Neyy lerakta a kézikomputert, és megvakarta az állkapcsát.

– Csinálok valami ebédet – mondta, azzal felállt és kinyújtóztatta tagjait

– Az jó – fordult meg Trent a székével. Neyy már a Noviyy konyhájában állt és a falra erősített tárolószekrénybe kotorászott. - Nekem is csinálsz valami jóságot?

– Szóval kérsz az ebédemből? – kérdezte Neyy, közben zöld porral teli üvegcsét és egy zacskónyi szárított fűszert vett ki – Elég egy kanál, és takaríthatnék utánad.

A manot aktiválta a főzőlapot és egy tál vízet rakott rá. A levegő túlérett répa illatával telt meg, mikor Neyy hozzálátott felszeletelni a zacskóból kiszedett apró kék hagymákat.

Hawkins elfintorodott.

– Gouragyökér? - kérdezte – Most te kaját csinálsz magadnak, vagy újfajta üzemanyagot?

A manot letette a kést, és a tárolószekrényből és csomag előkészített ételt dobott Hawkins felé. Az elkapta és megfordította. Elfintorodott, mikor elolvasta az elülső részére ragasztott fehér matricát. Hawkins otthon érezte magát. Az édesanyja hozott haza ilyeneket az ételosztásokról a Nyugati Parti Metropolisz alsó szintjén rejtőző kis, gardróbnak is beillő lakásban.

– Csirke, jázminrízs, meg brokkoli? – kérdezte, és felpillantott. – Brokkoli? Jesszusom....

– Ne sírj, neked való. -  Mondtam az előbb. A wokiralevest kölyköknek adjuk, a te gyomrodba, meg lyukat marna!

Hawkins az ételhez adott műanyagvillával két percig kotorászott a brokkolidarabok között, mire talált egy darab húst. Mikor bekapta elfintorodott. A brokkoli íze teljesen átitatta.

– Olyan az íze.

– Edd meg, attól nősz szép nagyra. – mondta Neyy gúnyosan és belesöpörte a szeletekre vágott répát a forrásban lévő vízbe, és szórt rá a zöld porból.

Trent közben, hogy enyhítse a károkat a kiszedett brokkoli darabkákat az üres kávéspohárba dobta. Aztán mikor csak a főt rizs és a csirkehús maradt folytatta az ebédet.

Nem volt szép hajó, tompa, keskeny orra és kiszélesedő hátsó tatja, és oldalán sorakozódudorok alkotóinak szépérzékének nem létéről árulkodott. Burkolatán légautónyi méretű sötét foltok éktelenítették, a bal oldalán akkora lyuk tátongott, amibe a Noviyy is simán beférhet egy közvetlen közelről leadott lövés sikerét hirdetve. Talán az egyik olyan széles törzsű, és hegyes orrú csatahajó vakon előremeredő orrlövegéből adták le, amelyből szintén egész sok pihent az Escalan esőerdőjében . Trent az ég felé pillantva elképzelte a csatát.

Látta maga előtt ahogy hatalmas csatahajók szelték át, pajzsaikon tűzvirágok nyíltak az őket ostromló kisebb cirkálók lövései nyomán.

Vajon miért háborúztak? - tünödőtt, ahogy egy darab csirkehúst dobott a szájába. Az Escalan hegyeiben lévő ércekért? Vagy egy ősi kereskedőútvonal haladt át olyan bolygók felé, amik mostanra vagy lakatlanok? Temetkezési hely? Itt raktak tojást? Ide vonultak minden évben párosodni?

Egy kis adag rizst kapart a villájára és a szájába dobta, a műszerpultra helyezte, hogy még folytatja – nem fogja – és csatlakozott a hálóhoz. A képernyőn megjelent a böngésző kéken világító ablaka, rajta lista zöld, szögletes betűi Noviyy legénysége által meglátogatott GalNet portálokról. Trent az ujjával rábökött a „Csillagközi álomlovak" űrhajó árusító üzlet linkjére, és szemügyre vette a kínálatot.

Ahogy a mutatóujjával lapozott a kecses csillagközi jachtokat és több funkciós felderítőhajókat hirdető aloldalakon, és elolvasta a különféle gépcsodák képe alá írott árakat, úgy érezte egyre üresebbnek a zsebét. A legolcsóbb egy Voyager s10-es felderítő volt a legolcsóbb a maga 500 000 kreditjével. Persze, hogy ha a tartozékokat nem vette hozzá, mert a csúcskategóriás multifunkciós szenzorrelék és az 500 fémérc felismerésére képes szkenner árából Neyy simán felszerelhette volna a Noviyyt fegyverekkel, és még talán egy elhárítópajzsra is futotta volna. Következőnek az Asteroid Rider s13-ast csodálta meg. A kék-fehérre festett hajó egy delfin kecsességével siklott előre két egymásnak ütközni készülő jégdarab között. Hátsó hajtóművei tűzet okádta, csapott, lekerekített szárnyai végén megcsillant a közeli vörös óriás fénye. Tekintete csak futólag tévedt az alatta fehér számokkal világító árra, ami egy ötösből és hét nullából állt.

