Szabadság szava szólít,
Hív már a láthatár,
Égbe a fekete lobogót,
A jó szerencse mellénk áll.

Otthont ki sehol se lel,
Szerelem messze űzi el,
Süvít a féktelen tenger árja,
Szenvedély és kaland várja.

Tomboló vihar utunkba áll,
De meg nem állít gyávaság,
Nincs számunkra határ,
Lelkünk az örvény mélyére száll.

Sóváran hívogat az arany,
Csillogó, villogó drágaság,
De eldobjuk ha jő a hajnal,
Messze újabb kincs vár reánk.

Szép nők hevernek lábunk előtt,
Bor vöröslik kupánkban,
De ha itt a reggel fénye,
A nap ágyban már nem talál.

Tajtékzó habok ellen
Indulunk most harcba,
Zengd a dalt, előre hát,
Dagadjanak a lobogó vitorlák.

Repül a hajónk, messze már,
Kardunk sem hasztalan talán,
Lőporos hordó a sarokban áll,
Raktárunk teli rummal, komám!

Nos, igen. Amint halljátok, utunk nem volt teljesen józan. Karöltve dülöngéltem Marcussal és üvöltve daloltuk ezt a kalózdalt. Bűn hamis hangunk messzire szállt az éjszaka csendjében. A dal végeztével felröhögtünk és kergetőzni kezdtünk a kormánykerék körül. Marcus előrántotta a kardját és röhögve suhintgatott felém.

-Angard! Nem menekülsz!

Nevetve tántorogtam mellé és belecsimpaszkodtam a vállába.

-Tudom, hogy sosem bántanál engem te lovaghősöm... -csuklottam.

Marcus egy alkoholtól bűzös csókot nyomott az arcomra, majd azzal a lendülettel elterült a fedélzeten. Vihogva guggoltam le mellé és megráztam a vállát. Semmi. Áhh, részeg disznó... Tántorogva elindultam a hálószobám felé. A lépcső első fokára lépve megbotlottam és legurultam a csigalépcsőn. Sajgó háttal és nyögdécselve tápászkodtam fel, majd a raktárba mentem. A legénység többi tagja a hordók mellett hevert.

-Hulla részegen alszanak... Ahogy sejtettem... -motyogtam az orrom alatt, majd töltöttem még magamnak rumot.

Miközben fenékig ürítettem a poharam, a hajó megrázkódott. Mintha nekiment volna valaminek és megállt volna. Miután sikeresen leöntöttem magamat az üvegem tartalmával, hangokat hallottam fentről. Elindultam a fedélzet felé, de a rossz érzés bennem egyre jobban nőtt. Kiléptem a fedélzetre, de amint láttam, elég nagy hibát követtem el. A mocskos fedélzet tele volt katonákkal, akik most mind rám szegezték a puskájukat. Ahogy elnéztem, spanyolok voltak... Ezzel a tudattal jelentősen romlottak az esélyeim a szabadulásra.

-Nonononono... Nono. No. -hadonásztam feléjük, de az Istenért sem rakták el a fegyvereiket... -Lennétek oly... Szívesek, és elvennétek ezt... -itt ráböktem az egyik puskanyélre- ...a pofámból?

Két katona előre lépett és megindult felém. Ösztönösen hátrálni kezdtem.

-Se... Semmi baj... Hehe... Úgy gondolom... Hogy ezt meg lehetne máshogy is beszélni... -a két katona fapofával nézett rám, majd megragadtak és visszalöktek a puskák elé. -Nem kéne... Ennyire elhamarkodottan... -nem engedték, hogy mentegetőzzek, a homlokomba tolták a fegyverüket. -Van... Van sok sok... ...Rum! ...a raktárban... Sok sok pia... -magyaráztam összehúzott szemekkel. De nem nagyon izgatta őket. Nem láttam még embert, akit ennyire hidegen hagyott volna az alkohol... Csak álltak ott unottan és néztek rám. -Gazdag vagyok! Enyém a tenger! Ha elengedtek, bármit megkaptok... - az egyik katona szemforgatva sóhajtott egyet- Ti lehettek a tenger urai!! Temérdek sok kincse... -egy puskanyél csapódott a tarkómnak, mire elsötétült előttem a világ.

