Az írói válság okai és annak megoldásai

Mindannyiunkkal előfordult már, hogy szerettünk volna írni, mégsem sikerült, ezt hívják "fehérpapír-görcsnek", ami lebénít minket. Amikor kellene írni, szorít is az idő, de vagy az ötlet hiányzik, vagy az ihlet szállt el, esetleg a szerző torkig van már az egésszel, vagy egyszerűen csak nem jönnek a megfelelő szavak, fordulatok. Meglátjuk a fehér lapot vagy végigolvassuk az eddig írtakat, és egy sort sem bírunk leírni. Vagy az történik, hogy van egy félkész kéziratunk, és ugyan érezzük, hogy írni kellene, mégsem tudjuk magunkat rászánni, hogy leüljünk. Ekkor hajlamosak vagyunk magunkon kívül keresni a hibát, de a megoldást érdemes először saját magunkba néznünk. Először is keressük meg az okot, és csak ezután lássunk neki a megoldásnak!

1. Fáradtság, személyes problémák

Ha az alapvető ráhangolódással is gondunk van, folyton a család jár a fejünkben, vagy egy munkahelyi szituáció, talán elveszítettük egy barátunkat vagy csupán rengeteget dolgoztunk, akkor az írás sem fog menni. Jobb ezeket tisztán látni és inkább pihenni egy nagyot, elmehetünk sétálni vagy sportolni, a lényeg, hogy kiűzzük a mindennapi gondokat a fejünkből. Ha a probléma olyan nagy, hogy azonnali megoldást kíván, akkor foglalkozzunk először ezzel, és csak ezt követően üljünk le az íróasztalhoz.

2. Maximalizmus

Könnyen lehet, hogy azért nem megy az írás, mert jobbat, többet várunk magunktól, és a leírt mondatainkat elemezgetjük, nem találjuk őket elég jónak. Ne engedjük meg magunknak, hogy így írjunk. Amit leírtunk, még ne olvasgassuk, ne szerkesztgessük azonnal, ennek még nincs itt az ideje!

3. Rossz dramaturgia

A leggyakoribb ok, amiért írói válságba kerülünk, az a cselekmény minősége. Ha a történetünk nem elég érdekes akár összességében, akár az a jelenet, melyet éppen írunk, arra sokszor reagálunk úgy, hogy nincs kedvünk az írásához. Érdemes tehát végiggondolni az eseményeket, fordulatokat, mert könnyen lehet, hogy beleestünk abba a hibába, hogy a főszereplő minden napjáról, minden percéről beszámolunk akkor is, ha nem érdekes. Potenciálisan unalmas részhez vezethet a kéziratban az is, ha a főszereplő csupán egyedül van a színen, és az ő gondolatairól írunk. Esetleg ilyenkor egy véletlen szóval is felpörgethetjük az eseményeket. Ha új ötletre van szükségünk, vegyünk le egy könyvet a polcról, üssük fel találomra és keressük meg ezen az oldalon az első főnevet. Ezzel az adott szóval dolgozzunk, és építsük szépen bele a cselekménybe, ami akár egy váratlan fordulatot is hozhat. Minél irrelevánsabb a szó, annál izgalmasabb lesz a sztori.

4. Nem kedvelhető főszereplő

Ha mi magunk nem szeretjük meg a főszereplőt, nem érzünk együtt vele, akkor nehéz szeretni azokat a perceket, melyeket vele töltünk. Gondoljuk át, mely jellemvonásai nem szimpatikusak, mi az, ami taszít bennünket ebben a szereplőben, és hogy ezen tudunk-e, akarunk-e változtatni. Az is lehet, hogy nem a jellemével, hanem a nevével van problémánk, érdemes tehát végiggondolni, hogy a névváltoztatás segít-e, hogyan éreznénk a szereplővel kapcsolatban, ha más lenne a neve!