A szemeivel a konyha felé sandított, ahol Neyy a levesét kavargatta. A gouragyökeret legendásan drága volt exportálni egy olyan kieső világra, mint az Escalan. Biztos, hogy aranyáron mérik a piacon... Talán ezt kellene a fejéhez vágni, mikor nemet mondd a fizetésemelésre, és a Noviyy fegyverzetére hivatkozik.

Trent savanyú arccal lépett ki a „Csillagközi álomlovak" GalNet lapjáról, és a „Vén Csataló" Iroda honlapjára belépve elmerült a használt és kétes eredetű hajók piacának bugyraiban.

Elidőzött egy hatalmas ászkarákra rowesi szállítóhajó adatlapján. Strapabíró gépek voltak  Rowes gázóriás felső légkörében uralkodó nyomásra. De mikor olvasta a „bővített raktér" és a „felfejlesztett hajtóművek" szót a leírásban, és az azt lezáró „a tartozékokról kérjen listát" mondatot. Ez utóbbi helyett a hirdető ki is írhatta volna a madárka hasára, hogy „csempészkedtem". A rozsdás hangárban pihenő ruwiai szállító képét egy Ardir osztályú löveghajó háromdimenziósan forgatható modellje váltotta le. Ahogy forgatta a Taurgon Oligarchia járőrhajó digitális modelljét, széles hajtómű fúvókáival, lapított orrával és lefelé hajló szárnyaival úgy festett, mint egy híd alatt a következő áldozatára váró troll. A burkolatát ellepték az üres fegyverfoglalatok. Ideális hajó lett volna...

... egy fejvadásznak.

A következő hirdetéshez érve elkerekedett a szeme.

– Szia bébi! Hát téged meg melyik szívtelen állat rakott fel ide?

Neyy a konyhában erre már felkapta a fejét, a vállán felmeredtek a szőr szállak.

– Hogy mi?

– Semmi, csak nézelődök a GalNeten.

Neyy bólintott, és beleszórta a zöld port a rotyogó vízbe, aztán valami majonézre emlékeztető szószt öntött. Elégedetten felmordult, mikor beleszippantott a készülő leves gőzébe.

– Egy szóval eladó űrhajókra csorgatod a nyálad.

Egy V–23-as Shryke volt, a Csillagközi Őrség Tengerészgyalogságának rendszeresített hosszú távú csapatszállítója lebegett előtte. Széles tompa orra élben végződő hátraívelő szárnyakban folytatódott. A látványt vezérlőfülkét fedő üvegbuborék koronázta meg. A kidomborodó, szögletes hasa jókora rakteret rejtett. Egy rohamra induló bika jutott Hawkinsnak az eszébe, ahogy ott állt három ízelt leszállókarmán egy hangár közepén.

– Nem csorgatom a nyálam! – fordult meg a székével Trent. A szíve dobogott. – Ennek egy múzeumnak lenne a helye, nem pedig egy használt űrhajó oldalon.

Neyy odalépett Hawkins mellé, és közel hajolt a képernyőhöz.

– Kiszuperált katonai vas ez lehet lopott. Minden második bolygón vehetsz hasonlót. Utána pedig vehetted az alkatrészeket és fizethetted a szerelőket, ha nem akarod, hogy köhögjön a hajtómű, vagy az első lövésnél berobbanjon az ágyú – mondta elgondolkodva. – És amúgy sem vásárolnék egy erről oldalról. A helyedben a Night Corp lapján nézelődnék. Meg ha lenne oda jelszavam kell, aminek hát... – Oldalra fordította a fejét, aztán pislogott. – Megvan az ára.

– Gondolom annyi, amennyiből egy hajót is vehetnék már?

Rátette a kezét Trent vállára és megszorongatta. Hawkins leküzdötte a késztetést, hogy feljajduljon az izmaiba hasító tompa fájdalomtól

– Megkeresed, csak legyél türelmes – oktatta ki Neyy. Hawkins bensője felforrósodott, mikor a manot úgy beszélt vele, mint egy hat évessel. Persze így bizonyította a dominanciáját, hogy a hajón ő a főnök, és újra megvédte a pozícióját.

– Jó, simán meglesz. Majd elrepkedek azzal a hajóval. És lehet összeszedem néhány melóval a pnzt a egy fiatalításra. – Színpadiasan megdörzsölte az állát, maga elé nézett, aztán Neyyre sandított. – Vagy várj, mire összehozom a pénzt akkor már talán annyira ősz és ráncos leszek, hogy beledöglenék a kezelésbe. Akkor újabb terv, átrakatom az agyamat egy klóntestbe... – Hawkins annak ellenére folytatni akarta a monológját, hogy a manot vállán a szőrzet felmeredt

De a következő pillanatban három árnyék suhant el a Noviyy felett, a hajtóműveik által keltett hang robbanás megremegtette meg a kilátóablakot. Trent nyaka belesajdult, ahogy a három gép után fordult, amelyek a cirkáló felé tartottak, közben a jobb kezével megnyomott egy gombot visszajátszva kamerák felvételét.

Lopva a leviatán felé pillantott. Látta ahogy a három hajó pontokká zsugorodik, majd miután körberepülték a roncsot az elől haladó gép levált az alakzatról.

