként toccsanak szét vagy halk karistolással elválnak a törzsüktől egy jól irányzott vágásnak hála.

De talán ha elvégzi Braddock helyett a piszkos munkát, és végezz ezzel a Trent Hawkins nevű főemlőssel, akkor visszakerülhet a vezér látóterébe. Ki tudja, talán egy vadászaton egy óvatlan pillanatba még hátba is szúrhatja...

Ez a gondolat feldobta az addig nem éppen rózsás kedvét. A siklóautó leereszkedett, pont Hawkinsék hangárjával szembe. Mikor a négy bandatag kiugrott a közeli sikátorból egy vörös hajú és szakállú férfi sietett elő. Szintibőr szerszámos mellényt és bő nadrágot hordott. A szemeit egy kiterjesztett látómező szemüveg takarta.

- Végre - suttogta. - Döntöttem, és a kémkedésért felárat kérek. Örülj, hogy nem kérek veszélyességi...

Csóva felkacagott.

- És mégis mire? Ha esetleg rozsdás szög menne a talpadba, Dan?

A férfi türelmetlenül kocogtatta ujjaival a combját, és kifújta a levegőt.

- Ha a manot észrevenne, és darabokra tépne! - felelte.

- Akkor kinyitod? - kérdezte a vartix színtelen hangon, de belülről már szétvetette a türelmetlenség.

A Dan nevű biztonsági szakértő magában motyogva lépett oda az ajtóhoz, és a kezébe vette számítógéppel feltörte a jobb oldalára helyezett irányítópanelt. A házba belépve húsz percre kikapcsolta a biztonsági rendszereket. Arra, amit kerestek a konyhaasztalon találtak rá. Egy kézikomputer hevert ott.

Dan leült, és azonnal rácsatlakoztatta a saját, tenyérnyi hacker berendezését. Két percnyi feszült várakozás, és feltörte a jelszót. Hamarosan már a fájlokat bogarászta végig.

- Úgy látom, hogy megnyitották a térkép alkalmazást - mondta. - Igen, valamiért az innen nyugati vidéket nézték át.

Jscalh látta a Barboli folyó ívét. A kerekded árkot, benne roncsokkal, érintetlen roncsokkal a várostól messze. A felső állkapcsa megremegett, erős, hajlott karmai végigkaristoltak a faasztalon.

- Hé, ne hagyjál nyomokat! - kiáltotta Dan, és felpattant a székből.

Csóva és Nagymosoly is odaléptek, és az ő arcukból is kiszökött minden szín. Braddock úgy gondolta, hogy nem kellene idegeskedni a nyomok miatt. Mert ha Hawkinsék a Sírgödörben lesznek, akkor nem fogják észrevenni őket.

Kikapcsolták a komputert, bezárták az ajtót. Jscalh pedig hívta Braddockot. A főnöke jó szokásához híven azonnal felvette.

És jó szokásához híven nem volt jó kedve, amin az sem javított mikor kiderült, hogy a lány a Sargasso területre szervezett kirándulást, pont a Sírgödörhöz.

- Utána fogtok menni - mondta ki végül.

- Onnan még senki nem tért vissza élve Braddock.

A bandavezér mély levegőt vett, aztán egy elnyújtott hang kíséretében kifújta. A következő szavai olyanok voltak Jscalhnak, mint egy arcul csapás.

- Szóval be vagy szarva a Sírgödörtöl és a benne lakó szellemektől, mi? Jó, elfogadom, hogy vonakodsz oda belépni. Igen, nem véletlenül tűntek el ott ingajáratok és egész vadászcsapatok. Biztos nem a semmi szedte le őket. - A folytatás azonban sokkal több bizakodásra adott okot. - Jó, hogy kicsit bátrabban menj oda megkapod az egyik új madárkát. A Dragonbatot.

Jscalh akaratlanul is vicsorogott az izgalomtól. Egy Dragonbat, egy feketére festett, fémből készült szárnyas bestia. Látta maga előtt a szárnya alá szerelt Hellfire sorozóágyúkat. A mellettük előremeredő rakétavetőket és szárnyak végére szerelt plazmaágyúkat.

Egy talán elég lett volna bármi ellen, ami ott lakozik a Sírgödörben. Bár... Talán jobb biztosra menni.

- Fedezet is kellene. Könnyebben kicsípkézném a seggét, hogy ha megkapnám a másik gépet is. Érted, és a hátam mögött repülne.

Csönd volt a vonal másik végén Jscalh vére pedig sebesebben zubogott végig az ereiben. Harcra és dicső halálra készült. Az ajka remegett, és felkészült, hogy Braddock nemet mond.

A meglepetés nem is lehetett volna nagyobb...

- Whyle azt mondta, hogy akethinek táboroznak ott. Nem hiszek a piás szarzsáknak, de tudod mit. Biztos, ami biztos. Nehogy te is úgy járj, mint én tegnap. A szokott helyen ott lesznek a gépek, és az emberek.

Braddock bontotta a vonalat, Jscalh pedig felmordult. Igen, két Dragonbattal már szinte legyőzhetetlen lesz. Leradírozza a bolygó felszínéről, bárki is tünteti el a gépeket ott. És ki tudja, talán ha lesz ideje, akkor még valami zsákmányt is találhat ott. Valami nagyobb durranást annál a cuccnál, amit Braddockéktól martak el a bogarak.

A Zsigerelők hangárja a felszálló negyed egy fémfallal elkerekített részén volt. Itt pihentek a nagy tűzerővel felszerelt siklók, árnyékukban a speciálisan az escalani esőerdőkhöz átalakított könnyű lánctalpas terepjárók és légpárnás robogók pihentek. A hátsó hangárban pedig szétvetett szárnyakkal pihenő Varizai viperakeselyűk, a Dragonbatek pihentek.

A körülöttük technikusok nyüzsögtek, mint a tenger parton pihenő óceán vipera bőréről az élősdieket lecsipegető kavicsrákok. Egy dobozforma robot gurult oda Jscalhoz lánctalpain, és felé fordult.

- A hozzáférési kódokat megkapta, uram - búgta, téglalap alakú fejét a vartix felé fordította, de az elsétált mellette és a tekintetét a lehajtott rámpájú gépek széles orrára emelte.

A pupillái összeszűköltek, a fejét borító csontlemezek vörösbe fordultak. Halkan felszisszent, ahogy mind azon dicsőségre gondolt, ami a nap végén várhat rá.