5. Hiteltelenné vált szereplő

Az is elképzelhető, hogy a főszereplővel nem az a baj, hogy nem szeretjük, hanem hogy nem a jellemének megfelelően viselkedik. Időnként ezt az író meg is magyarázza magának azzal, hogy a hőse nem kiszámítható, de a kiszámíthatóság és a hitelesség külön fogalom. Egyetlen szereplő sem lehet kiszámíthatatlan a szerző számára, neki is vannak elvei, van értékrendje, és mindig ezek szerint dönt. Tehát érdemes átnézni a jellemrajzot és átgondolni a történteket, például azt, hogy mikor hogyan reagáltak a szereplők (nem csak a főszereplő). Ha egy-egy reakció vagy párbeszéd nem hiteles, ez rávilágíthat olyan pontokra a jellemrajzban, melyeket érdemes átírni, fejleszteni. Ezáltal a kéziratban is módosítások lesznek szükségesek.

6. Kutatás hiánya

Talán pontosan tisztában vagyunk vele, hogy az adott jelenetet azért nem tudjuk folytatni, mert ki kellene derítenünk, hogyan néz ki egy adott város, vagy mennyit kell a hősnek utaznia, és nincs kedvünk utánanézni ezeknek. Ha ez a helyzet, igenis vegyük rá a fáradságot, ahelyett hogy tétován továbbírnánk a történetet találomra. A belső bizonytalanság ugyanis meglátszik a mondatokon!

7. Elvesztett idővonal

A fentihez hasonló kényelmetlen érzetet okoz, amikor kissé elveszítettük a fonalat, milyen hónap is van, tehát az általános idővonalban nem vagyunk biztosak, vagy több nézőpontból írjuk a történetet és az egyes mesélők idővonaláról nem tudjuk eldönteni, ugyanott járunk-e rajta. Ekkor érdemes elővenni egy papírlapot és összeírni, mikor mi történik, hol járunk pontosan. Így átlátjuk, mely napnál is vagyunk, és máris koncentrálhatunk az ennek megfelelő cselekménysorra.

8. Rossz helyszín

Kezdő íróknál előfordul, hogy divatból amerikai helyszínre teszik az eseményeket, holott nem jártak még az adott városban. A helyszíneik nem kelnek életre, mert ezek csupán elképzelt, általános utcák, terek, helyiségek, akár egy magyar város másolata is lehet a teljes helyszín. Érdemes tudni, hogy az a helyszín, amelyet ismerünk, olyan erőt biztosít nekünk íráskor, mellyel kezdőként talán nem vagyunk tisztában. Az agyunknak ugyanis nem kell még azzal is törődnie, hogy helyszíneket képzeljen el, hanem előveheti azokat a képeket, amelyeket az emlékeinkben tárol. Erősebb lesz így a szöveg, mert belekerülnek olyan apró részletek is, amelyek egy képzelt helyszín esetében nem lennének ott.

Ezekre a nehézségekre kevés kezdő író számít, mégis mindenki belefut

Elsőre minden olyan egyszerűnek tűnik... Az ember írni kezd, pár hónap alatt összehozza azt a szuper regényt, ami már itt van a fejében, aztán kiadják a könyvét és az olvasók lelkesen tolonganak dedikációért. Sok ehhez hasonló illúziót dédelgethetünk magunkban, amikor íróvá válunk, ám előbb-utóbb többnyire kiderül, hogy minden sokkal nehezebb, mint az álmainkban. Nézzük meg, hogy melyek a legelterjedtebb téveszmék a kezdő írók körében.

1. Ki fogja megköszönni?

Hónapokat biztosan, de akár éveket is eltölthetünk az írással, és bizony sokszor felmerülhet bennünk, hogy azért a kemény munkáért, amit beletettünk az alkotásba, olykor jól esne, hogy valaki megköszönje, gratuláljon, vagy csak egy kis bátorítást adjon. De igazából szinte senki nem tesz ilyet, kivéve minket magunkat. Tudatosan kell figyelnünk arra, hogy tudjuk, mennyi időt és energiát fektettünk bele a regény írásába, hogy értékeljük az erőfeszítéseinket, amivel egy hosszú távú célt valósítottunk meg. És igen, legyünk büszkék önmagunkra, és hálásak azért, hogy ebben a formában megélhetjük az álmunkat! A helyes önértékelés és lelkesedés erőt ad a munka folytatásához nehéz helyzetekben is. Úgyis tudjuk, hogy a regény végső értékelése mások (szerkesztő, könyvkiadó, olvasók) feladata.

