Egy asztalra borulva csuklottam már egy ideje. Kinyújtottam a kezem egy újabb rumos üvegért, de egy golyó találta el az értékes italt, darabokra zúzva azt. Szitkozódva fordultam abba az irányba, ahonnan a lövedék jött. Hunyorítanom kellett, hogy ki tudjam venni az alvilági alak arcát, aki éppen felém tartott, pisztollyal a kezében. Egészen fiatal volt az ördögadta, mellesleg látványnak sem utolsó... (De ez nem ok arra, hogy megbocsássam neki azt, amit a rumommal tett.) Lassan odaért hozzám, durván megragadva talpra állított és taszigálni kezdett az egyik rozoga ajtó felé. Útközben leráztam magamról néhány részeg alakot, akik a kelleténél kicsit közelebbről akartak megismerkedni velem. Ha azt kérdezitek, miért hagytam, hogy az idegen alak "finoman" terelgessen, erre az a fegyver a válasz, amit a hátamnak nyomott. De kárpótlásul menet közben az egyik dülöngélő félnótás kezéből kitéptem egy állott piásüveget, és jól meghúztam azt. Az égető folyadékkal a gyomromban haladtam tovább, míg oda nem értünk egy szűk raktárhelység ajtajához. A fickó egy erőteljes mozdulattal berúgta azt, és engem is belökött. Mögémlépve becsukta az ajtót, így teljes sötétség lepte be a helységet. A pia mámorában nem igazán aggódtam, hogy mi fog most történni, inkább még kettőt kortyoltam a kezemben tartott szeszből. Az elrablóm időközben szerzett egy gyertyát és meggyújtotta. A fény fakón derengett, de ez éppen elég volt arra, hogy meg tudjam határozni, hogy hol van a férfi tarkója. Gondolom most furcsán néztek, hogy miért fontos ez nekem? Mert az az egyetlen, de jól bevált cselekedet, amit akkor tehettem: fejbevágni a rumosüveggel. Tervem be is vált volna, ha észre nem veszi, és ki nem veri a kezemből az egyetlen fegyverem. Miután újra védtelen voltam és az italom is odaveszett, a srác az arcomba tolva a fényforrást, megkérdezte:

-Maga Miss Sparrow?

Fintorogva bólintottam.

-Remek. Akkor beszélgessünk.

-Mit akarsz?

-Én? Egy térképet.

-Egy térképet? Mégis hova? -röhögtem fel.

-Az a hír járja, hogy te már jártál az Örök Boldogság szigetén.

-A Boldogság szigetén? -hallottam már erről a szigetről, de eddig nem tudtam róla, hogy jártam volna ott... -Hát persze!

-Alkut ajánlok.

-Ki vele.

-Elvezetsz a szigetre, és odaadod, azt ami a kezeden van.

Lesandítottam a kézfejemre, majd értetlenül visszanéztem rá.

-Koszt?

-Nem... -forgatta meg a szemét.

Kezdek az idegeire menni. Ez tetszik.

-Hát akkor mit?

Megragadta a kézfejemet és rámutatott az egyik gyűrűmre.

-Miért adnék neked egy gyűrűt? Ha jól tudom ezt fordítva szokás.

Az utóbbi megjegyzésemet eleresztette a füle mellett.

-Tehát áll az alku?

-Minek neked a gyűrűm? -tényleg elképzelésem sem volt.

-Ne játszd az ostobát! Te is tudod, hogy mire kell! -nézett vádlóan rám.

-Hát persze!... Ömm, vagyis elfelejtettem... Emlékeztetnél?

-Elég volt ebből! -csattant fel. Látszott, hogy már nem sokáig bírja idegekkel. -Csak arra kérlek, vezess el a szigetre!

Vágtam egy fintort, mire felvonta a szemöldökét.

-Persze megfizetném bőségesen... -vigyorodott el- Ez itt az előleg... -nyomott a kezembe egy koszos szütyőt.

Mohón kinyitottam és a látvány meglehetősen tetszett. A csillogó aranyérmék csáberejének nem tudtam ellenállni.

-Hát miért nem ezzel kezted? Áll az alku! -csaptam bele a tenyerébe, majd kezetráztunk.

Mikor kifelé indultam, akkor jöttem rá, hogy igencsak részeg vagyok még, ugyanis meg kellett kapaszodnom az ajtófélfába, hogy el ne essek. Áhh, kalóz élet.