Mikor magamhoz tértem, az első dolog amit megállapítottam, hogy büdös van. Kábán próbáltam visszaemlékezni, mi is történt, de nem nagyon sikerült. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de ekkor valaki nyakon öntött egy vödör jéghideg tengervízzel. Persze rögtön kijózanodtam, hirtelen felülve kapkodtam levegőért. Csuron vizes voltam és levegőt sem kaptam... Remek... Mielőtt kifejthettem volna nemtetszésemet, egy alak megragadott és talpra állított. Egy pisztolyt éreztem a hátamnak szorítva, így a katonának engedelmeskedve elindultam a cella ajtaja felé. ...Ja, igen. Egy hajóbörtönben voltam. Dejó... Szóval a spanyolok kitessékeltek az ajtón, majd felráncigáltak egy lépcsőn. Kiértünk a fedélzetre, ahol egy érdekes látvány fogadott. A három matrózom az árbóchoz kötözve állt és három katona tartotta rájuk a fegyverét. ...szar ügy... 

-Érdekelne, hogy ki vagy te, kalóz... -szólalt meg egy hang mögöttem.

Megfordultam a tengelyem körül és szemben találtam magam a kapitánnyal. Fiatal férfi volt, alig múlhatott el 30. Hosszú nadrágban és egy eléggé kigombolt fehér ingben volt. Sötét, csapzott haja a válla fölé ért és egy elegáns, tollal díszített kalapot viselt. Nem mondom, hogy nem nézett ki jól... Sőt! Khm... Najó, szerintem hanyagoljuk ezt a témát... Szóval a kapitány türelmesen végigvárta, hogy tetőtől talpig végigmérem, majd az egyik katonájához fordult, aki a kezébe nyomta a fegyvereimet. Na ettől észheztértem. Riadtan kaptam az oldalamhoz, ahol az övemnek kellett volna lennie, de most nem volt ott... Dacosan meredtem a spanyolra, aki unottan lóbálta az övemet.

-Add vissza a pisztolyomat! -parancsoltam rá.

-Nem kaptam választ! -hangja lenézően csengett.

-Semmi közöd hozzá!

-Azt hiszem, hogy talán mégis van egy kicsi... -mondta, majd a megkötözött matrózaimra mutatott.

-Nekik sincs közük hozzá... -vontam meg a vállam.

-Ők mégis csiripeltek egy s mást...

Gyilkos pillantást küldtem Marcus felé, majd visszanéztem a spanyolra.

-Mégis mit?

-Azt állították, hogy te vagy Jack Sparrow húga...

Egy pillanatig lefagytam, majd éles kacaj tört fel belőlem.

-Hát ez jó vicc! Kíváncsi lennék, hogy honnan szedték ezt az ostobaságot! -röhögtem tovább.

-Nem hinném hogy hazudtak. -felelte nemes egyszerűséggel -Három darab leszedett körözési plakát volt a kabátzsebedben... Meglepő módon mindegyik Jack Sparrow-t ábrázolta... Lám, mit tesz a testvéri szeretet... -gúnyolódott.

-És akkor mivan? Ha én vagyok Shannon Sparrow? Hmm? Fellógattok a bátyám bűnei miatt? Tán bebörtönöztök? - tettettem az ártatlant. Talán kicsit túl is játszottam...

-Sparrow bűneiért? Ugyan, dehogy. Van elég neked is, nem szorulsz rá a bátyádra.... Például. Ez. Tudod e, hogy mi ez?

Szemem elkerekedett, amint megpillantottam a kezében a gyűrűm. AZT a gyűrűm! Hogy rohadna meg...

-Hogyne tudnám?! -csattantam fel- Add ide!

A kapitány csak szánakozó mosollyal nézett rám.

-Ó, hogyne... -mondta gunyoros hangon, mire az egyik katona felröhögött.

Vert helyzetemből csupán egyetlen kiút volt....

-Alku! Alkut ajánlok! -a spanyol szemöldöke felfutott erre- Visszaadod a cuccaim, cserébe neked adom a legénységem...

Harsány nevetés hallatszott.

-Remek a humorérzéked... Ilyen pocsék ajánlatot még életemben nem hallottam...

-Akkor... Tiéd a hajóm is!

-Nincs szükségem holmi kétszemélyes bárkákra... Van egy teljes flottám... -vigyorgott és kezével körbemutatott a tengeren. Most vettem csak észre, hogy valóban temérdek hajó veszi körül a ladikot.

-Oké, rendben... -adtam meg magam- vigyetek vissza a börtönbe... -söpörtem ki egy vizes hajtincset az arcomból.

A kapitány mosolyogva bólintott, mire visszaráncigáltak a hajó belsejébe és rámzárták a rácsos ajtót.