2. Át is kell nézni?

Amikor leírtuk az utolsó mondatot, és pontot tettünk a végére, elégedetten nyújtózkodhatunk egy nagyot, hiszen már kész is vagyunk. Nem is lehetne nagyobbat tévedni. Az első változat minden bizonnyal hemzseg a nyelvtani, szerkesztési, történetvezetési hibáktól. Ezeket pedig ki kell javítani, hiszen a kiadó nem végzi el helyettünk ezt a munkát. A szöveg elkészülte után az elejétől fogva olvassuk át újra a regényünket. Ilyenkor fontos, hogy szerkesztői szemmel nézzük át a szöveget, az esetleges helyesírási hibákat, a történet koherenciáját, a szereplők életszerűségét, fejlődését, a felesleges jeleneteket, a szöveg ritmusát és így tovább.

3. Nem is fog megjelenni?

Akinek nagyobb gyakorlata van az írásban, tudja, hogy bizony nem minden szöveg érett a publikálásra. Olyannyira nem, hogy van, amit kijavítani sem igen lehet, még hosszas szerkesztgetéssel sem. Ettől persze nem kell elkeseredni, hiszen nagy íróknak is vannak fiókban rekedt írásaik. A legfontosabb, hogy ezekből a projektekből tanuljunk. A sikertelen szövegeken lehet a legjobban felmérni, miben kell még fejlődnünk, min kell javítani. Ráadásul ezek adhatnak önbizalmat az újrakezdéshez is, hiszen, ha nem dugjuk homokba a fejünket, a hibáinkat látva biztosan jobban fogjuk csinálni egy új szövegnél. És ki tudja, talán egyszer lesz annyi erőnk, hogy újra hozzányúljunk, immár érettebben, ügyesebben egy gyengébb, de alapvetően jó ötletre épülő történethez.

4. Olvasni is már csak írószemmel lehet?

Nem könnyű beletörődni, hogy ha valaki egyszer írni kezd, többé már nem tudja olyan ártatlan szemmel olvasni mások írásait, mint azelőtt. Mondhatnánk ezt szakmai ártalomnak is, de tény, hogy egy alkotó ember mindig tudatosabban olvas, figyeli a történetvezetést, a szereplők fejlődését, keresi a hibákat és felfigyel a zseniális megoldásokra. De vajon olyan nagy baj ez? Az igaz, hogy másképp szórakozunk egy-egy történeten, de ez a fajta olvasás hihetetlenül hasznos is. Rengeteget lehet tanulni belőle, a hibákból legalább annyit, mint a pazar írói fogásokból.

5. Nem fogja mindenki szeretni, amit írtam?

Nem bizony, sőt igen sok kritikára is fel kell készülnünk! Persze a családtól és barátoktól inkább elismerő szavakat fogunk kapni a könyvünk kapcsán, de ne áltassuk magunkat, mert ők elfogult olvasók, és elsősorban felnéznek ránk a munkánk miatt, ahelyett, hogy megfogalmaznák a jogos kritikáikat. Fontos, hogy ők is olvassák a szövegeinket, de még fontosabb, hogy találjunk elfogulatlan kritikusokat. A lényeg, hogy ha végre találunk ilyen embert, igencsak fájhat majd, amit mond. De ha ezen túl tudjuk tenni magunkat, kincseket kaphatunk tőle. A saját szerkesztői szemünk ugyanis könnyen megcsalhat bennünket, és a külső, elfogulatlan ítész olyasmikre mutathat rá, ami felett mi simán elsiklanánk. A bírálat után ne engedjük, hogy az érzelmeink vezessenek bennünket, hanem aludjunk rá párat, és hideg fejjel gondoljuk végig. Biztosan lesz, amit elvetünk, azzal, hogy számunkra nem lényeges kifogás, de alighanem olyan is lesz köztük, amit meg kell fontolnunk, és akár komolyabb átalakításokat is kell miatta eszközölni a regényünkön.