Hawkinsnak nem kellett az azonosítás, elég volt ránéznie a hajók kimerevített képére és látnia a keskeny hajótestet és annak két oldalán terpeszkedő félköralakú üveges fémmel csillogó légterelőket, hogy felismerje az akethinek siklólegyeit. A számítógép az azonosítás végeztével felrajzolta a gép háromdimenziós hologramját, egy-egy négyzettel kijelölve a terelők alá szerelt ember elleni gépágyúkat és az orrba épített nagyhatóerejű plazmaüteget.

– Akethin siklólegyek – mondta Trent. – Biztos tudnak Braddockékról és most a fejüket akarják.

– És most? - kérdezte Neyy. Az izmai harcra készen megkeményedtek a karján, a füle hátrasimult.

– Megmentem a pénzed – felelte Hawkins és megnyomta a felszállási szekvenciát aktiváló gombot. A pilóta fülke megremegett, ahogy a Noviyy leszálló karmai visszahúzódtak. VTOL hajtóművekből halkan felbőgtek, ahogy a belőlük kiáradó légáramlat talaj felé emelte az ingahajót.

– A pénzünk! – helyesbített Neyy és becsatolta magát. A pilóta fülke megrázkódott. A hátsó fúvókák tűzet köpve lőtték ki az ég felé az ingahajót, ami alacsonyan süvített végig a fák lombjai felett, bőrszárnyú és békafejű teremtmények felháborodottan bőgő rajait felzavarva.

A hajón remegés futott végig, ahogy a hátsó fúvókák lángot köptek, és kilőtték az ég felé az ingahajót.

Trent hangosan káromkodott, mikor a pohártartóban lévő kávé kilöttyent pont a pólójára, és a készételes zacskó lerepülve a műszerfalról az arcának csapódott, húsdarabkákat és jázminrizs csomókat szórva szét.

Előredöntötte a gázkart, a hajtóműfuvókából jövő lángcsóva még haragosabb fénnyel égett. A célpontjuk a leviatán már félig kitakarta a látómezejüket, és egyre nagyobbra duzzadt. Az egyik síklólégy már a tépett szélű seb felett lebegett, a hasából apró alakok ereszkedtek le kábelen.

– Mit csinálsz? - kiáltotta Neyy, ahogy Hawkins egyenesen a siklólégy felé irányította a hajójukat. Annak a pilótája észrevéve a hirtelen jött támadót, szembefordult velük. Látta ahogy a gép orrában kék fény kezd derengeni.

– Hawkins!

– Kipróbálok valamit – felelte. Csak ennyit tudott mondani. A gondolataiban a fuss és üss fenevadjai harcoltak egymásért az uralomért, miközben a vérében adrenalin keringett. Izzadt ujjai szinte rászorultak a kormányra. A szemei kiguvadtak, a látóterében csak a leviatán oldalán tátongó robbantott lyuk és a felette lebegő siklólégy jelentették számára az univerzumot, a plazmaágyú körül kavargó kék fényörvény pedig ennek a világmindenségnek a tengelyét.

– A faféreg esne beléd – morogta Neyy. Egy gombnyomással felnyitotta az ő műszerpultját, és kihúzott két három drótot.

– Te! – nézett oda Trent, aztán vissza a feléjük induló siklólégyre. A gép megremegett, a botkormány egyre nehezebben mozdult, ahogy a manot igyekezett robotpilóta alá venni Hawkins állását. – Neyy!

A szeme újra a siklólégy felé nézett. Már látta a pilótafülkében üldögélő hórihorgas rovart, ahogy hosszú ízelt karjai ide-oda járnak a műszerfalon.

Trent erre még nagyobb löketet adott a hajtóműveknek. A siklólégy pilótája nem lőtt, hogy elkerülje az ütközést balra döntötte a gépt, aztán hirtelen felhúzta az orrát.

– Nem tudom, hogy mi a francot csinálsz – mondta Neyy, ahogy Hawkins üldözőbe vette. - Fegyverek nélkül üldözni?

Hawkins a szeme sarkából látta, hogy a másik két siklólégy balról a nyomukba vágódik. Az orrukba épített plazmaágyúk már izzottak a belsejükben kavargó gázoktól.

– Igen, nincsenek fegyvereink – mondta Trent.

A nyomukban loholó siklólegyek közül a bal tüzet nyitott, a folyadék és a gáz halmazállapot között megrekedt ragyogó fémgömb széles fénycsíkot maga után húzva hasította át a levegőt.

– De nekik vannak!

Trent élesen balra döntötte a kormányt, mire a Noviyy is abba az irányba lódult. Az üldözőbe vett siklólégy kitért társa célt tévesztett lövedékének útjából.

– És ők nem tudják, hogy nekünk nincsenek – felelte Trent és kacsintott.

A válla belesajdult, ahogy balra rántotta a kormányt, hogy kitérjen a hátrébb repülő siklólégy plazmacsóvája elől.

- Ez nagyon, de nagyon megnyugtató – mondta Neyy. Kihúzható karmai végigkaristolták az ablak szélét.