Kitámolyogtam a bűzös ivóból az ugyancsak illatos utcára, ahol éppen néhány vézna alak próbált tetszelegni két macának. Az egyik száját egy otromba böfögés hagyta el, mire mind harsányan felröhögtek. Erre csak elvigyorodtam és folytattam az utamat.
Ha Tortugának van olyan pontja, ami az Isten háta mögöttnél is messzebb van, hát akkor oda tartottam én. Lassan elhagytam a kurjongató patkányokat, néhány sikátoron áthaladva pedig eljutottam a keresett helyre. A jó öreg Billy tanyája egy régi hajóroncs partravetett végében volt. Épphogycsak kilátszott a teteje, a többi része a föld alá fúródott. Egy határozott mozdulattal berúgtam a rozoga és felettébb alacsony ajtót, majd bemásztam a hajóroncsba. A rozoga lépcső néhányszor majdnem beszakadt alattam, de ezzel nem törődve folytattam az utam a mélybe. Mikor végre megérkeztem Billy szobájába, elégedetten néztem körbe a félhomályba burkolt ütött-kopott berendezésen.

-Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim? -hallottam egy hangot a hátam mögül.

Billy egy igen alacsony növésű kopasz öregember volt, iszonyú humorral. Ha tehettem, messze elkerültem ezt a viskót, de most rákésztetett a kötelesség. Mosolyt erőltetve az arcomra fordultam felé.

-Billy, öregem, te egyre kisebb leszel. -hízelegtem.

-Rég nem jártál már itt, hát szép dolog hanyagolni a férjedet? -jah, igen... Elfelejtettem említeni, hogy azt hiszi, a férjem.

-Ugyan, dehogy, eszembe sem jutott ilyesmi. Csak tudod az utóbbi hetekben igen elfoglalt voltam... -meddig süllyedtem... Magyarázkodok Billynek?...

-Meséltem már neked a matrózos viccemet? -jajj csak viccet ne!!! - "Egy ember jelenthetik matróznak. Kérdezik tőle:
-Tudja-e, hogy ez veszélyes foglalkozás?
-Tudom. -feleli.
-S úszni tud?
-Miért? -kérdez vissza az ember. -Hajó nincsen?"

-ehehehehe... Hát ez jó! - te jó ég, ez még a szokásosnál is rosszabb volt...

-Akarsz még hallani? -csak azt ne!!!

-Igazából nem ezért jöttem.

Összevonta a szemöldökét.

-Hát, ki vele.

-Mit tudsz az Örök Boldogság szigetéről? -kérdeztem és egy aranyérmét dobtam az asztalára. Az értékes pénz egy ideig forgott még az asztalon, míg egy kéz le nem csapott rá.

Fekete fogait kivillantva rejtette el a zsebében az érmét.

-Tudok egy s mást... Tudod e, hogy kell ám hozzá egy gyűrű... Egy vörös ékköves gyűrű vezet el oda, és segít feltárni a kincset. -a jobb kezemet a hátam mögé rejtettem, de ezt a mozdulatomat sajnos ő is kiszúrta. -Mi az amit rejtegetsz? -odasétált elém, mire megadóan fintorogva megmutattam a kezem. -Hogy kerül hozzád ez a gyűrű? -nézett rám elképedve.

Válasz híján visszasétált a helyére és ördögien elvigyorodott.

-Nos ez esetben egy kicsit drágább lesz a mesélés...

Szemforgatva előkotortam még két érmét és hanyagul az asztalra dobtam.

-Remek... -csapott le kapzsin az aranyra. -A szigetet nem jelölik a térképeken... Kivéve egyet. Neked azt kell megszerezned.

-És hol van az a ...térkép?

-Egy gazdag spanyol kapitány tulajdonában van. Az ipsének van egy teljes flottája, de neked a vezérhajón kell keresned a térképet, angyalom.

-Nagy segítség...

-A spanyol neve Mr. Navarro. Ennél többet én sem tudok.

-Remek... -bólintottam -Akkor én mennék is...

-De majd még ugye meglátogatsz, drágám? -najó, asszem ideje lelépni...

-Hát persze! -válaszoltam negédesen.

Elemeltem az asztalról egy rumosüveget, majd sarkon fordulva elindultam a lépcső felé. Még egyszer visszafordultam és megemelve a kalapomat, elköszöntem a "férjemtől."

-Köszöntem ezt a remek... Öm... Vendéglátást!... -villantottam felé egy mosolyt, majd kissé szédülve felkapaszkodtam a rozoga lépcsőn.