6. Mások jobbat írtak?

Nehéz elvonatkoztatni a többi írótól, hiszen az írás is valamiképpen egy verseny az olvasók és kiadók kegyeiért. A méricskélés, hogy ki adott ki több, sikeresebb könyvet, nagyon frusztráló tud lenni, de akár ki is tudjuk használni ennek az előnyeit. Méghozzá azt, hogy mérceként tekintünk a többiekre. Igyekszünk tanulni tőlük, akár írói fogásokról, akár marketingstratégiákról legyen szó. A nagyoktól nem szégyen tanulni! Ha egészséges példaként állítjuk őket magunk elé, akkor ez inspirálóan fog hatni, és segíteni fog a munkában. Akár össze is állíthatjuk a pályatársak példái alapján a saját elérendő céljainkat, és aztán keményen dolgozunk, hogy el is érjük azokat.

7. Az írás ilyen nehéz munka?

Tegyük a szívünkre a kezünket! Hogy képzeltük annak idején az írói hivatást? Biztosan nekünk is voltak romantikus álmaink, a kellemes, vízparti házban hol dolgozó, hol bulizó bohém íróról, aki környezetének titokzatos, épp ezért különösen izgalmas, körülrajongott személyiség. Akkoriban még nem határidők, hajnali vagy késő éjszakai gyötrődések, kávés bögrék és sokadszor átnézett, agyonjavítgatott kéziratok lebegtek a szemünk előtt. Amikor azonban rájövünk, hogy milyen keményen kell a biztos siker reménye nélkül dolgozni az írónak, akkor sem szabad elveszteni a kedvünket. Miért? Mert Ilyenkor juthat eszünkbe, hogy bármilyen nehéz is összehozni vágyaink kéziratát, ez az a munka, amire igazán vágytunk. És ebben is, mint bármely más, hosszan tartó, egy célra irányuló cselekvésben elmondható, hogy nem a megérkezés, hanem az addig megtett út a legfontosabb. Az a szellemi, kreatív munka, ami éltet bennünket. És amit, ha befejeztünk egy könyvet, szinte azonnal újra is kezdünk, hogy átélhessük az alkotás semmi mással össze nem hasonlítható örömét.

Mikre figyeljünk, ha el akarjuk kerülni az írói kiégést?

Nem könnyű megőrizni ugyanazt a szellemi frissességet éveken, évtizedeken keresztül. Bárkivel előfordulhat, hogy a sok írás hatására egy idő után lankad az alkotási kedv, elfogynak az új ötletek, állandó szellemi fáradtság jelei mutatkoznak, vagy, ami még rosszabb, torkig lesz az egész munkával. Ezek a kiégés tipikus jelei, nem kell megijedni tőlük, de jobb, ha nem is kell megküzdeni velük. Ennek pedig az egyszerű módja, ha figyelünk egy kicsit önmagunkra is. A testi-lelki egyensúly megőrzése ugyanis az írók számára is elsődleges fontosságú, hogy aztán ne kelljen egy nagyobb baj miatt hosszabb időre szüneteltetni az alkotást. Nézzük, mire kell figyelni az írói kiégés elkerülése érdekében.

1. Víz, víz, víz

Közhelyszerűen hangzik, de a hidratálás, vagyis a kiszáradás elkerülése éppúgy fontos az írók számára, mint bárki másnak. A vízhiány következtében kialakuló fejfájás, fáradtság ugyanis kínszenvedéssé tehetik az alkotást. A vízpótlás azért is jó, mert csökkenti a nassolás iránti vágyat. Ráadásul nem árt tudatosítani, hogy nagy mennyiségben a koffein vízhajtó hatású, így a sok kávé és a tea nem helyettesíti az egészséges folyadékbevitelt.

2. Alvás

Kreatív energiát legjobban talán a pihenésből, alvásból tudunk meríteni. A kikapcsolt agyunk ilyenkor tud új, váratlan ötletekre ráharapni, esetleg talán épp egy érdekes, különös álom hatására. Ezért, bármennyire is csábító lenne, hogy az éjszakák rovására növeljük meg a nappalok hosszát, nem biztos, hogy hosszú távon sikeresek leszünk ezzel a módszerrel. A test szükségleteinek tiszteletben tartása biztosan be fog válni, hamarabb, mint gondolnánk. Inkább igyekezzünk a napjainkat úgy beosztani, hogy a határidőket tudjuk tartani, és jusson idő munkára, családra és pihenésre is.

