-Hát csak nem gondolod, hogy odaadom a hajóm? -nézett fel rám Anton- Nem kapod meg.

-Biztos vagy te abban? -vettem fel az angyali mosolyomat.

Antonio egy harmincas éveiben járó kalóz, nagyon gazdag és mellesleg a stílusa is lehengerlő. Egyszer már sikerült elcsavarnom a fejét, tudom hogy azóta is belém van habarodva. Le se tagadhatná...

-Tudom, hogy még mindig vonzódsz irántam... -cirógattam meg a szakállát.

Láttam rajta, hogy tetszik neki a közelségem. Innentől nyert ügyem van.

-Tudod, Anton, én is szeretlek... A mai napig bánom, hogy a sors szétszakított minket... -(csak hogy értsétek: leléptem a pénzével)- Hiszen nem ismerek nálad vonzóbb férfit a világon... -duruzsoltam a fülébe és közben egyre közelebb simultam hozzá- Nem bírok neked ellenállni... -hintettem csókokkal az arcát, mire az államat megragadva megcsókolt. Hagytam egy ideig, aztán kissé eltoltam magamtól. -Megteszel nekem valamit, szerelmem? -nyafogtam, mire bódultan nézett a szemeimbe.

-Bármit amit kívánsz...

-Csupán azt a hajót kérem... -tértem vissza a tárgyhoz.

Vesztes sóhaj hagyta el a száját, de végül beleegyezett.

-A tiéd, angyalom...

Diadalittas vigyor terült szét az arcomon.

-Remek... -bújtam ki a kezei közül, ami már annyira nem tetszett neki. De hát ez van.... Már megszereztem ami kellett, többé nincs szükségem rá.

Hátat fordítottam neki és ördögi vigyorral az arcomon otthagytam. A Billynél tett látogatásom után rögtön ide jöttem, mivel sürgősen szereznem kellett egy hajót. Anton egyik hajója, a Foltos Bálna az, ami a szívemhez nőtt. Nem volt kérdés, hogy az kell nekem. Nem volt nagy hajó, három ember kellett csupán a használathoz. A legénységet már meg is kaptam három tapasztalt kalóz képében. A hajóhoz mentem, majd az oldalát megsimítva felpattantam rá. Egész pofás kis bárka.
Mint mondtam, nem túl nagy, körülbelül akkora, mint 2 hálószoba összesen. A fedélzet gyönyörű faragványokkal díszített és egy csigalépcső vezet le a hajótestbe, ahol egy kisebb hálószoba és egy raktár található. Szerintem egyértelműen enyém a hálószoba. Miután körülnéztem, és megbizonyosodtam, hogy elég pia van az útra, visszamentem a fedélzetre, ahol már ott várt a csürhe banda.

-Te leszel a kapitány? -nézett rám az egyik mocskos kalóz, aki a hajó korlátjára támaszkodva állt. 50 év körüli lehetett, fejét kendőbe csavarta, sebes, kicserepesedett szája alól meg kilátszottak a recésre tört fogai.

-Igen, talán problémád van vele, öreg?

-Tudod, nem szoktam engedelmeskedni kislányoknak... -húzta félmosolyra a száját.

Lassan odasétáltam elé, szúrósan a szemébe néztem, majd pisztolyt nyomtam a nyakához.

-Tudod... Senki nem is kérte, hogy engedelmeskedj a kislányoknak... Mondjuk úgy, hogy ezt most nem veszem magamra, ugyanis nem számít az ilyen pornép szava... De! Ha még egy rossz szót mersz szólni Shannon Sparrow kapitányról, kidoblak ebből az átkozott hajóból! -sziszegtem az arcába és a torkánál fogva hátradöntöttem a korlát fölött a tenger fölé, de éppen csak úgy, hogy ne essen ki. Kezdte elveszíteni az egyensúlyát, mellesleg köhögőrogama lett a torkát szorongató kezem miatt. Még mindig a fejéhez fogtam a fegyveremet, ...esélye sem volt. Mikor már fulldokolni kezdett, visszarántottam a hajóra. Négykézlábra esett és a torkához kapott. Mikor befejezte a krákogást, felnézett rám.  Most is rá tartottam a fegyveremet és lenéző pillantással néztem rá.

-Értve vagyok? -vetettem rá egy utolsó pillantást, majd elraktam a pisztolyom.

A másik két kalóz, akik a legénységemet képezték, fetrengtek a földön a röhögéstől. Odamentem és belerúgram mindkettő oldalába egyet-egyet, mire felpattantak.

-Talpra, patkányok, indulunk! -adtam ki a parancsot.

Az egyikük rámvigyorgott, majd felém nyújtotta a kezét.

-Marcus vagyok, szolgálatára kisasszony. -kezetfogtam vele- Nem kell bemutatkoznia, mostmár tudom, hogy ön Miss Sparrow. -na, ezt már szeretem. De azért muszáj volt belekötnöm...

-Kalapos Shannon, ha kérhetem... -villogtattam meg ezüst fogamat, majd a többiek felé fordultam. -Azt mondtam, indulunk!!

Felkapták a fejüket és munkához láttak.

Ünnepélyesen levonultam a hálószobámba, majd a ruhásszekrényből elővettem egy kalapot. A fejembe nyomtam és belenéztem a mocskos tükörbe. Az asztalról felkaptam egy rumosüveget és megszólaltam:

-A kapitányra! -emeltem meg az üveget a tükörképem felé, majd jól meghúztam azt.