-Jack! -csattantam fel.

Megütközve nézett rám.

-Ismerjük egymást valahonnan?

-Jack Sparrow.... -mondtam vádlóan.

Összehúzott szemekkel méregetett.

-Áh, megvan! Te vagy az a.... S... Valami "s" betűs... Samantha! Hát persze...

Felvontam az egyik szemöldökömet.

-Jack...

-Ja, igen... Neked még tartozom néhány hordó rummal... De ígérem, megadom neked valamikor...-vigyorodott el... Ha én lennék Samantha, ez a mosoly "biztosan meggyőzött volna"...

-Jack.

-Ne aggódj, a közeljövőben sort kerítek rá...

-Jack! -emeltem meg a hangom- A nevem Shannon! Egyáltalán nem ismerős...? -keserűen elmosolyodtam.

Jack az állát vakargatva gondolkozott egy darabig, majd teljes közönnyel kinyögte:

-...Nem.

Egy nagyot sóhajtottam.

-Ezt akkor szerintem beszéljük meg bent... -billentettem meg a fejem a kabin felé.

Jack vonakodva bár, de követett. Beléptünk a fakó helységbe és szembe fordultam vele.

-Tényleg fogalmad sincs, hogy ki vagyok?

-Az igazat megvallva... -emelte fel a mutatóujját és hadonászott vele az arcom előtt- Tényleg nincs...

-Shannon Sparrow vagyok.

-Komolyan van egy lányom? Jó régi félrelépés lehetett, ugyanis nem tűnsz nagyon fiatalnak...

Idáig bírtam idegekkel. Lekevertem neki egy pofont.

-Jack!! A húgod vagyok te nyomoronc!!

-Au...

Idegesen kicsörtettem a kabinból, ami előtt ott állt az egész legénység... Cseppet sem kíváncsi népség...

-Samantha... Izé... Shannon! -jött utánam- Légy üdvözölve a Fekete Gyöngyön... Hugocskám... -az utolsó szót úgy mondta ki, mintha félne ettől a szótól... Mindegy is. Hagyok neki időt, hogy feldolgozza...

Odasétáltam a hajókorláthoz és mélyeket lélegezve próbáltam lenyugodni... ...hát nem sikerült. Ennek az oka pedig nem Jack volt (kivételesen), hanem a távolban felbukkanó hajóflotta, spanyol zászlókkal.

-A francba!... Ezek a spanyolok nagyon nyomulósak.... Richard! Ezt mivel magyarázod?

A fiú felkapta a fejét és odasétált mellém. Csak úgy mint a legénység nagy része.

-Nincs más magyarázat.... Csupán az, hogy rájöttek, nálad van a gyűrű...

-Ehh...

-Milyen gyűrű? -lépett oda Jack is.

-Ugyan semmiség... Az a gyűrű amiről beszélt... Az... Az nem más mint...-kezdtem magyarázkodni- ...a jegygyűrűm...

Richard szemöldöke felfutott a homloka közepére és amolyan 'ennél jobb kifogást nem tudtál volna kitalálni? ' fejet vágott hozzá.

-A jegygyűrűnk... -helyesbítettem és belekaroltam a spanyolba- Tudjátok ő is ahhoz a flottához tartozott, amíg ki nem derült, hogy össze akarunk házasodni... -hazudtam mint a vízfolyás- A probléma az volt, hogy a jegygyűrűt, amit nekem adott, azt a kapitány kabinjából lopta...-gesztikuláltam és mutogattam, mint aki gyerekeknek beszél- És mivel ez egy nagyon értékes drágakő, ami értékesebb mint egy hajó, így üldözőbe vettek minket... Röviden ennyi. -vágtam egy angyali vigyort.

Szegény Richard köpni nyelni nem tudott.

-Úgyhogy... Azt ajánlom, hogy az én drága jövendőbelimet szállásoljuk el a hajóbörtönben... Tudjátok, csak a precizitás kedvéért. Ha netán utolérnének minket, nehogy észrevegyék őt a fedélzeten. Éshát ahogy én ismerem, magától nem maradna a hajófenéken, ezért kéne bezárni. Persze mindig nálam lenne a kulcs, hogy csak egy szavába teljen és kijöhessen... -kezdtem finoman lökdösni a lépcső felé.

-Hát... Oké... -vágott kétkedő fejet a bátyám, de nem mondott ellent, így Richard hamar a rácsok között végezte. Jajj, hogy ez milyen könnyen ment...

Mikor kettesben maradtunk lent a "vőlegényemmel" és csak egy rács választott el minket, mosolyogva feléfordultam.

-Fordult a kocka... Vagy csak nekem ismerős ez a helyzet?

-Rohadj meg.