3. Rendszeres pihenők

Nemcsak az éjszakákra érdemes figyelni, hanem arra is, hogy a munkánkat rendszeresen szakítsuk meg egy kis pihenéssel. Hajlamosak vagyunk kizsigerelni magunkat, különösen akkor, ha sok megszakítás után végre van egy kis nyugalmunk. A kevesebb azonban ilyenkor is több. A kiégést azzal is el tudjuk kerülni, ha rendszeres időközönként kinyitjuk az ablakot és végzünk pár tornagyakorlatot, esetleg sétáljunk egyet a ház körül. Vagy csak fél percen át a képernyő helyett egy több méterre lévő pontra fókuszálunk, pihentetve és regenerálva így a szemünket. A hangsúly a rendszerességen legyen, és azon, hogy 20 percnél ne tartson tovább, mert akkor már könnyen kizökkenünk az alkotási folyamatból.

4. Átgondolt étkezés

A vízen kívül a magunkhoz vett ételek sem mellékesek hosszú távú testi-lelki egészségünk szempontjából. Éppen ezért figyeljünk arra, mit és mikor eszünk! A nassolás, a cukros ételek-italok, a képernyő előtt étkezés nemcsak egészségtelenek, hanem a szellemi fittségünkre, kreativitásunkra is károsan hatnak. Az egészséges, rendszeres étkezés, akárcsak a sportolóknál, jelentős teljesítmény-növekedést tesz lehetővé, és sokkal jobb általános közérzetet. Viszonylag kevés időráfordítással érhetünk el jobb eredményt, amit nem lenne szabad elfelejteni. Törekedjünk fehérjedús táplálékok fogyasztására, és kerüljük a cukrokat!

5. Mozgás

A mozgásszegény életmód az emberiség legnagyobb ellensége manapság, és ez különösen igaz az írókra. Tudatosan kell ezért figyelni arra, hogy a testünket kikapcsoljuk az íróasztal előtti ülésből. A rendszeres, napi többszöri mozgás ráadásul nem csupán a vérkeringésünknek tesz jót, hanem a szellemi kikapcsolódásunknak és felfrissülésünknek is. Márpedig a kreatív munkáknak ez az egyik legfontosabb feltétele. Bármi jó. Séta, kocogás, esős időben torna az asztal mellett. A lényeg, hogy felgyorsuljon a szívverés, és izzadjon a test egy kicsit. Azonnal érezni fogjuk a hatását!

6. Kapcsolatok

Írni egyedül kell, de egy író egyedül nem jut messzire. Szükségünk van a kommunikációra más emberekkel, a találkozásokra, írótársainkkal való beszélgetésekre. Ha nincs interakció, találkozás másokkal, aligha születnek új, eredeti gondolataink. Még ha alapvetően befelé forduló típusok vagyunk, akkor is szükségünk van ezekre a kapcsolatokra. Ne sajnáljuk az időt másokra, keressük a baráti találkozásokat, a szakmai beszélgetésre alkalmat adó összejöveteleket, a kulturált viták lehetőségét, még akkor is, ha úgy érezzük, ezekkel a konkrét alkotómunkától vesszük el az időt. Ezek az interakciók minden szempontból jó hatással lesznek majd ránk.

7. Az olvasás öröme

Mikor vettünk a kezünkbe legutóbb azért egy könyvet, hogy szórakozzunk, kikapcsolódjunk? Ha már nem is nagyon emlékszünk az idejére, akkor sürgősen próbáljuk ki ezt az érzést! Rendszeres olvasás nélkül ugyanis nincs rendszeres, sikeres írás. Leginkább persze jó irodalmat érdemes olvasni, de szinte mindenből lehet tanulni, ötleteket meríteni. Még akkor is, ha nem épp ezzel a szándékkal ülünk neki a könyvnek. A lényeg, hogy az olvasás inspirációs forrás egy író számára, ezért érdemes rendszeresen kinyitni egy-egy kötetet.

8. Napirend

Készítsünk egy napirendet, és tartsuk is be! Vagyis gondoljuk át, mikor kell kezdeni a napi munkát, mekkora adagot kell átlagosan elvégeznünk, mikor van ideje a pihenésnek, mikor az ötletszerzésnek, mikor a kemény, koncentrált alkotásnak. Ezekhez pedig tartsuk is magunkat, mert nincs rosszabb, mint amikor valaki állandóan csúszásban van, állandóan szabadkoznia kell önmaga, és esetleg a szerkesztője, kiadója előtt. Ez felemészti az energiáinkat, az önbecsülésünket, és egyáltalán nem ösztönöz a kreatív alkotásra. Különösen igaz ez akkor, ha más munka mellett írunk, mert ilyenkor tényleg csak 1-2 órányi dedikált idő van naponta arra, hogy dolgozzunk a könyvünkön. Tiszteljük meg magunkat azzal, hogy betartjuk az önmagunknak tett ígéreteinket, és így sokkal kevésbé fog felemészteni a munka. Még akkor is, ha olykor nagyon sok van belőle.

Néhány egyszerű technika, hogy tényleg befejezzük a regényünket

Nem csupán elsőkönyvesek kerülhetnek látszólag reménytelen helyzetbe írás közben. Amikor például túl nagy falatnak tűnik a regény befejezése. Túlbonyolított a cselekmény, nincs idő a rendszeres munkára, vagy elvonják a részletek a figyelmet a nagy egésztől. Néhány praktikus módszer segíthet, hogy átlendüljünk ezeken a holtpontokon, és elérhető közelségbe kerüljön a művünk befejezése. Néha nem is olyan bonyolultak ezek az apró trükkök, mint gondolnánk, ám az is igaz, hogy ezek csak kiegészíthetik a kitartást és céltudatosságot, pótolni nem tudják azokat.

1. Fókuszáljunk a befejezésre!

Sokakat leblokkoló jelenség, hogy túlságosan rágörcsölnek a szöveg stílusának finomítására, ahelyett, hogy a történet ívének megszerkesztésével, és követésével lennének elfoglalva. Emiatt aztán elvesznek a szavak és mondatok erdejében, miközben fogalmuk sincs, vajon a csinosítgatott bekezdések közelebb viszik-e az olvasót a végkifejlethez. Ezen segíthet, ha kiírjuk például egy nagy papírra, hogy "Fókuszálj a befejezésre!", vagy valami ilyesmit, és kitesszük jól látható helyre. A stílusgondozás várhat addig, amíg elkészül a teljes szöveg, vagyis mindenekelőtt próbáljunk meg a történeti ív megalkotására koncentrálni.

2. 45 perc munka, 15 perc lazítás!

Legyünk kicsit iskolások megint, és próbáljunk háromnegyed órás adagokban dolgozni, de akkor valóban dolgozzunk is. Állítsunk be például egy időzítőt, amely 45 perc múlva megcsörren, és azonnal kezdjünk is írni, akármilyen lelkiállapotban is vagyunk. Az aktívan töltött, behatárolt időszak jót tesz a kreativitásnak is. Aztán 15 percig lazítsunk, de közben ne a postafiókunkat böngésszük vagy a közösségi oldalakat, hanem találjunk valami teljesen semleges, de aktív elfoglaltságot, mondjuk egy kis mosogatást, vagy kicsit tornázzunk. Ilyenkor csak a tudatalattink dolgozik, és meg fogjuk látni, hogy visszaülve, milyen frissen, új ötletekkel és munkakedvvel telve tudjuk folytatni az alkotást.

3. Tegyük félre néha a kéziratot, és csináljunk valami mást!

Ha egy nagyobb rész, szakasz befejezésekor nem jön az ihlet, akkor ne csak 15 perce, hanem akár hónapokra is. Néhány száz oldal után, főleg, ha úgy érezzük, hogy nem haladunk, elképzelhető, hogy érdemes valami mást csinálni. Akár egy másik regénybe belekezdeni. Még ha úgy is érezzük, hogy kudarcba fulladt az első írásunk, pár hetes, vagy hónapos kitérő csodákat művelhet. Utána friss szemmel beleolvasva az írásunkba, könnyen lehet, hogy vadonatúj ötletekkel fogjuk folytatni, esetleg újraírni a korábban abbahagyott alkotást.