-Az lesz. Majd idővel... De most inkább nem ezen aggódok... Ugyanis itt ülsz egy hajóbörtönben... Úgyhogy azzal vagyok elfoglalva, hogy visszafojtsam a röhögést..

-Miből gondolod, hogy itt is maradok? Hisz egyszerű a dolgom. Csak elmondom az igazságot.

-Mert... Talán... Te sem akarod, hogy belekeverjenek ebbe. Ha elkapnak, engem kérnek számon, rólad azt hiszik, hogy csak a börtönben ültél tehetetlenül. Senki sem fogja azt gondolni, hogy a cinkostársam voltál... Mert igen... Az voltál. ...A te érdeked. Szóval ha jót akarsz magadnak, szépen itt maradsz és hálálkodsz, hogy éppen most mentem meg az életedet másodszor.

Azzal faképnél hagytam. Rendben... Richard el van intézve... Már csak a legénységtől kell tartanom... Kár volt azt mondanom, hogy a gyűrű többet ér egy hajónál is... Na de mostmár mindegy... Majd szemfüles leszek...

Felértem a fedélzetre, ahol mindenki azon ügyködött, hogy a vitorla kellően feszes legyen. Sietnünk kellett, nehogy utolérjenek minket. A korlát mellett álló bátyámhoz léptem, kivettem a kezéből a távcsövét és megkerestem a spanyol flottát... Vészesen közeledtek... Ki kéne találnom valami tervet, mert esélyünk sincs... Vagy... Vagy marad a jóöreg 'meglépünk' akció... Hm... Egész jól hangzik... Van itt mentőcsónak?

Visszaadtam Jacknek a távcsövet és elindultam szerezni valami piát. Szomjas voltam már és tartalékba is kéne a csónakba. Lementem a raktárba, ahol éppen az egyik kalóz pakolászott.

-Kaphatok rumot?

-Mennyit?

-Két üveg elég lesz.

-Tessék. -nyomta a kezembe, majd megpaskolta a kézfejemet.

Tudtam, hogy mire megy ki a játék... Sejtésem beigazolódott. Láttam ahogy a gyűrűm megcsillan a kezében, majd eltűnik a kabátujjában. Gyorsan ki kellett találnom valamit. Lopva körülnéztem, majd folytott hangon keztem beszélni.

-Van kedved fogadni velem? Tudod... A spanyolok éppen üldöznek minket... Én arra fogadok, hogy elkapnak minket.

-Rendben. Én meg azt mondom, hogy a Gyöngyöt nem lehet utolérni... Miben fogadunk?

-Ha nem kapnak el minket, akkor én megiszom ezt az egész hordó rumot... De ha elkapnak, akkor te azt hazudod, hogy nálad van a gyűrűm...

Nyelt egyet erre a kijelentésemre, de megkérdezte:

-Ez neked miért jó?

-Csak a poén kedvéért...

-Hát... Akkor fogadunk?

-Kezet rá! -nyújtottam felé a kézfejemet.

A kalóz belecsapott és kezetráztunk... Nem is kell mondanom, újra nálam lett a gyűrűm. Vigyorogva faképnél hagytam, miközben a vörös ékkő újra elfoglalta a helyét a mutatóujjamon. Igazából... Azon kívül, hogy visszavegyem a tulajdonom, ez az egész nem volt jó semmire... (Vagy mégis?)

Visszamentem Richardhoz, hogy elbúcsúzzak tőle...

-Hello.. -kapaszkodtam bele a rácsba.

-Mondjad. -vakkantotta oda.

-Csak búcsúzni jöttem...

-Hová mész?

-Meglépek, mielőtt utolérnek minket...

-Bolond vagy...

-Csak életképes.

-Akkor kiengedsz?

-Dehogyis.

-Utállak...

-Nem tudom, hogy hogyan fogok tudni együttélni ezzel a ténnyel...-játszottam a kétségbeesettet.

Richard duzzogva ült be a sarokba.

-Akkor miért jöttél? Hogy sértegess?

-Nem... Csak egy ölelést akartam... De mostmár mindegy... -mondtam csöndesen és elindultam visszafelé. A spanyol felpattant és utánamszólt.

-Várj! -felvont szemöldökkel fordultam vissza- Gyere ide...

Odasétáltam az ajtóhoz és kinyitotam. Beléptem mellé és megöleltem. Richard visszaölelt. Belefúrtam a fejemet a vállába és csöndesen álltam. A spanyol szó nélkül tűrte. Mikor kibontakoztam az ölelésből, rámosolyogtam és elhagytam a cellát. Becsuktam magam mögött, de Richard nem is ellenkezett. Végezetül átnyújtottam neki a kulcsot.

-Dönts okosan... -mondtam, majd elhagytam a börtönrészleget.