4. Csak reális írói célokat tűzzünk ki!

Vannak írók, akik napi adagot határoznak meg (mondjuk szavakban), mások napi munkára fordított időmennyiséget kérnek számon maguktól. Akármelyiket is választjuk, legyünk őszinték és reálisak, próbálkozzunk előbb 1-2 hónapig! Ha sok a napi 1500 szó, vagy 3 óra alkotás, akkor csökkentsük az adagot. Találjuk meg a harmóniát a hétköznapi életünk és a munkánk között. A kevesebb ilyenkor (is) több. A be nem tartott célok miatti rendszeres frusztráció sokkal többet árt, mint ha a lassabb tempó miatt pár hónappal később fejezzük csak be a regényünket.

5. Regényeket olvassunk, ne novellákat!

Igaz, hogy az íráskészség fejlesztéséhez, az egyes jelenetek életszerű kidolgozásához elengedhetetlen a rövidebb írói műfajok olvasása, ám amikor már egy konkrét, nagyobb lélegzetvételű regényt írunk, érdemes váltani. Ilyenkor olvassunk híres írók regényeit, mert azokból sokkal több inspirációt tudunk meríteni. A regényíráshoz ugyanis sokkal inkább el kell engedni a dolgokat, szabadabban kell hagyni a történetszálakat, olykor konkrét cél nélkül is tudni kell előrehaladni, amit viszont nem lehet ellesni, megtanulni pár oldalas történetek olvasgatása közben.

6. Tartsunk egy készülő verset vagy novellát az asztalunkon!

Nem könnyű minden alkalommal nekiállni a szöveg írásának. Ahogy haladunk előre az időben, úgy egyre nehezebb felvenni az alkotás fonalát. Ezeken a nehéz kezdeteken segíthet át például az, ha mindig kéznél van egy olyan rövidebb írásmű, amin babrálhatunk egy kicsit. Egy nem kiadásra szánt vers vagy egy novella tökéletesen megteszi. Mert amíg újra és újra folytatjuk egy picit ezt a "gyakorló" művet, addig belehelyezkedünk az alkotás állapotába, és onnan már könnyebben átválthatunk az igazi szöveg írására.

7. Írjunk 1200 oldalt, hogy legyen egy 300 oldalas regényünk!

Ne legyenek illúzióink! Az első írásunk (de talán még a második és harmadik is) jelentős húzásokra fog szorulni, amikor elkészül. Óhatatlan, hogy újragondoljuk az üresjáratokat, a lazán fogott párbeszédeket, leírásokat, és hogy elhagyjunk felesleges jeleneteket, akár szereplőket is. Ahhoz, hogy ez ne borítsa fel teljesen a regényt, szinte két művet kell írni egyszerre. Vagy legalábbis állandóan szem előtt kell tartani, hogy nyugodtan kezeljük lazán a szöveget, mert majd egy második fázisban, kritikusabb szemmel, feszesebbre, pörgősebbre, izgalmasabbra lehet (és kell) húzni.

8. Kérjünk három mérvadó véleményt!

Ahhoz, hogy tudjuk, mit kell kihúzni (vagy még beleírni) egy általunk késznek tartott regényből, esetleg milyen irányba kéne javítani a szövegen, mindenképpen meg kell mutatni az írásunkat kritikusoknak, kiadói szerkesztőknek. Jó, ha egyből legalább hármat kérünk fel, mert egynek a véleménye könnyen rossz irányba viheti el a munkát. A hármat viszont csak akkor olvassuk el, amikor már mindegyik beérkezett, és csak akkor döntsük el azt is, hogy mit változtatunk az eredeti szövegen. Jó esetben a háromból kirajzolódik egy olyan irány, amit követve jelentősen javíthatunk a regényünkön.